Délmagyarország, 1941. június (17. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-12 / 132. szám

Gondoskodni kell a leszerelt katonák munkához futtatásáról A város tervezete a fontos szociális herdes megoldására CA Délmagyarország munkatársától) A le szerelt katonák nemrég azzal a kérelemmel fordultak Varga József miniszterhez, hogy intézményesen biztosítsa részükre a kereseti le hetőséget. Az iparosok pénz hiányában képtelenek voltak a legkisebb megrendelések teljesítésére mert anyagi fedezet, nem volt arra, Kogy anyagba, vagy áriíba fektessék. Az ipari munkások és egyéb alkalmazottak helyzetét súlyosbította, hogy Szegeden munkanélküliség volt, megüresedett munkahely alig volt. A hatóságok igyekeztek munkához, keresethez juttatni az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált, embereket. Ez azonban nem érte el a szükséges eredményt. Ezért fordultak a miniszterhez a szolgálatot teljesített katonák. A miniszter értesítette a leszereflt katonák emlékiratáról a város hatóságát s felhívta, hogy illetékes szerveivel dolgoztasson ki egy tervet, amely a kérdést gyökeresen megoldja. A tervezetet most terjesztették fel a miniszterhez. A tervezet szerint fokozni kell n kislalásépítcst. a Horthy-telepi építkezésekhez hasonlóan. Tft sok munkanélküli iparost keresethez lehetne juttatni. Hasonlóképpen fokozni kellene a víztelenítési munkálatokat is. Felveti végül a tervezet azt a gondolatot, hogy a szolgálatot teljesített katonákat, éppolyan előnyben kellene részesíteni az elhelyezés tekintetében, mint amilyen előnnyel a tűzharcosok és rokkantak. rendelkeznek. Ezek ntán azonnal a leszerelt katonákat kellene sorba venni és az üresedéseket elsősorban velük betölteni. A felterjesztett, tervezet kétségtelenül jó lépés a probléma megoldása tekintetében. Gyorsabbá kell tenni az ügyek intézését s mindenképpen fedezetet kell találni ennek a szociális kérdésnek megoldására. D Szenedi Ipari Vásár be,ép"esyei30,n,é,M Délmag arország kedvezményes áron jegyirodában Egy vidám és tanulságos délután a Fehértó hal-országában (2 Délmagyarország munkatársától) Nem riadtunk vissza az ég peremén fenyegető sötét esőfelhőktől, sőt a borúlátó hírektől sem. amelyek szerint Fehértón zuhog az eső. A társasgépkocsi ott duruzsöl a városháza oldala mellett s pillanatok alatt megtelik vidám, kirándulásra elszánt kedvű asszonyokkal, leányokkal. sőt néhány gyermek is akad: a hangulat emelése érdekében. Miután 4 óra 10 perekor dr. ffáhmidt Henrikné indulást vezínyei és a legnagyobb méretű városi autóbusz röhög velünk a nemzetközi út felé. Célirány• Fehértó, a hal gazdaság megtekintése . . . 'Az Egyetemet és Főiskolát. Végzett Magyar Nők Egyesülete nagyszerűen sikerült táisaskiránduTást rendezett Fehértóra, — mondaná a szokványos hírlapi beszámoló. Hogy valóban sikerüljön egy ilyen esős időtpl, széltől és miegyébtől könnyen befolyásolható kirándulás, ahhoz olyan összetartás, derűlátás és — bocsánat — asszonyoknál oly ritka következtesség, a* eredeti elhatározás mellett való kitartás kell, ami ennek a tudós hölgyekből álló egyesületnek minden tagjában megvan. A harminctagú társaság tehát őszinte jókedvvel ée a látnivalók iránti érdeklődéssel indnlt el a kirándulásra. Bizakodásunk nem volt hiábavaló, ahogy a friss, esőillatú földek között a nemzetközi útra