Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-25 / 294. szám

réumaoyarorszag 4 1911 KA 14ÁCSONY Riasztó pisztoly, cigaretta Néha mulatni kell a lelkivilágukon, akár­milyen szomorú is az. Ügyes tornászó fiuk a villámhárítón kúsztak lel az emeletre,, be­törték a dróthálót, a szobában felfeszítették a ládát, a benne levő pénzt elvitték. Vásárol­tak riasztó pisztolyt, pénztárcát, cigarettát, apróbb luxusdolgokat, a megmaradt pénzt el­ásták a balárban. Hamar kézrekerüllek, beval­lottak mindent, ezérl a rendőrség odaadta a károsultnak a tőle lopott pénzen vett holmi­kat. Másnap aztán a gyerekek megint betör­tek ugyanazon a helyén, elvitték a riasztó pisztolyt, az apróságokat. — Ez a miénk, nem loptuk, mi vettük, jog­talanul szedték el tőlünk. Lehetetlen volt meggyőzni őket a tévedé­sükről. Makacsul kitartottak az álláspontjuk mellett. — Minden a miénk, csak azt menlünk el­hozni, nem n másét. A lánvok — Hát a lányokkal bogy állunk? — Nagyon rosszul, — feleli Gárdonyi ta­nácselnök. Rövid praxisomban akadt már 13 éves anya fe. A züllött gyerekek sorában a lány süllyed mélyebbre. Sokan vannak, az egyik rontia a másikat, valóságos kerilő sze­repet játszik akárhány 15—16 éves. Aztán meg se tudják mondani, ki a gyermekük ap­ja? Van. aki vadászik rájuk, rendkívül köny­j»vü zsákmányok, hihetetlenül könnyelműek, elbuknak egy olcsó vacsoráért, elrongyosod­nak, elletvesednek, akármennyire is a cifrái­kodási vácv az elindítójuk. A cifrálkndássnl pedig természetesen egviitt jár a lopás. Ez mindennek a kezdete. Ezeket a gyermekvédő liga leánvosztályába küldöm; — a fiukat a jótékonysági egylet gondjaira bizom —, ott megtíszlitják és dologra fogják őkefc Csakis linói intézkedésre jöhetnek' ki. Epvébként a JŰnügvi átalánvból fizetünk az eltartásukért. — Nagv a bűnös gverekek forgalma? — Évcnkinl átlag 1000—1109 esetem va»r Javulás- 80 százalék r '— Javulást lapasztal-e elnök úr? — Híitározotlan. Először is százalék nem tér többé vissza. A tárgyalásra beidézem « szülőket, a gondozókat is. akárhányszor sír­ra mepv el a társaság, mert megértették sza­vaimhé)!, hogy jót akarunk és voltaképpen elkiismeretes prevenliv-mnnkát végzünk, egv­nránt a társadalom érdekében és az ő érde­kükben. 'Jellemző, bogy alig van az ítéleteim íllen fellebbezé". 'A próbára bocsátott gyei­neket a próbaidő alatt is magam elé idézem. figyelem a lelki fejlődéséf, szóval látnia kell, hogy a tárgyalással még nem intéztünk cl mindent, ilt nem üres formai intézkedés tör­tént. A megmaradt 20 százalék azonban rend­kívül nehezen formálható, ezeknél mélyen fekszenek a romboló okok. Ha aztán látom, bogy sem a jó szó, sem a javító, nem használ, csak megrögzött csökönyösségét kapok, el van rontva a gyerek nevelése, mert a szülei is romlottak, maguk nevelnek tolvajt a gyere­kükből, — rájuk húzok hat hónapot is. J)e ezt legutoljára hagyom, amikor az erélyte­len, sőt ártó szüléktől elvett gyerekkel a párt­fogók sem boldogulnak. Lelkes, derék, tani­lók végzik többnyire ezt a munkát. Van még egy fontos kérdésünk. — Hát jól van, ezek a bűnök a prolelár­világban tenyésznek. Hogyan állunk a kö­zéposztállyal? — Ott nincs baj. gimnazisták nem sodród­nak a bűn felé. ezeket lelkileg helyesen irá­nyítják. Sőt tovább megyek: mióta nekilen­dült a mostani drágaság s a lerinclő nagyobb jövedelemhez jut, csökken a gyermekek bű­nözése. Amire eddig a nyomor vitte rá őket. A falusi gyerek már nem lop, legalább: is nem kerül hozzám az ügyük. Annál bosszantóbb, hogy egyes túlzásba vitt vidéki igyekezet, minlba statisztika javításra dolgoznék, 5—6 éves gyerekeket is feljelent. Már pedig ezek nz apróságok nincsenek vétőképes korban, a cselekményük nem alkalmas hivatalos eljá­rásra.. Egyszóval a bűnök mindig egyformák ma­radnak .legfeljebb a tehnika fejlődik és az em­berek alkalmazkodnak a modern kor úgyneve­zett vívmányaihoz. Főpróba Különösebb eset? Az is kerül. Az egyik színésznő (már amennyire szí­nésznőnek szabad nevezni a fiatalkorú kisas­szonyt, aki beleesett a forró deszkák kálűda­tába), múlatás közben ellopta a gavalléria bukszáját. (Főpróba Henry Bernstein •Tói­vajdából.) A másik /művésznő*, szintén innen még a korhatáron, nemkülönben a felfedezletéseiv azonban — sajnos — rég túl a nemzetueveló családi pofonokon, először a gavallérjával lé­pett a divatárúházba. Rövid, de erélyes unszo­lás után kiválasztott magának különféle női álmokat, a gavallér előkelően kifizette a hol­mik árát. • A tövises pálya azonban, amelyen valami­kor a nemzet napszámosai lv.ikas satukban baktattak, ambíciókat értei és igényeket": övek, Ugyanezért a tehetséges kezdő egy könny iV, 1911 KARÁCSONY 5 DÉLMA6YARORSS5AÍÍ •majd* sóhajjal, de imtnár egyedül megjelent később is a tetthelyen, bevásárlásait folytatta és megnyugtatott mindenkit, hogy a gavallér­ja hamarosan bejön fizetni, de most akadá­lyozva van. 'Azonban valami szívbeli üzemzavar támad­hatott, mert a gavallér késelt s mikor nógat­ni kezdték a fizetésre, arra hivatkozott, hogy ő csak azért fizet, amit maga vásárol, már pedig erre a költekezésre senkinek sem adott felhatalmazást. Egész csinos hitelezési csalás lelt a dolog­ból, mivel pedig a színházban nem irtak ki próbát a művésznőnek, Gárdonyi tanácselnök volt kénytelen beleavatkozni a művezetésbe, •próbára* bocsátván a /gyermeket*. Hát nincs igaza a modern sóhajnak, hogy nincsenek már gyerekek? Lim Ttstmífrtyí i&tdel'á atsévÁw&i tnagi/aiok ítyf ú-ttáikíp, me^sze\zésínek tö-déntie, Szelíd ^tsiisiáda esztendeiéten} mikacis az elszedi yazdanip sze^ént^s-i^es. költethet „Szentel* üazott ten%ely.en, Béesb'ót (A Délmagyarország munkatársától) Daka Gáspár uram volt a felszólaló- A nagy kocs­mahelyiségben, vagy 51) komortekintetű, cson­tosarcú, szikár, ünneplőbe öltözött gazdaem­ber hallgatta, az alsóvárosiak eszes, katonako­rában világot látott Gáspár gazdát. Az ünne­pi csendet pár vészterhes sóhaj zavarja, Csüg­gedt tekintetű arcok várják a segítést ígérő szózatot. i . t Az utolsó évtizedek erősen próbára tették a jó alsóvárosiaknak nagy terhek viseléséhez szokott ősmagyar erejét. Az örökösen fenyege­tő Tisza, a mocsaras környék, a rengeteg jár­,vány, a vármegye hatalmaskodása, nagy adók. keserűvé? nehezen viselhetővé tették az életet. Három hónapja ismét tizedeli a lakosságot, az állatállományt, a már oly sokszor átvé­szelt pestis. A fereiicreudiek ősi templomában az imént fejeződött be a mise. Könyörgésre gyűlt öfisze Alsóváros népe, hogy terelje el az Ur az újabb csapást, s vegye oltalmába a Bol­dogságos Segítő Szűz Anya, az istenes gaz­danépet. A mise után Daba uram tanácsko­zásra hívta a férfiakat, mondván: eszméje van, miben a bajnak orvoslását találják, valamint útját állhatják újabb Csapásoknak. Daka Gáspár köhint, s belekezd kigondolt tervének előadásába: — Tisztölt gyülekezet! A magasságbéli űr­isten nehéz időkkel sújtotta a szögedi magyart. Egyik bajbúi épp, hogy kivergődüuk, belé­esünk újabb nyavalyákba. Körösztényi türe lömmel viseltük, sorsunkat minden időkben. Ha a Tisza fenyögetött, ástuk a tőtést. ha a dög­vész pusztított ástuk a sírt. Hun a török nyú­zott, hun a dézsina, mög nz adói Imádkoz­tunk. oszt reménykedtünk, hogy egyszer esak ránk mosolyog az Úristen. Pár csekély. eszten­deje, — úgy látszott — mög is javul már a gazdák szögenségös élete. Hittük, hogy tömén­telen keserű szenvedés után, ránkvirrad, oszt ránk tekint kegyelmesen a magyarok' Istene, élhetünk békés nyugalomban, testi épségben. Ez esztendőben esmeg pusztít a dögvész ! Tűn­ni kő valamit. Én kigoudultam, — mit! Tury­gya a mi népünkből mindönki, hogy a temi -. lcmnukban őrzött Segitő Boldogasszony képe mennyi nagy csudát tött már velünk. A török­időben mily sok időt a mocsári vízben töl­tött, oszt, mégis tiszta, ragyogós! Sok bájunk­ba segítött már, aszoitdanáin, né terheljük je­löu bajunkkal is, — heszen neki az egész vi­lág imádságát mög köjl hallgatnia Hanem ml, szögedi alsóvárosi pásztor-uemzettség, szőröz­zünk magunknak olyan szeutöt, kinek hivata­la, hogy a mi mesterségünkhöz tartozókkal terőggyön. — Mögbeszéliein én ezt mán a tisztelendő gvardiáu atyával, oszt az eszinejárásomat tigön jónak találta. Mög is nevezte azt a szeu­töt, aki rajtunk segít, mert hogy Szent Ven­delnek hívják, oszt a pásztorok bajaival bíbe­lődik. Most mán azt javasolom, hogy össze­adott költséggel, csináltassunk ület ábrázoló szent képet. Továbbá azt is javaslatba töozóm. hogy ha mán költséggel szeutöt festetünk hat

Next

/
Oldalképek
Tartalom