Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-05 / 227. szám

fasornál) 1941. október 5. XVII. éfi. 221. sz. Ara 16 fillér Havonta 2.50. negyedévre T.20 P KERES2TENY POLITIKAI NAPILAP AZ OROK NAPIREND Irta: Leridvai István Nem lehet rossz néven venni a magyar közéletnek s benne a magyar katolicizmusnak régi megfigyelőjétől és részesétől, ba visszatekintésre kényszeredik, mikor Budapest utcáin meglátja a XXIX. országos katolikus nagygyűlés falragaszait. Nem egeszen egyéni érdekű ugyanis visszaemlékezése arra az őszi estére, mikor mint tízenhét esztnidős, vidékről felutazott diák. először állt a Vigadó nagytermének fényözon'ébcn, és IrataI lelkébe először rajzolódott bele egy csodálatos homlokú és elragadó szavú pap. Pröhászka Ottokár alakja. Ez az emlék olyan időkből váló, mikor — ipi>eu-onnan negyven évvel ezelőtt szirtén voltak Magyarországon 'koreszmék*, ámbár vallóik szivesebben nevezték őket >világáramlatt-iiak, de azok is kcrcszténvtelenejk, sőt keresztényei lenesek voltak. Elsősorban természetesen katolikusellencsek. Már csak azért is, mert irint többek közt maga a katolikus táborozások rendszeresítése és Pröhászka Ottókár sokrétű tevékenysége mutatták: a magyar katolicizmus vállalta velők szemben a legkeményebb harcot a templomon kivül is. Vállalta a világi társadalom, a megfertőzött, közömbössé vagy éppen tagadóvá divatösitott, koreszmézett értelmiség visszahódítását s vetc a magvar családi, társadalmi politika! és gazdasági élet szellemi-erkölcsi vjsszakeTesztelését. Ha most c sorok olvasóinak egy kis lelki útravalót készülök adni az idei nagygyűlés alkalmából, bizonyára nem fölösleges dolog emlékez* fetnem a katolikus táborozás intézményének első, valóban hősi esztendeire azokat is. akik velem együtt végigéltek őket, azokat is, akik ma a fiatalabb nemzedékét jelentik. Ncnicsak megérdemelt tisztelgésül amaz esztendők nagy katolikus vezéríérfiainak emlékezete előtt, akiknek legnagyobb része már elköltözött c földi világból, hanem bizonyításául is annak, hogy a magyar Sión őrállói akkor is teljesítették nehéz, dc lelkiismeretben kötelességüket Egyházuk' cs nemzetük iránt . (a kettő mindig cgyüttjárt), és megerősítéséül annak a szent reménvnek, hogy amiképpen akkor is diadalmasan megküzdötték ők az akkori szellemi divathullámokkal, eltévelyedésekkel, fogalmi és erkölcsi zűrzavarral, azonképpen ma is ki fogják vezetni egyházunk hivatottjai a más elnevezésű, más jelszavakkal csatázó törekvések egyházi és nemzeti veszedelmeinek komor árnyékából Szent István országúi. Igaz, hogy az akkori pogányság, az akkori keWszténylelenség és nemzctiellenség végső csődje a katolicizmus s általában a kereszténység nagy emberi és nemzeti jelentősége teljes mértékben csak egy nemzeti katasztrófa rettenetes villámfényénél bizonyosodott meg a magyarság túlnyomó' többsége előtt. Egy új Mohácsnak kellett ránkszakadnia a tények kérlelhetetlen belső logikájával ahhoz, liogy minden valamire való igaz szándékú magyar ráeszméljen: mekkora pusztulást hordott méhében az a szellemi-erkölesi forradalmiság, amelvet egyenesen mint a XX. század baladott, felvilágosult, művelt emberére nézve kötelezőt s mint az egyedül üdvös társadalmi eszménv szolgálatát disputáltak rá évtizedeken át a lelkileg gyengékre, tájékozatlanokra, — és hogy mennyivel szebb nemzeti és .vele társadalmi sorsot jelentett volna a'válóban keresztény ideálok elfogadása, azoknak megvalósítása egyéni és társadalmi, állami és gazdasági életben egyaránt. Amit a magyar katolicizmus legékesebb szavú és lcgáláozatosabb munkásságú apostolainak nem akart elhinni egv tévelygő'nemzedék, azt bebizonyította neki az élő történelem a trianoni gyehenna minden gyötrelmével, amelyekbe egy kereszténvtelen korszak sodorta a magyarságot.' Akarjuk hinni; ucm egy okunk meg is van ahhoz a hithez, hogv a uiagvafság nem fogja mégegyszer kikényszeríteni a balsorstól ezt a kegyetlen pedagógiát, ezt a könnyen halálossá válható gyógymódot, amelynek csak akkor lehet foganatja, ha egy nemzet annak egyszeri bekövetkezéséiből hosszú, minél .hosszabb 'időre okulást szerez magának. 'Nem veszett el.az e nép, amely megérti bukásának tanulságait* írta egv' újkori német gondolkozó, de hozzátehetjük: csak akkor jtietr ralik halálossá az a bukás, 'ia nemzedékekre szólóan tanul belőle a nemzet. A magyar katolicizmus vezetői mindenesetre ma is teljesitik kötelességüket, nia, amikor _ ne áltassuk magunkat, dc nc is essünk kétségbe — az egykori hamis ideológiák helyén más hamistanitások ostromolják a lelkeket és a közéletet, s hozzá még azzal a látszattal és igénnyel, mintha amazoknak homlokegyenest ellentétei lennének, s azok végső eltüntetésére éppen ök és egyesegyedül ők volnának alkalmasak, hivatottak. Ma ugyanis éppen az a veszedelem, bogy sokan — a szükséges lényeglátás hijján, amelyet külsőségek meg nem téveszthetnek — hajlamosak az ördög kiűzésére Belzebubot vállalni és sokan nem tudják kellően alkalmazni a krisztusi példabeszédet a rosszul, kiűzött ördögről, amely végül bét másikkal együtt sanyargatja a magát már megtisztultnak, felszabaöultnak érző szerencsétlent. A magyar katolicizmusnak, bármily sok szépet, jót könyvelhet is el a harminc-negyven évvel ezelőtt volt világhoz képest, ahhoz kell tartania magát, amit Székesfehérvár püspöke mondott a napokban egyházmegyéjének tailitósága előtt: a régi liberális világ nyomai még nem tűntek el egészen a katolikus életből, de az ujpogányság szelleme is kezdi már éreztetni benne a maga baljóslatú hatásait. Ez nemcsak katolikus, hanem protestáns, általában: nemzeti vonatkozásokban is áll. A magyar katolicizmusnak tehát ma is töríé, nelmi feladatai vannak egyházi és nemzeti értelemben e.gyaránt, s mikor' a vezetők teljesitik a maguk hivatását, akkor a magvar értelmiségnek és népnek ís trteg kell fennie a magáét (s itt a jószandékű protestánsokra is gondolok), ha nem akar mégegyszer a történelem vasvesszeje alá kerülni. * >örök napirend*, — ez a cím írásom homlokán lényegi ellenmondásnak látszik- Az első szó az őrök dolgokra utal, a második a földi időszámítás minden buszonnégyórájával változható követelményekre. Hogyan férnek ezek össze? Nos, a világkatolicizmus és beuno a magyar, c földi lét minden változatán át napirenden tartja az örök dolgokat, másfelől pedig c földi világ fennállása során mindenkor egy és ugyanaz a napirendje: Krisztus evangéliumának cs azzal egyének és nemzetek igazi boldogulásának szolgálata. Ez a napirend a tanítványok és apostolok óla nem változik, bármennyire "más és más eszközök kívántatnak és adódnak más és más korszakokban. mint ahogy a krisztustálanság is akármilyen átváltozó művészettel jelenjen meg a színpadon, lényegében minden jelmez alatt egy és ugyanaz. Valamikor a katolicizmusnak