Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-22 / 241. szám

Szerda 1941. ohtOber 22. xvii. evi. 241. sz. Ara 10 fillér Havonta 2.50. neauedévre 7.20 P KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Hz ifiuság leikéért ívta : Leadvai István Annak előrebocsátásával, hógy a nemzet mai ifjúságának lelki kialakulása fogja a nemzet jö­vendőjének kialakulását ncmcsekély mértékben befolyásolni és bogy e sorok íróját mindig is a legnagyobb szeretet, segítő jóakarat töltötte cl az ifjúság iránt, előtárom némely aggodalmaimái, amelyek a Turul Szövetség most megjeleni Ma­gyar Kátéja körül méltán támadnak az ifjúság lelkéért aggódó közíróban. Ncin mintha a legcsckclyebb mértékben is kétségbevonnók az említett szövetség vezetőinek nagy az említett káté megíróinak legteljesebb jószándekát és jóhiszeműségét. De mert nem le­bet mindegy, bogy a jövő nemzedék miiyen világ­nézeti útravalóval indul neki a nemzeti sors munkálásának. Meglepődve kellett olvasnunk egy ilyen könyvben azt a tévtanílást, hogy >az élet, célja az élet,* Nem is mint mondjuk >cgyoldalú­anc katolikus gondolkozó lepődök meg ezen. De ha ez a tétel az emberi életre is vonatkozik, már pedig vonatkozik, akkor minden különösebb ka­toücilás nélkül is azt kell mondanunk, hogy nem áll, mert az ember, ha egyáltalán valamire való ember és nem valami szánalmas emberroncs, el­pohosodott és gyáva élvezetvadász, akkor első­rendűen értékvalósító lény, akinek igényei van­nak az élettel mint merő biológiai adottsággal szemben, aki tehát nem nyugszik bele akármi­lyen életbe, ncin dobja sutba értelmi és erkölcsi igényeit a mindenáron való megmaradás minél kényelmesebb biztosítására, és az életet nem leg­főbb célnak, hanem eszköznek tekinti a maga esz­ményeinek, magasabbrendü törekvéseinek megva­lósítására. Ahol pedig ezek a magasabbrendü igényei ütköznek a csupasz létfenntartással, ott eletét is feláldozza a nálánál nagyobbnak megis­mert jóért, mint a Mórus Tamások papi talár, Vagy katonai formaruha nélkül is biztosítják. Ila tehát egészen világi, semmiképp sem egy­házi szempontbol nézem is ezt a teteit, amelyaek veleje az, hogy az élet önmagában való ertek, akkor is meg kell állapítanom róla, hogy kerek tagadása minden >hösi« erkölcsnek, s legalább is annyira magyartalan, mint amennyire keresz­ten^ leien. Meg addig az alapjában torz bátorsá­gig sem jutott, ameddig azt a tanyai legény, aki szive választoltjáért nem sajnálja a maga es a vetélytárs életét, így adván jelét annak, bogy akárhogyan még az élet sem kell neki. A nagy német költő, a mostanában egy könyv címlapján is hőseinek (hcldiscb) nevezett Schiller azt mon­datja »Stuart Mária* cimü drámájában Moriimer­rel: >Das Leben ist das einz'ge Gut dcs Schlech­ten*, — az étet csak a rossz, á selejtes ember számára legfőbb ió c világon. A magyar törté­nelem annyi hősies, önfeláldozó alakja éppúgy, mint napjaink bátor magyar katonája megannyi megtestesítője annak a felfogásnak, amely ugyan­megbecsüli az életet, de készségesen feláldozza magasabb értek (példáaj. haza, nemzeti becsület) szolgálatában. A keresztény gondolkozás pedig Istenben látván a legfőbb értéket, az élet célját és az általa rendelt szellemi-erkölcsi ériékek szolgálatában jelöli meg. Ezt az elemiiskolás bis­magyarok kátéja is tudja és hirdeti, — de sajná­lattal nélkülözzük az egyetemi ifjúságinak szánt és hozzá még »mugyár« kátéban. Nyilvánvaló, bogy itt ismét nem rossz szándékkal van dolgunk, hanem csak a napjainkra jellemző felületességgel. A tétel megfogalmazója aligha­nem maga is csodálkozik, mi mindent »hoztunk ki* az ö ártatlanul leírt kijelentéséből, pedig mindez feltétlenül következik belőle. Így aztán nerr. csoda, ha a káté a kereszténységet >minden vallás*-sal egy kalap alá veszi abban a vonatko­zásban, hogy szerinte mindegyik. >a lélek nemes tulajidonságaiuak kifejezésére* törekszik, pedig hát neiu egy vallás messze elmarad 'ebben a ke­reszlcnyscg megölt, sőt nagyon is kedvez a lé­lek egynémely alacsony ösztönének, kezdetleges állapotának. Nem csoda az sem, ha történelmi fejtegetéseiben túlontúl kedvez a tatárjárásból e- törökdűlásből ismert Keletnek ér, túlontúl ha­'ragszik a Nyugatra, — pedig bármekkorák is a Fokozódó hadműveletek a Donec-medence ellen A Keled hadiárat ötödih hdnapiában Szfalinó elvesztése utón a Sicvfef nem tarthatta a Oonec-vonalat — lenlngrédnai visz­szavertfh az ellentámadási hisenetehel — Nem szahdodáh meg a fapdn—omerthai táraualásoKat A szlovák államvezetők politikai és katonai megbeszé­léseket folytattak Hitler főhadiszállásán A Magyar Távirati Iroda jelenti: Az Ukrajná­ban harcoló szövetséges erök változatlan lendület­tel törnek előre kejct és délkelet felé. Eközben mindenütt foglyokat ejtenek és hadianyagokat zsákmányolnak. Már eddigi eredményeikkel