Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-05 / 278. szám

A tisztviselő valaszol: Mire költi a téli segélyt? Zálogház, tüzelő, cipő, szabad vacsora és — tartalék holnapra (A Délmagyarország munkatársá­tól) Jóval meghaladja az ezret azok­nak a tisztviselőknek a száma, akik a belügyminiszteri döntés értelmében kézhez kapják a város téli beszerzési segélyét Egyhavi fizetést kapnak ajándékképpen ezek a tisztviselők, hogy a legszükségesebb dolgokat a szigorúbb tél beálltával beszerezhes­sék s valamit vihessenek majd a ka­rácsonyfa alá. Ezer pengős tételtől 80 pengős összegig terjed a téli beszer­zési segély s a pengők különbözete végigfut útközben a legkülönbözőbb embereken, sorsokon, problémákon és gondokon. Mindenkinek van hova tenni a segélyt, kinek nem kell ma pénz? December van, közeledik a ka­rácsony. Hideg tél van, megjelennek a jégvirágok az ablakon. Gondolni kell az ezernyi gonddal is, ami az abla­kok, a küszöbök előtt várakozik. 1941-et irunk. igaz, hogy már nem sokáig Mire költi a segélyt? Egyik szobában írógép fölött ha­jol előre, a másik hivatali helyiség­ben hatalmas ivek rubrikáit tölti ki, a harmadik előtt a csengetésre vára kőzik a tisztviselők és alkalmazottak serege a városházán. Megállunk az írógépek, az asztalok és az ajtók előtt s megkérdezzük, hogy mit vesz, mire költi a téli beszerzési segélyt az a kistisztviselő, akinek fizetése nem ha­ladja meg a kisemberek általános do­tációját g akinek életnivója nem emel­kedik tul a mindennapok szürke szint­jén. Élnek és dolgoznak évek, évti­zedek óta fáradhatatlanul, megszo kott ütemben, szorgalmasan, hogy egyik napról a másikra biztosítsák önmaguknak és családjuknak a fala­tot. A kezek, amelyek á tollat fogják, vagy ax Írógépek billentyűit csattog­tatják, csontos, száraz, eres kezek: fe­kete klottujjasba bujtatva folytalód­nak a karban a vállig és majdnem farkasszemet néznek a fölöttük lévő arccal. Az arcot itt-ott deres, ólmos szinek szegélyezik: az évek és a gon dok nyomai a koponyákon. Kisembe­rek, kistisztviselők, alkalmazottak munkások. Szomorúságuk, jókedvük, könnyük és nevetésük elrejtőzik a toll és az Írógép mozgásában, a rub­rikák kitöltésében, az akták gyártásá­ban: az örökké egyforma munka mo­noton ütemében. Kistisztviselők, kis­emberek. Nincs kiilön Íróasztaluk és nincs kiilön életük sem itt a torony alatt. Géprcszek, fogaskerekek. Nem nagy a segély sem, amit kézhez kap­nak: egyhavi járandóságuk. Dc azéil mégis nagy segítség. Él lehet költe­ni ugy, bogy a fizetést nem éri káro­sodás. Nem vonják le majd a jövő hó­nap elsején. Mire költik ezt a várva­várt és olég nehezen megadott se­sélyf? Zálogház . . . Fólnéz a papírlap mellől.. A tol­lat nem teszt le, mert hiszen neru sok n idő, amit nekünk szánhat, hogy fe­leljen feltelt kérdésünkre. A hivatal, az ügyosztály — ahol dolgozik — rendkívül forgalmas, állandóan sietni kel). Szándékosan és udvariasságból kérdezzük őt először, mert nő, Igo­ré nő, akinek tul a munkaidőn és tul a munkahelyiségen mégis lehet­nék olyan apró kívánságai, amelyeket talán most ki tud elégíteni s amelyek túlesnek a napi gondokon. — Hogy mire költöm? Látja, ki­csit szégyclni kellcno magam, dohát miért kerteljen az ember? Arra köl­töm a segélyt, hogy kiváltom a zá­logházból azt amit betettem: a hozo­mányom néhány laaabroszát, asztal­kendőjét, lepedőjét. Kiáltom é* az­tán —. eladom mind fgy szálig... Ma nagy érték az ilyesmi. Es a pénz kell. Már azt hittem, hogy ott vesz vala­mennyi, most aztán mégis csak sike­rül majd kihoznom. Ua eladtam maju Őket, akkor az árukból ki tudom fi­zetni a tüzelőszámlámat, ami bizeny nem kicsi manapság. Es aztán élni is kell; füszerszámlát fizetni, ruhát rendhehozatni, ha lehet... Mert bi szen ujat nem igen vehet az ember. Hát erre költöm a segélyt,.. Megkérdeztük, hogy megirhatjuU-e ezt