Délmagyarország, 1941. augusztus (17. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-01 / 174. szám

£>r. öfigefhy Vilmos; A Dankó-kultusz vámszedői 4

ÜELMáqVABUBSZ*ü • VITA-, mn. .in.n ,; ! London után Washington is elismerte a londoni csehszlovák árnykormányt Washington, július 31. Sumner Welles államtitkár szerdán bejelentette, hogy az amerikai kormány a Londonban székelő emigráns csehszlovák nemzeti hizottságqt elismerte Csehszlovákia hivatulos kormányának. Welles hangsúlyozta, hogy az amerikai kormány ezt az elismerést annak az elvnek a keresztülvitelében határozta el, hogy fegyveres hódításokat nem ismer eL Az amerikai kormány felveszi tehát a diplomáciai kapcsolatot a londoni ösehsflovák kormánnyal. * London után tehát most Washington is he dőlt Benesék mesterkedésének é6 megpróbálja új életre kelteni az elvetélt csehszlovák te szülött.rosszfllalú maradványait. Benes és tár sai bizonyára szörnyen büszkék arra, hogy mozt már követet küldhetnek az Egyesült-Államok fővárosába is, nyilván nagy lármát. Is e«apnak majd a legközelebbi jövőben az új diadallal, magukban azonban kétségtelenül ők 's tisztában vannak azzal, hogy Csehszlovákia végérvényesen meghalt és soha fel nem támadhat. FE R i ENCJÓZS (ESERÜVIZ EF A kézműipari érdekek biztosítása a készülő uj iparfejlesztési törvényben Budapest, julius 31. A jelenleg érvényben levő iparfejlesztési törvényt tiz évvel ezelőtt alkotta a törvényhozás B u d János akkori kereskedelmi miniszter elgondolásai alapján. Mivel az akkor kijelölt tiz év letelt, Varga József iparügyi miniszter uj iparfejlesztési törvényterveze^m dolgozik. A hir közlése különösen kisipari körökben kelt nagy érdeklődést, mert az összes érdekeltek SZ uj, megalkotandó törvénytől várják a kézművesipart istápoló kormányzati intézkedések szerves összekapcsolását és a kézművesipar fokozottabb védelmét. Az ipartörvénytervezet tartalmáról nem jelenlek még meg határozott közlések. A készülő uj törvény szelleme, irányelve és legfőbb célja a mezőgazdaság megerősödését és az agrártermelés korszerű átalakítását előmozdítani. Kifejezésre fut az uj törvényben a kormánynak az a törekvése, bogy az ipart decentralizálja és az iparpártolási kedvezmények súlyát a vidéken levő iparvállalatokra terjessze ki. Ennek a törekvésnek példájaként a kormány egész sereg budapesti és budapestkörnyéki nagy iparvállalattól vonla meg ax eddig élvezett iparfejlesztési kedvezményt. Az év elején érvényben volt 74 kedvezmény közül hét vonatkozik budapesti iparvállalatokra, 23 pestkörnyékire ós 44 esetben vidéki iparvállalat kapta a kedvezményt. Az uj Ipartörvény mesalkolésánál számolni kell a kormánynak azzal, hogy a?, elmúlt tiz esztendő alatt megváltoztak a gazdasági és szociális viszonyok. A termelés szempontjából számottevő kézművesipar fejlődött ki ugvszólván teljesen a maga erejéből és vált nélkülözhetetlen tényezőjévé a rnagvnr gazdasági életnek. A kézművesipar azt kivánja. hoffv enaedjék szabadon fejlődni. nc vonják el tőle az életet, fejlődést adó levegői. Amit az á^ain adókedvezményben, szállítási könnyítésekben, a szitksécfes nyersanyagok nregsierzése kiiriili támogatásban és a kész gvárfipíinynk piacainak kedvező szabályozásában arihat a kózinüvesiparnak, azt az uj törvényben biztosítani kell Tisobeov is'entfszfele* a zsinagógában szombaton este ®/t 9 órcjkqr, vísárpsp rege gel "A 7 ós vasárnap este 8 órakor Egy kicsit núntha tul-sokau lennének már a Dankó Pistára emlékezők. Egyre többen fedez,ik lel, hogy milyen jó barátok voltak, készséggel zavarnak össze a maguk jelentőségének kidomboritására időt és helyet. Szóval: igazolják Szabó Dezsőt, akinek mondása szerint a genie sirjáo dudva és barátok teremnek. Csináltak róla romantikus gyenge életrajz-félét, szirupba mártolt Filmet, általában kitenyésztették Dankóban azt a magyar típust, aki halálában egész tisztességesen megdicsőül, csak élni nem tudott, mert -alig engedték. Most azonban egyre-másra jelennek meg róla a felfedező Uözlopiények, halála után évtizedekkel is annyi barátja, főleg rokona van, bogy egyetlen tányérozás egész havi gondtalanságot biztositana neki; ma pesti kávéháziban bukkan fel egy Dankó-szakértő, holnap Váradon cáfolják a szegedi születését, smert Szatymaz szülötte*,. kikiáltják nőbarátnak, elemi tudatlansággal ráfogják, hogy Pósa bácsival »iratott« verset a felesége hüllenségéről és igy megy ez a végtelenségig. Valami fájdalmasan bántó lekicsinylést tapasztaltain vele szemben Szegeden mindig, a kortársak nyilván azt nem bocsátották meg neki, bogy cigány és ismerték szilvafa korában. Ha egy közéleti előkelőség, aki jól elhelyezett kommünikék szerint vezetője a társadalomnak, (jóllehet, vagyunk néhányan, akik a vezetésre soha nem hatalmaztuk fel, még kevésbbc voltunk hajlandók követni, hiszen előbb-utóbb kideriil, hogy exak az orruknál fogva vezette a hiszékenyeket), mondom, ba rgv ilyen -oszlop* kinyög három verejtékes sablou-muzsikaféléS, annak dicsőségéből egész életen át megél. 1 — Kiváló zeneszerzőnk | — mondják róla és a jámbor elhiszi, hogy ő valófiaB az. Ismertem embereket, akiknek egyetlen cikkét tévedésből közölte valamelyik újság, mire minden életrajzába belevétette az illető, hogy fiatalabb korában a hírlapírói pályán működött. (Viszont senkit sem utált annyira, mint az újságírókat 1 Egyetlen nvöszörgést kiverejtékezni mindenesetre hálásabb, mint néhány százat, vagy pláne ezret. Dankó Pista is hiába ontotta kincseit olyan pazar bőkezűséggel, mint dézsából ömlő aranyláváját a julius nap, benne lehetett dalaiban a nagy magyar bánat, az ujjongó sok apró őröm, a meghamisíthatatlan tiszta lelkiség, a Tisza ólmot mormoló hömpölygésével ' szárnyalni vágyó, mindent varázsába borító harmónia, ezer titok", amiknek megfejtése talán mindörökre elmarad, mert amikor közel jutnánk hozzá, belevág egy bántó idegen akkord; száz meg száz csodálatos dalában vigasztalást, enyhítő könnyet találhatott millió lélek, a falombok az ő ritmusára táncoltak éjféli órán, holdvilágszőtte fátyolukkal megcirógatva korhadó faáigak szivét _ Dankó Pi6ta azért »3 cigánylegény* maradt s még csak kuriózumot sem csodálták benne. Mindig az volt a gyanúm, bogy ő matta nem is érzi át egészen, milyen kivételes istenáldotta tehetség. Bugyogott belőle a dal, hát elpengette, leíratta, el játszatta, mi van ezen különös? Az arca mindig komoly, szinte komo^ hjHés ^legkisebb szeretetért is, mert lehetetlen, hogy meg ne érezte volna azt a nagy válaszfalat, amit közéje és maguk közé búztak a finnyás szegediek, köztük igen jeles szellemi előkelőségek. Csak a szeme égett örök lángban, messzi horizontokat és»szekapcsoló, értelmes, szomorú szép szeme. Hegedülni nem tudott ugy, hogy azzal ki ?ehessen állni. Pósa bácsi egyszer lehozta Szegedre az édesanyját, a vacsorán ott volt Dankó is és eljátszotta a bekötött fejű kedves néninek a Pósaverseket tökéletessé tevő legújabb nótáit, ő hallja meg elsőnek. --- Tetszenek-e? -- kérdezte félénken. — Csak gyakorolja, gyakorolja _ volt a válasz. Pista meg volt bántva. Hál hiszen sose dicsekedett vele, hogy virtuóz, azért mégse kellene igy répirjtapi Akkor engedett fel, amikor megmagyarázták neki. hogy a szó gömöri tájszólással azt jelenti, hogy folytassa. A Dankó-féle zenekarokról sem lehet- ugv beszélni. mintha azok magasabb igényeket kielégítő bandák lettek volna. Szerény volt az és 180fl-ben alakult, d-iltérsplatának szervezete is, magyar ruhás lánvnk és toeények az ő dalait énekelték, a Göre-nóták a píjllenium évében születtek fpág és ős-Riida volt a bemutató tepiiletijk. Göndör Aurél akkor volt virágjában, a szegedi KgHkás maradt bozzg 'egtóvgbb hü- Tóth Marcsa skreálta r>v Eltörött a hegedűm . et. Vára a,y Paljt is sokan -zerelték. majd m Operából kicsöppent és Veress Sándor nevű hústornyok akinek óriási yolt g pangja, csak énekéiül nem tudlak megtanítani. A Hoyal-szálló portásaként fejezte be életét, igen megelégedetten. Ha azonban más érdeme sgm vplna ennek a dallársiilatnük, magában az is jelentős valami, hogy segített kiszorítani az idégen szellemű és zsargont!, malapkedó géniét gengerájokgt. A hegediilési tudöllláuy, meg # dalszepzés más lapra tartozik. A» akkori Hungáriában, (idősebb emberek igy hívják ma is a fogadalmi templom mögött, az Apponyi (Iskola) utea sarkán levő kétemeletes házat. E rdélyi (Kis) Náci, meg P n <v d i Kálmán muzsikáltak, Dankó Pislának, mikor kikívánkozott a szatymazi évekből, a Fckelesyskávéház jutott, A Hungáriában psaú vendég volt, ott írták kottára az elpengetett ifelajt, Hedólyl Sándor felsővárosi kántor, S zö ge d i Bandi, meg Szommer Endre zenetanárok, továbbá (Székács Gyula, gkj sokáig zongoraórák adásából tartotta fenn magái, mig egyszer nekivágott • nagyvilágnak s konstantinápolyi inlenpezzó utá» Peruban kötött ki. Qtj Is halt meg mint zeneiskolai igazgató. Pósa bácsi »járta ki* a szó szoros értelmében Dankó szegedi szobrát, de életében soha nem tegezte. Pista, Pista fjam volt neki, mint ahogy viszont ö Pósa urnák szólította költészetének kiegészítő társát. Pósa Lajos sokban arisztokratikusán tartózkodó gr volt, nem felületes értelemben vett bohém, el se lehet képzelni, hogy vendéglőben odalépett volna egy vadidegenhez, bogy »szefvusa kedves öcsém, 441 j át a mi asztalunkhe/.«, (Mert ilyesmit is olvastam mér a róla szőtt legendákban.) Nagyon szerette Dankó Pistát, nálánál jobban senki sem méltányolta a genialitását, mégis lávolságot tartott. Ha ö tegexi a cigányt, az joggal visszategezheti. -Ennyire pedig már nem ment. Igy voltak Dankéval — azt hiszem, a nagynevűek közül csak Tömörkényt éa Gárdonyi Gézát véye ki mások is. Csúnya, csatakos őszi napon, amikor tarisznyaszámra hullott a sárba a falevél, a korzón találkozott Békefi Antal Pankó Pistával. Kettejüknek együttvéve nem volt egy fél tüdejük, különösen gyilkolta őket e» a rossz idő. — Jónapot Bókefi ur, nyögte ki keserves köhögéssel Dankó. _ Adj Isten, Pista, hogy vaij? — fulladozott Békefi. — Meglássa Békefi ur, előbb halok meg, mini maga. — Ugy engedje a fölségies atyaúristen — nyögte ki Békefi. Többet nem beszéltek, ez is nehezükre esett. Azért jelentős időkülönbség nem volt a kettejük1 halálában. De valóban, DaBkó távozott előbb, Ezekkel az egyre jobban szaporodó visszaemlékezésekkel ugy vagyunk, ahogy Vágó Pál volf az árvfzképpel. Hírlapi közleményekkel, levelekkel protektorokkaj zaklatták, mindenki rajta akart lenni a képen. Ott voltam a király mellett! — erőszakoskodtak a népek a halhatatlanságért. Vágó Pál jobb humora ember volt, mint a most szomorú nevezetességre jutott fin. kedélvesen fogta fej a dolgot, tudta « jól, bogy kiket örökít majd meg. Mert ha honorál minden igényt, akkora körképet kellett volna pingálnia, mjnt a körtöltés, mert a jelentkezők igazat is mondtak, meg nem is. Ferene József ugyanis végigment a parton s igy igen sok ember mejjejt haladt ól. Az egyéni binság aztán pontosan rA H pillanatét szerette volna megörökíttetni, amikor egymás mellé kerültek. »Én ós a kjrály*, A többi mellékes. Ezek az Igénylők a végén egymásnak támadtak", vitatkoztak, hadakoztak, mialatt Vágó megcsinálta a képet a maga gusztusa szerint A Pankára emlékezőknek sem fontos a sokszáz csodálatos dal, ők oda akarják fogatni magukat a nőtafa b'rnevének saroglvaiáhox azon at alapon, hogy talán egyszer beszéltek vele, természetesen akkor mélyen éreztetve az osztálykülönbségek Ucrvan, hagyják" már nbha, Maid összeszedik a tudnivalókat azok", nkijj hivntotlabhnk" erre. 3 szobás összkomfortos lakást keresek a i 6 a n » I r a. Cim a 1tift46bsft