Délmagyarország, 1941. augusztus (17. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-03 / 176. szám

Szurktárssal a rugtalálkán (avagy kinn rekedtem egy profimeecsen) (A Délmag>«rnr>.zrig munkatársától) Jóakarólm _ kevesen vannak, de tényleg jót akarnak — időnként igen szép jövőt jósoltak nekem. Nem lesz belőlem alkalmasint soha semmi nionilp1ták —, mert nem érdeklődöm kellő mértékben a sport, nevezetesen a futball iránt. Beláttam jóslásaik nemes igazát és szent elhatározással gyürkőztera neki, hogy jövőm megmentése érdekében mindent megteszek a spór'- területén: elmegyek, amint- adódik egy futbailmérközésre, hogy annak minden szépségét ugy szívjam magamba, mint a spongya. Előtanulmányok , Hogy a fogalmakkal kellő mórtékben tisztába Jöjjek, vettem egy divatos sport-szakújságot A peinével kapcsolatban voltak némi aggályaim, tjgtii azonban nem riasztottak vissza attól, hogy nekiálljak _ mint egykor diákkoromban egy Boccaccio-kötetnek — s heves tudpivágyással sajátítsam el szórói-szóra azt, amit egy átlagműveltségű sportembernek tudnia kell. Aminek legjobban megörültein e tanulási düh során, az volt, hogy teljesen uj fogalmakkal, uj szavakkal, uj kifejezésekkel, uj magyarsággal ismerkedtem meg. Bensőm alig fért el a bőrömön beiéi afelett érzet örömömben, hogy a jövőben én is modern ember lesznek. Mert rájöttem, hogy rettenetesen régimódi vagyok. Kitűnt, hogy én még mindig taeesrój, startról, rekordról és kondícióról beszélek, holott ez már réges-régen kiment a divathói, IRfirt ftz igenis part, rajt, esucs és erőn. lói Hosszasan tanultam s amikor eme előtanulmányok végéhez közeledtem: családom minden tagfa azSrányban tett kezdeményező lépéseket, begy megtudakolja, vájjon mennyibe kerülhet a napi penzió teszem azt a lipótmezei szállodákon? Mert véleményük szerint igen nagy változás állt be kifejezési módjaim gyakorlásában. Rájöttem, hogy mennyire igaz, hogy haladni kell a korral s hogy mennyire nem szabad engedni, hogy elfajuljon a nyefv s a rövid egy-két szótagos kifejezések helyett igenis hosszabh, összetett szavakat és kifejezéseket kell lelkem legmélyére ültetnem. Evégből, fellelkesülve a azakkőzlönyből tanult nj igazságokon, én is uj szavak használatára szoktattam magam, csupán azért, hogy minél szakképzettebbnek lássék egyéniségem majd akkor, ha kimegyek a? általam hőn óhajtott mérkőzésre ' Szógyárat alapitok . . . Családtagjaim aggodalmát főként az ébresztette fői, hogy az uzsonnát imigyen kértem: ** Adjatok napközi-eledelt... Hosszasan vizsgálva arcom elváltozásait; adtak. S amikor abbeli nézetüket fejezték ki, hogy sokat ettem, jóval többet, mint egyéb alkalommal, akkor nemes egyszerűséggel és sportszerűséggel ezt válaszoltam: — Igen, ma érzem, csúcsot ettem. Ebbe is belegyeztek s lelkiismeretemre hagyták annak eldöntését, hogy a kávénak hol van a csúcsa. De erősen figyeltek. Átalakult lelkületemnek és nyelvérzékemnek végtelen rosszul esett, hogy kisfiam szükségszerű pakkplását az idegenszerű speienka* szóval jelölik meg a hozzámtartozók s ezért abbeli hatá;OZott kívánságomat tártam eléjük, bogy ezt ezentúl (.felszívó nadrásbetéta-nek nevezzék. Igy lioszszabb és szebb. Ebbe is belementek. Sőt abba is, hogy pé|dáu' — tisztességgel szólván — a köpést ezentúl önté, nrk, a tilinkót hangbofanak, a tolvajt eíemrinöknek, az Ügyetlen lusta etuhert tettképtelennek, a szemüveget |esköze|itöuek, az ollót nyiszváuy. rak, « világ legmélyebb kútjának fenekét kótcsü'-snak. « fáradtságot e-rőfeinnlétneW, az" operaénekest