Délmagyarország, 1941. november (17. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-09 / 256. szám

wiost lesz ilyen alk*.l3m! Szerezze be niég ma jótékonycélu állami sorsjegyét Siuzás december 4-én Egész sorsjegy ára: P 3—, fél sorsjegy ára: P 1.50 A sorsjegyek kaphatók: az osztálysorsjegyfőárusítóknál és dohánvtőzsdékhen. 77 — Etnográfiai előadás az egyetemen. Csütörtökön, november 13-án délután 6 órai kezdettel Kiss Lajos, az ismert etnográfus ad élő az egyetembarátok egyesületének rendezésében folyó előadássorozatban. Kiss Lajos a nyíregyházi tnuzenm igazgatója most. megjelenő könyvéből: a »Szegény asszony élete* cimü munkájából olvas fel részleteket. Az előadó igen jól ismeri a vásárhelyi sze' gényemberek életét, maga is onnan került ki. Bejárta a Felsőtisza vidékét, idevonatkozó néprajzi müvei általános feltűnést keltettek. A hódmezővásárhelyi fazekasok életét, néprajzát, társadaTomrajzát irta meg több kitűnő munkájában, ezenkívül népdalokat gyűjtött, falukutató munkát végzett. Munkásságát nagy érdeklődéssel figyelték országszerte s mostani szabadegyetemi előadása elé is igen na gv érdeklődéssel néz a szegedi közönség. Színes bútorok konyhák, kombinált szobák, hálók, előszobabutorok Jutányos áron, legjobb kivitelben készülnek Klein butorflzemfeen Bigó-utra 8 sz 195 — A KERMOSz Széchenyi-emlékünnepélye. A. Keresztény Magántisztviselők Országos Szövetségének szegedi' Csoportja a Baröss-Szövetség szegedi szervezetével karöltva szombaton este a felsővárosi kultúrházban tartotta meg Szerbenyi-emlékünnepéiyét. X műsoros ünnepélyt Konstatnin Pista és zenekarának játéka iyitotta meg, régi magyar nótákat, játszottak a közönség lelkes tapsától kisérve. Dr. Némedy Gynla „Széchenyi" eímű müvét Fodor Boriska adta elő nagy tetszést aratva, majd dr. Lázár László tanár mondott beszédet a legnagyobb magyar útmutatásáról. Kürtös Xavér Arany Jánosnak „Széchenyi emlékezete" című költeményét szavalta el hatásosan, majd Dobos Sándör, Wagner Ilonka, Veress Tibor, Tóth György a „Híd" eímű Herczeg-drámának egyik felvonását adta elő kitűnően, osztatlan tetszést és zajos tapsokat aratva, a termet zsúfolásig megtöltő közönség körében. Végül Bittó János, a népszerű szegedi magyarnóta-énekes adott elő Konstantin Pista zenekarának kísérete mellett régi magyar nótákat olyan sikertől kisérve, amely már megszokott a kitűnő dalénekes szereplése alkalmával. — ANYAKÖNYVI HIRBK. Az elmult héten született 21 fiu és 17 leány. Házasságot kötöttek: Andrásfi Sándor és Kiss Veronka, Papp Sándor és Balasi Irén. Szegfű Imre és Lantos Julianna, Metfels Zoltán és Steiner Magdolna, Badalik László és Kiss Margit, Regős Vilmos és Cser Ilona, Süli László és Dunai Kovács Erzsébet, Harcsás Sámuel és Serák Rozália, Márta Károly és Máiba Margit, Csányi József és Joó Mária, Csikós József és Gzirok Klára, Jakab Béla és Makai Anna. Elhaltak: Ábrahám Ferenc 69, Kovács Mihály 34, Dorogi Lajos 48, Elekes Lászlóné 50, Németh Józsefné 19 Antalfalvi János 78. Paport Klára 20, Kispál István 13, Molnár Rozália 12, Szabó István 91, Rózsa István 84, Biró István 26, Szögi János 24, Janovics Dusán 34, Csányi János 54, Csóti Gyapjas Miklós 62, Szekeres Vinczé 62. Ruzsáli Jánosné 76, Simonvári Ernő 2 hó. Varga Lajos 59, Kocsis Mihály 39, özv. G'allovics Istvánné 80, Kovács Imréné 74 özv. Lors Gvörgyné 78, B. Kovács Gvörgvné 67 Has Jánosné 48 éves korában. Előkelő pénzintézet újvidéki fiókja részére Kerrs magyar nisclwö gtiahorloff gftj* ft öijürsSrönöí Ajánlatok beküldendők 0, P, Budapest, .V.. Bálvány-u. 7. Yi A párisi hét DÉCM AGYARORSZÁG Q VASÁRNAP. 