Délmagyarország, 1941. november (17. évfolyam, 250-274. szám)

1941-11-30 / 274. szám

H^afnttóás asaic uícm A ma peabtémápi: az 'átkutatás. — Soka nem tapasztott méUékben meynöuekedett az anyakönyvi Uíuataí és a plébániák facyalma — A le^tMcn a bduácasi plébániát kocsik fel, aUd máe 1?13 óta folyik az anyakönyvezés (A Déluiaayai ország munkatársától) A lelkészek részéi öl vezetett házassági, születési és halálozási könyvek hiteles bejegyzése már a kereszténység első századaitól kezdve használatos, A régebbi időkben a lelkészek által vezetett anyakönyvet uem egységesen, nem egy meghatározott rendszer szerint vezették. A külső forma úgyszólván országonkint, egyházmegyénkint változott egész 1827-ig Ekkor ugyanis Magyarországon . az 1827:XXlll. törvénycikk egységese" szabályozta az egyházi anyakönyvezést Az állami auyakonyvezes csak jóval később, ÜStMí-beu kezdődött, formáját az 1894:XXX1., XXXU., XXXIU. törvénycikkek határozták ínég, ugy, hogy 1895 október elsejétől kezdve kizárólag az állami anyakönyvek tanúsítják közhitelűm a születéseket, házasságokat és halálozásokat Az állami anyakönyvezéssel azonban nem szűnt meg az egyházi anyakönyv sem és mind a mai napig igeD sokszor kiegészítő,je az államinak, cA legrégebbi szegedi anyakönyvezés Szegeden a belvárosi plébánián található a legrégebbi egyházi anyakönyvi bejegyzés. Ekkor még palánki plébániának hivták a belvárosi plébániát. 177t)-ig kizárólag itt vezettek anyakönyvet és minden született, megházasodott és elhalálozott szegedit itt jegyeztek be a >nagykönyvbc«. 1779-ben Alsóvároson, 80-ban Felsövároson és 1805-ben Rókuson is megkezdték a bejegyzéseket és ettől kezdve a további bejegyzések már a lakóhely szerint ilk-lékes városrészek szerint történtek. A legutóbbi időkig mindez nem volt túlságosan érdekes. Legfeljebb ezek a dátumok azok számára voltak figyelemreméltók, akik a város törlténelmévol vagy egy-egy kérdés feldolgozásával foglalkoztak. Amikor azután életbelépett az 19U9:IV. törvénycikk, soha nem gondolt •virágkora* kezdődött a régi anyakönyveknek, a polcok tetején porosodó elavult lóliáhsoknak, cMegkezdődik az őskatatis A törvény életbelépése előtti néhány cvig esak nagyritkán volt szükség egy-egy régi keresztlevélre, vagy házasságlevélre. A szülőké többnyire megvolt a család valamelyik tagjánál, a többi okmányra pedig jóformán senki sem volt kíváncsi. Amennyi éppen kellett, annyit mindenki tudott hallomásból is. A régi emlékek nyugodtan alhattak téli álmukat. Egyik szegedi plébánia vezetője elmondotta, hogy akadt nyolc-tiz esztendő is, amig nem kellett megbolygatni a régi anyakönyveket. Két év előtt a régi fóliánsok bizonyára nagyot csodálkoztak és nem tudták mire vélni a dolgot, hogy olyan nagy forgalom alakult ki körülöttük] Valósággal divatba jöttek, mindenki tőlük akart megtudni mindent Lapozták, forgatták, félredobták, újra elővették őket és nem volt nap, szinte nem volt óra, hogy valaki lázas kíváncsisággal ne kutatott volna bennük. Lassan-lassan oda jutottunk, hogy a régi okmányok nélkül mozdulni sem lehetett és az ősKöszönetnyilvánitás Mindazoknak, akik felejthetetlen férjem elhalálozása alkalmával szóval és tettel segítségemre voltak, végtisztességén