bangtuszkolónak, a kezdő lámpalázas operaénekest hangszurkolónab, az esőnek öfülő mezőgazdát napos idő esetén borúlátónak nevezzem Támadt még igen sok uj szó lelkem szegyárában: ezeket azonban Illemtudó természetem mjatt magamnak tartottqm meg s csak a nyelvújítóknak mondom el heves taglejtések és jogosult piérefíbegtjpulás közepette. \ AZ első örömök Végre elég képzettnek éreztem magam ahhoz, bogy én is mesjakojek egy futbailmérkőzésea. A sportújságot szivarzsebembe bélyegem teebkendd helyett, a* orromat Nyertem, • fél fülem®' letéptem, a szájam felhasítottam, a térdkalácsomat szétvertem s aztán megnéztem magam alaposan a tükörben. Eléggé sportszerű volt a kinézésem. Határozottan meg voltam magammal elégedve. Igy mentem ki a pályára. Ismerőseim, illetve jóakuróinf a megtért embernek kijáró szeieteltel és vállveregetéssel fogadtak. Egészen üdévé vállvcregeltek. miközben feltették a vizsgakérdéseket sportképzettségemet illetően. Amit még nem tudtam, azt elmagyarázták. Elmondották, hogyan lesz, illetve hogyan kellene lenni, illetve hogyan volt, ha nem lett volna ugy, ahogyan most is lesz, mert ennek ugy kell lenni. Miulán igy tökéletesen megismertettek a futballtudomány labirintusának titkaival, még azt kötötték a lelkemre, hogy a mérkőzés első és legfontosabb szakkifejezése: »Pfuj biróU Felháborodtam. Micsoda?!,Biró!?.,, Ezt aa. elmaradottságot!..; Elhatároztam, hogy én teljesen szakszerű feszek, mentes minden régimódiségtól, m egész mérkőzés folyamán. Mindjárt meg is kérdeztem a szomszédomat: _ Szurktárs, mikor veszi kezdetét a rngtalálka? Morgott valamit. Elővette az időmérőjót, amelynek belsejében azonban viszonylagos csend volt, tekintve, hogy a belépéskor valaki a gvomrába taposott a tolongásban. — Rögtön — mondta végűi. Megnyugodtam. Néztem a pályát. Meglehetősen sáros volt. Itt bizony nehezen guru! majd a labda — Ragadni fog a rugdalék — mondom a szomszédomnak. Az nem baj — világosított föl a legutóbbi portyán is ugy ragadt a bőr, bogy amikor a játékvezető tizenegyest itélt, a bőr csak a sipjel után ért arra a helyre, ahol nem bele, ha nem a játékos füttycsontjába rúgott az ellenfél. Nagy volt a zaft a pályán. Áhá — mondom sportszerűen. Nagy tömeg volt már az állóhelyeken és a roskadozón, ahogyan az egykori tribünt elneveztem. Nagyrészt ismeretlen emberek vettek körül. — Mit gondol, kl győz? — kérdi a mellettem álló ur. — A PUK — mondom én határozottan. Erre egy keménykalapos folytatólagosan homlokonütött, mire gyors revízió alá vettem előbbi kijelentésemet. — A SZFKOLTMKOPRSTUVZXY — mondtam mostmár a másik csapatra célozva. _ Micsoda!!,,. Hogy az győz!? — kiáltott fel a másik oldalamon álló ur. — Hogy az a hülye csapat győz!?... Tisztában van maga a két csapat erőnlétével'... Maga ökör! És most már ő vágott fejbe keménykalappaj. Nem volt arra időm, hogy megállapítsam: megsértette avagy nem, mert ebben a pillanatban éktelen ordítozás közben mindkét csapat kifutott a pályára. Én is orditottam. — Pfuj Játékvezető! _ hirdettem fennen bangon. Éreztem, hogy sportembernek születtem. Bonyodalom a tapsvihar körül Először egy csikós ruhábaőJtözött csoport ügetett a pálya közepe felé. Ez melyik szekta? — kérdeztem. Megmondták, mire tapsolni kezdtem. Keménykalap, homlokoncaapés, csönd- Hát már nem is tapsolhatok? Kijött a másik csapat. Hasonlóan esikos öltönyben, csak más seinkeverékkel. Nem mertem tapsolni, féltem, bogy ismét fejbevernek. — Tán nem tetszik a PUK?!,., — kérdezték cseppet sem gyöngéd hangon a mellettem állók s ismételteit