1941. november 9. ű Ifjúkori jó cimborák voltunk, " valamikor egyszerre kezdtük a pályafutásunkat, ö mint 'lhália papnője, én Apolló legényeként. Az volt az élet tavasza, apró események szörnyű fontosságot kaptak, a nagyon súlyosak mellett tovább mentünk, anélkül, hogy észrevettük volna őket. A garastalan állapoton halálra kacagtuk magunkat, virágot nem volt szabad vennem, legfeljebb két krajcárért ibolyát, amit mezítlábas kis rác lányok árultak mázas tányéron. Ártatlan és tiszta volt a barátkozás, amit az is bizonyít, hogy keresztül-kasul tegeződtünk. Amikor komolyra fordul a színházi világban a helyzet, akkor az érdekelt felek rnagázkodnak. Ebből állapítják meg a kívülállók, hogy bol tartanak. A társulat, természetesen, pártokra oszlott, valahová illett tartozni és én a kis cimbora mellé álltam az ifjúkori kezdés két feledhetetlen barátjával, az akkor még heritonhangű Környei Bélával és a már akkor is rekedt Tanay FriciveL Egy nagyambiciójn kezdő szedte e4 egymásután a kislány szerepeit, én ezt teljhatalmú kritikusként szigorúan megróttam, mire a felbőszült mama napernyőjével kergetett a szerkesztőségi asztal körűi. — Maga még zöldfülű ahhoz, semljogy felfogni tudná, mi mindent tud már az én lányom. Valóban, később' sok minden érdekeset hallottam a tudásáróL A másik megkergettetésemet E. Mari rendezte, a r$»i Népszínház vidékre szorult énekesnője. A régi primadonnák feszesen filtek a pozíciójukban, érvényesülni senkit sem engedtek, igy kapott a vidék sok elsőrendű erőt Mari ma legpompásabb idejét élné az akkori esztendeivel, de abban az időben már idősedőnek tartották az elfogult csirkevadászok'. A nagy rutinu színésznő Szép Helénát •domborította* a fogalom minden domborulatéival. azonban trikó nélkül. Viszont én Igen szemérmes ifjn voltam s ez a színpadi fogás felháborított egy fél hasáb erejéig. Akadtak, akik nem értettek velem egyet, csak volt piarista atyáim állapították meg, hogy mégse züllöttem el egészen, mikor a hírlapírói pályára léptem, erkölcsös nevelésük magja nem hullott terméketlen talajba. Mari őnagysága azonban ugy rontott be hozzám, mint a fúria. Ha az első esetben zöldfülű voltam, most taknyossá léptem elő. — Mindenkinek tetszettem, csak magának nem? Ki intrikált ellenem? Szépen mulinézott a napernyőjével, meg voltam ijedve. — Kérem szépen, senki. _ Dehogy senki! Nyilván öreg nőegyleti hölgyek, akiknek sose volt mutogatni valójuk és eszi őket az irigység. Ilyet úgyse lát náluk. Felkapta a szoknyáját térden felül, megmutatva az egyébként pompás lábszárát. (Akkoriban még nagy dolog volt az ilyesmi.) — Hát ez magának nem szép? Ne hebegjen, feleljen tisztességesen. Szép, vagy nemi — Szép, — nyökdécseltem sápadtan. Hozzám lépett, kapkodtam a fejemet, afföl féltem, hogy pofon üt, de csak megcirógatott. — Akkor ne irjon többet ilyen butaságokat. Meg akartam győzni, hogy rossz nton halad. Az a baja. hogy még fiatál és ártatlan is bizonyára, de idővel megjavulhat £> maga terjesztette el a Jelenet hírét nem tudom, miket mondhatott, de este rajtam mulattak a vendéglőben. A kis cimbora velem érzett egy öreg habitfié rám fogta, hogy nagy ravasz vagyok és idézte az ősi jelszót — Addig üsd a vasat amíg meleg, a primadonnát amig hideg. . ( . Aztán elszéledtünk, ki erre, ki arra, hogy véletlen találkozásokkor annál jobban örüljenek egymásnak. — Nem láttalak egy éve. Mennyi mesélni való akadt azÖfal Mennvi siker! De az ártatlan barátság megmaradt. Szakadatlanul tegeződtünk. Bizalmas dolgokat mesélt el, küzdelmeket csalódásokat, néha egy pesti vendéglőben egész véletlenül akadtunk egymásra, felugrott a társaságából, a nyakamba esett, cipelt magával — A' legjpbb barátom! Sok idő szaladt el igy, megesett' Hogy kéthárom év is anélkül, hogy találkoztunk volna, mikor egyszer megint összekerülünk. Figyelmesen nézett m Sok gondod lehet tastrasálod maftúL Szó duó* rabotriíL Sokat SeÁiSáxm^ő^' tnortárawt — Nem érdemes, hidd ú, — De ha muszáj! ZGT szépasszony köszönheti ragyogóan szép, hamvas arcbőrét a híres nagyenyedi rendszeres használatának. Eltünteti az arc minden tisztátalanságát már rő-^ vid használat után. Éjjeli használatra kék, nappali használatra sárga; csomagolásban. 31 — Nem ilyen voltál, mikor utoljára talál* köztünk, hány éve is... emlékszel? — Istenem! ' — Hát nem felejtetted el azt a csodaszéí hetet Párisban? Lehajtottam a fejem, hagytam, hogy fezenw, re tegye a kezét, cirógassa némán, szálljon vissza valahova. Nem szabad IIvénkor beszél-! ni, ugy válik tökéletessé a múlt. Na meg aztán volt más okom is, hogy olyan csendes maradtam. Soha életemben nem jártam Párisban. —oqo—• — Anti bolsevista kiállítás á budapesti Vigadóban. A Magyar Országos .Véderő Egyesület december 4-től 29-ig antibolsevista kiállítást rendez a budapesti Vigadóban. A kiállítás látogatói — amennyiben vidékről utaznak fel — féláru vasúti kedvezményben részesülnek. Magyarországion ezalkalommal rendeznek először ilyen bolsevistaellenes kiállítást —ooo— Nakonxipán festőjének síremléke Vasárnap leleplezik Budapesten a farkasréti temetőben Gulácsy Lajos, a tragikus sorsú nagy magyar festő, Nakonxipán álmodójának síremlékét. A márványemléket a festő, a »magyar Gauguin* barátai állították, Borsos Miklós szobrászművész faragta ki a művész emlékére. Avatóbeszédet Kárpáti Aurél, a kiváló iró és essayista tart, I Gellért Lajos színművész Juhász Gyulának Gulácsy Lajoshoz irt versét mond/ ja el. Tehát az elborult ködökben csodálatos párákat álmodó festő végre megkapja már* ványát a könnyen felejtő és ritkán emlékező élőktől, »a halottak gyorsan lovagolnak...* Sirja fölött elhangzik majd egy régóta esedékes világos és művészetét méltó helyre helyező avatott méltatás, mégegyszer felcsillognak utánozhatatlan művészetének bódult, nakonxtpáni szinei, aztán felhangzik majd a hasonlóan tragikus sorsú, közös sorsban és álmodás ban örök életre- és múlhatatlan művészetben egymáshoz kapcsolódott barát verse, Juhász Gyula verse, a szegedi költőé, aki a magyar irodalom számára megmintázta a festő arcélét és megőrizte a csodálatos mámorvilág, Nakonxipán földöntúli mezőit. A szegedi költő egy nehéz, fájdalmas és életet emésztő bó*' dulatában közelhajolt a szállongó ritka párák között szálló festőhöz, szivébe zárta és rímeivel teljesítette azt, amiről az élők hideg és rideg világa elfelejtkezett. Ez a vers mindörökre #rzi a költő művészetét és a festő »magvar gauguini* jelentőségét. Ez a fájdalmas szépségű vers megtalálható még a költemények kötetében, Juhász Gyula emléke kevésbbé a szegedi temetőben..,. És amikor az avatóünnep és meghatott emlékezés után kiszabadul majd a leplekből a temetői márvány, az a néhány barát, aki még emlékezik a festőre és a költőre, elolvashatja majd a múlhatatlan barátnak a márvánvba vésett sorait: ».. OK, csodálatos szent tiszta művész, Oiotto jó utóda...* És a verssorok" olvasása közben bfzonvosan lesz valaki, aki elmereng majd ezen a gyors lovagláson és eszébe jut "majd a párhuzam: Nakonxipán fejedelme megkapta végre a maga márvánvát, amelv alatt tovább' álmodik Tahiti bódító párái felé. a barát, a költő, aki csak Juhász Gyula volt, még mindig jeltelenül pihen a hálásnak és emlékezőnek épnen nem mondható áldott szegedi földben... Immár a , harmadik fakereszt korhad el a költő sírja JHSR ÚQ a szegedi főid nagy 'álnwdójlhak pimííSri Iffég napi elmúlhat rá az emlékező* simogatás*, a kegyelet könny*, a márvánvemlék, avatóbeszéde. (vj