ez a lényegbeli változatlansága haragított ellene sokakat, akik s világ váltságát a folytonos külsőleges változásban látták. Ma már nem egy olyan ember ismeri el a katolikus Egyházban az emberi méltóság, a helyesen érteit szabadság, a szellemi jogok és a helyes társadalombölcselet világbajnokát, aki j[« jon'ti főve] mind ennek ellenkezőiével vádolta, mígnem az élettapasztalat kiábrándította egykori bálványaiból. Akármilyen véresen szétesett is a világ, lehelellen észre nem venni nz Egyháznak, mint szellemi balalouinak és tekintélynek elismerését olyan helyeken is, ahol egy-két évtizeddel ezelőtt ilyesmiről szó sern lehetett. Ifa majd a világ anyagi és lelki sebeinek gyógyítására kerülhet a sor, remélhető, hogy. ebből a műveletből nem fogják kirekeszteni ;jz Egyházat, mint ahogy a hóherbekék megteremtői cselekedték. Mindez azzal vált lehetségessé, hogy az Egvház sohasem tágított a maga örök napirendjétől. A magyar katolicizmusra többek közt az a feladat is vár, hogy még a nagy világgyógyutás előtt segítse bölcsen, tervszerűen gyógyítani azt a mostam lelki hasadást, amely a magyarság életében mutatkozik, s amelynek jókor való megszüntetése ismét keresztény és nemzeti érdek egvaránt. Az örök napirendnek cz a mára vonatkozó előírása, — ennek jegyében köszöntsük hallgassuk a huszonkilencedik táborozást. cs Nagy hadműveletek bontakoznak ki a keleti fronton Honvédelmi visszavertek a szevlet atheiest kísérleteit Kedden döntenek az amerikai semlegességi törvényről A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Dnyepertől keletre folyó támadó hadműveletekben a szövetséges seregtestek óráról-órára közelebb jutnak nagyszabású hadászati céljaik megvalósításához. — A magyar csapatok arcvonalán különösebb esemény nem történt. Az ellenség felderitö jellegű átkelő kísérletei sehol sem értek cl a nyugat: X>artot. Tüzérségünk eredményesen támogatta a szövetségesek gyalogkötelékeinek előretörését. A honvéd légierő ismételten bombázta a szeinb'D levő ellenség közlekedő vonalait. Német hadijelentés Vezéri főhadiszállás, október 4 A véderő főparancsnoksága közli: A keleti arcvonalon nagyjelentőségű hadmüvetetek vannak folyamatban. — Légi haderőnk a Fekete-tengeren elsüllyesztett egy mintegy 20.000 tonna tartalmú csapatszállító hajót és a szombatra virradó éjjel támadta Moszkva és Leningrád célpontjait — Német tengeralattjárók az Atlanti-óceánon elsüllyesztettek négy ellenséges kereskedelmi bajét, köztük egy nagy tartályhajót — Az Anglia elleni harcban német hatcirepülögépek a szombatra virradó éjjel Great Yarnioutbtól keletre elsüllyesztettek bárom kereskedelmi hajót. — Északafrikában az elmúlt éjjel német vadászrepülőgépek hatásosan támadták Tobiukot és kikötőjét. — Angol bombázók éjjel Rotterdamban két templomot romboltak le, elsüllyesztettek egyből land kórházhajót és veszteségeket okozlak a polgári lakosságnak. — Az angol légi fegyvernem augusztus 5HŐI szeptember 30-ig 476 repülőgépet vesztett. Ugyanezen idő alatt az Anglia elleni harcban összesen 41) gépünk pusztult cl. (MTI) Roosevelt keddea határoz; a semlegességi törvényről Washington, október 4. Roosevelt elnök \ után a két nagv amerikai szefiutusi pár tegnap a sajtóértekezleten közölte, bogy a j tőivel a kérdésről megbeszélést fol a (MTI) k 1 semlegességi törvény revíziója ügyében végleges határozatot téridért hozzák ineg, mi t verf oly lelőtt,-