fejbevertek. Mit tegyek? Tapsoltam- Nagyon tetszett a csapat, Veszélyes helyen álltam, mert a másik oldalamon PU K-el lenesek helyezkedtek ej, mit megállapítottam abbéi, hogy most meg ők kezdtek szaporán ütlegelni. Határozottan bonyolult volt a helyzet a taps és ütlegek és saját meggyőződésem kialakulásának szempontjából. A csapatok ügettek egy darabig, aztán hirtelen megtorpantak és elkiáltották magukat felváltva: DELMAGVARORSZAÖ VASÁRNAP, 1911. augusztus 3 • 7 Budapest, V. Szt. litván k«wt 10- Te'sfon - I3T-3Ö4, hideg-meleg folyóvizes kényelmes szobák. Kiülné konyha Mérsékelt árak 1 Gyártja : Carmen cipőgyár, Nagyvárad. — Éljen, Éljen, Éljen!!! ... Kicsoda? — humorizáiOK. A közönség _ kiáltják ismerőseink — A szabadjegyesek is? Nem volt már idő arra, hogy felelelet kapjak, mert a Főlabdavédnök síocsúcsa megszól a iá, Kezdetét vette a mérkőzés. A mérkőzés Ez aztán igazi gyönyörűség volt! Egy ernliM teljesen rámnebéZedve ordította a pálya közepe felé: — Vigyázz Matyi, rohanj Matyi, szerbusz Matyi, az »nyád Matyi, éljen Matyii... — Én is élni akarok! — ordítom neki, de rím se hederít. Csak rám támaszkodik ugy, nagy majdnem kinyomja a lelkem csúcsai. Se lát, se hall. Kezével megfelelő ütemben követi hangszálainak szárnyalását. Végtelenül elszomorit, hogy keze ökölbe van szorítva s így hadonászása nyomokat hagy külsőmön. Bal szemem kissé vérbe borult, szám kétszeresére dagadt és fülem teljesen megsjketfilt emberem sk* ciéja következtében. Látom, hogy nem hallgat « szép szóra, nekem is sportszerűen kell viselkednem. Lekentem neki egy csáestitést bal pofájának sarkába és lábam is megrúgta a bőrt. bár sk§bélytalanul, mert a rúgás a partvonalon töríénL A pasas le is fújta, biztosítva .engem egy-két szifc. ban arról, hogy erre a rúgásra vissza térünk. Elszánt arcomat látva, hirtelenül lenit, védve a partot. És ordított tovább. Szenvedéllyel, ugy, ahogy illik. Attól kezdtem rettegni, hogy mi lesz, ha gól esik, vagyis ha a bőr ficánkolni kezd a hálóba®, A közönség zenekedvelő részének nagyon tetszett egy férfin, aki föl-alá szaladgált a pályán és füttyögött. Ha valami hamis bangót fogott, azonnal lepfujolták. Ebből tudtam, hogy 6 a jár tékvezető. Sajnos, nem tudtam követni a mérkőzés me> netét. mert előbbi emberem újra lámtámaszkodon, de most már elölről. Annyit még észreveszek, hogy a labda tovalöfcődtk. valaki belebotlik, aztán megint, aztán megint, labda itt, labdp ott, labda mindenütt, ember sehoi, aztán ember mindenütt, labda sehol, A közönség sorai között kezdik kutatni, ahová egy szerencsés rúgás továbbította. Ütemes ordítást hallok, majd feszült csönd keletkezik, aztán a tömeg egyetlen kilátott száj és égbemeredő kar: GóóóóóóóóóóülM!!i.*® Ámitö) féltem, bekövetkezett. A kórházban Elkap engem ig a hév. A bőr megtette a gáét! Éljen! Orditok, mint egy sakál, verem a páholy szélét és az előttem lévő fejeket. Ugy szájonvágok egy aránylag nyugodt embert — később kisült, hogy ájult volt —, hogy a szomszéd páholyba esik, a koponyákról lekapom a kalapokat s felhajítom az ég magasságai felé, helyben Ügetek, mint egy lepányvázott ló: éljen a bőr, ai rangadó, a part, éljenek az összes összekötök, éljenek a balok és jobbak, éljen az élet, éljen • ftttbaij... 1 A kórházban ébredtem fej, &iggadtw kosét* tilom. bogy várt tgvt&tek el Mbátalmulsf » ajkiimon át, jw»ay s fülem e raelJóm feMeón frfe* nrik. noha Mohamed — Allah szórjon áldást wt* vére és szakállára - nem ptt jelölte kl állandói tartózkodási belvét Fejem alig birom fétrefocái-