Délmagyarország, 1941. augusztus (17. évfolyam, 174-198. szám)

1941-08-23 / 191. szám

Huszonhárom éven át megőrizte az újvidéki 50.000 pengő értékű mértékhitelesitési műszereket Ónodi Szűcs János, a hivatal volt főnöke Hódmezővásárhely, augusztus 23. (A Délmagyarország munkatársától) A Délvidék szerb megszállása elött ónodi Szűcs János főellenőr volt az újvidéki mértékhitelesítő hivatal főnöke. A szerb megszállás után a nyakas magyár főellenőrt kiutasították a szerbek. Szűcs János otthagyta hivatalát és hazaköltözött családjával együtt szülővárosába, Hódmezővásárhelyre, eltávozása előtt azonban vermeket ásott a mértékhitelesítő hivatal udvarán és a vermekben gondosan becsomagolva, elrejtette a hivatal nagy értékű műszereit Hódmezővásárhelyen összehúzódva, szerényen élt, várva a felszabadulást, amelyben rendületlenül bizott. Amikor bekövetkezett a nagy örömünnep: visszatért a Bácska, s Ónodi Szűcs János alig várta a pillanatot, hogy visszatérbes- I Pária, augusztus 21. A legújabb és legégetőbb nség, néhány hét óta, a dohány neműek terén érződik Franciaországban. A szükséglet jelentős részét mindig import utján fedezte a dohányjövedék s különösen a bulgáriai meg törökország rolt divatban. ° Az amerikai cigarettafajtáknak szintén gyümölcsöző piacuk volt Franciaországban. Az import az adott európai körülmények köpött, szinte teljesen elsorvad és igy Franciaország fO millió dohányosa — a lakosság fele — jobbadán ellátatlan maradt. A füstölők már hajnalban sort alkottak a trafikok előtt s hosszas várakozással juthattak csak hozzá egy-egy csomag cigarettához. A sorbanállásnak ez a rendszere béditólag batott vissza a nemzeti munkateijesituényre. Amikor a nemzet fele cigarettára lesel- | nem lehet szó pontos és lendületes terme- • ésrőL Ezért a kormány elhatározta a dohánynemüek racionalizálását. Először a 18 éven aluli ifjakat, majd a nőket zárták ki teljesen a fogj asztásból. A lertiatt ezentúl esak egy üzletben, szigorú ellenőrzés alapján vásárolhatnak. A fejadag még nincs véglegesen megállapítva s valószínű, hogy nem is lesz egységes, mert az ország egyes vidékein más-más a szükséglet. Párisban például az átlagos évi fogyasztás, a csecsemőket is beleértve, 357 cigaretta, mig Lozéreben és az Ardecuekben esak 117. A kialakulóban lévő gyakorlat szemit azonban már előrelátható, hogy minden 18 éven aluli férfinek heti egy csomag, vagyis 20 cigarettára lesz joga és lehetősége. Ez bőven számitva,- napi 3 cigarettának felel meg. Á dobánykiosztás rendszere most uj változat, tal fog szigorulni: a vevökne kszavunat kell majd adni arra, bogy valóban dohányosok. Eleddig ugyanis a nemdobányosok szintén felvették a fej adagot dohányos rokonok és barátok javára. A dobányjövedék tehát a vásárlást illetőleg lelki ismereti problémát provokál. Ez a kényszerű megszigorítás annál sulj-osabb, mert Franciaország a nikotinfogyasztás teréu a vezető országok közé tartozott, s 1913 óta a szűk séglet hétszeresére emelkedett. 