Délmagyarország, 1941. december (17. évfolyam, 275-297. szám)

1941-12-17 / 287. szám

Cáfolják ,a horvát mozgósítás hírét Álhireket terjesztenek o kom­munisták Zágráb, tfo?3emlier 16. A minisz­foSelnökséfe sajtóosztálya közle­ményt adott ki, amelyben rámuta­tott azokra a hírekre, amelyek sze­rint Horvátország általános mozgó­sítás előtt állana. A hadiigyminisz­tárintn hvatalos közlése szerint esek a hirek minden alapot nélkülöznék. A nyugtalanító híreket a kommu­nisták találták ki, így akarják be­folyásolni a közvéleményt. A horvát közvélemény a nagy német és japán győzelmek hatása alatt áll, osztat­feerfl öriíl a tengely, valamint a éátromhatalmí Bsoport sikereinek. A Yranskpntinent Press jelenti Zág­rábból, hogy az ellenséges propagan­dának a horvátországi általános moz­gósításról terjesztett állítását a Ona­ua nevű félhivatalos hírügynökség is megcáfolta. Szén és áramhíány miatt szünetel a munka a francia íparüzemekben Vichv, december 16. Az NST je­lenti? A franeia kormány törvény­Sfendeletet fesz közzé, amelynek ér­ielmében a szén- és áramhiányra való tekintettel december 21-től 3a­'iiüár 4-ig ssüneteltetik a munkát a legtöbb iparüsemben. Bizonyos ki­vételeket nem tekintve, a rendelet hatálya al'á tartoznak mindazok az üzemek, amelyeknek napi szükség­lete meghaladja a 20 tonna szenet, 10.000 köbméter gázt, vagy 20 kilo­watt áramot. A törvényrendelet részleteiben úgy intézkedik, hogy a dejSember 21-től 23-ig és 29-től 81-ig tízem i karbantartási és leltározási munkák végezhetők, december 24-től 28-ig, valamint jannár 1-től január 4-ig azonban teljesen sátva kell tartani aa üzemetet. Kiveszik a tilalom alól a Szállítási vállalatokat, a gáz-, víz- és villamösmfiveket. a bányá­kat és a többi létfontosságú tíze­met­* Árdrágítókat vett őrizetbe a rendőrség TI Délmagmrofsság munkatár­fától) A rendőrség kedden letartóz­tatta Ráes Imre 39 éves kiskundo­rozsmai napszámost, aki az elmúlt napokban házról-házra járt a Kos­suth Eajos-sügáruton és kristály­cukrot kínált eladásra 2 pengő 40 filléres kilónkénti áron. Kihallga­tása során elmondotta, hogy a Cuk­rot 2 pengős áron Zádofi Emil Pa­esirta-utcai kereskedőtől vette. El­mondotta még, hogy most 15 kilót, vett Zádoriéktól előzetes megbeszé­lés szerint és a nyár folyamán is vett már hasonló módon kétszer 7-7 kilót. 'Az előállított Zádori házaspár k'hallgatásakor tagadta, hogy 2 pengős átron adtak völna el cukrot Ráeznak. Kijelentették, hogy Rácz cukorjeggyel jött hozzájuk, mire ők 1 pengő 8 filléres, áron adták el ne­ki a Cukrot. A szembesítéskor Rácz megmaradt eredeti vallomása mel­lett. Mindhármukat Őrizetbe vette a t-dcdőrróg fe kedden délbea átkísér­te az ügifettssétT*. Ahol az igazságot osztják Kis emberek apró ügyei a szegedi törvényszéken — A hu­mor jótékony angyala a komor falak között (A Déimagyarország munkatársá­tól) A törvényszék főbejáratával szem­ben a folyosón szines üvegablak a be­kötöttszemü Justitiát ábrázolja az igazság mérlegével. Komoly, sőt ko­mor épület a törvénykezés szegedi pa­lotája, mint annyi más hasonló, szer­te az országban. Nap mint nap emberek jönnek-men­nek az állandó dohányzásnak kitett füstös folyosókon tele gondokkal és különböző gondolatokkal, hogy ügyes­bajos dolgaikat elintézzék. A szegedi törvényszék épülete nem ismeri a szü­netet, á pihenést, a nyugalmat. Ahogy az Idő nem áll meg, ugy nem pihen sohasem a munka a törvényszéki szo­bákban sem. Egyszer több, máskor kevesebb, de minaig akad munkájuk az ügyészeknek és bíráknak. Hogyne akadnak, hiszen a magyar ember szeret pörösködni, törvénybe menni. Magából ebből a tényből már adódik, hogy sokszor olyan ügv is bi­róság eél kerül, amely meg sem ér­demli azt a rengeteg időt és fáradsá­gos munkát, amelyet a hivatalos té­nyezők rápazarolnak. Mégis eleget kell tenni a törvénynek minden eset­ben, még akkor is, ha már eleve nyil­vánvaló, hogy felesleges minden ügy­buzgalom. Es rendszerint az ilyen esetek azok, amelyek nem érdekessé­güknél, hanem komolytalanságuknál fogva a tárgyalás folyamán néhány iide percet szereznek a komoly és fe­lelősségteljes munkát végző bírósági embereknek. Ezek azok a percek és negydórák. amikor a humor jótékony, játékoskedvü angyala beröpül a ko­moly falak közé és a jókedv derűjé­vel besugározza a tárgyalótermék hangulatát. Rendszerint kis emberek apró ügyei ezek. A pofon mint zsarolási kísérlet A. Lajos sövényházi napszámos áll a biróság előtt. Mindössze harminc­nyolc éves, de abból a sokat dolgozó, kidolgozott fajtából, amelyik már ebben a korban is közel ötvennek lát­szik. Becsületes képe van a sövényhá­zi magyarnak, már külsőleg is látni rajta, bogy készült a mai iszereplés­re«. • Valóságos ünneplőiben van. Ugy feszül rajta a fényesre pueovált csiz­ma, mintha ráöntötték volt s hozzá ünneplő fékete ruhát visel. Már ahogy ez illik a tisztelettudó magyar pa­rasztnál. Bizonyára ebben jár a va­sárnapi misére* is. amikor hálát ad Istennek a mindennapi kenyérért. Il­lendően. dc rátarti önérzctesscggel köszön a biróság tagjainak, kúíön­kfilön mindegyiknek, majd megáll a birói pulpitus elölt és várja az első kérdést. Soron következik a személyi ada­tok felvétele, azután rátér az elnök a vád ismertetésére. A vádirat többnyi­re hivatalos, mondhatnánk néha tíil­hivatalos szövegezését csak nehezen érti meg. épp ezért az elnök rendsze­rint külön is megmagyarázza, hogy tulajdonképpen mivel vádolják. Megtudjuk a vádiratból, hogy A. Lajos zsarolási kísérletet • követett el. Súlyos dolog ez — mondja az elnök. Szigorú bünfrlés jár ezért. — Hogy is történt, mondja csak el sorjába! — Hát ugv vót — kezdi bőbeszédü­séggel a vádlóit —, hogy van neköm egy kis bérelt fődem. mög egy házam is a sövényházi határban. Aztán libá­kat tartok,' meg hát mög kő valamiből élni. Nem mindig akad napszám, oszt azt a kis darab fődet ellátja az asz­szony is a gyérükkel. Igv történt, hogy a szomszéd' kuvasza egvik nap át­gyütt a keritésőn, oszt möghárapta az egvik libámat. Mög ám, de ugy, bogy menten e köllött vágni a nya­kát. Bántott a dolog szörnyen, hiszön a libákbti akartam kifizetni az áren­da egy részét. Möntem is mingyn a szomszédhon. oszt mondom neki mi történt. De ü csak himel-hámol, hogv aszongya nem töhet rula. mé nem zá­rom bé a libákat. Mán hogyne töhet né rula szomszéd — mondom én. mé nem köti mög a kuvaszt, ha tudja ru­la. hogv szereti a libahúst. Ha még ezt nem tötte, akkó fizesse mög a liba árát, négy pöngőt. Szó szót követőit, végre is a szomszéd kijelentette, hogv nem fizet egy megveszekedett kraj­cárt sé. Rémisztően bosszantott a do­log, oszt egyre hangosabban folytat­tuk a szót. Aztán nem tudom hogy, de