Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-20 / 290. szám

4 1ÍÍLMAG1 ARUfiSZ A G Szombat, 1041 december 99. Történelemkönyv — röpcédulával Kaptam., kaptál, kapott, kaptunk, kaptatok, kaptak. Ezzel az igeleve­zetésse! lehet jellemezni annak a kis rózsiszín reklámeédulának útját, amelyet, a kolozsvári egyetem pe­csétjével ellátott borítékban kézbe­sített ki a posta Szegeden. A rózsa­szín cédulán „Magyar Történet" cin; áll, alatta a szerző neve, aki a TT' é. gyar történetet írásba fektette. Nem ismeretlen a feltüntetett név':' Bnftíth Tibor egyetemi nyilvános rendkívüli tanár a kolozsvári Fe­renc József-Tudományegyetemen. Károm pengő nyolcvan a könyv ára es ezért a pénzért a szerző azt a tör­ténelmet tálalja az olvasó elé, amely hfif-Kzú idő óta széleskörű vitára adott alkalmul a tárgyilagos törté­réfzek és az ellenkező szemléletű ttrténelemírók között. Azt a törté­nelmet, amelynek Baráth könyvé­ben megjelenő tükörképe ilyen Cí­mekét visel: „TTtban a rendi felépí­tésű tekintélyállam felé", „A Ma­g,\ar Történet sajtóvisszhangja". Különösen ezt az utóbbi fejezet­címet kell kiragadnunk. Mert ebben a sajtóvisszhangban célzatos Cso­portosítással azok a vélemények sorakoznak fel, amelyek nem tet­szettek a mű szerzőjének, mert nyil­vánosságra hozták Baráth" Tibor történész egynémely tévedését 8 amelyek rámutattak, hogy Baráth Tibori néhány véleménye nem fedi teljes mértékben a magyar alkot­mány és a magyar hagyomány alapelveit. A „Magyar Nemzet" több alkalommal foglalkozott a .Magyar Történet"-tel, kimutatva, hogy mennyire távol áll sok tekin­tetben a történelmi hűségtől és a magyar szellemiségtől ennek a könyvnek néhány részlete. A könyv az országgyűlés elé is került és a képviselőház előtt Hóman Bálint kultuszminiszter kijelentette, hogy véleménye szerint a könyv nem cél­zatos propaganda-történelemkönyv. Egyébként pedig — mondotta a mi­niszter — BarátK Tibor egyik leg­első tanítványa volt Szekfű Gyulá­nak. Mei'zler-Maróth'y Károly a Pesti Újságban a tudomány szabadságá­najk védelmében Sikket írt a minisz­teri megnyilatkozás után, amely­bV védelmébe vette BarátH Tibort. Ugyanakkor pedig a Magyal5 Nem­zet-ben Szekfű Gyula nyilatkozatot közöl, amely többek között a követ­kezőket tartalmazza: — Baráth Tibor időrendben való­ban a legelső tanítványa volt, azon­ban már párisi évei alatt annyira eltávolodott tőlem és tudományos irányomtól, hogy nem lepett meg, amikor egyetlen francia nyelvű tu­dományos munkájában nemesak­hogy tanítványomnak nem mutatta magát, Hanem egész történetírói munkásságomról is elítélő jellem­zést adott Közli még a nyilatkozat, Hogy Szekfű Gyula Baráth Tiborral még csak egy alkalommal beszélt, ami­kor Baráth megkérte arra, Hogy magántanári hábíHtását pártfogol­ja. ,JB*t kénytelen voltam megta­gadni — mondja Szekfű Gyrűa — 'mtl a* indokolásáéi, hoor nizms olyan tudományos munnájá, amelynek alapján hábrlitálhafnám." Jlyen előzmények után tért He minden házba Baráth könyvének rózsaszín rcklámrcédulája, amely ím Hé csekket mellékeltek a küldők. Ki . te, ő, mi. ti, ők: rendeljük meg sí i ha n a könyvet és adjuk postára az érte járó háromnyolövaiiat Ka­purk érte történelmet, úgy. ahogy sít Barath látja, Es aeüogy félre­értés üsúszh'assék a, dologba': Baráth könyvének reklámcéduláját zöldszi­nű bélyegzős átirattal látták el: „Ez az a könyv, amelyikről Hasábokat í?nak az újságok!" — mondja a zöld bélyegző. Valóban, Hasábokat írnak az újságok. S ha az ember ezeket a hasábokat olvassa: a könyvolvasás­tól elmegy a kedve . > • A december 26-i Magyarnóta-Matiné jegyei elővételben a Déímagyarorsxág jegyirodában Bácskai párbaj a szegedi tábla előtt Előwír a jugoszláv bíróságok ítélkeztek, a szegedi tábla 9 évi