1937-ben ugyanis a francia dohányosok cigarettafogyasztása ennyi volt: 957 millió 343 ezer 650 kilométer. (A statisztikában is van humor néha. Távmértékkel méri sen Újvidékre. Utazására az elmúlt héten került sor. Újvidékre érve, egyenesen a volt hivatal udvarára sietett, ,a rejtekhelyekre pontosan emlékezett s munkások segítségével meukezdődött az izgalmas kutatás. Többórai munka után megvolt az eredmény: az elrejtett műszerek hiánytalanul, minden hiba, rozsda és törés nélkül előkerültek a vermekből, ónodi Szűcs meghatottan jelentette az esetet az illetékes szerveknek, átadta a mintegy 50.006 pengő értékű felszerelést s utána — Budapestre utazott. Jelentette az esetet a minisztériumban is, ahol megkérdezték: milyen jutalomra tart igényt- A nyugalmazott főellenőr csak egvet kért: helyezzék vissza hivatalába, legalább néhány évre, hogy a megőrzött műszerekkel folytathassa munkáját, ahol 23 évvel ezelő't abbahagyta. Kérése bizonyára nem marad teljesiletlenül. a nikotint.) 1913-ban viszont 143,000.000 kilométert fújtak levegőbe a füstölök. Ezenkívül 180 millió szivart, 30,000.000 kilogramm dohányt, 2000.000 kilogramm tubákot és 1000.000 kilogramm bagót szívtak el, tömtek pipába, tüsszentettek ki és őröltek meg állkapcsaik között a nikotin rabjai 1937-ben. Udvariasság Az udvariasság és a barátság az a «ép dolog, amikért érdemes a világon élni. A történelem sok példát örökített meg ebben a szakmában, de néhányat magam is feljegyeztem. Tisza Lajos gróf halálos beteg volt, sógornője, Tisza Kálmánné Dégenfeld grófnő ült az ágya mellett és ápolta. Rendkívül nagyra becsülte egymást enek a jeles családnak minden tagja, természetesnek találták bát az ilyen szolgálatot is Pláne mikor a beteg •agglegény. Nagy bőség melegítette a szobát, a grófnő meg akarta törülni a homlokát s eközben elejtette a zsebkendőjét. Azonban már nem vehette fel, mert a nagybeteg Tisza Lajos, öszszeszedve minden megmaradt erejét maga bajolt ki érte az ágyból. — Parancsoljon Utána néhány perccel már meg is halt A századvég leghíresebb szoktetését egy fiatal gróf hajtotta végre, partnere a híres operett-szubrett volt. Az apa, (ne ijedjenek meg, nem a nő apja) kétségbe volt esve a dupla meszaliánsz miatt, ahány embere hatalmas gazdaságának, annyifelé szalajtotta • őket. hogy kutassák fel a szökevényeket s minden eszközzel akadályozzák meg, hogy házasságot kössenek Egyik gazdatisztje volt olyan szerencsés, hogy Berlinben rájuk akadt. Vacsora.kö/.nen voltak, az étteremben a tiszt egv oszloptól eltakarlan leste minden mozdulatukat. Egyszer csak eltolja maga elül a tányért, papírra ir valamit s hivatja a lóndin'ert, adja fel a sürgönyét. Az öreg grófnak szólt, ez volt benne: — Elkéstünk, már összeházasodtak. Tudniillik látta, hogy a nő elejti a zsebkendőjét s kénytelen maga felvenni, mert az ifjú gróf rendületlenül eszik tovább. Már a felesége, kombinált a gazdatiszt, bát neoi olyan nagyon kötelező az udvariasság. (Csak mellékesen említem meg, bogy ack botrány származott a nagy frigyből egy ki® leányon kivül, a nagy szerelem válóperrel végződött. Harminc évvel ezelőtt láttam egy világheiyen az asszonyt, nagyon közönsége® terézvárosi delnővé rokkant. Hanem a lány® szebb volt minden álombeli elképzelésnél, egyesülve benne Túrán délceg ragyogása Ke. let színpompás vonzásával.) Ne rójjanak tneig érte, hogy most hirtelen az ellenkező