is le­hetetlenné tették az ellenség számára a Donec-vo­nal megtartását, mert olyan pontok kerültek a szö­vetséges hadak birtokába, melyeknek kézbevételé­vel a védelem leglényegesebb alapfeltételeitől fosz­tották meg az ellenséget. — A honvéd seregtestek további cjüretörésiik­kel ujabb értékes eredményeket vívtak ki és fog. lyokat ejtettek. A nehéz terepviszonyok között el­ért sikereiket és lankadatlan támadó szellemüket a szövetséges katonai körök is kiemelik. Tiso és Tuka látogatása Hitler főhadiszállásán Vezéri főhadiszállás, október 21. A Führer meghívására Tiso, a szlovák állam elnöke és Tuka szlovák miniszterelnök látogatást tett a vezéri főhadiszálláson. A Führcrnél folytatott po­litikai és katonai megbeszélések a két nép közti szívélyes barátság szellemében folytak és annak a fegy-Verbarátságnak a jegyében állottak, amely megnyilvánult a német és szlovák csapatoknak a közös bolsevista ellenség elleni harcában. A meg­beszéléseken rcsztvett Ribbentrop birodalmi külügyminiszter és Kei tel vezértábornagy, a véderöfőparancsnokság főnöke: Látogatásuk fo­lyamán a szlovák államférFiak eleget tellek Rib­bentrop birodalmi külügyminiszter meghívásának, Catlos tábornok, nemzetvédelmi miniszter és Kunderlicz tábornok, a szlovák hadsereg fő­parancsnoka katonai kíséretükkel egyiilt megbe­széléseket folytattak Kei tel vezértábornagy­gyal. a véderöfőparancsnokság főnökével és törzs­karával. Utána látogatást tettek Brauch'itsch vezértáborragynál, a hadsereg főparancsnokánál a főhadiszálláson. Látogatásuk végén- a szlovák államférfiak Göring birodalmi marsall vendé­gei voltak a főhadiszálláson. (MTI) Német ,Vezéri főhadiszállás, október 21. A véderő fő­parancsnoksága közli: — Német és olasz kötelékek bélfőn elfoglalták a Doncc-mcdence egyik legfontosabb haddipari központjának, Sztalinónak a környékét. Magát Sztalinót hegyivadászok bevették. A város egyik legnagyobb iparmüvén a birodalmi hadilobogó leng. — A Brjanszktól keletre elterülő csatatér meg­tisztítása alkalmával Petrov tábornok, az 50. szovjet hadsereg főparancsnoka, a Szovjet legfel­sőbb tanácsának tagja, törzskara több tisztjével együtt elesett. Harci, repülőgépek fontos berende­zéseket bombáztak Moszkvában és Leningrádban. — A tengeralattjárók áz Allanli-óceánon el­süllyesztettek hét ellenséges kereskedelmi hajót 38.200 tonna tartalommal, a Svend Foyen nevű nagy brit bálnavadász anyahajót torpedótalálattal súlyosan megrongálták. — A keddre virradó éjszakán a légikaderö megtámadta Liverpool kikötőt, valamint az angol keleti és délkeleti tengerpart más kikötőjét és ha­dászatilag fontos berendezéseit. — Brit bombázók október 21-ére virradó éj­szaka romboló- és gyújtóbombákat doblak íc Északnyugat- és Nyugatnémetország több helysé­gére. A támadásnak a polgári lakosság körében halálos áldozatai és sebesültjei voltak. Némi anya­gi kár keletkezett. A támadó repülőgépek közül négyet lelőttek. (MTI) A Ladoía-tónál visszavertek egy heves szovjet ellentámadást Berlin, október 21. A Német TI jelenti: 'A bolsevisták október 20-án a Ladoga-ló környé­kén ellentámadást intézlek az előrenyomuló német csapatok ellen. A szovjet csapatok tá­Nyugat értetlenségének politikai bűnei velünk szemben: a legnagyobb magyarok Szent István óta mindig a magyar és a nyugateurópai szellem élő szintézisei voltak, ma is azok, s ezen semmi­féle politikai regényesség nem változtat. Amirt­bogy történelmi lény áz is, hogy az Árpádok há­za -szenteket is termett, de ugyanakkor a legnem­zelibb is ludolt lenni és hogy később sem a Hu­Tivedy Jánosok és Rákóczi Ferencck, sem a Páz­mány Péterek és Prohászka Ottokárok vallásos­sága nem csorbított az ő hazafias magyarságu­kon. Az idegenek kérdéséről külön szeretnek majd szólni más alkalommal, — cz a kérdés túl­ságosan össze van ma bogozva. H még hozzáteszem e kurtára sikeredett fejte­getéshez, hogv a káté egyszerűen megteszi Szint István Intelmeit env bizánci szerzetes mii­véuek, ami semmiképp senn bizonyított adat, vi­szont napnál világosabb, hogy az Intelmek töké­letesen Szent István egyéniségét tükrözik és nem élezhettük ki a törzsökös magyarság érdekei el­len, akkor szeretném én is intelemmel zárni so­raimat. A magyar ifjúságnak vademekumot csak nagyon vigyázatos kezek adjanak, olyan egyéni­ségek, amelyekben a jószandék, a hazaszeretet páiosul a minél teljesebb tudással, gondolkozás" következetességgel és felelősségérzéssel, s azzal a lélekbeli kereszténységgel, amely uem tévesz­tendő össze a nemzsidó származás önmagában még elég sovány negatívumával. Mindez nem másért íródott, mint a magyar ifjúság aggóth a szeretett lelkéért, hogy .-ez olyan keresztényen «' gyárrá fejlődjón, amilyen lélek Rákóczi Férem* ben és Széchenyi Istvánban lobogott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom