Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-19 / 239. szám

Barangolás a Mátrában Ut a felhők között — Süt a nap (A Délmagyarország munkatársától) Magunk tnogött hagytuk Párád, Csevice s a többi község házait. Az autóbusz motorja egyenlőtlenül zuiT, érezni szinte »Iépésről-lépésre«, hogy egyik pillanatban lefelé rohanunk valami enyhe kis völgybe, hogy aztán uj sebességre kapcsolva egy-egy emelkedésre kapaszkodjunk. Erdők, hegyek, aztán újra erdők és újra hegyek váltogatják egvmást. Mintha a táj változásaihoz igazodna: az idő is hasonló variációkban hol szürke felhőket gomolyogtat a vidék fölé, hol meg a nap ragvogó fényességét csillogtatja meg a magasságokban. Egyik kisebb község előtt ránkzuhan az eső, de a következő megállónál már derűs délelőtt fogad. Színek és dallamok ösz Van a Mátrában. A színek száz és száz hulláma vonul végig a szemünk előtt. Most barna, hullnikészülő levelek integetnek a fákról, amott vörösarany ruhába öltöztek a hegyoldalak: távolabb. ahol a szem már csak a kontúrokat látja, sötétkék, bodros takaró borítja az erdőt. S ebben a zengő színkoncertben mint föl-fölvijjogó harsogások jelennek meg az élénk sárga-piros színfoltok. amelyek rövid élef után beleolvadnak' a vóTösfenyők komor homályába, az ezüstfenvők tej színű fehérségébe és a lomboslevelü fák Őszi. halott sápadtságába. Énekelnek, valami furcsa harangkongás-szerii dallamot énekelnek" a mátrai erdők és hegyek Hangjuk a némaság, amely megejt, elbűvöl, megbabonáz. Az első pillanatokban ránehezedik az emberre a csönd, aztán egyszerre az élefelemévé fválik". Nem hídja elképzelni, hogv van élet csönd Hielkül és hogy értelme van az élet zsivalvának. jílt, a hallgatás birodalmában egvszerre megtalálja az ember azt. amit ki tudja mikor, elvesztett. Ami kihullt az agvából. a testéből, a lelkéből. Ami elment anélkül, Boffv búcsút lehetett volna neki mondani s ami olyan svorsan futott ki az életünkből, mint egv vadlud-ék a láthatárból, Rohanás és rend Megtalálja az ember a nyugalmat. Most persze nincs csönd Az autó rekedten, meg-mcgakadva búg és rohanása magával ránt néhány országútra hullott levelet. Most nincs idő arra. hogv az emnak a szállodák, üdülők felé, gyorsan az ember nem is hinné milyen gyorsan — üres lesz a tájék. Egyedül marad. Az ember hirtelenül hűtlen lelt hozzá, otthagyta, mert es'őt ígér az ég. Az. eső pedig kellemetlen, nem jó találkozni vele. nem alkalmas útitárs. A nap percek alatt eltűnik. Még halvány derengés sem marad utána: mintha minden fényét magával vitte volna az ismeretlen világok felé. A szálloda előtti fonott székeket septiben fedél alá hurcolják, a dohánytőzsde előtti ujságállványt betakarítják, aztán végtelen mozdulatlanság lesz. ur a hegyek és erdők tartományában. Most magunk maradhatunk, megtalálhatjuk egymást és taláh lesz is effvmásnak mondanivalónk. Kilépünk a szálló ajtaján. Néhány hang óva int ugyan az úttól, egv-két közeli ismerős még esztelenségnek is minősiti tervünket, de mi min. denképpen találkozni akarunk az itteni világgal. És olv rövid az időnk, nem szabad elmulasztani a kínálkozó alkalmak Magány Előttünk hatalmas hegyóriás nyúlik el a földön. Túlsó oldalán