végletbe csapok, de haladnom kell a témám utján. Nem tudom, hogy a déli részeken ki mostanában a hóhér, de a jugo. szlávokét Hart urnák hívták s annakidején-* működéséről olvasva — határozottan imponált nekem, mert stilusa volt Amúgy a legjobban elfoglalt emberek közé tartozott volt idő, hogy hetenkint működésbe kellett lépnie, annyi volt odalenn a halálos ítélet. Alexander király pedig nem ismerte a kegyelmet Hiába, ebbe született bele, viszont az is igaz, hogy valósággal dúvadak területe volt Jugoszlávia, a naponta megismétlődő, sőt folytatódó rablógyilkoság ugy hozzátartozott • nép lelkületéhez, mint valamikor Szegeden • Schwarczhoz a Buchhalter. A bíróságok, ha jókedvükben voltak, ugy szórták a 10—15 éveket, mint pravoszláv pap az áldást, olvw satlanuL _ Akasszanak fel Topolyán! — mondta ® régi jó kívánság, ám Hart mester nem rsgasa kodott fix-pontot>hoz. hanem ment, ahovf rendelték, frakkot húzott, cilindert a fejéit és glaszékeztyüt a kezére. — Ne haragudj rám, kedves barátom, sugti az áldozat fűiébe, mielőtt elintézte, a halftlódnak nem én vagyok az oka. _ Eszemben sincs, felelte Betyárovics Efemer Zsiván, csak ne dnmálf olyan sokat, hü* nem nézz az után. amiből élsz. Ezt nevezem stílusnak I Ha egyszer f®» népség van, legyen ünnepség. Jobban esik ® nap hősének is^ ha megtisztelik s nem ptf szulypecsétes kabátban csiklandozzák a nya* ka tövét. Annvi szomorú és kiábrándító do» log van a világon, hogy hála jár annak. aÜ megmenti az illúziónkét. A bóhérsegédek meg vannak győződve rffia, hogy a mesterségükhöz tartozik a durvaság •Ezután megragadták az elítéltet...* olvassuk • a tudósításokban. Micsoda elvetemültség! Mi' kell azt a szeerncsétlen alakot megragadni peeérmódrn? Megv az szén szóra is. De itt a te* negverek tör ki a segédekből, szinte összetévesztik magukat az államhatalommal. ÓK megragadnak! Szerepléshez jutottak, mint ahogv a primadonna se tudja, miért nevef ® közönség a legmeginditöbb áriáia alatt. A körista figurázik hátulról a karzatnak', hát ezért, mennvivel különb gentleman volt Hart ur. mikor meghajolt az áldozat előtti Élénken emlékszem egy Brankö nevű susiv terlcgényre. akti Zomborban kötöttek fel. Ült a siralomházban, magához rendelte az újságírókat. egész nanon látogatták az ismerősei. barátai Egvszer esak beiön a közel' kávéház nineére s mág cigarettát is hoz. Hogv vagv? — kérdi Brankó. _ Dühösen. — igy a pincér. _ Csillapodi le, ne érdemes mérgelődni, látod. én nyugodt vagyok. _ Könnyű neked, hisz nélküled nem történhet itt semmi, de mit csináljak én, miko* nem akarnak belépőjegyet adni a reggeli akasztásodhoz Ha jó barátom vagy. amin» azt mindig emlegetted, szólj az érdekemben egv jó szót Te rád ma mindenki hallgat. Brankó rablógyilkos ur odafordult az ügyvédjéhez: — Doktor ur, súlyt helyezek rá. hogy a barátom jelen legyen az akasztásomon. Inté* kedjék. Ez nem vicc. istenugyse igy történt. Fe!je» gveztem, mint gyengéd lélek megnyilatkozását. FJVRS H Oélm aqya ror s zág telefonszáma éüeunafspal 13—911 Napi hávom cigaretta a dohányzók fejadagja Franciaországban A vevőknek sxavukal kell adnlok, hogy valóban dohányoznak M-KOlOZS!lírHB. I. eű Délmagyarország Jegyirodában