Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-05 / 227. szám

DELMAGYARORSZAG Vasárnap, 1941. OKTÓBER 5. szándék, 2 rendbeli gyilkosság, rablás... Most a tanuk, Kovachichné elhagyják a tárgyalótermet és Kovachich Imre megkezdi vallomását. Előre megfontolva A főbenjáró váddal teihelt 38 éves ember előbbre lép az emelvényt elválasztó korlátig, kezét ráteszi a párkányra és alig hallható hangon hozzákezd vallomásához. Mástelóráig tart cz a vallomás, amelynek során lepereg a gyilkosságba zuhant élet. Lassan erőt vesz magán, hangja is megerősödik és most már jéghidegen, megdöbbentő részletességgel beszél, a borzalom perceit széles gesztusokkal magyarázza, illusztrája és játssza a gyilkosságot... — Bűnös vagyok — hallatszik alig hallhatóan vallomása. — Mondja el kérem — szól Bókay elnök — mi történt a végzetes napon? Kovachich pár pillanatig gondolkozik, megsimítja homlokát. — 9-kor felkeltem... I pengőt kértem felesé-emtől..„ hogy ihassak... Nem volt pénzünk, neki sem volt... — Miért kért akkor? — Alig volt jártányi erőm, négy hétig beteg beteg voltam, csak előző nap keltem fel az ágyból. Ideggyulladásom és influenzám volt... Feleségem elindult az ószercshea, hogy elzálogosítsa utolsó ruhánkat... Már minden ruhánk a zálogban volt... Ez volt feleségem utolsó ruhája ... Mig ö megszerezte a pénzt, addig elmentem barátomhoz, Marcsinkó Bélához. A műhelyben megláttam az angol kulcsot, kiküldtem öt az utcára, elvettem a kulcsot és hátsó zsebembe tettem... — Miért tette oda? — Azzal szándékoztam megölni dr. Csányit — feleli lassan — És... és özvegy Csányinét nem akartam... — Maga már azzal a gondolattal ment el hazulról, hogv pénzt szerez gyilkosság elkövetésével? — Igen kérem, igy volt.., — Mikor érlelődött meg önben az ölési szándék? — A jövő kilátástalan volt, elbocsájtottak állásomból, nem volt semmink... Élni, enni keltett.., — válaszolja Kovachich szaggatottan, akadozva. — Mikor jutott először eszébe, hogy dr. Csányit megöli? — Körülbelül másfélhéttel azelőtt... Már február elején eszembe jutott... sokszor foglalkoztatott, aztán kizökkentem, majd amikor éjszakánkint feleségem aludt, én álmatlanul vergődtem és mindig visszatért a gondolat. — Csányi Mátyást Óbecséröl ismertem és azt hittem, hogy gazdag ember. Azt hallottam, liogy 1*0.000 koronát örökölt aranyban. Ugy képzeltem, )iogy ez még megvan és ezt akartam megszerezni Hogy hogyan hajtom végre a dolgot, azt csak az ntolsó pillanatban merült fel. Előre csak egy gondolat vezetett, hogy megölöm... Kovachich most kissé akadozik, de minden rettegés nélkül, jéghidegen mondja el a borzalmas gyilkosság részleteit. A koronautcai házban Bókay elnök: Hányszor volt ön a koronautcai házban? Kovachich: Kétszer. Délelőtt és amikor megtörtént a dolog. Először a házvezetőnő nyitott ajtót és mondta, hogy a doktor ur csak később lesz otthon. Utána elmentem a borbélyhoz, meginyiratkoztam, majd 2 óra körül visszamentem a házhoz. (Kicsit vár és lehajtott fejjel folyamatosan beszéli tovább.) Csányi Mátyás Dyitott ajtót, amikor meglátott, azzal fogadott, hogy az ö adóügye rendben van. Más ügyben jöttem, válaszoltam. Bevezetett az irodába, leültetett. Azt mondtam, hogy a lakást akarom megnézni, mert el kell rekvirálni. Beszélgetés közben elszívtam egy cigarettát. Tegező viszonyban voltunk Elindultunk, megnéztük a lakást... ö előreengedett, a szalonban megálltunk, körülnéztem, megfordultam, most már ő volt előttem. Az ajtóban alltunk, amikor kiveitem a kulcsot, még egy lépés és... és egy ilyen lendülettel... (Kovachich felemeli a kezét és széles mozdulattal mutatja áz ütést) amennyi erőm volt, a fejére ütöttem, ö az ütéstől előre esett, ekkor még egyet ütöttem a fejére... Akkor hallottam, hogy nyílik az ajtó... a raj felé indultam s b'ttam, hogv ott áll az anyja. Ijedten szólt: »Miért hánt engem*. Nem szóltam egy szót sem. hanem ráütöttem a fejére... Az özvegyasszony meginogva előre eseti Kovacbirh most már egészen belemelegedve, széles mozdulatokkal illusztrálja borzalmas előadását — Szőnyeggel takartam le a fejét és még ütőt-, tem rá — folytatta. — A nyakcsigolyájára teljes erővel, aztán otthagytam, visszamentem Csányihoz, akit ülőhelyzetben találtam, amint zsebkendővel törülgette a száját. Lehajoltam hozzá és megkérdeztem: hol az aranyt Csányi széttette a kezét és nem szólt egy szót sem. kiáltozni kezdtem: őrült vagyok... öcsikének lesz cipője... aztán elkezdtem kaszáló mozdulattal (hevesen mutogatja) ismét ütni. Ekkor már nem mozdult többet. Nyöszörgés! hallottam a másik szobából, még többször ráütöttem Csányiné fejére, erre ő is elcsendesedett. Az ajtóra ráhajtottam a kallantynt, hogy meglepetés ne érjen. Kutatni kezdtem az aranyak után. Egyik szobából ki, a másikba bé... Egy esipketeritős asztalra letettem a Véres kulcsot. Ezüstöket szedtem össze, aztán eszembe jutott, hogy végeredményben nincs itt semmi. Megtapogattam Csányi Mátyás zsebeit, hátha találok valamit, nem volt benne semmi. Ekkor lehajoltam Csányi Sándoruéhoz, kivettem a fülbevalót a füléből. Aztán észrevettem, hogy véres vagyok. Kabátomat kifordítottam, hazaindultam. A Zászlóutcában kerestem a feleségemet, kértem, hogy jöjjön azonnal a I.ehotay-vendéglőbe. Néhány pillanatot vár Kovachich, amikor idáig ér vallomáséban, aztán elmondja a vendéglőt szórakozást. Bort Ivott, majd ráirta egy njságdarabra: »Megöltem két embert*. A papírszeletet átadta feleségének, ö nem hitte el, aztán hazaindultak. Otthon rongyot kért, hogy a véres kabátot kimossa. Felesége addig felöltöztette a kisfiát. Ezután elmondotta, hogy egy hordárral beküldte a Kézműves Bank zálogházába a fülbevalót és a lornyont, addig kisfiával a kapu alatt várt. A hordár 70 pengőt hozott, ebből 30 pengőt átadott feleségének, hogy váltsa ki a gyerek cipőjét és kabátját. Utána a Németh-vendéglöbo ment. kártyát kért és Marcsinkó Bélával dardliznf kezdett. A gyerek éhes volt, borjupörköltet rendelt neki. Hét órakor azután felesége vacsorát vásárolt. Hazamentek, közben az eziistkelyhet bedugta felesége muffjába. — Gyengének éreztem magam — folytatta tovább vallomását —, lefeküdtem, néha így szok'am inni. T.gy is lehet szórakozni... Ittunk viccelődtünk, francia nyelven tréfálkoztunk este 10 óráié. Ezután elmondotta, hogy éjszaka rosszul lett. félelemérzés vett rajta erőt. Azon a n8pon két liter bort Ivott meg. Bókay elnök: Maga azt ls elhatározta, sőt feljegyezte, hogy folytatni fogia a dolgot, ha nem lepleznék le a gyilkosságot. Schermann Kálmánt akarta megölni és Karádv Katalin neve is sze. rr-pelt a listán. Maga ugy-e sorrendet állított öszsze? Kovachich nem válaszolt. Másfélóráig tartott Kovachich vallomása. Ezután feleségét hivták he a terembe. magat* a kérdéseire nem válaszolt Többszőr felkacagott. Dr. Hunyadi János hatósági orvost reggel 6 órakor hivták ki. A sezionon találta KovaOhichót, rángatódzott, értikulátlan hangokat adott. Mivel tudta róla, hogy már volt az elmeklinikán, egy injekciót adott neki és beutalta a klinikára. Deliríum tremensro gondolt. Dr. Mezev Béla clmeklinikai tanársegéd arról tett vallomást, hogy a klinikán megvizsgálta Kovachichot, nem talált szervi elváltozást. Látta, bogy zavarodottságát valami lelki behatás idézte elő. Megemlítette, hogy korábban erős alkoholizmus miatt kezelték Kovachichot. Dr. Schwarcz István védő zért tárgyaláson indokolta meg ezután, hogy miért kérte a zárt tárgyalás elrendelését az orvosszakértő véleményének idejére. Mintegy félóráig tartott a zárt tárgyalás,majd ismét bebocsátották a nyilvánosságot a tárgyalóterembe. Dr. Incz.e Gyula orvosszakértő az áldozatokon talált sérülésekről adott véleményt. Dr. Csányi Mátyás halálát koponyacsonttörés, agyrázkódás és agyvérzés okozta, öt halálos sérülést szenvedett, ezeken kivül az arcon, a szemen, aa ajkon találtak sérüléseket, összesen 13 sérülésvolt a testén, özvegy Csányi Sándornén 19 sérülést találtak, őt halálos ütés érte a fejét. Az elnök ezután felmutatta a két kiló snlyn vaskulcsot. Kovachich a fejével int, hogy ez volt. Novitzky Mária házvezetőnő elmondotta Kovachich első látogatásának részleteit. özv. Németh Mártonné vendéglősné Kovaehichehich borozásáról tett vallomást, Lehot a y István vendéglős a délutáni borozásról és kártyázásról beszélt tanúvallomásában. Ezután Marcsinkó Béla mérlegkészitőf hallgatták ki. Baráti viszonyban volt Kovachichcsal. az ő mühelvéből vitte el a vasszerszámot, amely — mint mondotta — nem francia kulcs, hanem »angol patent kulcs*. Részletesen elmondta hogyan htvta Kovachich kártyázni, hogvan vacsoráztak. majd este tréfálkoztak az alföldtuteal lakásban. Aztán arról tett vallomást, hogyan ismerte fel az ő műhelyéből elvitt angol patent kulcsot Amikor a detektívek kikérdezték, hogy ki járhatott műhelyében, nem is gondolt Kovachichra. annyira minden kritikán felül állott előtte cgyéni-ége. A felismerés után fogták el azután Kovnrhtohot. Kovachich, tudomása szerint rendkívül sokat ivott. Tlvenkor állandóan politizált, nagy nyilasnak mondta magát és szidta a zsidókat. "" ri A többi fanu kihallgatását mellőzte a törvényszék és délután 1 órakor megkezdődtek a oerbeszédek. A perbeszédek kovachichné vallomása Kovachichné azzal kezdte előadását, ho>gy nem érzi magát bűnösnek, nem tudta, nem sejtette, milyen uton került férjéhez az ezüstkehely. Nem hitte el, amit a vendéglőben mondott. Vallomása során, azután ezeket mondotta: — Ha lehet, az arammal kapcsolatban aeot szeretnék semmit mondani. — Joga van ehhez — szólt az elnök. — Mondja el, amit akar. Kovachichné ezután elmondotta, hogy férje reggel 2 pengőt kért, ő elvitte az Utolsó darab ruhát az ószereshez. Csak délután találkoztak ismét. Látta, hogy apró vérfoltok vannak a férje kabátján. Elindult az ószereshez, hogy a 3ft pengőből visszavásárolja a gyermek holmijác Később a vendéglőben _ mondotta —, azt sem tudta, mit csináljon... Vallomásában most megáll, nem tudja folytatni szavait, kezébe temeti siró arcát Aztán elmondja az esti borozást, hogyan lett éjszaka rosszul férje. — Orvost hivtam — mondja — és kora reggel a mentők bevitték az elmeklinikára. Amikor másnap olvasta az újságban, hogy mi történt, félelmében a Tiszába dobta az eaft»teer)eget és a cukorfogót. A nála maradt 18 pengőből kifizette a mentőkel. — Jól élt a férjével — kérdezte Bóktv elnök Kovachichné hallgat. — Nem köteles vallani. Végül még arról tett vallomást, hogv férje élete és iszákossága miatt többször különválva éltek, karácsonykor költöztek megint össze. — Bizonyos mennyiségű bor —- mondotta — kijózanító hatással volt fériemre. néba 5—6 litert is elfogyasztott Az orvosok vallomása A törvényszék ezután megkezdte a tanuk kihallgatását. Dr Ernyei István OTI lőorvos elmondotta, bogy hajnalban felköltöttük, megvizsgálta Kovachichot, zavartnak találta. Dobálta Először dr. Komi ós sy Albert ügyész mondotta el vádbeszédét. Utalt az óbecsei házra, ahonnan elindult Kovachich gyermekkora. Szófogadatlan, makacs fiu volt, középiskoláit egy-két kisiklással végezte. Az egyetemre is beiratkozott, de rossz társaságba került és megkezdődött * züllés útja. Előkelő, magaeállásu rokonsága álláshoz juttatta, dc dolgozni képtelen volt, tovább folytatódott a züllés. Rámutatott beszédében házasságának körülményeire, Budapesten elzálogosította minden bútorát, egy szál ruhában érkezett vissza Szegedre a fiatal házaspár. Az asszony szüleit zaklatta állandóan, végre a városhoz került, apósa pedig kisfiát magához vette, hogy felneveli. Kovachich azonban nem tudott megállni, bekövetkezett a gyilkosság. A borzalmas tett után nyugodtan szórakozott, mintha nem terhelné két ember élete. Azzal fejezte be beszédét az ügyész, hogy semmiféle enyhitő körülményt nem talál, halálbüntetést kér. Ezután dr. B u r g e r Béla védő mondotta el beszédét. Idézte Lobmayer Istvánnak, az első szegedi kir. főügyésznek tanulmányát: A megtorlás-e a legfontosabb aa igazságszolgáltatásban, amely mellett meg kell látni aa egyéni gyengeségeket, a bonyolult lelki adottságokat és ezekhez mérten alkalmazni kell a könyörületet és az irgalmat. Ezt az idézetet az a Lobmayer István királyi főügyész mondotta, aki dédapja volt Ko. vachich Imrének és aki sohasem gondolhatta, hogy az ő dédunokája érdekében most az ő megállapításaival érvel majd főbenjáró ügyben a védő. Ezután vázolta Kovachich pszichopata egvéniségét Bizonyítgatta még a védő, hogy előre megfontolt szándékról nem lehet szó, Kovachich bódulatban, lelki traumák hatása alatt cselekedett. Születésétől kezdve beteges állapotú ember, akire nem lehet kiszabni a törvényben megállapított legsúlyosabb büntetést Dr Schwarcz István, Kovachichné védője arra a rendkívüli hatásra mntatott rá beszédében, amit férje gyakorolt az asszonyra A feleség nem követhetett el orgazdasásot, ha félelmében • Tiszába dobta a serieget. Ez nem bűncselekmény. A pénzből pedig kiváltotta ötéves gyerme-