Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)
1941-10-01 / 223. szám
4 DELMAGYARORSZAG SZERDA, 1941. OKTÓBER 1. SOK PÉNZT nyerni r$ak osztálysorsjeggyel lehel. — Próbálja ki szerencséjét és vegyen osztálysorsjegyet mm mm PETŐ ERNŐ BANKH/KZ főárusitónál, SZEGED. SZÉCHENYI TÉR 2 a SZAM I. noií s október 19 és 21-éi? Nagybecskereken senki sem telepedhet le külön engedély nélkül A magyar iskola-alap nem kapoH épületet Nagybecskerek, szeptember 30. NagybeeskePek képviselőtestülete közgyűlést tartott, amelyen Gion József polgármester elnökölt. A közgyűlés több régi tisztviselőt nyugdíjazott. A nyugdíjazottak helyére a képviselőtestület Horsits Károlyt polgármesteri titkárnak, dr. Türk Józsefet városi főorvosnak, Hübsch Jánost városi tisztviselőnek, dr. Müssong Miklóst főjegyzőnek. TJicfriéh Mihályt anyakönyvvezetőnek, Milerov Vojint pénztárosnak választotta meg, Dietmk Elmart városi könyvelőnek, dr. Tolveth Lotart állatorvosnak és vágóhidi igazgatónak. Kovács Mihályt pedig városi végrehajtónak. A képviselőtestület határozatot hozott, amely szerint a képviselőtestület külön engedélye nélkül senki sem telepedhetik le a városban, aki ezt négis megteszi, azt kitoloncolja a rendőrség. A német iskola-alap kérte a gimnázium épületének három évre saló bérbeadását, valamint a bégaparti városkaszinó épületének az eladását. A képviselőtestület a kérés teljesítése mellett szavazott, dr. Várady József az illeték telenség ellen érvelt beszédében. Ezzel az amúgy is leszegényedett város ismét szegényebb lett egy régi patinás magyar ingatlannal, — mondotta. A magyar iskola-alap kérvényét, amelyben középiskolája számára épületet kér, a képviselőtestület levette a napirendről. A Jótékony Nőegylet kérését teljesítette és visszaadta a kishíd melletti épületét, amelyben legutóbb a városi múzeum volt elhelyezve. A képviselőtestület végül a városi muzeumot megőrzésre átadta a Kullurbnndnak a tulajdonjog fenntartásával. Cnhrászda átvétel Értesítem a n. é. vásárlóközönséget, hogy a CZÉKL8 ZOLTÁNNÁ cukrászüzletét (Széchenyi tér 5) ivettcin. — Torlarendeléseket a legjobb s a legszebb kivitelben készitek. — Állandóan friss sütemények, te a sütemények é» cukorkák. _ pontos es szolid kiszolgálás mellett kérve a n. é kő zönség szíves pártfogását Tiszteletid: l. Nami Bálint cukrászmester. Telefon: 28-14. 192 ígyetanet utywetí. tólgytk ta^utmáhtyi ULwndu&á&a és fa Miidót Szc&adUá (A Délmagyarország munkatársától) Ötpercenként szólt a telefon dr. Schmidt Henrikné iíoffmann Frtda lakásán: « Mikor indulunk? _ Honnan indulunk? _ Meddig maradunk? — Hol kell a jegyet megváltani? ... és még ezerféle kérdés, az elnökasszony alig győzte a válaszokat. . Az Egy etemet és Főiskolát Végzett Magyar Nők Szövetségének szegedi csoportja kirándulásra startolt Célirány: Palfcs és Szabadka. Pontosan báromnegyed kettőkor gyülekeztek az egyesület tagjai és azok vendégei a rókusi állomáson. Olyan tömeg szorongott a pénztárak előtt, mintha fél Szeged Szabadkára akarna áttelepülni, vagy mintha csak ingyen osztogatnák a jegyeket... A hölgyeknek a jegyváltás közelharcában Korányi Jenő, a villamos közüzem igazgatója, a kirándulás egyetlen férfikisérője segédkezett. O vállalta a jegyváltás valóban nehéz feladatát, amelyet sikerrel oldott meg. Most következett volna a perronon elkerülhetetlen viaskodás, tömegelés és tolakodás, ettől viszont megkímélt valamennyiünket az állomásfőnökség előzékenysége: dr. Schmidt Henrikné közbenjárása folytán külön szakaszt kaptunk a Szabadka felé induló személyvonaton „Mufa a <fi>z&& — Sv&fadUáca../' Jókedvű hölgytársaság töltötte meg a lezárt fülkét, amelynek ajtaján szinte percenkint dörömböltek, kopogtattak. A vonat zsúfolásig megtelt, nemcsoda hát, ha a nagy forgalomban a mi fülkénknek is jutott volna még álló-utas. Az ajtó őrszolgálatára a hölgytársaság egyik kedves, élénk temperamentumu, fiatal tagja vállalkozott. Dr. 8 a n g h a Ilona egyetemi magántanár hárította el az ajtó ellen intézett támadásokat: — Lezárt fülke! Tanulmányi társaság utazik) — közölte erélyesen és nem fáradt bele az ismételgetésbe. A vonat éleset füttyentett és _ tízperces késéssel — elindult. A küzdelmes kezdet vidám kedvre hangolta a kirándulókat s élénk beszélgetés indult meg, valamennyien arról tárgyaltak, ki mikor látta utoljára a trianoni Ítélettel elszakított Bácska fővárosát s a szegediek régi, kedves kirándulóhelyét, Palicsot. Észre sem vettük, ugy repült el az idő, amig kukorica- és paprikaföldek között szaladt a vonat s már túljutottunk Horgos-Királyhalmán. Hamarosan felénk integettek Palics dus ligetei. "A vonat kiürült szakasszal futott tovább Szabadka felé. mi vidáman indultunk el az ősz pazar színeiben tarkádé ligeten keresztül arra, amerre felcsillant a palicsi tó: Hangulatos, csöndes és kedves hely Palics, ligeteinek vadregényes, avarral borított útjaival, üde levegőjével és régi szállóival. A nap szikrázóan sütött és aranyhidat varázsolt a tó tiszta tükrére, jóleső meleget ontott az elkésett nyár — mondhatnánk népies szóval, hogy vénasszonyok nyara, csakhogy ma már nincsenek vénasszonyok .. A palicsi tóról igy regél a tóparti emlékmű, mely elárulja, hogy 1909-Ken. dr. Biró Károly polgármestersége idején épült ujja a győgvhely és a fürdőszálló: A lá, a tó! Az eleven poéri*. Felettünk az ég Össze,foly, a két viz egymásba olvad . . . Ö álom, áldás, szívdobogtató. Tündéri tó! . . . (Kosztolányi) Ugyanerről a kőemlékmüről megtudtuk azt is, hogv már 1690-ben létezett Palics, rég! írásokban mint /Palico Palus«-t említették Milyen szépen hangzik: Páltava. mennyire itt volna az ideje, hogv igy nevezzék . .. hádftddü vzátUda, ai<Mbata~Uatou* U tfyyíb détmUki écdektt&ifytk A tanulmányi kirándulótársaság bebarangolta a fürdő területét, illetően megcsodáltuk a nádfe. delü kis szállodát, amely kívülről olyan, mint egy falusi kunyhó, belülről — mind a 29 szobája — ippdern h«rendezé§ij. selyempapi a nos ágy, sezlon és miegyébbel felszerelve... A gondnoknő — sltnahaju bunyevác asszony, ^de igen jól beszéli nyelvünket is — büszkén hangoztatja, hogy minden a »komfort« fóidényben napi 2 és fél pengő... . Jövőre testületileg ide jövünk nyaralni! — fogadkoznak a hölgyek. Mindnyájunkat megigézetta csönd, a ragyogó napfény s a jó levegő... — Tiz fürdövendégünk van most is, — dicsekszik a gondnoknő és bucsuzóul lelkünkre köti, hogy karoljuk fel jövőre a fürdőhelyet _ Az idei szezon sokkal különb volt valamennyinél, amit szerb uralom alatt töltöttünk e» — mondja a >Régi szálló* szobaasszonya. Magyar nő, a leánya szerb uralom alatt is a szállodában szolgált, jól ismeri bát a viszonyokat. Ebben a valóban összkomfortos, hideg-meleg folyóvizes szállóban viszont napi 7 pengő volt a szobák áraennyiért a Balaton mellett is lehetett nyaralni. És a Balaton — mégis csak egyedülálló... , Beszéltünk egy vízhordó bunyevác asszonnyal ris, hatalmas kannákat egyensúlyozott a vállán és büszkén mondta, hogy: _ A mi vidékünk éléskamra, itt nem volt cs nem is lesz soha, semmi haj! — Az sem érdekelte túlságosan, hogy bevezetik a »eédula-rendszert«. — Van nekünk kenyerünk elég, háia Istennek ... — Milyen jól beszél magyarul — állapították meg a hölgyek — Hiszen én még magyar iskolába jártam... A Szabadkát Palioesal összekötő villamoshálo zat kocsija éppen az orrunk előtt indult el, Így hái további 25 percünk volt az indulásig. Ezt egy kis pihenéssel, üdvözlőlapok írásával töltöttük el. benéztünk a /Tatához.. _ igy hirdeti az egyikkereskedést a cégtábla, azt is megtudtuk, hogy miért: mert az egész község igy hivja a tulajdonosát ..., — aztán megérkezett a nyárikocsikkal futó villamos és elindultunk Szabadka felé. A villamoson azzal szórakoztunk, bogy aa akrobatikus mutatványokat végző, kövér és barátságos arcú kalauzt csodáltuk. A nyári kocsikon ma sincs folyosó, vagy egy parányi férőhely * vezető számára s a kalauz kénytelen bravúros akrobatamutatványokat végezni, miközben jegye' ad. A kocsi mellett körbefutó lépcsőn állva szolgálja ki jeggyel az utasokat, miközben a villámot szinte gvorsvonati sebességgel halad ... Nyomban meg is inlcrjuoltuk Korányi Jenőt, (aki -útközben, a szabadkai viJlamostársasáft üzeme előtt leszállt és sorsukra bízta a hölgyeket) — nem honositaná-e meg Szegeden is az akrobatikus villamoskalauzt?. . Szatodua wncUuvül ftogatma* Leginkább meglepett Szabadkán az utcák rendkívül forgalmas képe. Gépkocsik, motorbiciklik és igen sok. megrakott szekér haladt mindenfelé s az emberek is olyan tömegben sétálnak az utcáu, mintha mindig ünnepségre, felvonulásra készülnének. Impozáns és megkapóan szép a Városháza épülete, alkalmunk volt belülről is megtekinteni, bála dr. Schmidt Henrikné elnökasszouynak, aki a kirándulást valóban kitűnően beszervezte. Dr. Buócz Béla fökapitányhelyettes várako* rótt reánk a népszerű »Mignon«-cukrászda előtt, _ ahol csodák csodája, valódi tejszínhabos kávét és indiánért annyit ehet az ember, amennyit csak elbir... — s ő kalauzolt végig a város nevezetességei között. Bemutatta a városháza parlamentnek is beillő, gyönyörű közgyűlési termét. A magyar cimerek és a szines üvegablakok magyar uralkodó-alakjai ugy csillognak, büszkélkednek a teremben, mintha Trianon csak nyomasztó lidércálom lett volna... Az üvegablakokat 32 éven it rejtegették a városháza padlásán régi, elsárgult akták tömege között... S valamennyi épségben megmaradt, csupán Mária Terézia szivetája sérült meg egy kissé. Rövid imát mondottunk el a .barátok templomiban*, a ferenceseknél, ahol a felszabadulás után először hangzott fel a Magyar Imádság, aztán megtekintettük a /Magyar erő és művelődés házá«-t. A falakon belül uj, magyar élet lüktet, a leventék szüreti mulatságra készülnek s zöld füzérek, knkoricocsövek, paprika és egyéb termények diszitik a falakat és mennyezetet. Mire egynegyed 9 óra tájban ismét Szegedre értünk a sebesvonattal, a volt Szokol-há*z épületében vidám Magyar muzsika hangjai mellett járta • csárdást a magyar-ifjúság Hála Istennek, magyar szüretét ünnepelnek Bácskában . Csányi Piroska.