Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-25 / 294. szám

Magyarnóta MATINÉ ffolnap fleiclflH II crgftor tcctH dor, mnfls/enn (Misán) Islvén, Bilid János, lOröh 6l?ellö, Páráim Pálne, Bárány Pá?, . mozi pénztári. k.^ q Belvárosi Moziban* Közreműködnek: LáSZM Imre, Orbán SáBUTÓHANG, KRUDYRÓL Élete végén a Templom-utcában lakott, s a kurta óbudai utca egyik földszintes házában, melynek ablakai egy külvárosi éjszakai kávéház bejáratára nyiltak. A kávéházban évtizedeken át a fürdősök, dögönyözők, zsokék, a pesti éjszakából kapatos fejjel Óbudára zarándokolt kispolgárok találkoztak az éjjeli órákban. A tulajdonos színészuek készült, s néha személyesen is fellépett kávéházának zenekari emelvényén, az éjszakának ez útszéli, parányi színpadán és saját szerzeményű dalait énekelte. Az első teremben öreg zsokék billiárdoztak. Itt szeretett ülni, éjfél után, hazatérés előtt, üvegsör mellett. A kerek, fekete márvány kávéházi asztalra könyökölt, sört ivott és nézte a billiárdozókat. Legszívesebben egyedül ült, mindenfajta társaság zavartaA zsokék és pincérek ismerték kedvt« léseit és tisztelték magányát. Órákon át tudott egyedül ülni, sör vagy bor mellett, s hallgatni. De nagyon szerette elnézni, ha a részeg virtuskotlók éjfél után verekednek- A kávéházban ismerték az öregedő író passzióit, s néha mesterséges verekedéseket rendeztek tiszteletére. Óbudán még pártolják az irodalmat. Mikor regényt írtam a varázskörről, mely személye és műve titkát magába zárja, sűrűn eljártam Óbudára, fölkerestem élete utolsó éveinek színhelyét. Óbudának ma s5rc=en követlen köze Budapesthez. Külön erkölcse van, légköre, életformái. Az emberek itt még valódi, évszázadon, gondosan pincézett és fedett, gyakfan tatarozott, sárgára mázolt földszintes házakban laknak, mindenkinek van pincéje, ahol káposztát gyalúl és bort fejt, s aa őslakosok fütyülnek mindenfajta romautikára. Csak a Tabánból, Vízivárosból kikopott lumpok keresik meg itt is a romantikát s az ál-írók, akik azt hiszik, hogy a világ alkalHtnvzeii Wjtclitot&zet Ut. Sxeqedi T-iálc^x ssiat székház Széchenyi-!. 3 teleion 25 08. 26-91. Kölcsönöket folyósít házra, földre betéteket előnyösen gyümölcsöztet Foglalkozik a bank és takarékpénztár minden üzletágával és előzékenyen áll ügyfelei rendelkezésére. Irta: Mörai Sándor mazkodik érzelgős hangulataikhoz Az óbudai ember terebélyesen él,, s tudja helyét az életben. Ez a költő úgy menekült e vaskos valóságba, mint a világtól megriadt gyermek a szülői ház bizalmasságába. Éjjel, ha megtért a városból, a kártyások, a bormérések, a szerkesztőségek világából, betért az óbudai kávéházba, megivott néhány üveg sört, elnézte a billiárdozó zsokékat vagy a bajvivó dögönyözőket, aztán hazament a földszintes Templom-utcai házba.'Itt élt, oly egyedül, mint a szentek és a költők. Fia egyszer ezí mondta ez egyedüllétről: — A papa olyan magányos volt a vévén, mint Beethoven. Ebben a magányban, mely sűrű volt és szenvedély, vágy nem tudta mái megzavarni, mindent tudott a világról, mint a nemes fenevadak a barlangban. Milrdent tudott a magyarok szokásairól, Árpádtól napjainkig. Tudta, bi az új díva a városban, melyik költő hazudik műveiben és a kávéházban, ki az új gazdag ember, s miféle haszcntalanságra és hiúságra költőt te el vagyonát és világi hitelét a tegnap valamelyik ködlovagja. Mindent tudott; egy frakkjh volt. két sötét ruhája, tizenöt inge, néhány Jókai regénye. Az irodalomról is tudott mindent, de erről nem szeretett beszélni Az ember, ha sze mórmes és nemes anyagból való. rrm szívesen beszél arról, ami iga zán fontos számára. A nagyközönség tudatában úgy élt, mint a haugulatok mélyhege !ű se, különc író, kinek nincsen köze semmiféle divathoz. Életében nem volt soha különösebben népszerű. Csak az írók szektája becsülte, s az a néhány olvasó, aki annyira ért a betűhöz, mint az írók köziil is kevesen. Ez a szekta áhítattal olvasott minden sort, mely a magányos író műhelyéből napvilágra került. Lila tintával írt, sűrűn rótt, apró betűkkel. Kézírása szabályos volt. semmi nem árulta el a bülzeten a műgondot és viaskodást, mellyel e sorok készültek. Halála után rövid időt át a mély csönd ködfüggönye fedte el nevét és művét. E ösöndön át, kezdetben bátortalanul, később mind tisztább, erősebb szólammal hallatszott át művének zenéje. Mert e« az irály teljesen zenei; szólamok vonulnak át a lazán összefűzött történeteken. E szólamok makacs és ö' tudatos ismétlődéssel hangzanak fel müvében. Megdöbbentően tudatos író volt. Tudta, bogy az irodalom mindenekfölött égi üzenet. A valóságot feldolgozzák és hűségesen kifejezik a statisztikusok is. S éppen ez az író. aki talán minden kortársánál többet, kegyetlenebbet és megbízhatóbbat tudott az emberi élet valóságáról, a téveszmékről, melyek gyilkos kórnál is hatékonyabban pusztítják az emberek éle tét, a szerelemről és a fenségről, az életekről és a pénzről, a magyar tájakról és a magyar lakóházak' titkos szokásairól, a magyarok, svábok ruszinok, szlovákok, ráezok életformáiról, éppen ez az író tudta azt is. hogy a valóság csak akkor teljes, ha megkeressük a zenei tartalmat az élet tömpe és vaskos tüneményei mögött. Mondataiban úgy sugárzik ez a néma zene, mint a villanyosság a világűrben. Akárhol nyitjuk ?sl könyveit, minden oldalon, minden sorában érezzük ezt a titkos áramot. Most a szerelem villanyütése ad szikrát, most a magyar ősz esőzése kezd szólani, mint egy alvilági zenekar, most a tél kurjongat Alakjai, ezek a nagyon is testies, a test minden szomorú, nyomorú és fönséges titkát egy öreg műtősnő bizalmasságával és közönyével feltáró és Ismerő alakok, szívükben mélyen őriznek esry titkot, melyet az író sem tud szavakkal elmondani. Ilyenkor hangzik fel művében az a néma zene, mely írásainak legmélyebb értelme. Hősei néha zöldpaprikát esznek, foghagymás májas kolbászt, s egy tenyeres-talpas külvárosi vendégiősnének teszik a szépet, de az élet minden útszéli változatában is zeng és sugárzik körülöttük Krúdy világának légköre, ez a szférikus légkör. A magyar életnek és a magyar tájnak külön világűrt adott, mintegy feloldotta a magyar glóbust a tehetetlenség és a nehézkedés törvényének' vonzása alól. Nyissuk fel valamelyik könyvét. « engedjük, hogv átjárja eszméletünket ez a szünet nélkül áradó, az eszmélet és emlékezés titkos műhelyéből elapadás nélkiil sugárzó szólam. Hősei legtöbbször oly révedező, messzire tekintő arckifejezéssel lépti*k elénk, mintha örökké máshová figyelnének. Lakziról beszélnek, ételekről, ünnepekről, a hétköznapok feladatairól, de tekintetük olyan, m'ntha szívükben eljegyezték volna magukat egy emlékkel, melynek varázsától nem tudnak többé szabadulni. Krúdy minden regénybőse titkot őriz szívében. Nem ismerek írót, aki olyan csalhatatlan biztonsággal érzékelte volna a valóságot, mint ő. s ugyanakkor nines senki, aki olyan öntudatosan megtagadta volna a valóság törvényeinek érvényét az élet mélyebb térfogata, az emlék, a vágy és a képzelet birodalma fölött. Hősei állandóan úton vannak két életcél, két város, néha Csak két vendéglő, vagy fogadó között- Ez a kóhorlási bajiam életük és regényességük egyetlen, igaz tartalma. Két világ között vonulnak, s szivesen bámulják rokon hajlamú égj társaik, a vadludak vándorútját az őszi égen. Két emlék között vándorolnak, postakocsin, gyalog vagy az álmok ködfogatján. BoMzű hangon kérnek az útmenti fogadóban vörösbort és fejsajtot a csaplárosnéi ól. de zsebükben és szívükben el érhetetlen utieplok titkos men°trei-djét őrizgetik. Dörmögve bandukolnak az élet és a halál két partja között, oly magányosan, oly meszszire néző pillantással, ahogy csak a jellemes emberek tudnak egy emlék után nézni. A valóságot kevesen rögzítették úgy, mint ő, de senki sem oldotta fel a valóságot olyan tudatosan egy mélyebb, zenei értelemben, mint ez a költő, kinek látomásai a magyaq sors, a magyar élet és létezés legnemesebb tájait cs alakjait mutatták meg. Most megszólal és csend lesz szava nyomán. Az élet zsivaja elhal. Valahol magyarul beszélnek, egy nő halkan mond valamit, eg.v ulöát látunk, a tücskök zenéjét halljuk. Egy férfi felel, s megkezdődött a varázslat. Üljünk csendesen, figyeljünk. * ... A batár; eltűnt, messziről líalljuk még a lovak patáinak dobogását, az újlaki templomban harangoznak. Magányos ember baktat a hóban, oly rövidlátóan és meggörnyedten, mintha örökre eltűnt emberek lábanyomát kutatná- Igy mennek el hősei, örökké úton, kocsin, vagy gőzvonaton, az élet érthetetlen nticéljai felé, — s mintha csak az iró tudná egyedül, hogy mirden út a magányhoz vezet. Igy mennek el, mert törvény van szívükben, a változás, a vándorlás és a távozás törvénye. Mindért alkalmat megragadnak, hogy útrakeljenek az élet vaskos idilliéből a vágyakozás és az emlékezés tájai felé. Poegvászuk könnyű, szívük nehéz. Ezek az emberek nem tudnak teljesen a pillanatnak élni, mert örökké emlékeznek valamire. Csak régi és sokat szenvedett népek regényhősei tudnak így vándorolni, örökké bozzákötöizve egy emlékhez, mely már nem is személj es. Mintha egy fajta és egy eszmo minden emlékét cipelnék tarsolyukban. A' lovak patkódobogása elhal, a vörös határ elvész a ködben- De a hang, mely kifejezte egy fajta szemérmes és titkos életérzését, örökre megmarad, amíg magyarok hallani és emlékezni tudnak'. Krúdy hangja ez. Párisi Nagy Áruház HU szeged (CseKonics- es xiss-u. saram * SZILVESZTERRE cs ÚJÉVRE UjéVi kéményseprő kotró —.05 tréfás cigaretta —10 Tréfás csokoládé bonbon —.12 Papir sapka —24, —.16, —.14 3 Papírtrombita —.24, —12X Zsanélia kéményseprő —12 í Szerencse patkó lóherével — Papir girland -.4S, —24, — 18g Szerpentin 10 drb. —21^ Hólabda 1 csomag — Konfetti 10 csomag —-2' J Zsebnaptár 1912. évre _ 58. -.21, —m Durranó cigaretta belét |j 1 csomag — 3W|J Lampion —.58. — .48 K Előjegyzési naptár 1942 évre —.58, —.4' | Újévi malac persely —4*1 Durranó pénr Papir ernyő Durranó irón Tréfás öngyújtó -atj '—.bel —.5h§ b Újévi cikkek és tréfás tárgyakB nagy választékban!