a zálogház-iigyet? — Megírni? Ir erről a dologról? — Elgondolkozott. _ Nézze, nyugod tan megírhatja. A zálogház voltakép­pen népjóléti intézmény.,. Nincs ab­ban semmi csodálatos, hogy néha odakerül a hozomány és miegyéb. E> ni kell Elünk... „Kevesebbet költök .. űszeshaju, idősebb férfivel talál­kozunk a folyosón. Nekiszegezzük a t érdest Nagy halom aktát tart a ke zében. ugy, hogy csak néhány ujját nyújthatja, hogy > kezet* fogjon ve­lünk. Lépés közben felel, lobol az iro­dája felé, ahol még ezeken az aktá­kon kivül tizszerennyi várakozik rá az asztalon. — Ha az ember megtudná igy elő­re mondani, hogy mire költi a se gélvt, akkor szívesen felelnék rá. De nem tudom, bizonyisten nem iudom nyakkendő. Olcsó, de tetszetős. Hal­kan jár, a széket is vigyázva tolja bátra, ha feláll, ne csapjon zajt, mert sokan vannak a helyiségben. Nem akar senkit zavarni, egész lénye és talán egész élete kinos vigyázása annak, bogy senkinek se legyen ntjáhan s egy lépést se térjen le a mindennapok megszokott útjáról. Mire a költi a se­gélyt? Ránknéi^ aztán csöndesen Te. lel: — Nagyon szeretem a könyveket. Veszek egy könyvet, kinéztem már magamnak a kirakatban. Csak na­gyon régi könyveim vannak, elnyüt­tek, kopottak. De azért értékesek és nagyon összenőttek már velem. Az­tán néhány pengőt arra szánok, hogy a feleségemmel és a gyerekkel elme­gyek valahová. Vendéglőben megva­csorázunk, aztán elmegyünk a kávé­házba. Elmegyünk', mi a esalád. A fe­leségem aznap ném főz majd otthon DELMAGYARORSZAG e Péntek. 1941 december 5. w \jcsorat. iudja milyen csoUulalO® az uéha otthagyni a mindennapi megszo­kott dolgokat? Nagy bérházban la­kunk tul a körúton. Kilépünk a bér­ház kapuján és elmegyünk vacsorázni, önállóak leszünk, szabadok. Egy po­hár sört iszunk és a kávéházban majd egy pohár feketét. Ez lesz a ka­rácsonyi bevezetés. Veszek egy kará­csonyfát is, kevés cukorral — mert nagyon drága — és ráaggatom majd a régóta meglévő díszeket. Jut még majd arra is, hogy a tüzelöszámlámat kifizessem, mert ez ma a legfonto­sabb. Ez minden. Istenem, milyen jo lesz egy estére nem megszokott em­bernek lenni és nem megszokott es­tét tölteni el valahol. Kikísér bennünket az irodából amikor átlépjük a küszöböt, bevágja az ajtót, hogy csak ugy csattan... * Néhány embert kérdeztünk meg * sokszázból. Sorsok és életek tükrö­ződnek a feleletekben. Csak meg kel? érteni őket. Mindent elmondanak, ami a sz.óba sűrűsödik: élet. Kalmár-Maron Fereae Három fontos határnap 1942-ben három fontos határnapja lesz az erdélyi nyereménykötvények tulajdonosainak. Az első jannár 2-án, amikor a kötvények első sorsolását tartják s kiderül, hogy a kötvénytu­lajdonosok közül ki az a legszeren­csésebb, mintegy 1000 ember, aki Lehet, hogy a fát fizetem ki, lehet pénzét a kötvényvásárlás után alig * -—•»-«• - -* néhány nappal megsokszorozva kapja vissza. A második határnap julius 9, amikor a második sorsolást tart­ják, amelyen már 1663 nyeremény ke­rül kihúzásra. A harmadik határnap november 1-én lesz, amikor vala­mennyi kötvénytulajdonos megkapja hogy a gyerekeknek veszek egy nj ci­pőt Dehát mennyi m'ml'n lesne nr.é» czcnkiviíl vennivalá. Nekem ee jó a cipőm, meg a ruhám, sz ssszory meg egyre panaszkodik, űogy mostanában nagyon sok kell a háztartásra. Ptd'g esküszöm, szerényen, a legszerényeb­ben élünk. Igy aztán legvalószínűbb, hogy félreteszem a pénzt tartaléknak Tart, ameddig tart. Kipótoljuk vele a fizetést legalább egy hónapig. Ha még egy kicsit összehúzódunk, akkor ez a pénz esetleg két hónapig is elég, igy aztán a fizetéssel együtt egészen hosszú időre nyugodttá tesszük a napjainkat. Persze, össze kell még jobban huzódnunk. Kéve­sebbet költeni, többet félretenni. Mert ebből a segélyből most félre le­het majd tenni... Sietve búcsúzik az ajtóban s aztán elnyeli hirtelen az Iroda. Segélyt ka­pott és kevesebbet költ majd, jobban összehúzódik, hogy hosszabb időre biztosítsa az aránylagos nyugalmat. Tréfa az adóhivatalban Az adóhivatalban fiatalemberbe ütközünk. Régi ismerősünk: adóvégre­hajtó. Kellemes arca és megnyerő mo­dora van. Most is mosolyogva, kedé­lyesen üdvözöl. — Mi baj atya? — Semmi — mondjuk, aztán fel­iesszük a kérdést: mire költi ö, mint városi adóvégrehajtó a most kiuta­landó téli beszerzési segélyt — Van egy kis mellékfoglalkozá­som — mondja — s azután fizetem a/ adót. Elég szép hátralékom van, morí azt fizetem majd kí, nehogy végre­hajtsanak... Persze tüzelőt is veszek a pénzen, mert tél van. Es inkább fu­ra költsön az ember, mint orvosságra. — Es ha nem jölt volna a segély? — Akkor nem vettem volna tüze­lőt ... Eev estére kilépni a mindennapokból. .. Más hivatalba megyünk. A megszo­kott kép a megszokott emberekkel Akihez a megszokott kérdéssel fordu­lunk, a középkorú generáció tagja Régi, de gondozott ruha vaa rajta, tiszta, vasalt ing, gondosan megkötött a kötvényekbe fektetett összegnek el­ső évi 4 százalékos kamatát A három határnap tehát három olyan alkalmat jelent, amikor pénz áll a házhoz. Fontos tudnivaló méz, hogy a nyereménnyel egyidejűen s januári húzás nyertesei részére ki fogják fizetni az első negyedért, a ju­lius! húzás nyertesei részére pedig a» első háromnegyedévi esedékes kama­tot is. A sorsolás ugyanis egyúttal a kihozott kötvény visszafizetését is Jelenti, amely után annyi kamat jár, amennyi a kötvényvásárlástól a nye­remény kifizetéséig eltelt Időre esik. Verseitufórévatóson döntik el Horgos villanplláéitásánah herdlséf Pongrác/ Albert igazgató a szegedi górgiiór tat vezetékének Horgosig való ktépltéserói (A Déimagyarország munkatár­sától) Horgos nagyközség, amely a Délvidékkel egyidejűleg szabadult fel, vUtamosáram nélkill maradt, mert a bánsági Törökkanizsa vil­lanytelepe, ahonnan a horgosiak a* áramot kapták, legutóbb beszüntet­te az áramszolgáltatást, A törökka­nizsai villanytelep ugyanis az ntób­bl időben állandóan tüzelőanyag­hiánnyal küzd és nem tud annyi áramot fejleszteni, hogy az Horgos számára is elegendő legyen. Ezzel kapcsolatban a? a hír terjedt el. högy a szegedi gázgyár távvezeté­kot épít Horsősig és ennek segítsé­gével szegedi árammal világítják a I szomszédos községet. Beszéltünk Pongrácz Albert gázgyári igazgató­nál, aki a horgosi vlllanyproblé­náról a következőket mondotta a Délmagyar ország munkatársának: — Horgos áramszolgáltatásának kérdését a minisztériumokban fog­ják eldönteni Az illetékes miniszté­rium valószínűleg rövid időn belül versenytárgyalást hirdet a horgosi áramszolgáltatásra ás a versenytár­gyalás alapján döntik el, hogy hon­nan visznek áramot a községbe. Ha a távvezeték kiépítéséhez és az ener­gia-többlet fejlesztéséhez szükséges anyagot a minisztérium biztostíja, természetesen a szegedi vággyá* <•' résztvesz • versenytárgyaláson, mert valószínűnek látszik, hogy mint Horgoshoz legközelebb fekvő város villanytelepe, megkapja a megbízást a távvezeték kiépítéséhez. Arra az időre, amíg a távveze­ték iigyo eldől, amint értesülünk, Horgos ügy oldotta meg a villany­világításnak kérdését, hogy a Fo­dor-féle malomba áramfejlesztő gé­pel állítottak be és ideiglenesen ez­zel termelik az áramot. Sertéslapot kapnak a sertéstulajdonosok Rüdapcfct, december 4. A közelin i i i miniszter rendeletet adott ki, amelyben a belügy miniszterrel és a földművelé s­ügyi miniszterrel cgyetértőleg elreu­deli, hogy a zsirellátás biztosítása cél­jából a hizott Sertéseket községenként nyilván kell tartunl. A nyilvántartást a községi elöljáróság, illetve polgár­mester vezeti. A serlésekre vonatkozó adatokat bejegyzik a sfirtésnyilvántajr­tásba és minden sertéstartó legkésőbb december 24-ig sertéslapot kap. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom