Délmagyarország, 1941. szeptember (17. évfolyam, 199-222. szám)

1941-09-02 / 199. szám

Ónálló iskolára van szükség a kereskedőtanoncok oktatásához Az iparostanonciskola az Eötvös-utcai épület felszabadítását kéri (A Délmagyarország munkatársától) Az Eötvös-utcai új iparostanonciskolában — amint ismeretes — több intézméuy és hivatal is helyiségeket kapott. Emiatt a legutóbbi időkben Csak nagynehezen leheteti biztosítani a zavartalan iskolai • munkát és a helyzetet nehezebbé telte az iskolaköteles tanoncok számának növekedése. A közelmúltban visszahelyezték az épületbe a népmozgalmi liivalalt ós a kereskedőtanonciskola részére is több helyiségei vettek igénybe. Az iparostanonciskola igazgatósága most beadvánnyal fordult a polgármesterhez és azt' •érte. hogy ezeket az intézményeket helyezzék el nz épületből, mert az iparostanonciskola férőhely hiányában-nem tudja zavartalan működését biztosítani. Az iskola igazgatósága rimutatoti arra. hogy az iskolaköteles tanoncok száma állandóan növekszik, már eddig is csak ideiglenesen lehetett elhelyezni őket, tavaly is nehézségek merültek fel, miért is szükséges, hogy a teljes épületet Csak az iparostanonenevelés szolgálatába állítsák. Az iskola azt javasolja, bogy « város szerezzen új, önálló helyiséget a kcreskedötanoncok oktatása céljaira. A polgármester megvizsgálja a helyzetet s rövidesen dönt a megoldásról. fekíüavi fottyáivLtáty Irta: Dr. Beretzk Péter íh Beüt járok mélyen a tó szivében. Legtöbb helyt llig 3—4 harantujjuyi mély a viz. Ahol legmagasabb, ott sem több két arasztuál. Féllábszarig sülyedünk emberemmel a sárba. Mély taposásunkba szürcsölve, cuppogva, szorcsogva tódul a sekély víz. Magasabb helyekről mar napok előtt leszaladt az ár. A tüzö nap heve itten kemény, rtpedezo vastag kérget szárított a sárfenék tetejébe. Vastag cserépként tördelődzik, fordul élére ta posásunk nyomán a kérges felszín és roppanással szakadozunk bele a sürü ragadványba. Mezítláb ily helyeken járni képtelenség. A gummitalpu vázoncipö is hamar elkészül és lemarad a lábról. t(X) lépés itt nagyobb munkát ad a comb és derék izmainak, mint a híg latyak egy kilométerre. Kerüljük is — már amennyire lehet — az ilyen heyeket. Ahol vastagabb a kéreg, ott széles, mély repedések oszlopokra, hasábokra szakgatták a'tarajt. Ez már alig sülyed, a járás rajta még sem kellemes, mert az oszlopok jobbra-balra inognak lépéseink alatt. A zöld szigetek a sás vastag el feküdt szőnyegével teritettek. A 2 méteres áradás tetejébe uyuiguló széki sás a viz leercszkedése után rendre dőlt és zsenge szarát ropogósra pirította a nap gyilkos sugara. Itt már kőkemény a 'oW, dc a sok eset lés-botlás miatt már inkább a latvakbau való »utazásU választjuk. Bibié, mindenfelé teméntelen bíbic süróg-iorog. li madarakban rekordot ért el az. ezévi termés Julius elején már a második költés is befejeződött. A hideg tavasz kedvezett a szaporodásnak, a hideg vízbe aem kívánkoztak a tojástfzcddk Mulatságos a sok billegő madarat szemlélni. Amint lehajolnak szedogetésük közben, mint a mérlegnek szárai, gyors mozdulattal billennek s mig csőrük a talajt érinti farkuk az ég felé irányul. Közeledtünkre ezerszám kapnak szárnyra hangtalanul. Nem is hagyja szó nélkül emberem: »nem lössz mán nyár ezután, mer a bibicök hamar elvesztötték szóbeli töheecségiikeU. Más esztendőkben ilyenkor a bíbicek még jajveszékelve féltették tojásaikat, .fiaikat. Órákhosszat kortvogtak, siránkoztak felettünk. A mostani nagy hangtalanság tünt fel az én emberemnek. Megmagyaráztam neki. hogy mostmár az öregek a fiatalokkal együtt útra készen állanak. »Pedig még sokára indul a vonattyuk«, volt rá a válasz. Tervem az volt, hogy amig cn alkalmas rejtekhelyet keresek valahol egy nádbokorban filmfelvevő masinámmal, emberem a teméntelen gojzer-, cankó-, partfutó-népséget na meg a sok kiskócsaffot és kanalas gémet is felzavarja és igyekezik felém hajtani. Alig hogy elváltunk egymástól, még el sem érem a rejteket csodálatos mozgolódás támad Száz és százezer madár kap száruyra. Mind több és tobb madár emelkedik a levegőbe, csapatba verődve. Most tűnik csak igazán, hogy mennyi madár lehet a tó területén összezsúfolva. Gyors szárnyú ragadozó jelenlétére gondolok. Rétihéja vagy réti sas nem szokott ilyen nagy ribilliót csinálni. Puska sem ctörreöt sebelsem Félelmetes ragadozó tűnhetett fel a láthatáron, mart a7. ég felé furakodik a felkavart ragdársereg. Csapataik magasan, mint apró füstfelhők, ködök im bolyogva gomolvodnak Mind szélesebb és széleivhh csíkban jón mozgásba í úvoü ée alja. Arra süvit keresztül valahol a szélvészszárnyú hóhér. A pánik kezd általánossá válni. A rémtől való rettegés átragad a nagyobb madarakra is. A kacsák ezrei is felriadnak. Kanalas gémek csapa'a húz el felettem. Csillogó, nagy öblös szárnyukkal előkelő nyugalommal eveznek. A kis kócsagok is elindultak, ötösével-hatosával követik a kanalasakat. Ezek csak előőrsök. És most soha nem látott kép tárul elém. Vagy 150 kis kócsag széles vonalban követi az ezernyi sebes szárnyú nyilaló cankókát. 3 nagy kócsag is van közöttük. Egy csapatban ennyi kócsagot látni csak egyszer adódhat az ember életében. Oly ritka ez a madár már hazánkban, bogy néha évek is eltelnek, naig egyet-kettőt valahonnan jelentenek. A tó felett \ teljes a zűrzavar. Az üstökös gémeknek kis csapata méltóságteljesen egyenes vonalban határozott cél felé tart. A kanalasgéniek már biztonságban több száz méter magasról kutatják az eszeveszett menekülés okát. A vöröslábu cankók tyiityüaése, a füstös cankók éles csuizása, az örökké lármás réti cankók filyfityezése, a godák nem éppen kellemes vonyózása, a tavi cankók messzeható metsző riadt hangja engem is gondolkodóba ejt a riadalom oka felől Tágra meresztett szemmel figyelem köröskörül a határt, de a nagy kavargásban nem látom a rémet. Egyszer csak tőlem nem nagy távolságra a vizre ereszkedett karteasereg nagy robajjal szárnyra kel Hálás vagyok annak a betyárnak, aki felzavarta a tó nyugalmát és lehetővé tette számomra az eredményes fényképezést, mégsem tudom leküzdeni magamban az alacsony emberi ösztönt, a bosszul: mit nem adnék, ha a betyár a puskaesövem végére kerülne! Figyelem a kacsák ráadásának okát és ime egy sássziget mögül sebesen surran ©lő egy sötét sóíyoranagyságu madár. Hosszú, hegyes szárnyával egyenes vonalban siklik a viz felett. Hirtelen felfelé ivei, lefékez, vércsemódra lebegni kezd. félig függőleges tartásban a viz felett. E» az én sebzett madaram!? Megismerem hosszú, hegyes faroktollairól. Ilyen ritka madár nem terem minden bokorban, mégis esak az ez, amelyre — most már tudom — ráhibáztam, lebegése után lassú siklással .ereszkedik a vizre. Ahogy igy peckesen ül el sem akarom hinni, hogv az a sötét rém. Vakítóan fehér mellét most felém fordttja, hosszú nyárstollai az ég. felé meredeznek. Megelégedéssel szemléli maga körül a megtisztított terepet öntelten kéjeleg komisz kedvében. Valóban, ő az ur most m egész tóság felett. Pedig igaaéban messze áll őkelme a sólyom erejétől és vérengzésétől. Igazi betyár, telvar % és parazita. Táplálékot szerezni csak a sirályoktól és csérektől tud szűnni nem akaró zaklatások után. Leginkább. haievő, szorultságában megesgi a dögöt. Igen ritkán szánja rá magát a tisztességes kenyérkeresetre. a halászásra. Felnőtt madarat eltogai ü®® tud. nincs is mivel megdagadnia. Uszóhártyás lábán levő tűhegyes karmok legfeljebb jyölrő és kínzó szerszámok. Sólyomnak nézhettek a beijedt madarak. Betyár kedve tovább üzi hajija. Fel-fel kel n vizröl, lebeg, forog, vágódik. Utanaeied néha egyegy mailarcsapatiialv, hajszolja okét, megint viszszajön és leül előbbi helyérc, tőlem vagy 300 méterre. Semmi reményein niftesen, hogy ezt a zsiványt puskacsövem végére kapjam. A ledőlt sásszigetek takarást nem nyújtanak, kis nadszigetemet meg következetesen kerülik a sirályok, csérek. Nyíltan próbálom megközelíteni. Lassú lépésekkel cuppogok feléje. 50 lépést sem teszek, a híres rettegett gyáva »nagyur« felkel a vizről és sebesen elinal. Bosszankodva kullogok vissza a nádasomba. A hanyatló nap sárgás sugarai elöntik a skót. Ilyenkor megélénkül a madárélet. Szárnyra kel a sok madár és csendben keresi az éjszakázó nyugodt helyet. Hirtelen feltisztül előttem a lég. A sok ipadác eltűnik. Perszel Megjelent újra a rém Leül a viztükör közepére a megszokott helyére. Elég volt a mai napi dicsőségből Most már ne® nyugtalankodik, csendben ül, mint aki jól végezte dolgát A madarak most mintha már nem félnének ugy tőle- Néhány merészebb csér és szerkő felülről vagdossa. Ez nem törődik a komolytalankodással, feléjük sem hederiL Had töltsék kedvüket Elvégre ez a legkevesebb, amit visszaadhatnak az egész napi kegyetlen hajszáért. Kitérek a betyár felé. Szerencset próbálok, de nem ugy, mint az előbbi kísérletnél. Csellel élek. Kiküzdve magam a sok éves avas nád szövevényéből. megindulok. »elfelé« a madártól. Tudom, hogy vagy másfélkilométeres sártaposási többletet vállaltam magamra akár sikerül a csel, akár ncni, ennek az értékes madárnak a megkcníését azonban meg kell kísérelnem! Ily ritkaság nem akad minden esztendőben az utamba. Rogygyant térddel, félig csúszó Lépésekkel baladok. Nem állok meg egy pillanatra sem, nehogy a madár gyanút fogjon. Végre tul vagyok a madár vonalán. Most tompa szögben fordulok. Ez utam végén 150 lépésre szeretném megközelíteni, hogy a következő oldalozásnál már lőtávolába 40—50 lépésnyire kerülhessek. A madár nyugodtan ül a vizén. Annyit észrevettem, hogy szemmel tart engem. Ahogy fordulok, ugy fordul ő is felém. Mellének fehére mindég felém világit a vizre terpeszkedő szürkületben. Jó volna már megállani egy kicsit, de akkor eddigi fáradtságom hiábavaló lehet. Alig birom már, de mégis megyek s már az utolsó óvatos kanyarodót teszem. A madár iH. Még csak úszással sem igyekezik menni előlem, pedig most már közeledem feléje. Megnyertem ugylátszik a bizalmát. Már nyolcvan lépésnyire lehetek tőte. Puskám készenlétben tartom. Csatí oly halálos fáradt ne lennék már. Néha ugy érzem, hof^ a lábom nem tudom kihúzni a sárból, Na csak még 20 lépés, na csak még 10... — így, biztatom magam. Kövér izzadtságcseppeimet kezemmel törölöm le szememről, hogy legalább a: célzásnál ez ne akadályozzon. 40 lépés! A madár még ül. Éppen azon tanakodom, hogy felrepü'ésnél fogok rája lőni, amidőn a madár lassan siklózni kezd a viz hátáról. Kezem bár kissé remeg a fáradságtól, do a célzás _ érzem — jó volt, midőn a ravaszt elhúzom. Rándul egyet a madár, de megy tovább. Gyors duplázásom hatástalan. Teljes erejével küzdi a madár magát felfelé, de egyszer csak szárnyai rebegni kezdenek, már nem viszik... a rebegés megszűnik s a madár élettelen teste zuhanásától nagyot csobban a viz.,. öröm szalad át rajtam. Még sem volt hiábavaló a nagy fáradtság Állok egy helyben. Még csak most fújom ki magam. Pedig szaladnék a madárért. ha tudnék. Zsebkendőmet a verejték törléstől csuromvizesen teszem zsebre. Lassú bandukolással. de lelkes örömmel viszem a madarat. Valóban szép és ritka öreg madár. Érdemes volt az utánjárás. A Fehérlő pedig megszabadul rémétől. A madár hossza 55 cm, kiterjesztett szárnymérele 98 cm. Csukott szárnya 315, nyárstollai 18 cm hossznak. • Julius 20-án ismét kedvezett a vadászszerencse. A halfarkasoknak egy másik. faja. az ékfarku halfarkas látogatott el a sarkok környékéről a kánikulában szikestavi nyaralásra. Hazánkban ez is ritka, mégis gyakrabban jelentkezik mint elődje. Ez is öreg madár. Hossza 50 cm, kiterjesztett szárnyraérete 112 em, csukott szárny© 34. hossza 50 cm, nyárstollai 18.75 cm hosszúak. Aa 1941 év júliusi balfarkasaival együtt a fe hóntavi begyűjtött halfarkasok száma immároe hótre emelkedett Aligha van m^g magvarorsni.gi gyűjtemény, mely ennyi hazai halfarkast feön.