Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-05 / 227. szám

fasornál) 1941. október 5. XVII. éfi. 221. sz. Ara 16 fillér Havonta 2.50. negyedévre T.20 P KERES2TENY POLITIKAI NAPILAP AZ OROK NAPIREND Irta: Leridvai István Nem lehet rossz néven venni a magyar köz­életnek s benne a magyar katolicizmusnak régi megfigyelőjétől és részesétől, ba visszatekintésre kényszeredik, mikor Budapest utcáin meglátja a XXIX. országos katolikus nagygyűlés falraga­szait. Nem egeszen egyéni érdekű ugyanis vissza­emlékezése arra az őszi estére, mikor mint tízen­hét esztnidős, vidékről felutazott diák. először állt a Vigadó nagytermének fényözon'ébcn, és IrataI lelkébe először rajzolódott bele egy csodá­latos homlokú és elragadó szavú pap. Pröhászka Ottokár alakja. Ez az emlék olyan időkből váló, mikor — ipi>eu-onnan negyven évvel ezelőtt szirtén voltak Magyarországon 'koreszmék*, ám­bár vallóik szivesebben nevezték őket >világ­áramlatt-iiak, de azok is kcrcszténvtelenejk, sőt keresztényei lenesek voltak. Elsősorban természe­tesen katolikusellencsek. Már csak azért is, mert irint többek közt maga a katolikus táborozások rendszeresítése és Pröhászka Ottókár sokrétű te­vékenysége mutatták: a magyar katolicizmus vál­lalta velők szemben a legkeményebb harcot a templomon kivül is. Vállalta a világi társadalom, a megfertőzött, közömbössé vagy éppen tagadóvá divatösitott, koreszmézett értelmiség visszahódí­tását s vetc a magvar családi, társadalmi politi­ka! és gazdasági élet szellemi-erkölcsi vjsszake­Tesztelését. Ha most c sorok olvasóinak egy kis lelki út­ravalót készülök adni az idei nagygyűlés alkal­mából, bizonyára nem fölösleges dolog emlékez* fetnem a katolikus táborozás intézményének első, valóban hősi esztendeire azokat is. akik velem együtt végigéltek őket, azokat is, akik ma a fiata­labb nemzedékét jelentik. Ncnicsak megérdemelt tisztelgésül amaz esztendők nagy katolikus vezér­íérfiainak emlékezete előtt, akiknek legnagyobb része már elköltözött c földi világból, hanem bi­zonyításául is annak, hogy a magyar Sión őrállói akkor is teljesítették nehéz, dc lelkiismeretben kötelességüket Egyházuk' cs nemzetük iránt . (a kettő mindig cgyüttjárt), és megerősítéséül annak a szent reménvnek, hogy amiképpen akkor is diadalmasan megküzdötték ők az akkori szellemi divathullámokkal, eltévelyedésekkel, fogalmi és erkölcsi zűrzavarral, azonképpen ma is ki fogják vezetni egyházunk hivatottjai a más elnevezésű, más jelszavakkal csatázó törekvések egyházi és nemzeti veszedelmeinek komor árnyékából Szent István országúi. Igaz, hogy az akkori pogányság, az akkori ke­Wszténylelenség és nemzctiellenség végső csődje a katolicizmus s általában a kereszténység nagy emberi és nemzeti jelentősége teljes mértékben csak egy nemzeti katasztrófa rettenetes villám­fényénél bizonyosodott meg a magyarság túlnyo­mó' többsége előtt. Egy új Mohácsnak kellett ránkszakadnia a tények kérlelhetetlen belső logikájával ahhoz, liogy minden valamire való igaz szándékú ma­gyar ráeszméljen: mekkora pusztulást hordott méhében az a szellemi-erkölesi forradalmiság, amelvet egyenesen mint a XX. század baladott, felvilágosult, művelt emberére nézve kötelezőt s mint az egyedül üdvös társadalmi eszménv szol­gálatát disputáltak rá évtizedeken át a lelkileg gyengékre, tájékozatlanokra, — és hogy mennyi­vel szebb nemzeti és .vele társadalmi sorsot je­lentett volna a'válóban keresztény ideálok elfo­gadása, azoknak megvalósítása egyéni és társa­dalmi, állami és gazdasági életben egyaránt. Amit a magyar katolicizmus legékesebb szavú és lcg­áláozatosabb munkásságú apostolainak nem akart elhinni egv tévelygő'nemzedék, azt bebizonyította neki az élő történelem a trianoni gyehenna min­den gyötrelmével, amelyekbe egy kereszténvtelen korszak sodorta a magyarságot.' Akarjuk hinni; ucm egy okunk meg is van ah­hoz a hithez, hogv a uiagvafság nem fogja még­egyszer kikényszeríteni a balsorstól ezt a kegyet­len pedagógiát, ezt a könnyen halálossá válható gyógymódot, amelynek csak akkor lehet foganat­ja, ha egy nemzet annak egyszeri bekövetkezésé­iből hosszú, minél .hosszabb 'időre okulást szerez magának. 'Nem veszett el.az e nép, amely meg­érti bukásának tanulságait* írta egv' újkori német gondolkozó, de hozzátehetjük: csak akkor jtietr ralik halálossá az a bukás, 'ia nemzedékek­re szólóan tanul belőle a nemzet. A magyar kato­licizmus vezetői mindenesetre ma is teljesitik kö­telességüket, nia, amikor _ ne áltassuk magun­kat, dc nc is essünk kétségbe — az egykori ha­mis ideológiák helyén más hamistanitások ostro­molják a lelkeket és a közéletet, s hozzá még az­zal a látszattal és igénnyel, mintha amazoknak homlokegyenest ellentétei lennének, s azok végső eltüntetésére éppen ök és egyesegyedül ők volná­nak alkalmasak, hivatottak. Ma ugyanis éppen az a veszedelem, bogy sokan — a szükséges lényeg­látás hijján, amelyet külsőségek meg nem téveszt­hetnek — hajlamosak az ördög kiűzésére Belze­bubot vállalni és sokan nem tudják kellően al­kalmazni a krisztusi példabeszédet a rosszul, ki­űzött ördögről, amely végül bét másikkal együtt sanyargatja a magát már megtisztultnak, felsza­baöultnak érző szerencsétlent. A magyar katoli­cizmusnak, bármily sok szépet, jót könyvelhet is el a harminc-negyven évvel ezelőtt volt világhoz képest, ahhoz kell tartania magát, amit Székes­fehérvár püspöke mondott a napokban egyház­megyéjének tailitósága előtt: a régi liberális vi­lág nyomai még nem tűntek el egészen a kato­likus életből, de az ujpogányság szelleme is kez­di már éreztetni benne a maga baljóslatú hatá­sait. Ez nemcsak katolikus, hanem protestáns, általában: nemzeti vonatkozásokban is áll. A magyar katolicizmusnak tehát ma is töríé­, nelmi feladatai vannak egyházi és nemzeti érte­lemben e.gyaránt, s mikor' a vezetők teljesitik a maguk hivatását, akkor a magvar értelmiségnek és népnek ís trteg kell fennie a magáét (s itt a jószandékű protestánsokra is gondolok), ha nem akar mégegyszer a történelem vasvesszeje alá ke­rülni. * >örök napirend*, — ez a cím írásom homlo­kán lényegi ellenmondásnak látszik- Az első szó az őrök dolgokra utal, a második a földi időszá­mítás minden buszonnégyórájával változható kö­vetelményekre. Hogyan férnek ezek össze? Nos, a világkatolicizmus és beuno a magyar, c földi lét minden változatán át napirenden tartja az örök dolgokat, másfelől pedig c földi világ fenn­állása során mindenkor egy és ugyanaz a napi­rendje: Krisztus evangéliumának cs azzal egyé­nek és nemzetek igazi boldogulásának szolgálata. Ez a napirend a tanítványok és apostolok óla nem változik, bármennyire "más és más eszközök kívántatnak és adódnak más és más korszakok­ban. mint ahogy a krisztustálanság is akármilyen átváltozó művészettel jelenjen meg a színpadon, lényegében minden jelmez alatt egy és ugyanaz. Valamikor a katolicizmusnak ez a lényegbeli