az Ilona-völgy mélyed, azon tol a mátrai hegyek egyre lankásabbá váló vonulata szalad végig a tájon. Mintha gigászi alvó test feküdne előttünk. Itt irtózatos mellkasa domborodik. hullámzó mozgással lélekzi be és leheli ki a fenyőillatos levegőt. Hosszúkás nyúlvány köti össze ezt a mellkast a hatalmas fejjel, amelynek koronája a Kékestető. A kanyargó hegviutak mintha lüktető vérerek lennének' S tul az Tlonavölgvön nyújtózik el az óriás irdatlan törzse és végtagja. Mellette hasonló hegyóriás fekszik Envhe túlzással hegyasszonynak vélnéd, erre utal az a széthulló hajkorona, amelyet fején az őszi erdők vonulata képez. A kép elragadó: a hasonlat csak gyér nróhálkozása a látott valóság viss7atükröztetésének, S mintha ennek a két hesrvóriásnak eljövő titkait ievekezne takarni, mintha a hegyek csodálatos csókolózására horitana fátvolt: az ée egyre közelebb hozza a telhőfömesfeket. Már olvan közel vannak, hogv azt hinnéd: kinyújtott kezeddel eléred őket. Rohannak. gomolvognak*. mint valami borzalmas gVnrkéménvböl előtürpmlő fűstDÉLMAGYARORSZAG VASAENAP. 1941. OKTÓBER 19GRO GRQ-nanpali krém! GRO-borotva krém! | GRQ-^nld krém! GRO-soort krém! GRO-só$borszesz! GRO-saxó-bell! GRO-kölnivízek! Minden szaküzletben kapható! ono Budapest XI. Greggus-u. 5. ga s nem is a vaksötét éjszaka kongó feketesége, hanem azon tul valami megrázó, agvvelőbe markoló tartalma ennek a szónak: semmi. Nem tudod, hogy a következő lépésed hova visz, mert i nem látod a talajt, ahová lépni akarsz. Nem tu- % dod, hogy mi az. amivel találkozol a következő pillanatban, mert csak azt látod, amin már tul, vagy, amit már láttál. S ahogy lépsz, a dolgok:? a fák. az utak. a bokrok, a kövek eltűnnek a hátad mögött s újra és újra a végtelen semmibe Amerikai szabásmintáink megérkeztek Rosman Szővmiaéimtháx ber szarnotvessen a látnivalókkal, elrohan mellettünk minden, hiszen — mint mindig — most is sietünk. Lefizettük a bért s mintha egyetlen célja volna az életnek, mintha egyetlen kötelesség lenne a kifizetett bér ellenében: rohanunk. Éles kanyarokban vágtat fel a kocsi a hegyoldalakra, már eltűntek a szemünk elől az előbb látott dolgok, már csak egy pillanatra tudjuk visszaidézni a siroki váromladék helyét s már közeledünk is utunk egyik végállomásához: Mátraházához. Vég re kiszállhatunk, megropogtathatjuk elgémberedett tagjainkat, meleg tea is vax a szállóban és a kilátás is gyönyörű. De a. szálló melletti trafikban újságok garmada sorakozik a polcokon, a legújabb háboríts felvételek néznek szentbe a szemlélővel g a szerteágazó utak találkozá«á»nl számtalan tábla, nvil és felirat mutatja hogy merre kell mennünk, ha ide, vagy amoda akarunk elérni. S ebben a gondoskodásban, ebben a vendéggel-törődésben van valami, ami az embert bekergeti a szállodai szobába. A világért sincs terhünkre és szükségességét sem tagadjuk, csak éppen azt érzi meg az ember egy pillanatra, hogy itt megcsalta a hegy. az erdő a természet Itt már nem önmagukba mélyedve találjuk meg a fenséges erdőket s az ezerarcú hegyoldalakat: it< már emberi kezek gondos munkáját vesszük észre mindenen. A fényképeken, az újságokon, a táblákon. az útjelző nyilakon és