Délmagyarország, 1941. június (17. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-25 / 142. szám

Nyolcórás ülésen tárgyalfák a felhatalmazási javaslatot fteményl-Schneller pénzügyminiszter a honvédség fejlesztésérdi és a kri­tikáról — Megvédte a tisztviselői kart Imrédy támadásával szemben Budapest, junius 24, A képviselőház keddi ülé­sén a felhatalmazási törvényjavaslatnál K c m é­n y i-S e h n e 11 e r Lajos pénzügyminiszter mon­dott beszédet. A javaslatot a Uáz már nyolcórás üléseu tárgyalta. Megválasztották a törvényhozói összeférhetet­lenség szabályozásának előkészítésére kiküldendő bizottság tagjait. A bizottság tagjai: Bálás Ká­roly, Benkő Géza, Eobory György, Bocsáry Kál­mán, Budinszky László, Cselényi Pál, Donáln György, gróf Esterházy Móric, Ferenczy Tibor, Huszovszky Lajos, Imrédy Béla, Jurcsek Béla, János Áron, Király József, Mezey Lajos, Mikó Imre, Mosonyi Kálmán, Padányi Gulyás Jenő, Petró Kálmán, Peyer Károly, Bassay Károly, Stitz János, Szeder János, gróf Teleki Béla, gróf Teleki Mihály, Tildy Zoltán cs Zerinváry Szilárd. Ezután folytatták a kormánynak adott felhatal­mazás további meghosszabbításáról szóló javaslat vitáját. Pintér Béla a javaslatot nem fogad la cl. M ar óthy-M c íz 1 e r Károly kifogásolta, bogy a parlament kevés ülést tart. Felszólalása alatt többször hangos vihar támadt. Homonnay Tivadar csodálkozott azon,hogy Imrédy Bcla nem szavazza meg a felhatalmazási javaslatot, noha miniszterelnöksége idején azt kí­vánta a Háztól, hogy egyhangúlag szavazza meg l hasonló felhatalmazást A nyilasok állandó el­lentmondása közben megvédte a köztisztviselői osztályt. Hangoztatta, hogy Imrédy ismeretes ki­jelentésével nem tett jó szolgálatot az országnak. Reményi-Sehneljer Lajos pénzügyminiszter állott fel ezután szólásra. Hangoztatta, hogy a szükségletek kielégítése érdekében biztosítani kell a termelés folytonosságát. A kormány örül a komoly cs objektiv kritikának, mert a komoly cs objektív kritikában látja a parlamentarizmus leg­nagyobb erejét » Hangsúlyozta a miniszter, hogy legfontosabb feladatának a hadsereg igénycinek kielégítését tartja. Az erre a célra felállított keretet azóta meg jobban kibővítette. A pénzügyniiuiszter beszédét a nyilasok és lm réilyék folytonos közbeszólásokkal zavarták, kü­lönösen Maróthy-Meizler Károly kiáltozott. — .Vegye tudomásul Maróthy képviselő ur — mondotta a pénzügyminiszter —, hogy én semmi­féle fenyegetéstől nem fogok megijedni és semmi­féle terrornak nem fogok engedni. A zsidókérdésről beszélt ezután a miniszter. Imrédy félremagyarázta a miniszterelnök beszé­dét — mondotta —, majd felolvasta a minsztere! nök beszédét a zsidókérdés végleges rendezéséről. A miniszter ezután a következőket mondta: — Nekünk csak egy általános egységes európai rendezés keretében lehet véglegesen cs gyökeresen megáldanunk a zsidókérdést. — A zsidóknak a kulcspozíciókból való ellá­Pölítása tervszerűen folyik — folytatta. Nem Ala­dárokra gondol, hanem azokra, akik mesterségü­ket értik cs alkalmasak vezetőhelyek betöltésére. A pénzügyminiszter így fejezte be felszólalá­sát: — Igazán nem lehet azt mondani, hogy félgőz­zel dolgozunk, vagy hogy a nemesítés filozófiája lett úrrá. Mi szívvel-lélekkel kívánjuk a dolgokat előbbre vinni és meggyőződésünk, hogy ezt egye­sitett munkával és a sokat bántott tisztviselőknek áldozatkész együttműködésével cl is érjük. A pénzügyminiszter háromnegyed óra hosszat .tartó beszéde után folytatták a javaslat vitáját Meskó Zoltán családvédelmi és faluvédelmi in­tézkedéseket követelt. Véleménye szerint a köz­tisztviselőket csak akkor kellene véglegesíteni, ha megnősültek. Szöllösi Jcnö nem tartja helyesnek, hogy ilyen súlyos időkben a miniszterelnök és a