változatlansága haragított ellene sokakat, akik s világ váltságát a folytonos külsőleges változás­ban látták. Ma már nem egy olyan ember ismeri el a katolikus Egyházban az emberi méltóság, a helyesen érteit szabadság, a szellemi jogok és a helyes társadalombölcselet világbajnokát, aki j[« jon'ti főve] mind ennek ellenkezőiével vádolta, mígnem az élettapasztalat kiábrándította egykori bálványaiból. Akármilyen véresen szétesett is a világ, lehelellen észre nem venni nz Egyháznak, mint szellemi balalouinak és tekintélynek elisme­rését olyan helyeken is, ahol egy-két évtizeddel ezelőtt ilyesmiről szó sern lehetett. Ifa majd a világ anyagi és lelki sebeinek gyógyítására ke­rülhet a sor, remélhető, hogy. ebből a műveletből nem fogják kirekeszteni ;jz Egyházat, mint ahogy a hóherbekék megteremtői cselekedték. Mindez azzal vált lehetségessé, hogy az Egv­ház sohasem tágított a maga örök napirendjétől. A magyar katolicizmusra többek közt az a fel­adat is vár, hogy még a nagy világgyógyutás előtt segítse bölcsen, tervszerűen gyógyítani azt a mostam lelki hasadást, amely a magyarság éle­tében mutatkozik, s amelynek jókor való meg­szüntetése ismét keresztény és nemzeti érdek egv­aránt. Az örök napirendnek cz a mára vonatko­zó előírása, — ennek jegyében köszöntsük hallgassuk a huszonkilencedik táborozást. cs Nagy hadműveletek bontakoznak ki a keleti fronton Honvédelmi visszavertek a szevlet atheiest kísérleteit Kedden döntenek az amerikai semlegességi törvényről A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Dnyeper­től keletre folyó támadó hadműveletekben a szö­vetséges seregtestek óráról-órára közelebb jutnak nagyszabású hadászati céljaik megvalósításához. — A magyar csapatok arcvonalán különösebb esemény nem történt. Az ellenség felderitö jelle­gű átkelő kísérletei sehol sem értek cl a nyugat: X>artot. Tüzérségünk eredményesen támogatta a szövetségesek gyalogkötelékeinek előretörését. A honvéd légierő ismételten bombázta a szeinb'D levő ellenség közlekedő vonalait. Német hadijelentés Vezéri főhadiszállás, október 4 A véderő fő­parancsnoksága közli: A keleti arcvonalon nagy­jelentőségű hadmüvetetek vannak folyamatban. — Légi haderőnk a Fekete-tengeren elsüllyesz­tett egy mintegy 20.000 tonna tartalmú csapat­szállító hajót és a szombatra virradó éjjel tá­madta Moszkva és Leningrád célpontjait — Német tengeralattjárók az Atlanti-óceánon elsüllyesztettek négy ellenséges kereskedelmi ba­jét, köztük egy nagy tartályhajót — Az Anglia elleni harcban német hatcirepü­lögépek a szombatra virradó éjjel Great Yar­nioutbtól keletre elsüllyesztettek bárom kereske­delmi hajót. — Északafrikában az elmúlt éjjel német va­dászrepülőgépek hatásosan támadták Tobiukot és kikötőjét. — Angol bombázók éjjel Rotterdamban két templomot romboltak le, elsüllyesztettek egyből land kórházhajót és veszteségeket okozlak a pol­gári lakosságnak. — Az angol légi fegyvernem augusztus 5HŐI szeptember 30-ig 476 repülőgépet vesztett. Ugyan­ezen idő alatt az Anglia elleni harcban összesen 41) gépünk pusztult cl. (MTI) Roosevelt keddea határoz; a semlegességi törvényről Washington, október 4. Roosevelt elnök \ után a két nagv amerikai szefiutusi pár tegnap a sajtóértekezleten közölte, bogy a j tőivel a kérdésről megbeszélést fol a (MTI) k 1 semlegességi törvény revíziója ügyében végleges határozatot téridért hozzák ineg, mi t ver­f oly lelőtt,-

Next

/
Oldalképek
Tartalom