fogházra emelte fel a halálos szurkáló büntetését (A Délmagyarország munkatér, sótól) Érdekes üggyel foglalkozott pénteken 'délelőtt a szegedi ítélőtáb­la E/etw.t/ tanácsa. Az ügy érdekes­sége az. hogy a bűncselekmény még 1940. június 29-én történt Óbe'csén és az ügyben először a jugoszláv törvényszék mondott ítéletet. Óbeesén a Nagy-féle vendéglőben az elmúlt év Péter-Pál uapjáu na­gyobb társaság gyűlt össze, mintáit erre az alkalomra a vendéglős tánc­mulatságot hirdetett. Nemcsak Óbe­eséről, de a környékről is sokan ösz­ezejöttek. Köztük Kónya Sándor 19 éves óbeCsei lakos is. A" vendéglős nem volt otthon és így maga he­lyett Kis János pincért bízta meg, hogy a mulatságra és a vendéglő­ben történtekre felügyeljen. Kónya az egyik asztalnál ült Fe­hér FerenC és fivére, Fehér László társaságában, míg a szembenlévő asztal mellett Kiss Mátyás 26 éves óbeesei legény és barátai: Hideg József. Kovács Fer.enC és Kis Já­nos, a tulajdonos megbízottja fog­lalt helyet. Miután Kónyát úgy is­merték, mint ki szeret veszekedni, Kis János állandóan Kónyát figyel­te, nehogy valami zavar, vagy baj legyen. Kist egy pillanatra elhívták jés amikor az asztalához vissza­ment, látta, hogy a ket társaság egy része eltávozott. Rögtön keresé­sükre indult és az udvaron találta Kónyát és Hivleg Józsefet, amint éppen nagy vitában voltak. Köze­lebb ment hozzájuk, hogy megtudja a veszekedés okát és ekkor hallotta, hogy egy nyolc nappal ezelőtti dol­gon vitatkoznak. 'A" vita mindjobban elfajult, úgy, Hogy.Kis közbevetet­te magát és csillapítani igyekezett a bét veszekedő felet. Ez azonban nem sikerült. Időközben a két asz­taltársaság tagjai is mind kimentek az udvarra és előbb" jobbról Halfa történő biztatások, majd pedig rövi­desen általános verekedés kezdő­dött. Az egész azzal kezdődött, Hogy Kovács FerenC a tanúvallomások szerint gyengén arculütötte Kónyát, emiatt azután a Fehér testvérek rohantak rá és ütlegelni kezdték. Fehér Ferencnek ekkor már, nyitott zsebkés volt a kezében. A helyzet mind veszélyesebb lett, úgy, bogy Kovács felkapott egy széket és az­zal védekezett, illetve maga elé tar­totta, högy kivédje az ütéseket Né­hány pillanat múlva a Fehér test­vérek a aaeket elrántották Kenése­tói, mire a védtelen 'és magára ma­radt, fiatalember a futásban kere­sett menedéket. Fehér László ekkoS pusztakézzel nekiesett Kiss Mátyás­nak és mindketten pusztakézzel igyekeztek a másikkal szemben hat­hatós eredményt elérni. Nem sokra mentek, mire Kónya Sándor kivált a nézgelődők Csoportjából és Fehér Lászlót hátrarántva, maga Ugrott neki Kiss Mátyásnak. Csakhogy ék­kor már kés volt a kesében. Kiss Mátyás c'sak üres kezével védekez­hetett. Maga elé tartotta két kezét, hogy kivédje az esetleges szúráso­kat, Kónya azonban nem a kezére pályázott, zsebkését markolatig Kiss Mátyás mellébe döfte. Á sze­rencsétlen ember szivét érte a kés pengéje, hang nélkül összeesett és néhány pillanat alatt elvérzett. Az ügyet először a jugoszláv éra alatt az újvidéki törvényszék tár­gyalta és annak ellenére, Kogy Kó­nya jogos önvédelemmel védekezett, háromévi fogházra ítélte. A felsza­badulás után Kónya újrafelvételi kért az ügyben. Az újvidéki magyar törvényszék újra tárgyalta az ügyet. Több tanút hallgatott ki és ennek alapján a törvényszék meg­állapította, hogy Kónya nem véde­kezhet jogos önvédelemmel, annál kevésbbé, mert Kiss pusztakézzfl védekezett akkor, amikor Kónya rátámadt. Igy tehát neki nem lett volna szabad kését használnia. Egyik sem volt annyira ittas, hogy szabad akarati elhatározásukban gátolva lett volna. Épp ezért a tör­vényszék Kónyát két és félévi fog­házra ítélte. Fellebbezés folytán pénteken foglakozott az üggyel az ítélőtábla Elcmy-tanácsa és a vádlott