felirásokon. Mind nvájan. igv. ahogy vannak, csak arra valék. hogy irányítsanak, elvigvenek oda. ahova a rend parancsolja s ahova talán nem akartunk, vagvesak később akartunk menni. S ez az, amitől raenekültunjt. Eső A szállodai szoba pöttömnyi ablakán egyszercsak dühös szürkeség szökik be a bútorokra. Valahonnan a hegvormok felöl hirtelenül, ahogyan sZokfa. vastag, sűrii boTulat terpeszkedik 'el a vidék fölött A hcffviutakról siető emberek tartat<-megek. És sűrűségük egyre nő, szürkeségük egyre mélyebb homályba burkolja a vidéket. Nemsokára teljesen birtokba veszi a felhő a tájat A semmi Ami az előbb még itt volt a szemünk előtt, most eltűnt, beleveszett a felhőkbe. A hegyonnokat. az erdőket percek alatt elnyeli az ég szeszélve Tejfehér köd lep el mindent, alig 20—30 lépésre Iát maga elé az ember s ugy érzi hirtelen, hogy egy végtelenül nagy Semmi kellős közepébe került. Itt a szemünk előtt egyszínű sötétszürkén ugyan, de mégis látszik néhány fa. Mögötte pedig egyszerűen megszűnik a világ. A semmi következik. Nem egy rettenetesen mély szakadék üres mélysége ez, nem a légüres tér abszolút némasáCsodálkozzon!!! Cégem még mindig olcsó áron tud Írógépet szállítani. Gyári uj hordozható (portable) modern irógép már 157 pengo-töi Számológépek és Írógépek nagy raktára, — Használt író- és számológépet veszek és becserélek. Kérjen ajánlatot i VA'JDA ZötrTAN cégtől, Kispest, Klapka-u. 3a. Telefon 149—303, értél. De ennek a semminek megint uj tartalma van. mert uj fa, uj bokor és uj kő. ami eléd került. Most vagyunk teljesen egyedül. A semnii vég. telensege veszi körül a gondolatainkat, a lépteinket. A filmek vizalatti felvételei jutnak eszünkbe. Ott látunk olvkor tengeralattinak mondott mozgó fényképeken ilyen zöldes-kékes-tejes szinkeveréket, ilyen különös homályt. Mintha viz alatt jár-' nánk. Talpunk alatt nyirkos a föld Nem sár ez: ahogy rálépünk, érezzük a nedvességet, de amint a lépés tovább visz, már el is tünt a nyoma: a föld beszívta a kipréselt vizet, mint a szivacs Megfoghatatlan, láthatatlan nedvesség ez: egyike a felhőboritotta hegyek csodájának. Érzed, de megmutatni nem tudod. Félelmetes, mert tudjuk, hogy jelen van, de nem bizonyithatjuk. mert eltűnik előlünk. Délután három óra Benne vagyunk a felhők gomolyagában. Letértünk a nyilak-motatta utakról s jeltelen cserjék és fák mellett lopakodunk a Kékes magasságai felé Közel vagyunk az ezer méterhez — abszolút mérték szerint már meg is haladtuk. Itt már teljes a sötétség, pedig délután három óra van. A felhők, amelyekben járónk, néhány kilométerrel messzebb s néhány heggyel-völagyel távolabb esővé változik s lezuhan a földre. Itt azonban nem tud eső lenni, mert a fák megakadályozzák hogy egyszerre csapódjon le a felhőtömeg. Furcsa zizegés kisér az $gész nton. A felhő beleütközik a falevelekbe, a fatörzsekbe e mint a fedő belsejére a vízgőz, lecsapódik. A felhő óriási ködös test. a falevél hozzá viszonyítva parányi lény. Dc a falevél az erösebb, a hatalma-. sabb. Hidegebb', józanabb, mint ez a tejes kőd, magához rántja, megöli « felhőbea a felhőt 8uIYOC hllo'ttá Válfostatfg s 'azíár mint ; a kiszivott legyet, elereszti. S a vízcsepp, amit