a szomszéd mondott valamit, mire dühbe jöttem és lekentem neki egyet. Aztán nem vót más. mögöttük a libát, de a szomszéd a mai napig se tizefött. Hát igy vót — fejezi be vallomását a vádlott. — Ez a baj látja, hogy maga po­fonvágta a szomszédját azért, mert az nem akart fizetni — mondja Bó­kay tanácselnök. Nem igy kellett vol­na az ügyet elintézni. — Igy köllött azt, ba nem fizet — replikázik a vádlott. Az elnök rendreinti, majd megkér­dezi, hogiy a sértett miért nem jött el a tárgyalásra. — Azt már nem tudom, pedig mög­kapta az idézőlevelet. — Aztán mondja csak, milyen vi­szonyban vannak maguk azóta a szomszéddal;— kérdezi sokatsejtetöen a gyakorlott bíró megérzésével az el­nök] — Hát milyenbe lönnénk? Jóba. Mer mögmondtam én neki az eset után. nézd embör, kár vót nekőd en gem főjelenteni, a te kuvaszod mögha rapta a libámat, té nem fizetted tnög az árát, én lekentem egy pofont ne köd, oszt kész. Ezze e van a dolog in­tézve, nem igaz. Aztán összeparoláz tünk. aztán együtt mögöttük a libát. Ü hozta a bort, én mög adtam a töb­bit. Ezt az okfejtést persze már nem lehetett mosolygás nélkül megállni Nyilvánvaló, hogy nem történt bűncse­lekmény. Rövid tanácskozás után a törvényszék A. Lajossal szemben mr.t­szüntette a további eljárást. Dc útra valónak Bókav tanácselnök ad egv kis kioktatást: — Idefigyeljen A. Lajos, maga el­len a törvényszék megszünteti az el­járást. mert igen kicsi összegről van szó. De azért ne gondolja, hogv telje sen ártatlan. Most első esetben, mert még nem volt a biróság előtt. nem kap büntetést, de többé nem szabad ilyet csinálni. Megértette? — Mán hogyne érteném — feleli boldogan a vádlott. Köszönöm szé­pen az uraknak a hozzám való jósá­gukat. Na Isten áldja mög magukat. Még meghajol a bíróság felé. az­után kihúzza magát és elhagyja a tár­gyalótermet. Tanúskodik a kilenc éves kanászgyerek Ez is a Bókay-tanács előtt tör­tént a minap. Két középkorú földműves állott a biróság előli. Lopással és hűtlen ke­zeléssel vádolta őket az ügyészség. Veress Zoltán battonvai földbir­tokos négvszáz holdas nagykirálysági birtokán Kis István éves cseléd volt. A vád szerint megengedte és elnézte a nagybirtok legelője mellett lakó Pataki Pálnak, hogy állatai! ráhajt­sa az urasági legelőre, sőt azt is meg­engedte. hogy Pataki az urasági rét lekaszált széné fából hazavigyen. Mind­ezért Pataki Kis saját birkáit nevel­te. A tárgyaláson néhány tanti nem jelent meg, a megjelentek vallomásai viszont a vádlott mellett szóltak. A vádlottak és a tanúvallomásokból az eddigiek során kiderült, hogy Kis nem engedte meg a legeltetési senki­nek se. Az állatok ennek ellenére is átcsaptak a szomszédos legelőre épp úgy. ahogy az urasági állatok is át­rándultak néha szomszédos földekre. Az volt most már a bizonyí­tandó kérdés, hogy vájjon Kis. ha észrevette, elzavarta-e az urasági legelőről Pataki álla­tait. Erre nézve tanuként kihallgatták a kilenc éves Kovács Dezsőt, aki a jelzett időben Pataki kanásza volt A pöttömnyi kisgyerek alig ér föl a bí­rói emelvényig, mégis bátrán, nyu­üelmag v arorn/;a<í e Szerd a, 1941. december 17. godtan. elfogódottság nélkül áll a ta^ nács elé. Bókay tanácselnök jóságos arccal szinte bátorítja a »tamit«, kérdéseit a gyermek lelkivilágához és értelméhez alkalmazkodva adja föl. A kilencéves kisgyerekről kiderül, hogy még csak most végzi a második elemit. Ennek ellenérc határozottan értelmes kisgye­rek, akin azonban határozottan lát­szik, hogy fogalma sincs a körülötte folyó komoly dolgokról. A tanácsel­nök is észreveszi ezt és apró mellék­kérdésekkel akarja rávezetni a hely fontosságára. — Aztán mondjad csak Dezső, tu­dod-e, hogy hol vagy most — kezdi Bókay tanácselnök. Dezső azonban nem válaszol, lát­szik rajta a tanácstalanság. De már kapja is a következő kérdést: .]