Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-01 / 223. szám

4 DELMAGYARORSZAG SZERDA, 1941. OKTÓBER 1. SOK PÉNZT nyerni r$ak osztálysorsjeggyel lehel. — Próbálja ki szerencséjét és vegyen osztály­sorsjegyet mm mm PETŐ ERNŐ BANKH/KZ főárusitónál, SZEGED. SZÉCHENYI TÉR 2 a SZAM I. noií s október 19 és 21-éi? Nagybecskereken senki sem telepedhet le külön engedély nélkül A magyar iskola-alap nem kapoH épületet Nagybecskerek, szeptember 30. Nagybeeske­Pek képviselőtestülete közgyűlést tartott, ame­lyen Gion József polgármester elnökölt. A köz­gyűlés több régi tisztviselőt nyugdíjazott. A nyugdíjazottak helyére a képviselőtestület Horsits Károlyt polgármesteri titkárnak, dr. Türk Józsefet városi főorvosnak, Hübsch Já­nost városi tisztviselőnek, dr. Müssong Miklóst főjegyzőnek. TJicfriéh Mihályt anyakönyvveze­tőnek, Milerov Vojint pénztárosnak választot­ta meg, Dietmk Elmart városi könyvelőnek, dr. Tolveth Lotart állatorvosnak és vágóhidi igazgatónak. Kovács Mihályt pedig városi vég­rehajtónak. A képviselőtestület határozatot ho­zott, amely szerint a képviselőtestület külön engedélye nélkül senki sem telepedhetik le a városban, aki ezt négis megteszi, azt kitolon­colja a rendőrség. A német iskola-alap kérte a gimnázium épü­letének három évre saló bérbeadását, vala­mint a bégaparti városkaszinó épületének az eladását. A képviselőtestület a kérés teljesítése mellett szavazott, dr. Várady József az illeték ­telenség ellen érvelt beszédében. Ezzel az amúgy is leszegényedett város ismét szegényebb lett egy régi patinás magyar ingatlannal, — mondotta. A magyar iskola-alap kérvényét, amelyben középiskolája számára épületet kér, a képvise­lőtestület levette a napirendről. A Jótékony Nő­egylet kérését teljesítette és visszaadta a kis­híd melletti épületét, amelyben legutóbb a vá­rosi múzeum volt elhelyezve. A képviselőtestü­let végül a városi muzeumot megőrzésre átad­ta a Kullurbnndnak a tulajdonjog fenntartá­sával. Cnhrászda átvétel Értesítem a n. é. vásárlóközönséget, hogy a CZÉKL8 ZOLTÁNNÁ cukrászüzletét (Széchenyi tér 5) ivettcin. — Torlarendeléseket a legjobb s a legszebb ki­vitelben készitek. — Állandóan friss sütemé­nyek, te a sütemények é» cukorkák. _ pontos es szolid kiszolgálás mellett kérve a n. é kő zönség szíves pártfogását Tiszteletid: l. Nami Bálint cukrászmester. Telefon: 28-14. 192 ígyetanet utywetí. tólgytk ta^utmáhtyi ULwndu&á&a és fa Miidót Szc&adUá (A Délmagyarország munkatársától) Ötper­cenként szólt a telefon dr. Schmidt Henrikné iíoffmann Frtda lakásán: « Mikor indulunk? _ Honnan indulunk? _ Meddig maradunk? — Hol kell a jegyet megváltani? ... és még ezerféle kérdés, az elnökasszony alig győzte a válaszokat. . Az Egy etemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Szövetségének szegedi csoportja kirándulás­ra startolt Célirány: Palfcs és Szabadka. Pontosan báromnegyed kettőkor gyülekeztek az egyesület tagjai és azok vendégei a rókusi ál­lomáson. Olyan tömeg szorongott a pénztárak előtt, mintha fél Szeged Szabadkára akarna át­települni, vagy mintha csak ingyen osztogatnák a jegyeket... A hölgyeknek a jegyváltás közelhar­cában Korányi Jenő, a villamos közüzem igaz­gatója, a kirándulás egyetlen férfikisérője segéd­kezett. O vállalta a jegyváltás valóban nehéz fel­adatát, amelyet sikerrel oldott meg. Most következett volna a perronon elkerülhe­tetlen viaskodás, tömegelés