Délmagyarország, 1941. október (17. évfolyam, 223-249. szám)

1941-10-15 / 235. szám

6 • dbe m ais y a robs z a g SZERDA, 194L OKTÓBER 15. HÍREK — Ha: közigazgatási bizottsági ülés. A város körigazgatási bizottsága ma, szerdán délután -l urai kezdettel ülést tart a városháza bizottsági „termében. — Társaságba tömörülnek « délvidéki iröb. Zomborból jelentik: A délvidéki irók értekezletet tartottak Zomborban. A délvidéki irók értekezle­ten dr. Deák Leó Báesbodrogmegye főispánja el­nökölt. Huszonhat délvidéki iró vett részt az ér. Irkeateten, amelyen elhatározták, hogy saját iro­dalmi folyóiratot adnak ki. A folyóirat kiadása semmiképpen seui lesz hátrányos a Szegeden meg­jelenő • Délvidéki Szemle* cimü folyóirat célkitű­zéseire, sőt vállvetve dolgozhatnak a délvidéki­magyar kultura érdekében. Ezenkívül életre akar­lak bivni a Szenteleky-Tarsaságot, amelyben a Délvidék írói tömörülnének. Az értekezleten Sze­gedről részt vett: dr Batizfalvy János és dr. Kol­tay-Kasztner Jenő egyetemi tanárok. — Megszűnt a Délvidéki Független Hírlap. Je­lentette a Délmagyarország, hogy a MakŐD meg­jelenő Délvidéki Független Hirlap. amelynek en­gedélye Eckhardt Tibor nevére szólt, a füg­getlen kisgazdapárt volt vezére magyar állampol­gárságinak elvonása óta dr. Csorba János má­zról ügyvéd felelős szerkesztésében és kiadásában Jolent meg. Csorba János azon fáradozott, bogy a 'táp engedélyét saját nevére Írassa át, ez azonban ray látszik, nem sikerült 8 igy a Délvidéki Füg­•gfetlen Hirlap engedélye — lévén a kiadótulajdo­nos jiem magvar állampolgár — automatikusan megszűnt. A lap _ amint Makóról jelentik —ked­den nem Jelent meg. — Dr. György Lajos kolozsvári egyetemi ta­'iSr előadása. »Az erdélvi magyarság kulturális elete a kisebbségi sorsban* cimen tart előadást •yőrgy Lajos kolozsvári egyetemi tanár október 16-án, csütörtökön délután 6 órakor az egyetem jutájában Üléselnök: dr. Meskó Zoltán ny. orvos­vezérőrnagy. Belépés díjtalan, — A Fchérhóz Bajtársi Egyesület felhívása, 22 évi tűzte zászlajára a Fehérház Bajtársi Egye- • sülét a nemzetgyalázásban taposó vörösmétely el­leni küzdelmet. Soha nem fordultunk e nehéz, ön­zetlen nemzetmentő küzdelmünkben az amúgy is túlterhelt társadalomhoz. A mostani vészterhes Idők parancsoló szava késztet arra, hogy a mi uagy magyar elgondolásunk: a nemzet összefogá­si, a belső front megerősítése és ellenállóvá té­lelc bebiztosítására egy művészi kivitelű emlék­lapot adjunk ki, bogy evvel alapot teremtsünk a további erőteljes küzdclmüukliöz. Kérünk minden -- magát magyarnak valló embert, egyesületet és vállalatot —, bogy kiadott emléklapunkat fogadja -zerctettcl s függessze ki feltűnő helyen. Ez ügy­ben kiküldött bajtársunkat kéljük szeretettel fo­gadni cs Dugy ügyünkhöz méltó jóindulattal kú­résünbet elintézni szíveskedjék. — Égő gyertyával a kezében villamos alá ve. iefto magát egy szabadkai festőművész. Szabad­káról jelenük: Farkas Béla ismert szabadkai fes­tőművész keddre virradó éjszaka égő gyertyával a kezében a Palics felé vezető villamos elé vetette magút A kerekek Farkas Béla testet teljesen összeroncsolták ugy, hogy a mentők már csak a beállott halált konstatálhatták. Az öngyilkos fes­lö idegbaja és nyomora miatt végzett életével. Az .utóbbi időben különösen elhatalmasodott rajta az idfgbaj. — Hódmezővásárhelyen éruielegitőket kötnek n katonák részére. Hódmezővásárhelyről jelentik: Sí pikó Elemér főispán felesége felhívást inté­zett a város asxzotrvaiboz és leányaihoz. A föis­panné felhívásában utal a tél közeledésére é» fel­hívja a magvar asszonyok, leányok figvelmét ar­ra. milvcn keavctleiiül hideg az oroszországi tél s hős katonáink csak meleg öltözködéssel véde­kezhetnek a véfftelen orosz mezők fagyos éjsza kiii, uappnlai ellen. Ezért szükséges, hogy minden asszony és lttónv, aki csak teheti, a lccsürgőseb­Imn fogion hozzá az énnclcgilök és meleg sálak kötéséhez A hódmezővásárhelyi főispánná fclhl vása bizonyára minden magyar nő szivében vissz­hangra talál.i. i— Lebontják o makói színházat Makóról je­_ lentik: A városi közgviilés egyhangúlag elható •osta a makói Hollósy Kornélia-Színház lebontá ráf. A lebontásból kikerülő fa-, tégla- cs villany­szerelési anyagot a v.igóhid építésénél használják fel. A közgyűlési határozat értelmében telis' le­bontásra kérni Makó régi színházépülete. A család becsülete Szó sincs róla, mulatnak az emberek a ma­guk módja szerint talán ma is, — az egyszeri ember is azt mondta, mikor nagyon dicsérte valaki a Tisza folyót, hogy >csak viz azlt —• uiógso térhet vissza az a goudtalan jókedv, amely régen egybefüzle az egész várost Na­gyon messzire kellene menni, ba részletezni akarnánk mindent, okokat keresni, magyará­zatát adni idők és emberek megváltozásának, — elég az összehasonlítás kedvéért kimonda­t ni, hogy ragyogó emlékek térjenek J'.els visz­i sza: — Szatymaz! Csak volt, soha többé nem lesz. Elmúlt visz­sza nem térő életekkel együtt, talán már a jegenyék sincsenek meg, amelyek felfogták a semmiségbe prédálódó kacagásokat,1 nótákat. A legnótásabb helyek egyike volt a Pár- • 1os-tanya, ott szalad el mellette a vonat'min­gyárt a Neu boltos után, (De ezt se tessék Nájuali mondani, liaueui becsületes bennszü­lötlséggel külön minden betűjét N-E-U-nak.) Valamikor Dukesz doktoré,- a legsnájdigabb fogorvosé volt, aztán megvette Pártos Gyula műépítész, a szegedi városháza egyik épilö mestere. Attól kezdve a Pártos-család eladta, sokaké toW, de hát volt valamikor Sratymazon szeszgyár, konzervgyár, meg hi­deguszoda is, bár igaz, bogy strand nem volt. Akkoriban az nem divatozott. Hogy is nc, bogy férfiak együtt fürödjenek uökkel? Még csak az kellene. Pártos Gyula nagyon szerette Szegedet, de még jobban az alföldet a felesége, a Barta­luccl néven világhírűvé vált operaénekes­nő. Világfürdők helyett ide jött nyaralni, im­már csak háziasszony volt, az is a legjavá­ból, dc a nagy nyilvánosság elé csupán jólé­konycélra lépett. A sZaiymazi kápolna sok követ, színes ablakát varázsolta elő az ő arany hangja. Rendkivüii szenzáció von ez Szatvmazon. azért a bennszülött aög nem engedte magát lefőzetni.. — Szép. szén. asszonviiai nem ls olvan n^gv tTtmszt, van azért nekünk is hires énekesünk