_ Tudod-e. hogv melvik városban vagy? — Azt tudom. Szegeden — feleli Dezső. — Hát azt tudod-e. hogy mi ez a nagy emeletes épület, ahol vagy. — Azt nem tudom. — Jól figyelj Dezső! Ez itt a tör­vény háza. itt osztjuk az igazságot. Ez az az épület, ahol megbüntetik a rossz embereket. De nemcsak a rossz embereket büntetjük meg. akik valami rosszat csináltak, hanem azokat is. akik nem mondanak igazat. Érted-e? — Ertem. — Hát mond csak Dezső, miért en­gedted, hogy a Pataki bácsi állatai átmenjenek a Veress bácsi legelőjé­re? — Nem akartam én átengedni őket. de nem nagyon birtam velük, aztán ha az egyik után mentem és vissza­hajtottam. azalatt a másik megugrott. — Azután szólt-e neked a Kis bá­csi, hogy hajtsd el onnan a jószágot? —. Nemcsak szól, de meg is vert ezért, nem is egyszer megvert tör ki Dezsőből az őszinteség és a Jogos panasz. Mit tehet ő arról, hogy nyo'c és féléves korában játék helyett jó­szággal kellett bajlódnia. Ezután már nincs is több szükség Dezsőre. Szerepe véget ért. Illedelme­sen leül a tanuk padjára és figyelme­sen. teljes odaadással hallgatja a tár. gyalás további menetét. Talán a fel­nőttekre is gondol egyszer-egyszer, akik pörlekednek-veszek'édnek egymás­sal, ahelyett, hogy megértenék egy­mást. A biróság végül is további bizo­nyítást és ujabb tanúkihallgatásokat réndel el. Az ügy szereplői elhagyj V. a tárgyalótermet] köztük Dezső is Már kinn van a folyosón, amikor meg­kérdezzük : hol jobb. itt a törvény előtt vagy az iskolában. A kis emberpalánta néhány pillana­tig gondolkodik a kérdésen, aztán egy szuszra kivágja: — Azért jobb az iskolában. Ott nem kell mindig ilyen komolyan visel­kedni. Meg aztán a tnaitóbácsi sokkai érdekesebbeket mond ... Árdrágítás Öreg magyar áll Ujváry bíró előtt. B. András 60 éves alsótanyai gazdálkodó és a legutóbbi hetipiacon a tojást és a burgonyát drágította. A rendőr azonban észrevette a dolgot és most a biróság előtt kell felelnie tet­téért. A biró kérdésére, hogy bűnös­nek érzi-e magát, kijelenti, hogy nem. Határozottan, "meggyőződéssel mondja ki ezt a »nemetc, látszik rajta, érez­ni ezen a >nemen«. hogy semmiféle vétket nem talál abban, hogy két-két fillérrel többet kért a burgonyáért és a tojásért. — Nem értőm én ezt tekintelös uram — mondja Ujváry bírónak —, hogy mé kerültem ide. Nem csinátam én sönuni rosszat. — Dehogy nem, öreg — mondja a biró. Maga ' többet kért a tojásért meg a burgonyáért, mint amennyit a törvény megszab. Á törvényt pedig bc kell tartani magának is. Érti? — Nem én kérőm. Mer azt még>é irhati elő a törvény, hogy mcnnvt! kérjek a tojásomért] Pláné, ha az vá­logatott, oszt szép. Szöbb, mint s többi. Mán hogyne kérhetnék én az ilyené többet. Á tekintetes ur is igy törnie az én helyembe.,. — Ne vitatkozzon öreg. a törvény Mőirjít hogy 17 fillér a tojás ára,

Next

/
Oldalképek
Tartalom