és tolakodás, ettől vi­szont megkímélt valamennyiünket az állomásfő­nökség előzékenysége: dr. Schmidt Henrikné közbenjárása folytán külön szakaszt kaptunk a Szabadka felé induló személyvonaton „Mufa a <fi>z&& — Sv&fadUáca../' Jókedvű hölgytársaság töltötte meg a lezárt fülkét, amelynek ajtaján szinte percenkint döröm­böltek, kopogtattak. A vonat zsúfolásig megtelt, nemcsoda hát, ha a nagy forgalomban a mi fül­kénknek is jutott volna még álló-utas. Az ajtó őr­szolgálatára a hölgytársaság egyik kedves, élénk temperamentumu, fiatal tagja vállalkozott. Dr. 8 a n g h a Ilona egyetemi magántanár hárította el az ajtó ellen intézett támadásokat: — Lezárt fülke! Tanulmányi társaság utazik) — közölte erélyesen és nem fáradt bele az ismé­telgetésbe. A vonat éleset füttyentett és _ tízperces ké­séssel — elindult. A küzdelmes kezdet vidám kedv­re hangolta a kirándulókat s élénk beszélgetés indult meg, valamennyien arról tárgyaltak, ki mi­kor látta utoljára a trianoni Ítélettel elszakított Bácska fővárosát s a szegediek régi, kedves ki­rándulóhelyét, Palicsot. Észre sem vettük, ugy repült el az idő, amig kukorica- és paprikaföldek között szaladt a vonat s már túljutottunk Horgos-Királyhalmán. Hama­rosan felénk integettek Palics dus ligetei. "A vo­nat kiürült szakasszal futott tovább Szabadka felé. mi vidáman indultunk el az ősz pazar szí­neiben tarkádé ligeten keresztül arra, amerre fel­csillant a palicsi tó: Hangulatos, csöndes és kedves hely Palics, li­geteinek vadregényes, avarral borított útjaival, üde levegőjével és régi szállóival. A nap szikrá­zóan sütött és aranyhidat varázsolt a tó tiszta tükrére, jóleső meleget ontott az elkésett nyár — mondhatnánk népies szóval, hogy vénasszonyok nyara, csakhogy ma már nincsenek vénasszo­nyok .. A palicsi tóról igy regél a tóparti em­lékmű, mely elárulja, hogy 1909-Ken. dr. Biró Károly polgármestersége idején épült ujja a győgvhely és a fürdőszálló: A lá, a tó! Az eleven poéri*. Felettünk az ég Össze,foly, a két viz egymásba olvad . . . Ö álom, áldás, szívdobogtató. Tündéri tó! . . . (Kosztolányi) Ugyanerről a kőemlékmüről megtudtuk azt is, hogv már 1690-ben létezett Palics, rég! írásokban mint /Palico Palus«-t említették Milyen szépen hangzik: Páltava. mennyire itt volna az ideje, hogv igy nevezzék . .. hádftddü vzátUda, ai<Mbata~Uatou* U tfyyíb détmUki écdektt&ifytk A tanulmányi kirándulótársaság bebarangolta a fürdő területét, illetően megcsodáltuk a nádfe. delü kis szállodát, amely kívülről olyan, mint egy falusi kunyhó, belülről — mind a 29 szobája — ippdern h«rendezé§ij. selyempapi a nos ágy, sezlon és miegyébbel felszerelve... A gondnoknő — sl­tnahaju bunyevác asszony, ^de igen jól beszéli nyelvünket is — büszkén hangoztatja, hogy min­den a »komfort« fóidényben napi 2 és fél pengő... . Jövőre testületileg ide jövünk nyaralni! — fogadkoznak a hölgyek. Mindnyájunkat megigézett­a csönd, a ragyogó napfény s a jó levegő... — Tiz fürdövendégünk van most is, — dicsek­szik a gondnoknő és bucsuzóul lelkünkre köti, hogy karoljuk fel jövőre a fürdőhelyet _ Az idei szezon sokkal különb volt vala­mennyinél, amit szerb uralom alatt töltöttünk e» — mondja a >Régi szálló* szobaasszonya. Magyar nő, a leánya szerb uralom alatt is a szállodában szolgált, jól ismeri bát a viszonyokat. Ebben a valóban összkomfortos, hideg-meleg folyóvizes szállóban viszont