Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)
1941-12-20 / 290. szám
4 1ÍÍLMAG1 ARUfiSZ A G Szombat, 1041 december 99. Történelemkönyv — röpcédulával Kaptam., kaptál, kapott, kaptunk, kaptatok, kaptak. Ezzel az igelevezetésse! lehet jellemezni annak a kis rózsiszín reklámeédulának útját, amelyet, a kolozsvári egyetem pecsétjével ellátott borítékban kézbesített ki a posta Szegeden. A rózsaszín cédulán „Magyar Történet" cin; áll, alatta a szerző neve, aki a TT' é. gyar történetet írásba fektette. Nem ismeretlen a feltüntetett név':' Bnftíth Tibor egyetemi nyilvános rendkívüli tanár a kolozsvári Ferenc József-Tudományegyetemen. Károm pengő nyolcvan a könyv ára es ezért a pénzért a szerző azt a történelmet tálalja az olvasó elé, amely hfif-Kzú idő óta széleskörű vitára adott alkalmul a tárgyilagos törtéréfzek és az ellenkező szemléletű ttrténelemírók között. Azt a történelmet, amelynek Baráth könyvében megjelenő tükörképe ilyen Címekét visel: „TTtban a rendi felépítésű tekintélyállam felé", „A Mag,\ar Történet sajtóvisszhangja". Különösen ezt az utóbbi fejezetcímet kell kiragadnunk. Mert ebben a sajtóvisszhangban célzatos Csoportosítással azok a vélemények sorakoznak fel, amelyek nem tetszettek a mű szerzőjének, mert nyilvánosságra hozták Baráth" Tibor történész egynémely tévedését 8 amelyek rámutattak, hogy Baráth Tibori néhány véleménye nem fedi teljes mértékben a magyar alkotmány és a magyar hagyomány alapelveit. A „Magyar Nemzet" több alkalommal foglalkozott a .Magyar Történet"-tel, kimutatva, hogy mennyire távol áll sok tekintetben a történelmi hűségtől és a magyar szellemiségtől ennek a könyvnek néhány részlete. A könyv az országgyűlés elé is került és a képviselőház előtt Hóman Bálint kultuszminiszter kijelentette, hogy véleménye szerint a könyv nem célzatos propaganda-történelemkönyv. Egyébként pedig — mondotta a miniszter — BarátK Tibor egyik legelső tanítványa volt Szekfű Gyulának. Mei'zler-Maróth'y Károly a Pesti Újságban a tudomány szabadságánajk védelmében Sikket írt a miniszteri megnyilatkozás után, amelybV védelmébe vette BarátH Tibort. Ugyanakkor pedig a Magyal5 Nemzet-ben Szekfű Gyula nyilatkozatot közöl, amely többek között a következőket tartalmazza: — Baráth Tibor időrendben valóban a legelső tanítványa volt, azonban már párisi évei alatt annyira eltávolodott tőlem és tudományos irányomtól, hogy nem lepett meg, amikor egyetlen francia nyelvű tudományos munkájában nemesakhogy tanítványomnak nem mutatta magát, Hanem egész történetírói munkásságomról is elítélő jellemzést adott Közli még a nyilatkozat, Hogy Szekfű Gyula Baráth Tiborral még csak egy alkalommal beszélt, amikor Baráth megkérte arra, Hogy magántanári hábíHtását pártfogolja. ,JB*t kénytelen voltam megtagadni — mondja Szekfű Gyrűa — 'mtl a* indokolásáéi, hoor nizms olyan tudományos munnájá, amelynek alapján hábrlitálhafnám." Jlyen előzmények után tért He minden házba Baráth könyvének rózsaszín rcklámrcédulája, amely ím Hé csekket mellékeltek a küldők. Ki . te, ő, mi. ti, ők: rendeljük meg sí i ha n a könyvet és adjuk postára az érte járó háromnyolövaiiat Kapurk érte történelmet, úgy. ahogy sít Barath látja, Es aeüogy félreértés üsúszh'assék a, dologba': Baráth könyvének reklámcéduláját zöldszinű bélyegzős átirattal látták el: „Ez az a könyv, amelyikről Hasábokat í?nak az újságok!" — mondja a zöld bélyegző. Valóban, Hasábokat írnak az újságok. S ha az ember ezeket a hasábokat olvassa: a könyvolvasástól elmegy a kedve . > • A december 26-i Magyarnóta-Matiné jegyei elővételben a Déímagyarorsxág jegyirodában Bácskai párbaj a szegedi tábla előtt Előwír a jugoszláv bíróságok ítélkeztek, a szegedi tábla 9 évi fogházra emelte fel a halálos szurkáló büntetését (A Délmagyarország munkatér, sótól) Érdekes üggyel foglalkozott pénteken 'délelőtt a szegedi ítélőtábla E/etw.t/ tanácsa. Az ügy érdekessége az. hogy a bűncselekmény még 1940. június 29-én történt Óbe'csén és az ügyben először a jugoszláv törvényszék mondott ítéletet. Óbeesén a Nagy-féle vendéglőben az elmúlt év Péter-Pál uapjáu nagyobb társaság gyűlt össze, mintáit erre az alkalomra a vendéglős táncmulatságot hirdetett. Nemcsak Óbeeséről, de a környékről is sokan öszezejöttek. Köztük Kónya Sándor 19 éves óbeCsei lakos is. A" vendéglős nem volt otthon és így maga helyett Kis János pincért bízta meg, hogy a mulatságra és a vendéglőben történtekre felügyeljen. Kónya az egyik asztalnál ült Fehér FerenC és fivére, Fehér László társaságában, míg a szembenlévő asztal mellett Kiss Mátyás 26 éves óbeesei legény és barátai: Hideg József. Kovács Fer.enC és Kis János, a tulajdonos megbízottja foglalt helyet. Miután Kónyát úgy ismerték, mint ki szeret veszekedni, Kis János állandóan Kónyát figyelte, nehogy valami zavar, vagy baj legyen. Kist egy pillanatra elhívták jés amikor az asztalához visszament, látta, hogy a ket társaság egy része eltávozott. Rögtön keresésükre indult és az udvaron találta Kónyát és Hivleg Józsefet, amint éppen nagy vitában voltak. Közelebb ment hozzájuk, hogy megtudja a veszekedés okát és ekkor hallotta, hogy egy nyolc nappal ezelőtti dolgon vitatkoznak. 'A" vita mindjobban elfajult, úgy, Hogy.Kis közbevetette magát és csillapítani igyekezett a bét veszekedő felet. Ez azonban nem sikerült. Időközben a két asztaltársaság tagjai is mind kimentek az udvarra és előbb" jobbról Halfa történő biztatások, majd pedig rövidesen általános verekedés kezdődött. Az egész azzal kezdődött, Hogy Kovács FerenC a tanúvallomások szerint gyengén arculütötte Kónyát, emiatt azután a Fehér testvérek rohantak rá és ütlegelni kezdték. Fehér Ferencnek ekkor már, nyitott zsebkés volt a kezében. A helyzet mind veszélyesebb lett, úgy, bogy Kovács felkapott egy széket és azzal védekezett, illetve maga elé tartotta, högy kivédje az ütéseket Néhány pillanat múlva a Fehér testvérek a aaeket elrántották Kenésetói, mire a védtelen 'és magára maradt, fiatalember a futásban keresett menedéket. Fehér László ekkoS pusztakézzel nekiesett Kiss Mátyásnak és mindketten pusztakézzel igyekeztek a másikkal szemben hathatós eredményt elérni. Nem sokra mentek, mire Kónya Sándor kivált a nézgelődők Csoportjából és Fehér Lászlót hátrarántva, maga Ugrott neki Kiss Mátyásnak. Csakhogy ékkor már kés volt a kesében. Kiss Mátyás c'sak üres kezével védekezhetett. Maga elé tartotta két kezét, hogy kivédje az esetleges szúrásokat, Kónya azonban nem a kezére pályázott, zsebkését markolatig Kiss Mátyás mellébe döfte. Á szerencsétlen ember szivét érte a kés pengéje, hang nélkül összeesett és néhány pillanat alatt elvérzett. Az ügyet először a jugoszláv éra alatt az újvidéki törvényszék tárgyalta és annak ellenére, Kogy Kónya jogos önvédelemmel védekezett, háromévi fogházra ítélte. A felszabadulás után Kónya újrafelvételi kért az ügyben. Az újvidéki magyar törvényszék újra tárgyalta az ügyet. Több tanút hallgatott ki és ennek alapján a törvényszék megállapította, hogy Kónya nem védekezhet jogos önvédelemmel, annál kevésbbé, mert Kiss pusztakézzfl védekezett akkor, amikor Kónya rátámadt. Igy tehát neki nem lett volna szabad kését használnia. Egyik sem volt annyira ittas, hogy szabad akarati elhatározásukban gátolva lett volna. Épp ezért a törvényszék Kónyát két és félévi fogházra ítélte. Fellebbezés folytán pénteken foglakozott az üggyel az ítélőtábla Elcmy-tanácsa és a vádlott büntetését háromévi fogházra emelte feL Az ügy végső fokon a Kúria elé kerül. Har áe Lemezek gr«moíeii«k lmtnflfeit k8®rreh írószerek legnagyobb választékba* Városi Nnomááüaü Kárász, a, 9, Bejárat a kapu alatt, Magyar hősök Jeki József, a volt kaposvári 44. közös .gyalogezred 8. századának őrvezetője, nagy akarterővel, elszántsággal és önfeláldozással harcolt a világháború kitörése óta. Miután mindjárt a háború kezdetén két alkalommal is súlyosan megsebesült J914 december 20-án Piotrkow közelében raját önelhatározásából eltolta és oly kedvező helyzetbe hozta, hogy az ellenség szárnyát oldalozéan és eredményesen támadhatta. Ez alkalommal harmadszor sebesült meg. Sebesülése ellenére azonban a harc beíejeztéig a tűzvonalban maradt és tovább karcolt. Az arany vitézségi érmet vivta ti magának. A más pénze Nincs az a barátság, szívesség, aminek kedvéért ideges pénz őriésére vállalkoznék. Olyan helyiség! ben sem tartózkodom, ahol pénzt számlálnak, vagy nagyobb összegei hevernek aránylag szabadon. — Gyere beljebb, mondják néha» _ Előbb csukjátok be a kasszát. Mit tudom én, hová sodródik el né hány bankó s akkor azt mondják * kereséséinél, hogv én is itt jártam, Gyökere van ennek az irtózatnak, nagyon messzire nyuük. Nagyobb elemista voltara, ata* kor resztvettem abban a nemzetközi mozgalomban, amely a pogány gyerekeket akarta megmenteni. Vaj. jon van-e még forgalomban kép az akkoriakból? Valami nagy medencére emlékszem, amiben fekete apróságok úsznak, bukdácsolnak és misszionáriusok halásszák ki őket A krajcárjaink a missió céljait szolgálták' s ellenszolgáltatásul ilyen kép jutott értük, nagyobb érdemek szerzése esetén ezüst érem. Hát én is megbízatást kaptam a gyűjtésre Olajos tisztelendő úrtól 5 szombatig szereztem vagy husj krajcárt. Nagy összeg volt ez végeredményben, mert tessék elképzelni, hány gyerek van a világon 1 Hétfőre volt kitűzve az elszámolás, azonban a szombat délután szabad, vasárnap sincs iskola, sok a játék és kevés a biztonság, — megkértem hát az apámat, hogy őrizze hétfő reggelig a pénzt. Ugyanakkoi átengedtem magamat a hét-vég örömeinek. Vasárnap délelőtt az apám hivatalos kiküldetésben váratlanul elutazott, én szórakoztam tovább csak éjfélkor ébredtem fel fogvacogva. — Szentséges Isten magával vit te a pénzemet, mi lesz most? Kilelt a hideg, de nem mertem felkelteni senkit. Hogyan magyarázom meg Olajos tisztelendő urnák, hogy mert nem tudok beszámolni a gyűjtésemmel? Hátha nem hiszi el ázzál támad rám: „ , — Igen ám, dc miért nem keH led el a pénzt jó atyádtól még »* elutazása előtt? Csak ültem az ágyamban, gő'dtem, izzadtam. Soha ilyen lassan nem mászott az idő, számláltam az óraütéseke! és hatalmasokat szipogtam, hogy visszafojtsam a sírásomat. — Ki fészkelődik odabenn? — kiáltott át a felébresztett anyám. tö*< aludni se lehet tőletek? . • A hang sokkal barátságtalanad volt, semhogy felbátorított volna 3 felvilágosításra, magamra rántottaffl hát a paplant és kínlódtam tovéd Nem ismertem még a sikkasztás főfogalmát, de a lényege tudat megsuhintott. Szerencsére az anvam koránkelő volt, vele együtt ugrótlara ki én is az ágyból. — Mi van veled? Máskor »ea' várod, amig a hasadra süt a nap De akkor már elfakadtam bőg" — A szerecsen-gyerekek pénze.*' Mi lesz most? Hát előlegezte az anyám. Nem 3 legnagyobb készséggel ugyan, össze-vissza egy forint volt a ban, azért mégis ideadta. Héttő » te már visszaérkezett az apam 11 megtudta a történteket s csak any nyit mondott: — Sose vállalkozzál idegen pe** őrzésére. Nyugodtabb lesz az eleten Azóta egy garast se tudok mini. olvan eltörölhetetlenül « uen nem az első álmatlan éjszakám.