kül­ügyminiszter teendőit egy szemelv lássa el. A ja­vaslatot nem fogadia eL Csoór Lajos indítványozta, hogy csak szep­tember £0 lg adják meg a felhatalmazást, addig a kormány terjesszen elő törvényjavaslatot, amely pontosan szabályozza a felhatalmazás kereteit, R a j n i s s Ferenc helytelennek tarlja, hogy Magyarországon az iparvállalatok nagy tömege néhány bank kezébe került, tehát a bankérdek ül rajta az ipari érdekeken. A magyar adminisztrá­ciónak szerinte az a hibája, hogy idők folyamán rengeteg felesleges munkatöbblet telepedett rá és a munka eredménye a sallangok, a helytelen és hiábavaló feladatok miatt alacsonyabb, mint ami­ívenuek lennie kellene. Szünet gtán S s i n y ey-M" e r s e -Ferenc alel­nök Maróthyt rendreutasította és a mentelmi bi­zottság elé utalta, mert a gyorsírói feljegyzések­ből megállapította, hogy Homonnay Tivadar be­széde folyamán sértő közbeszólást tett. A' Iláz legközelebbi ülését szerdán aéíeflW tartja. Napirend után Imrédy Béla személyes kér* désben szólalt fel cs kijelentette, hogy legutóbbi beszédében a köztisztviselőkkel kapcsolatban el* hangzott kijelentései félreértésekre adtak okot Szavai az irányítás hiányának kritikáját tartal­mázták és csak mint tüneteket — mondotta —« hozta fel azokat a megállapításokat, amelyeke! később a tisztviselői kar elleni támadásnak tekin» tettek. Az ülés 6 órakor ért véget Kedves öreg P éter em, nem tu­dom, életben van-e még, azért mégis meg­írom ezt a levelemet, valahol csali tudo­mást szerez róla. Esetleg olgan helyen, ahol kávéházi tudósok nclkiil is jobban tud­ják a sorsunkat. Jó nchdny esztendeje, hogy utoljára lenni jártam a gyerekkor birodalmában, amely valamikor nagyon szép volt, bár az­óta leromlott. Én mégis hajdani szemmel néztem, ifjúságom szivedobbanása tért visz­sza, hogy jártam az utcáit, hiszen minden kö emlék itten s ha álmodni akar az ember, elsöpri az alkalmatlan tömegeket, átlátszó­ságuk arra jó, hogy csak a multat láthassa. Furcsa volt az „új élet", kis senkik, ta­nulatlan és tudatlan mesterlegények hiva­talba pottyanva megjátszották a hatalmat, nápidíjasokból főszolgabírók lettek és zsa­roló tanfolyamot nyitottak, nem vetve meg azért a lópás mesterfogásait sem. Egy pen­gővel felérő borravalóért, amit nyílt jel­lemmel fogadtak el, nem mcgközelíthetet­lent játszó közéletiek mintájára undorral bár, mégis diszkréten elfordulva, — elad­ták volna az öteganyjuk lelki üdvössé­gét is. Régi jó ismerős, nem is szerb szárma­zású, elnézett a fejem felett, mikor, üdvö­zöltem. — Nem tudod, ki vagyok? — kérdeztem. Csak rázta némán a fejét. — Rendben van — feleltem —, de arra kérlek, ne ismerj meg azután se. Még mindig bámult, megkérdezni azon­ban nem merte, hogy mit jelent az „az­után". Rokonasszony mondtál — Ne vedd sokon, hogy nem megyek el a felolvasásodra, de fiaim vannak. Milenkó, a gyerekkori jóbafát, restelke­dett az állapotok miatt és mentegette ma­gáti — Házam van, kis földem, ide vagyok kényszerítve. De ezekkel nem lehet birni, tengert akarnak. rA kávéházban ültünk, az asztalon édes­s'égék, egy Adria-szeletnek lecsíptem a csücskit. — Add nekik oda, elégedjenek meg eny­nyivcl, ha mát mindenáron az Adridra vá­gyakoznak. Napközben még csak eltréfálkozott az ember, csak az éjszakák voltak súlyosak, mikor a szomszédból behallatszott a pia­ristatemplom áfájának minden ütése. Ugy ég bennem ma is a kápolna egyik freskója, amelyen megkövezik pz Ige hirdetőjét. Lefekvés előtt kimentem még a Ferenc József-térre. Teliholdas, őszi éjszaka fénye­sítette meg a vármegyeháza zománHos tető­zetet. (lechner és Pártós remekműve, akár­csak a szegedi városháza-) S ahogy néztem, elgondoltam, hogy mégis 'csak ez as 'épület képviselte a magyar államhatalmat, tekin­tetem beleveszett a csillogásba és .elsírjam magam, !Arra rámszól valakti — Weinen Sie nióht. Horr Sz., Hass kann ja nióht so bleiben! A fiakkcrsland volt elöltem, öreg sváb a bakon. — Maga isme? engem? Még gyéíekkomböl Én vittem « ina-. jálisra a kis kisasszonyokkal. En vagyoH a Grúzling Péter. Öreg Péterem akkor felültem maga mcU lé a bakra s bejártuk,az egész várost, emlé* kehtől zengő minden kis helyet, a régi ut' Fákat, megnéztük a házakat, elmentünk <t temető mellett, megkerestük a régi erdő nyomait. Csak a legszükségesebb szavak es* tek, de mindegyiknek refrénje a maga ísenu dcs bólongatása maradt. — Dehogy maradhat ez így, dehogyf Csak ne sírjon! Sokat gondolok mostanában magára, Grúzling Péter, öreg barátom. Nem tésde* tezek eseményeket, híreket, találgatásokat, hiszen nehezebb a szivem, mint bármikor, ha a gyerekkor magyar földjéről, a remek­beépült vármegyeházáról van szó, — de erő' sebben ver, bennem a hitem, hogy magának volt és van most is igaza. Ugy vari, öreg barátom, Grúzling Péter, dehogy is marad­hat ez íaul­Sz. Szigcthy Vilmos. Ma 26 éve A bukovinai határvidéken fekvő DobroBOuee* nál a volt 5. honvéd lovashadosztályunk kötélé­kébe tartozó honvéd huszárezredeink igen sú­lyos harcokat vivtak, amelyek alatt kiváltképeu kitüntették magukat: Erdős József volt budapesti 1. honvéd hu­szárczredbeli őrmester, aki az oroszok által sri­vósan védelmezett 393-as magaslat ellen intézett támadás alatt, messze megelőzve szakaszát, aa oroszok felé rontott, amiáital akkora lelkesedést keltett, hogy rohamozó huszárai a legvadabb orosz elháritótüz ellenére is, szinte vakon nyo­mon követték, majd vele együtt rohamozva be­törtek az orosz árkokba, amelyekben azután Er­dős őrmester lclkcsitö szavaira hallgatva elszi­getelt helyzetben vitézül kitartottak, miglen a század többi részei is beérkeztek és azt az éket, amelyet Erdős őrmester vert az oroszok vona­lába, kiszélesítették. A volt zalaegcreszegí 6. honvéd huszárezred­nél Menyhért Antal huszár a súlyosan sebe­sült szakaszvezetőjét, elete kockáztatásával men­tette ki a rohamozó kozákok közvetlen közelsé­géből, nehogy azok öldöklő vadságukban felkon­colják a súlyos sebesültet. Ezzel pedig nagy szol­gálatot telt, mert éppenséggel ez a szakaszveze­tő volt az ezred egyik kiválóan bevált tisztese, aki felgyógyulása után, ismételt jó szolgálatai­val gyarapította az ezred babérait. Kitüntette magát még ugyanennél az ezrednél Patassy Elek őrmester, aki az oroszok betö­rése folytán keletkezett válság alatt egv gazdát­lanul elhagyott génpuskát magához vett. majd azzal és 7 huszárjával pompásan megválasztott helvröt. hatalmas hatású tűz alá vette az előre­törő oroszokat, ugv, hogy azok eszeveszetten visszamonekültek. Ezzel pedig Patassy őrmester tartalékaink ellentámadását és a veszendőbe ment árkainak visszafoglalását lényegesen meg­könnyítette. különöskénen pedig azáltal, hogy az ellentámadás érvényesüléséig, 16 órán át, telje­sen elszigetelt Helyzetében, maroknyi kis csapa­tával hősiesen kitartott cs ezalatt az idf! alatt mindvégig legeredményesebben sakkban tartottal az oroszokat. 'A volt pécsi 8. Honvéd Huszárezrednél gr'ö! Majláth Tstván zászlós példás elszántsággal fedezte századának Hátrálását és a szakaszát szorongató oroszokat addig tartóztatta fel. amig a hátrahúzódás ra kifejezetten parancsot kapott. Vitéz harca közben maga is snlvosan megsebe­sült, de helyén maradt, mert tudta. Hoffv huszá­rait nem hagyhatta el, Hanem az utolsó percig azoknál kell maradnia, akár az elvérzés árán ift A vitézek kimagasló magatartásukért tncg­kanták méltó jutalmukat. Majláth zászlóst és "Pa­tassy őrmestert az arwir, a többit ji teesfei éremmel tüntették' ki#

Next

/
Oldalképek
Tartalom