napi 7 pengő volt a szobák ára­ennyiért a Balaton mellett is lehetett nyaralni. És a Balaton — mégis csak egyedülálló... , Beszéltünk egy vízhordó bunyevác asszonnyal ris, hatalmas kannákat egyensúlyozott a vállán és büszkén mondta, hogy: _ A mi vidékünk éléskamra, itt nem volt cs nem is lesz soha, semmi haj! — Az sem érdekelte túlságosan, hogy bevezetik a »eédula-rendszert«. — Van nekünk kenyerünk elég, háia Isten­nek ... — Milyen jól beszél magyarul — állapították meg a hölgyek — Hiszen én még magyar iskolába jártam... A Szabadkát Palioesal összekötő villamoshálo zat kocsija éppen az orrunk előtt indult el, Így hái további 25 percünk volt az indulásig. Ezt egy kis pihenéssel, üdvözlőlapok írásával töltöttük el. benéztünk a /Tatához.. _ igy hirdeti az egyik­kereskedést a cégtábla, azt is megtudtuk, hogy miért: mert az egész község igy hivja a tulajdo­nosát ..., — aztán megérkezett a nyárikocsikkal futó villamos és elindultunk Szabadka felé. A villamoson azzal szórakoztunk, bogy aa akrobatikus mutatványokat végző, kövér és barát­ságos arcú kalauzt csodáltuk. A nyári kocsikon ma sincs folyosó, vagy egy parányi férőhely * vezető számára s a kalauz kénytelen bravúros akrobatamutatványokat végezni, miközben jegye' ad. A kocsi mellett körbefutó lépcsőn állva szol­gálja ki jeggyel az utasokat, miközben a villámot szinte gvorsvonati sebességgel halad ... Nyomban meg is inlcrjuoltuk Korányi Je­nőt, (aki -útközben, a szabadkai viJlamostársasáft üzeme előtt leszállt és sorsukra bízta a hölgyeket) — nem honositaná-e meg Szegeden is az akroba­tikus villamoskalauzt?. . Szatodua wncUuvül ftogatma* Leginkább meglepett Szabadkán az utcák rend­kívül forgalmas képe. Gépkocsik, motorbiciklik és igen sok. megrakott szekér haladt mindenfelé s az emberek is olyan tömegben sétálnak az utcáu, mintha mindig ünnepségre, felvonulásra készülné­nek. Impozáns és megkapóan szép a Városháza épülete, alkalmunk volt belülről is megtekinteni, bála dr. Schmidt Henrikné elnökasszouynak, aki a kirándulást valóban kitűnően beszervezte. Dr. Buócz Béla fökapitányhelyettes várako* rótt reánk a népszerű »Mignon«-cukrászda előtt, _ ahol csodák csodája, valódi tejszínhabos kávét és indiánért annyit ehet az ember, amennyit csak elbir... — s ő kalauzolt végig a város neveze­tességei között. Bemutatta a városháza parlament­nek is beillő, gyönyörű közgyűlési termét. A ma­gyar cimerek és a szines üvegablakok magyar uralkodó-alakjai ugy csillognak, büszkélkednek a teremben, mintha Trianon csak nyomasztó lidérc­álom lett volna... Az üvegablakokat 32 éven it rejtegették a városháza padlásán régi, elsárgult akták tömege között... S valamennyi épségben megmaradt, csupán Mária Terézia szivetája sé­rült meg egy kissé. Rövid imát mondottunk el a .barátok templo­miban*, a ferenceseknél, ahol a felszabadulás után először hangzott fel a Magyar Imádság, aztán megtekintettük a /Magyar erő és művelődés házá«-t. A falakon belül uj, magyar élet lüktet, a leven­ték szüreti mulatságra készülnek s zöld füzérek, knkoricocsövek, paprika és egyéb termények di­szitik a falakat és mennyezetet. Mire egynegyed 9 óra tájban ismét Szegedre értünk a sebesvonattal, a volt Szokol-há*z épületé­ben vidám Magyar muzsika hangjai mellett járta • csárdást a magyar-ifjúság Hála Istennek, ma­gyar szüretét ünnepelnek Bácskában . Csányi Piroska.

Next

/
Oldalképek
Tartalom