kanyarodtunk, az esőfelhők mindjobban szakadozni kezdtek és ha nem is bújt elő a jő öreg nap, kirándulásunkat komolyabb veszedelem nem fenyegetteA Fehértó hal-országában . .. Csakhamar feltűnt a fehértói ,pagodastilusű" halászcsárda, az autóbusz megállt és a kirándulók ellepték a Csárda székelykapuja előtti térséget. Itt már várakozott ráuk a kirándulás két férfikíséTŐje. Schmidt Henrik professzor és dr. Vass Péter s néhány hölgytag is, akik gépkocsin érkeztek a kirándulás színhelyére. Ismerkedések és üdvözlések után nyomban hozzáláttunk ahhoz, ami a kellemest a hasznossal kötötte összeí o halgazdaság megtekintéséhez. Akad1 néhány nem szegedi bennszülött, aki Meghallgatta a „fehér tó országd'-vó1 szóló elbeszéléseket addig is, amíg „előállottu a • kis halványbarna ló által vonszolt Járéf, — amolyan apro, halszállításra berendezett vasútféle —, amely ezúttal halak helyett hölgyöket szállított a Fehértó birodalmába , .« Mindenütt, amerre a szemünk ellát, víz, víz, víz ... A nádas erősen hajladozik és halkan susog a szélben, amely messziről felénk hozza a híriár illatát ... A láthatáron szürke fellegek .ködösítenek", de sehol eső nyomát sem látjuk s ezért tudatosan terjesztett rémhírnek minősítjük azt az állítólagos telefonbeszélgetést, amelynek alapján a kiránduló-társaságot el akarták riasztani a fehértó országába való. benyomulástól . . . Elindul a »lóré« ... A „lóré" előállott • . . Ott kígyózik az apró, eyermekszobába való síneken s előtte türelmesen várakozik sorsára az egy szál kia kávészínű lovacska. A „vagonok" egy része padokkal, székekkel megrakva iilőelyeket kínál, míg a többi, amelyre nem jntott ülőalkalmatosság, elszántabb kedvű kirándulókra várakozik. — A fiatalabb hölgyek állni fognák! — hangzik a vezényszó. Csakhamar kiderül, hogy — minden hölgy fiatal . . . Senki sem akar helyetfoglalni a csábítóan pirosló lócákon, sem a kényelmes karosszékeken. Sokan azzal foglalatoskodnak. hogy a lovacskán sajnálkoznak: — Inkább segítünk neki húzni a kocsikat ... — hangzik néhány jószívű hölgy ajánlata. Végre elhelyezkedik mindenki — megegyeztünk abban, hogy az is ülhet, aki fiatalnak érzi magát, — de a lóré mégsem indul eL Nem mintha a lovacska megmakacsolta volna magát a 35 főnyi kirándulótérsaság láttára, hanem iukább azért, mert a „teleitetők" előtt állunk és előbb végighallgatjuk Nyári János üzemvezető előadását: — A teleitetőkben élik át a telet a tógazdaság halai — magyarázza az üzemvezető- — 70— SO métermázsa hal is összegyűl egy-egy ilyen teleitetőben. Takarmányt nem kapnak egész télen át, keveset mozognak- még oxigénre is alig van sziikésgük ... A vizet 3 méterre duzzaszljuk meg, ártézi kútainkból percenként 7000 liter vizet ereszthetünk a teleltetókbe. Tovább folyik a szakszerű ismertetés, megtudjuk. hogy télen a teleitetők vize néha befagy, keményebb hideg esetén 10—20 centiméteres jég boritja. azonban a halaknak ez nem árt meg. hiszen a jég alatt állandóan folyik a víz és — amint tudjuk —. a hal iól él a viz bed • .. Végre a lóré elindul ée feltárul előttünk a Í Fehértó birodalma, <ix. Beretzk Péter „stádás* területe", ahogyan az egyik professzorné mosolyogva megjegyezte. Ismeretlen madárhangot szűrődnek felénk a nádasból, mennyire szeretnénk látni a dr. Beretzk Péter által oly sokszotl s oly kedvesen ismertetett