Teszem azt a Tasrhler tekintetes ur. Arnivit beszéltek róla hogy igv. tneg ntrv. tnig egyszer, hngv véaet ér a vacsora, a há zinsszenv aszfalt bont és odaül Tascnler End­re mellé. • — Most aztán a szenátor ur éneket nekünk valmni szépet. (Akkor még tanácsnok volt Tasrhler.) Nagvtata szahadkozfk*. nevet, mire vara ez mikor olvan harmóniában van a társaság fsten ellen való vétek volna szétugrasztani Csakhogy Pártnsné sem enged. Kétségtelenül kíváncsi volt hogy milvenek azok a megra­gadó naturalista hangok? Nem lett volna mű­vész. ha nem volna kíváncsi rá. niszen olv­kor a leglehetetlenebb beíveltről bukkannak elő az énekes szenzációk. Ki tudja? — Ha megették a csirkémet zsörtölődött, ne sajnálják tőlem a szórakozást sem. Én fs szeretem a szénét, hát még milvcn őrömmel vagvok publikum! Ugvan, tegye meg a Ved vemért fejezte be azzal az ellenállhatatlan könyörgéssel, amire csak asszonyok képesek ba ki akarnak valamit vinnf — Én nem bánom, mondta akkor N»Cv!ata. de maguk lássák! — és belekezdett egy u'ö­táh'a. Só sincs röla. íTvesmi is ritkán történ'. Szatvmazon. nedig annak a krónikái változa­tosak és kifogyhatatlanok Hailadoztak az eperfák a hatnis hangoktól, nyugtalankodtak a háziállatok. Nagvlata pedig csak fujta. fújta, bukdácsolt a dallammal, hol e'nynjlof fa," hoi megszakította, egyszer mégis befe­jezte. ~ Ez is megvolt., sóhajtott fel meekflrnryeb­bülfen. A háziasszony kínosan mosolygott, fpszen­gett az eresz nmdnkHó alatt, hanem azért 1 tapsolt a leglelkesebben — PotnPás. ignz.án nagyszerű R'iektuflása nincs ugyan, mert hiszen stáa uem tanult, hanem a hanganyaga elsőrendű Óriási karai fogadta a kritikát, a bázíasz «Zonv most iőtl csak zavarba, de nsva rákkor felhangzik a beiárat felől egv irHeg érr»s hang. ugv fogia azonnal a szivet nda'ha suba pleres7tp:)! sem nkaro-l — Ki az? — kérdi a művésznő felfedező uagy lázában. — Az öcsém, az ugyreyepstt Kisebbik, fe­leli Tasrhler. —' Talán... akkor felSn voltaképpen f> az énekes és nem a tanörsnek ur. . — Életemben. most énekeltvn elősző'- val­lotta hu Neo-rt-tá Sose mert hógy nem is tudok.' Dc a Józ.sep nagyon érti. — Eassa, mondta szelíd szemrehiuyássflf rá rt ós né. milyeo túlzottan udvarias ember maga. Miért hagyott meg a tévedésben, olsz*n én csak a Taschlcr nevet hallottam, hoglf ilyen hangja van, meg olyan, dc a személyek, kel nem voltam tisztában. Amire Nagytata igen büszkén kidüllesztcfe te a mellét. — Már engedelmet kérek, dc a család be­csületét csak meg kellett menteni. 4 íj® —OQO—> — Szülöfalujábau orvul agyonlőtték egy voTt szabadkai bankigazgató apját. Szabadkáról Jelen­tik: Gsufiina Máríou, az Első Horvát Takalék­pénztár szabadkai fiókjának helyettes igazgatója legutóbb Zágrábba költözött A bankigazgató ma­gával vitte édesapját is, aki nagyon vágyóuotl rá, hogy szülőfaluját, a likai hegyek között meg­láthassa.-Az idős ember cl,is ment szülőfalujába,, ahol orral agyonlőtték. Az öregember soha nem politizált, egyetlen bűne az volt. hogy horvát A horvát kormány rendelete szerint egyébként Zág­rábba csak Lülöu engedéllyel lehet utazni — A TISZA VÍZÁLLASA. A rendörtsés s«S gedi rét kapitánysága közli; A Tisz? vizállá&a október 11-én reggel 7 órakor 04, hőmé sek­lete 11 fok Celsius, a levegő hőmérséklet® 4 fok Celsius volt — A szabadkai gazdasági főfelügyelő autószs» rencsótleuségc. Szabadkáról jelentik; Kabay lát­ván gazdasági főfelügyelő, a Kereskedelmi Hiva­tal szabadkai kirendeltségének a vezetője súlyos autószerencsétlenség áldozata lett. Szabadka felé haladt autójával, amikor egy csikó a gép elé ug­rott Kabay félrefordította a kormányt, közböa azonban ncltizuhant a szélvédő üvegnek, amely, uek szilánkjai összevagdosták cgcsz testét Suiyoe sérülésekkel kórházba vitték. — Egy hódmezővásárhelyi úriasszony sajnál*, tos balesete. Hódmezővásárhelyről jelentik: Ér­dekes. bár sajnálatos eset miatt szállitották be a szegedi klinikára özv. Vörös Gáborné ismeri hódmezővásárhelyi uriasszonyt. Tóm János mt­lomigazgaló nővérét Vörös Gábor tégy hónap, pal ezelőtt csonlszilánkot nyelt, amely torkában megakadt Az úriasszony a csontszilánkot el akar­ta távolítani s uffv érezte, bogy ez sikerült ifl neki. Később azonban enyhébb láz lépett fel nála és torkában tályog keletkezett. Beszállították a szegedi klinikára, ahol műtétet hajtottak végre rajta. A lályogbaa megtalálták a csontszilánkot amely libahúsból származott. Sajnos, a beteg ál­lapota mérgezéssel komplikálódott s igy hossz* ideig eltarthat még, amig özv. Vörös Gáborné ftb laDotáhan javulás áll majd be. —«Oo— Virágzó gesztenyeia a körúton . . . Senki elött nem titok, hogy módfelett hideg van. ludja ezt maca a termeszei is, de azért megengedheti maganas azt a luxust, hogy uem cppeu a hideg október közepébe való íré* fát csinál. Ilyen októberi tréfa az, hogy a Londoni-körut cs a Kálvária-utca sarkán tgy hatalmas gesztenyefa virágba borult Ez a vi­rágzás, bárhogy is vesszük, nem egészen egy­szerű valami s külön érdekességet ad nekiau a té.iy, hogy a szóba nforgo geszienyefáu egyetlen levél se zöldeL, vagy sárgu már: mind elhordta az ágakról a kemény októberi szól. Ritkaságszápiba nienő természeti jelenség: virágzó ia, amely elhullatta levelét, A fehéi virágok a tavaszt, a nyarat juttatják az em­ber eszebo, de amiül"összerázkódik egy ki­csit, azonnal azt az illúziót kellik, hogy a le­véltelen, virágzó fát hó borítja. Szép nevető arca vau ennek a fának, de aa. ért nagyon bánatos lehet. Bánatos, mert hi­szen már csak virága van, fehér fiatal virága, amit hullatnia kell, majd az októberi hideg­ben. Ezek a virágok már nem Ígérnek gyümöl­csöt, nem bordozuak magukban jövőt, mert meg kell balniok, le' kell hullaniok az öszi hi­degben, a tél küszöbén. Az öreg levelek fanyar, őszi pusztulási megszokott természeli törvény, de a virágok, a fehér, tiszta virágok öszi halála nagyon szomorú... Lehet, hogy erről a szomorúságról eemmil se tud ez a körúti gesztenyefa. Mert bolondul virágzik; azt hiszi, az ö virágzási ideje vau itt. Botorul hazudja azt ez a fa, hogy tavasa van és hogy nemsokára érik a gyümölcse. Szegény fa... Megérdemli, hogy egy kicsit, egy najjyOE kicsit sajnáljuk. ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom