Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-07 / 280. szám

10 DlíÜM&U.Y A NO ttSZ A(i VaeirííP, ítrtl. december 7. i< Ita tüdíigümökőrirt betegeknek. Hasonlóképen nz angol Meinl türuii'ii, storux'é* I>.enze.o, n francia JWíl 'iid (1777) kúlrújij;, terpentm és ptfU-Iiai/.ániu belégzésének jó hatásét dicsérték. Az angol llead (1764) 'éppen az i.slállnlevegőt, tartotta értékes gyógy tenyerének. Mint a lufi úgtimökór gyógyászatt nihilisinuiáia jellemzőt nicu? kell említeni, hogy .löSO-tian teüák tíJ. esztendővel /"lóit. a párisi' orvosi uouáetitia •;; üli; ülésén cr.;nt foglalkoztak, ló'.iy melyik istálló levegője a le.gngösebb tüdüoünwkárós belepek iis:neí Az aeaUemia tudós tagjai l-'xtliy a lehénisláttó mellett szavazlak. Ma már nehéz .lenne meíjHllapi'ani. de inípdesetcr'e. érdekes volna a < etmlni, liogy Dugonics Andrásmi ;i kezelő orvosok az előbb említ< F kezelési előírások közül, melyiket alkalmazták? \ liil íi/oulian teljünk viszs/a Dugonics levelére, \ város ta• cr!i két tjappul Dugonics levelének ! eltc/é-e után foglalkozott a MII güresedett városi tiszti orvosi áüás betöltésével. */; ülés közakarattal Robaj/ O'iörg.g orvossal tollöHr be oz*állási, F.z n nem éppen „káluun-bákom ember" közel fél-/ézadoii keresztül volt Szeged orvií-a és minden valószínűség szedi,! I tviz oinösot s/egetii tnrtózkoüá•m idojéu kecelfo is. 'Annyi azonban bizonyos, liogy a nemes tanács nem. kérte kí Dugo.••>' vélemÓHyct az ortosválasztitsml és wm DíVgouics által párt yelt Tebcl Lajost választotta •c g- Mindenesetre Dugonics keserűd' tapasztolliattö magán annak a lioudásnat igazságát, hogy senki -i ni próíe'a a maga hazájába ut Dr. €s. B. legszebb, legolcsóbb, leglvédsebl) Mikulás és karácsonyi ujátydekok előleg nélkül ís iWnuzoti Takarékosság könvM cskére 'I' o T FT ó r á s n á l Magyar hősöíc L napon Muklát'y Béla az í. bonTul loviátüzői osztály hadnagya és Izakaszgaratw.siiofc a Szerbia ellen viselt. hadjurat'hap Pudarci lala lo kti szegélyen \oU állasban. A légin -hü ellenség/-. gyalogsági ós tiizéi s ei tűzben ószrervette azt a ,«• </elves helyzetet, mellyel az elörenyon nio szeib gyalogsági laiuadaa arcvotnilunk bulszáriivát fenyegette. Lövegtől löveghez siet,ve, maga irányitollu agyúit es pusztító tűz alá vette n robatnojtó szerbeket, ugy, liogy azok mívloroantiit cs .súlyos Veszteséget -/> nveilve visszavouuJtak". Lövegeivel nagyban td&egi.lrile a seregtest keleti szamv ínák eredincnves küzdelmétl.z a.fáradhatatlan bátor tiszt inéiián crdemcüte meg'ezért a fcgyvertéivóul a bronz halomi érdeméi eniet Köszönetnyilvánítás míikj.wu íolioriokmak, jóbaiátoknak, és ismerősöknek, kik felejthetetlen jt> Anyánk temetésén koszorú- és rirágadumányaiklcd,' vslmniút rueejt Iritésukkel fet.idahrwnkut enyhíteni igyekőztek, bálás tösepiietot inoadonk. KKCSK*M É'W-t -11 >AV A gyermek Irta: Szigethy Vilmos Hogy ártatlanságában, romlatlansúgában is, milyen rosszhiszemű tud lenni a gyerek, azt mindenki tapaszlalliatta, aki foglalkozott vele. Ki oltja belé a kártékony tulajdonságokat, amikről mosolyogva szoktunk' megemlékezni? í'eltéllcnÖj a természet. Dc vájjon miért leszi? Kötetekre való anyagom vau erről a témáról, dc most csak rt magam dókát mesélem el. Ilét éves voltam, olyan magányos házban laktunk, amelynek a kertje után már a folyó következett. Felejthetetlenül szép es kényelmes az inírar, sarkában terehelyes, azóta se látott nagyságú, dió. fa. • - ámbár meglehet, bogv csak a/ évi emlékemben nőtt akkorára. Volt benne fenyő is, továbbá a kert egyik almafája átbajlott dus gyümölcságaival az udvarra. Azon zsinatoztak a verebek, n/okbu lőtt bele sokszor az apám. hogy alig győrtűk összeszedni a tolvaj Ijj/utjat. Nyár derekán eztán akárhányszor megcsikordult almaevés közben a fogam. Sokáig tűnődtem, mig rájöttem, hogv honnan került belé a serét. Sokkal nagyobb volt azonban a meglepetésein, mikor egyszer egv hatost találtam a zsebemben. Amolyan szepeu iecsiszolödolt regi Uzkrayfo rost, ami vagyont jelentett annyi mindent lehetett érte kapni. Teszem azt nyolc kiflit Hogyan került cz hozzám? A tündérmesékben már lég nem hittem, Íriszen adósok maradnak a csodával,!ez azonban kézzel fogható valóság. Akkor sem nyugodtam tele. könnyen akármilyen látszatba, kutat, la in az okot, a lehetöségekel, igy is jo időbe tellett amig megfejthettem. Apáin a kertben pepecselt, anyám a befőzésekbe! volt elfoglalva, egyszer csak rám szol. • Kérd ed egy percre az apád bicskáját Szaladok élte a kertbe, apám kiveszi a tautrágzsebcböl, éu teszem a magaméba, úgy viszem fel. Az apröjrénzt ugy tartották akkoriban a paszta zsebben, hát belecsúszott egy hatos a bicskába, nálam aztán kiesett belőle. A pénzről mélységesen haJlciatta.it. Egy esész hétig,' mert rájöhetnek és visszakövetelik. Csupa sunyiság voltain. fievcTlem minden szóra s el voltam tökeiTT, ho»v ha arra kerül a sor, tagadok. Tudtam már arról a női - /.okásröl is, bogv mindenkinél knráb ban ébredve, szeretnek szemlét tartani az <?fk't1 szekrényre rakott ap-<> ncnz Telelt. Bgy hatóénak kotim ea iába kél. A nririk hatost kmnpíüiilabb tn'ó csak megcsókoD MAGYAR NYILVÁNOSSÁG \15A NOVAK VILMOSRÓL, a közelmúltban elhunyt uagy magyar icstdrul. a szegwti Hösök Kapuja freskóinak alkotójáról irt uagvszabnstt taimlmányt a >Magyar Szemle* decemheri számálmu Gerevici) 'i iLor professzor, az egyik legkiválóbb uragyar képzőművészeti eszlotikru uriivészeltörténész. A tanulmány az előkelő és magas ulvóju folyóit.a oldalain jAha Nóvák és nz nj magyar művészet* cimeu jelent meg és altban Gerevlcb profeszszor nemcsak szembeszáll az Aba Novákot ért lámadásokknl. hanem nagy erővel világítja ineg n kots/.akot teremtő műrész munkásságát és művészetét. A tanulmány un. nnl inkáJÚJ érdemel figyelmet, mert Aba Nóvák két igem jelentékeny alkotása — a kapufreskő és a cscwikatorcmy baptisztériumi kiképzése Szegeden Ör?-i művészi egyéniségének gazdag értékeit. — >Aba Novak Vilmos és a modern magyar művészet egymástól elválaszthatatlan — kezdi tanulmányát Gerevich Tibor süt nem csekély mértékben egymást meghatározó fogalmak. Nemzedéket váltott és jelölt, senki sem mehet cl müvei melleit közömbösen, akár érti és szereti azokat, akár éilellenül és rokonszenv nélkül áll velük szentben, t'j és eredeti s/.ginltleltel gazdagította művésze lünket. Hogy művészete meny. nyire elhatározó része, lendítő kereke nz egész ujabb magvar fejlődésnek, btzonyi tja aa is, hogy szunnyadó^ ciszáradt vagy épp elhalt műfajokat, a freskói cs élete utolsó vágyárai a mozaikot, a történeti és monumentális egyházi festészetet uj életre és virágzásra Keltette... A külföld is benne iáttn a modem magy ar festészet legigazibb imgtestcsitőjét mltrt egykor 3funkacsyhau. de megőroric müveften a sajátos magyar írt, a magy.ar tempcnaiueutum loimgását r», fa Ián jobban, niiirt némelyeh idehaza. Sajátságos, htvgy wfg itthov heves IcritTk'al harcok dúltak körSlötte, a Lültoldi kritika egyhangúlag elísuierte kivételes tehetségét s •azt ej ttirópa! festészet teguagyohbjai Kőző könyvelte cl* •Mint minden njitő modern uriszor tauulmányát —, Aba Nóvák seui hódolt a népszerű, a banális szépnek. Meglepő, újszerű formífviiagát kniónösen eleinte torznak tartották. Uj föladatai történeti és val. lásoe képei idéáltipusck teremte/ét tették szükségessé. A régi helyére uj szépséget teremtett, amelyeket csak azok nem er tenck meg, akik régi emlékeiktől nem tudlak sznbódulni Az ujabb törekvésű magyar festészetien c síinek ö szakított -teljesen a nyugaton rég levitézlett Fart puur l'art elvével, melynek uilank tul tossw. ] a nvult uralma megzavarta nö vészelünk fejlődését s a körönség egy részét eltávolította n művészettől ..* Gérevich Tö«or (snnlmá nyá-hau rávilágít a magyar művészeti kritika hiányára és sokszor megkövesedett konvencionális szemléletére, majd igy folytatja: »A magyar kritika mélypontja .volt, mldőu a haladó művészetet egysze. riieii holsevizmusnak, vagy ettftl az idoologiáiöl a legtávolabb áilö fiatal művészeket hasonló jelzővel bélyegezték meg, mert Hálálok és te Wetsegesek mertek Itíuai, aseit a irtagak nemzedékének friss és uj müvééi elgondolásait racgralósita ni, nz enrópai haladással lépést tar tani igyekeztek... Szemére vetették Rómíit, ahol ráébredt saját egyéniségére s a mavóazel olv magasabb feladataira, antelvek nrtj megvalósítását életcéljául tűzte ki. Neat tagadta meg magyar n>tivé/z» vrrmérsékte'éoek lohogésót, az itáliai iamilsagok és sikerek lángrat csak jobban szították. Se Aba No vák. se köréje csoportosult ifjabb művészeink uem vállak az olasz művészet gyarmatosaivá. Aba Nóvák minden tudatossága uieJMt is ösztönös IrilBitiv toérrv-s-/ maradt, mint minden igazi wtüvéaz Vallásos tárgyú, templomi rendeltetésé müveinél kényesen agyéit rí hogv megfeleljen a líUrrgikos és az ikonográfiái előírásoknak, üj felfogást, uj stílust búzott már-már esorvadt történeti festészetünkbe. Ecsetfel törtenetet akart í r n í, tortenetűnk szellemét fet idézni, hőseit chagaspfalni. \ fiatalabb müvésznemzedék bátorságot adott a művészi haladásva és példát az elmélyülésre a magasabb fel. adatokra. Nevelő munkája — fejezi be iannlm&rvát Gercvfel) Tibor — kiterjedt az egész uemzetre A műrészt nem egyszerit öptikri tekíiiteHt. tianem a >«nnrct lanitójácat, suoiteute alakitófémík, s"" Js rrSnvtodfSy t dbu "Sz'crCZTili lueg' a -uo vciciunrefe Anyánk a sifonban tartotta az apró* píuzct, valamelyik feijérnemü alatt. Egyszerűen ellopni nem mertük, ha* nem hátrább toltuk, mintha elcsúszott volna íi többitől, lla észreveszik, vé« letlcn. senki se lehet róla. Ezért na* ponkint módját ejtettük, hogy moglás* suk: olt van-e még, ahová mi helyé** tűk ? Fgy hét umlva a miénk lelt. lla valaki felháborodik most ez«< ken a vallomásokon, amik a legkük'tib telkigyakorlathói bukkannak elő, — akkor annak azt ajánlom, hogy cézzcrt in ilyen magába, kény szeribe becses énjét őszinte reaeklésre, majd megtudja, meDityi színesebb kontiszsá* got kö\etctt el az clcllott csak azé >, asert. nem akadt tanúja ós bizony< s volt benne, hogy a cselekedete titok-' bari tnarad. A v-'nkisasszortyok közt is az a megaíkmtós nélküli prűd, akit ate életben soha tnf^ ni sem akart Senki. A legnagyobb fokú rosszluszeiriff* ségem ngyanabbaa a házban történt. Tél volt, nagy hideg, tt Rc-ga fenékig befagyott, mégse volt szabad rajta csúszkálnom. Vasárnop reggel na art) ám a piacra Indul. Pénztárcája r-e-® ki sem volt — valami furcsa nagyzo* Iásnak ffinhetelt volna cz fel az akktv ri köfftlmőnyeiulé köréi lt —, egy ötfo» rintost bekötőit a zsebkendője csücske* be, hogy cl oe veszítse. Én olt ugrálok körülötte, valami okvetettenkedéfl van rajtam, amire azt mondja: — Elmenj iunén, uiort pofon ulloTN Nem ütött, csak a zscbkendőjc\e? legyintett meg. El is utent, órj pedig a kővetkező pillanatban véglattain át a kerten a folyóra. Csak ugy, kisbabái han, bár elég szép tőlem, hogy rajtam volt a kalapom. A csúszkálást azonban nagyon rövid volt, mert ntűr az első lendületnél kiszaladt alólam a jég és banyait vágódtam. Elég csinosait megütöttem uiagarn, fájt misőenetn. llyeukor &zoruyü jánibwTá vá'ikl az eml>«r, bemenekül a szobába s .előveszi az olvasókönyvét, n palatábla* ját. Közeledvén az ebéd ideje, ütege-,'* kezelt az apám, érdeklődött a' dél* előtt eseményei ulán s megsimogatva u fejemet, megkérdi: -- Hogy mulattál, komn 7 A választ be se várja, csak nézi á kezet utána a fejemet. -- Hát k, mitől vagy véres? Meg lobe t-e mar most monda ni, kogy csuszkáiul voltam, elestem 9 ak* kor verhettem be a fejem, anélkül? hogy észrevettem volna'? Nem. kérem, ert soha nem vallja bc a gyerek, legfeljebb ráhimnyitják. Másodperc a'.alt nekem is eszembe a megmenekülés le., betóseufe, azért egész komisz rakmeröségsel azt feletem: — Ma reggel a fejtemre ütött a mama. — fial — tesodélkoKoft anyárn. • - Igen, »tkrtr * piacra mentét. .1 rsebkendővcsL — Az nem verhette be a lejedet!. — De bele volt kötve a pénz is. Szegony anyámat annyira meglep'? 0 dolog, bogy már elfelejtette a vádi lehetetlenségét, a főéi-vet, hogy ludr/'* illik az az ötforintos papírpénz volf, Ami aztán abból maradt, a közöli volt forintos is, húszas is, számos réz, sőt n ágvkrajf-áa ©s, elég súlyos tömoí. hat nem lchetetton. hogy ez igy voit már raggá is, azért oak annyit mondott iKKszas tűnődés uiáu. — Máskor egfea csekőlységekérf jafeatsz. ma pedig nem szóltál semmit, ... Wayy*v» nagy Wö lelt el töbli évtized, wikor égwzer szóLaliozlattf aa esetet az a.nváiu előtt, bevallva mindent ErnlekezeU rá tisztán, ^fosj nagvot hallgatott, nagyobbat sóhaj, tott, wgv mondta: Miért nem mondtad ef mar tétjén? Mennyi lelkiisuierelfurdalásíól szabadit ott ál vohta meg! elsőiendit kivitelben evan áron Wés/úlnek I s®ó8 i a'osné pap anüwmében., bzeeeo, Deas b u