megjelentek és drága halottam sírjára virágot fektettek, ezúton mondok köszönetet ugy a magam, mint hozzátartozóim nevében ÖZV. WiNDERJLICH EUGÖNJS Bajza utca 2 szám. kutatás egyik legfontosabb problémája lett a Ma emberének. Egy óra az anyakönyvi hivatalban Soha nem tapasztalt mértékben megnövekedett az anyakönyvi hivatalok és a plébániák munkája. Még ma is sokszor előfordul, hogy egy délelőtt hetven-nyolcvanan keresik fel az anyakönyvi hivatalt. Valamennyien őseiket kutatjuk. Legtöbbször valóban kereséséről, kutatásról van szó. Csak uagyon-nagyon kevesen tudják, hogy ki volt a nagypapa, szépmama, dédszüld. És éppen ez a baj. Egy óra az anyakönyvi hivatalban mindenkit meggyőzhet arról, hogy milyen nehéz munka az öskutatás. Gácsér György anyakönyvvezetönek sokszor bizony emberfeletti türelmet kell magára erőszakolnia, hogy minden kérést, minden kívánságot teljesíteni tudjon. Még pedig udvarias formák között. Itt azután mindenki megfordul, a város minden rangú és rendű polgára felekezeti, társadalmi, koi s nemi különbség nélkül. És mindenkit ki kell elégiteni a lehetőséghez mérten. Mindenkinek minden sürgős és mindenki azt hiszi, hogy az ő dolga mindenki másnál fontosabb és sürgősebb. Erről beszélgetünk Gácsér anyakönyvvezető vei, aki a következőkben foglalja össze tapasztalatait: — Az 1939. évi IV. törvénycikkel kapcsolatban bizony igen-igen megszaporodott a munkánk. Sokszor alig győzzük. És ez nem azért van igy. mert sok kérelem fut be hozzánk. Ha mindenki tudná a pontos adatokat, akkor igazán játszi könnyedséggel és némi túlórával megoldanánk a kérdést. De ilyen esetek jóformán a ritkaságok birodalmába tartoznak. Bejön például valaki, hogy a nagypapája születési bizonvitványát keresi. R részéről már elintézett a dolog, a többi a mi dolgunk _ gondolja. R hozzá még sürget is bennünket. Épp a múltkor volt egy ebhez hasonló eset Eevík tisztviselőnk az adatok után érdeklődött, hocv a nagypapa kb. mikor született Egyszerre esak hangos vitatkozásra leszek figvelmes. Figyelni ke/.drk és hallom, amikor nz illető nagy hangon kijelenti: •Ml az. hogy mikor született? Azt hiszi, ha tudnám, ide jönnék magához. Azért vannak ma mik. hosrv kinyomozzák, méí pedig azonnal, mart nekem két nap múlva szükségem lesz az okmán vra*. — Itven és hasonló esetek napirenden vannak Sokan az anyakönyvi hivatalt összetévesztik a nyomozó irodával... Kétségkívül szivesen nyomozunk, hogy kikutassuk az ősöket, de az mégis csak kevés, ha azt mondja például valaki, bogy »a nagypapája Szegeden született*. A tapasztalat ugyanis azt mutatja. hogy családi, vagy rokoni alapon legalább hozzávetőleges adatokat mindenki meg tud szerezni és akkor már lényegesen könnyebb a munkánk. — Másik szomorú tapasztalatunk, hogy mindenki azonnal akar mindent. Mi természetesen szivesen segilünk. de ahhoz idő kell, épp ezért jól teszi mindenki, ha nem hagyja utolsó pillanatra az ősök okmányainak beszerzését. Különösen akkor nem, ha még pontos adatokkal sem rendelkezik. Sokszor megtörténik az is, hogv valakinek nagynehezen kinyomozzuk valamelyik okmányát és kéréséhez hiven kiállítjuk több példányban És két-három hónap múlva újra jön anélkül, hogy most már tudná az adatokat... Valahová elrakta a másodpéldányokat és azt gondolja, hogy inkább mi keresgessük újból, mint ö otthon. Több megértést és némi kis türelmet kérünk, hiszen félévenkint kb. kilencezer őskutatás céljaira szolgáló okmányt állitunk ki... cA plébániák többezer okmányt állítanak ki évente Az állami anyakönyvi hivatalokhoz hasonló nagyíorgalipat bonyolítanak le a szegedi plébá niák. A legrégebbi szegedi plébánián, Belvárosban érdeklődőnk az őskutatások iránt Igen ér dekes tájékoztatást kaptunk: fgea érdeklődő fordul meg ma is pié D ÉT M A G Y A R O R SZ AtT VASARNAP. 1941. november 30. 4 százalékkal kamatozó Erdélyi nyereménykölcsönök « legkisebb összegben is a SZEGEDI KERESKEDELMI e$ IPARDANK-nói jegyezhetők bármikor P 1.000.000.— összegig terjedő nyereményekkel. •1005, 2;i7(i és 2852. számú lelrfo- ónkon szivesen adunk felviláao*'' A jegyzett kötvénvt pénztárunk uzonii.il kiszolgáltai MI. bániánkon, tudomásunk szerint a többi városrészek plébániáin is. Aki régebb időről ke re* iratokat, az hozzánk, mint legrégebbi pl hatan .oz jön először Itt azután vagv megtaláljuk a kérdezett kereszt-, illetve házpraáglevelel. vagv útbaigazítást adunk. Külön tisztviselő dolgozik toben az ügyben és mind .. magunk, mind a közönség érdekében névsor és évszám -zerint indexeltük utólag a régi anyakönyveket, ugy. bogy ma már aránylag igen gyorsan megtaláljuk a kért adatokat, ha valaki legalább a neveket é- a hozzávetőleges évszámot tudja. Évente át la „ban mintegy négyezer származás-igazolására szükséges okmányt állitunk ki. Legtöbb dolog természetesen azokkal van. akik úgyszólván adafob nélkül jönnek. Sok megiepetes erheti az ösnutatókal A legrégebbi anyakönyvek bizony nehezen olvashatók és latin nyelvitek. A XIX. szazad húszas évestől azonban ntár magyarul találjuk a bejegyzéseket. Az abszolutizmus idején ismét latin a bejegyzési nyelv, a kiegyezés óla napjainkig csak magyarul végezzük az anyakönyvezést. Sok. nemvárt dolog, sok meglepetés éri az őskutatókat. Igen gyakran előfordul, hogy az ősök származására vonatkozólag nem kedvező adatok jutnak az illetők birtokába. De hát ilyenkor is vállalni kell a leszármazást... 1820 és 40 között Szegeden nagv áttérési hullám volt tapasztalható és emipk következményei csak most derültek ki, amikor mindenkinek szüksége volt az ősök származására. Az áttérés persze igy s.'ázszázhusz év múlva már feledésbe ment és csak most döbbentek rá egyesek, hogy hiba van a nagypapa vagy a nagymama, esetleg a távolabbi ősök körül. * A két nyilatkozatból látható, hogy hozzávetőleges szárnitás szerint 1939 óta Szegeden legalább százhúszezer származást igazoló okmányt állítottak ki az anyakönyvi hivatalban és a plébániákon. És a kutatásnak egyelőre még nincs vége. Illetékesek szerint legalább még két esztendő szükséges ahhoz, hogy a forgalomban csökkenés álljon be. Tehát meg körülbelül két év és a rési fóliánsok ismét pihenhetnek. 1)R. BOKOR ISTVÁN. VÖNEKI GYULA papir-, írószer-, rövícláruna«»vkereskedését Szegeden. Tisza Lajos körút 55 szám alatt ősszel és télen óvja az arcát Gréf kenőccsel b-utftsa biztos. Készíti Stirjányi József Sz*ht Rókus gyógyszertára -ZEGED. Kossuth Lajos-sugárnt ól sz óva sodjunk az utánzatoktól' tVU