bíbiceket, gémeket, vadkacsákat és egyebeket, de sem madaí«i> még csak egy árva. halat sem látunk. Az északi szél olyan hevesen fúj, hogy titáni küzdelmet kell folytatnunk kalapunk, sálaink megőrzéséért. A tő hullámzik, tarajosodik, akárcsak a Balaton mellett utazgatnánk. A távoli partok színei oly élesek, mintha frissen festették volna ezt. a hatalmas tájképet ... A harago' sötétzöldtől a halvány sárgászöldig minden színt megkevert a festő a Természet nagy palettáján . . . — Szegeden esik ... — mondja mellettem ülő útitársam a láthatár felé mutatva. Valóban, a Dóm két karcsú tornya felett úgy ülnek a fekete fellegek, mint varjúk a tü ronyórén . - • Kanyarog az apró vonal, minden kanyarnál halászok sietnek segítségére, hogy a „kisiklás veszélyét elhárítsák. Már jól hent járunk a hí' náros és nádas partok mentén a fehértó birodalmában. Körülöttünk halvány zöldes fényben csillog a víz. A lóré megáll, a társaság tag" jai vidáman ugranak le a kocsikról s figy®' lemmel hallgatják Nyári üzemvezető szavait u tógazdaság keletkezéséről Kalap-halászat után jólesik a vacsora •0. Később a halak takarmányozásáról esik sí" s arról, hogyan fogják össze és szállítják el 9 sokszáz mázsányi halmennyis(.got a teleltetókbe. Takarmányul ezidőszerint csak tengeri szolgál, régebben rozsot kaptak a halak s csa" kevés tengerit — Nem árt, ha a kedves háziasszonyok t^ jak, hogy az idén kövér lesz a ponty, mert zár óla y tengerit eszik, — árulkodik az üzemvezető. De a hölgyeket ez nem riasztja el atté1' hogy a hálás/sárdában megrendelt vaPsorár^ kezdjenek beszélgetni, annál is inkább, m®^ már 7 óra felé jár az idő. Miközben újra felkászolódunk a lóréra & az egyre erősbödó szélben elhelyezkedünk, ági' ahogy tudunk: Nyári János intéző felhívj* figyelmünket arra, hogy a városnak fejlesrt* nie kellene a halgazdaságot, mert kifizetődnékf A régmúlt, szárazabb években szikes legel"; ként ismert területen ugyanis másfélmétef^ víz éli, miért ne lehetne ezt a területet is » t0' gazdasághoz kapcsolni és a halászatot valóbo" kis költséggel fejleszteni? Aztán a szélre terelődik a szó, ami nem da, hiszen egy pillanat és a féltve őrzött, szélű filckalapok könnyedén libegnek a tó ' lületén. Nosza megindul a kalaphaJászat * nagybajúszú, napbarnított halász őszinte dl* dallal hozza is már a kihalászott divaté' bot ... Beszélgetés közben érkezünk a halászba**' hoz és fehér asztalok mellett, emelkedett b'® gulntban látunk hozzá a halászléből és álló, jól megérdemelt vacsorához. A kit®17 lás ezzel az „ünnepi" aktussal, nagyszerű k® gulatban fejeződött be ée 8 óra tájban p vissza a kedélyes hölgytársaság Szegedre- ^ Csakugyan esett az eső, de ez nem tudta (t) lerontani a jólsikcrült délután örömeit. p> A fehértói kirándulás valóban nagy»7,1?r v sikerűik iktassuk ide a résztvevő hölgyek ^ veit: dr. Bárányi Erzsébet dr. Bános dr. Bertényi Ivánné, dr. Csikós-Nagy J°z8,e dr. Ditrói Gáborné. vitéz dr. Falta BéládéFarkas Béláué. dr. Frőhllch Pálné, dr. Albertnó, Gergely Margit. Hollóné-Hatos ^ nélia, Jámbory Lajosué, dr- Korányi <F Kratofil Dezsőné, Matzkó Gyuláné, Meskó Zoltánné, Petrovay Ilona. dr. *** Atf' Bélárié dr. THchter Mnrelt. dr. Busz G°6 né, dr. Schmidt Henrik t vitéz dr. Sh*0*^ mán né, Somlay Zoltánné, Szlrókap Schilling Gáborué, Zddorné dr. KarvUS » dr. Vass Péterné ée ifc^ CSÁNYJ