bünteté­sét háromévi fogházra emelte feL Az ügy végső fokon a Kúria elé kerül. Har áe Lemezek gr«moíeii«k lmtnflfeit k8®rreh írószerek legnagyobb választékba* Városi Nnomááüaü Kárász, a, 9, Bejárat a kapu alatt, Magyar hősök Jeki József, a volt kaposvári 44. közös .gyalogezred 8. századának őr­vezetője, nagy akarterővel, elszánt­sággal és önfeláldozással harcolt a világháború kitörése óta. Miután mindjárt a háború kezdetén két alka­lommal is súlyosan megsebesült J914 december 20-án Piotrkow közelében raját önelhatározásából eltolta és oly kedvező helyzetbe hozta, hogy az el­lenség szárnyát oldalozéan és ered­ményesen támadhatta. Ez alkalommal harmadszor sebesült meg. Sebesülése ellenére azonban a harc beíejeztéig a tűzvonalban maradt és tovább kar­colt. Az arany vitézségi érmet vivta ti magának. A más pénze Nincs az a barátság, szívesség, aminek kedvéért ideges pénz őrié­sére vállalkoznék. Olyan helyiség! ben sem tartózkodom, ahol pénzt számlálnak, vagy nagyobb összegei hevernek aránylag szabadon. — Gyere beljebb, mondják néha» _ Előbb csukjátok be a kasszát. Mit tudom én, hová sodródik el né hány bankó s akkor azt mondják * kereséséinél, hogv én is itt jártam, Gyökere van ennek az irtózat­nak, nagyon messzire nyuük. Nagyobb elemista voltara, ata* kor resztvettem abban a nemzetkö­zi mozgalomban, amely a pogány gyerekeket akarta megmenteni. Vaj. jon van-e még forgalomban kép az akkoriakból? Valami nagy meden­cére emlékszem, amiben fekete ap­róságok úsznak, bukdácsolnak és misszionáriusok halásszák ki őket A krajcárjaink a missió céljait szol­gálták' s ellenszolgáltatásul ilyen kép jutott értük, nagyobb érdemek szerzése esetén ezüst érem. Hát én is megbízatást kaptam a gyűjtésre Olajos tisztelendő úrtól 5 szombatig szereztem vagy husj krajcárt. Nagy összeg volt ez vég­eredményben, mert tessék elképzel­ni, hány gyerek van a világon 1 Hétfőre volt kitűzve az elszámo­lás, azonban a szombat délután sza­bad, vasárnap sincs iskola, sok a játék és kevés a biztonság, — meg­kértem hát az apámat, hogy őrizze hétfő reggelig a pénzt. Ugyanakkoi átengedtem magamat a hét-vég örö­meinek. Vasárnap délelőtt az apám hiva­talos kiküldetésben váratlanul el­utazott, én szórakoztam tovább csak éjfélkor ébredtem fel fogva­cogva. — Szentséges Isten magával vit te a pénzemet, mi lesz most? Kilelt a hideg, de nem mertem felkelteni senkit. Hogyan magyará­zom meg Olajos tisztelendő urnák, hogy mert nem tudok beszámolni a gyűjtésemmel? Hátha nem hiszi el ázzál támad rám: „ , — Igen ám, dc miért nem keH led el a pénzt jó atyádtól még »* elutazása előtt? Csak ültem az ágyamban, gő'dtem, izzadtam. Soha ilyen lassan nem mászott az idő, számláltam az óraütéseke! és hatalmasokat szipogtam, hogy visszafojtsam a sírásomat. — Ki fészkelődik odabenn? — ki­áltott át a felébresztett anyám. tö*< aludni se lehet tőletek? . • A hang sokkal barátságtalanad volt, semhogy felbátorított volna 3 felvilágosításra, magamra rántottaffl hát a paplant és kínlódtam tovéd Nem ismertem még a sikkasztás fő­fogalmát, de a lényege tudat megsuhintott. Szerencsére az anvam koránkelő volt, vele együtt ugrót­lara ki én is az ágyból. — Mi van veled? Máskor »ea' várod, amig a hasadra süt a nap De akkor már elfakadtam bőg" — A szerecsen-gyerekek pénze.*' Mi lesz most? Hát előlegezte az anyám. Nem 3 legnagyobb készséggel ugyan, össze-vissza egy forint volt a ban, azért mégis ideadta. Héttő » te már visszaérkezett az apam 11 megtudta a történteket s csak any nyit mondott: — Sose vállalkozzál idegen pe** őrzésére. Nyugodtabb lesz az eleten Azóta egy garast se tudok mini. olvan eltörölhetetlenül « uen nem az első álmatlan éjszakám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom