Délmagyarország, 1941. június (17. évfolyam, 124-146. szám)

1941-06-25 / 142. szám

Nyolcórás ülésen tárgyalfák a felhatalmazási javaslatot fteményl-Schneller pénzügyminiszter a honvédség fejlesztésérdi és a kritikáról — Megvédte a tisztviselői kart Imrédy támadásával szemben Budapest, junius 24, A képviselőház keddi ülésén a felhatalmazási törvényjavaslatnál K c m én y i-S e h n e 11 e r Lajos pénzügyminiszter mondott beszédet. A javaslatot a Uáz már nyolcórás üléseu tárgyalta. Megválasztották a törvényhozói összeférhetetlenség szabályozásának előkészítésére kiküldendő bizottság tagjait. A bizottság tagjai: Bálás Károly, Benkő Géza, Eobory György, Bocsáry Kálmán, Budinszky László, Cselényi Pál, Donáln György, gróf Esterházy Móric, Ferenczy Tibor, Huszovszky Lajos, Imrédy Béla, Jurcsek Béla, János Áron, Király József, Mezey Lajos, Mikó Imre, Mosonyi Kálmán, Padányi Gulyás Jenő, Petró Kálmán, Peyer Károly, Bassay Károly, Stitz János, Szeder János, gróf Teleki Béla, gróf Teleki Mihály, Tildy Zoltán cs Zerinváry Szilárd. Ezután folytatták a kormánynak adott felhatalmazás további meghosszabbításáról szóló javaslat vitáját. Pintér Béla a javaslatot nem fogad la cl. M ar óthy-M c íz 1 e r Károly kifogásolta, bogy a parlament kevés ülést tart. Felszólalása alatt többször hangos vihar támadt. Homonnay Tivadar csodálkozott azon,hogy Imrédy Bcla nem szavazza meg a felhatalmazási javaslatot, noha miniszterelnöksége idején azt kívánta a Háztól, hogy egyhangúlag szavazza meg l hasonló felhatalmazást A nyilasok állandó ellentmondása közben megvédte a köztisztviselői osztályt. Hangoztatta, hogy Imrédy ismeretes kijelentésével nem tett jó szolgálatot az országnak. Reményi-Sehneljer Lajos pénzügyminiszter állott fel ezután szólásra. Hangoztatta, hogy a szükségletek kielégítése érdekében biztosítani kell a termelés folytonosságát. A kormány örül a komoly cs objektiv kritikának, mert a komoly cs objektív kritikában látja a parlamentarizmus legnagyobb erejét » Hangsúlyozta a miniszter, hogy legfontosabb feladatának a hadsereg igénycinek kielégítését tartja. Az erre a célra felállított keretet azóta meg jobban kibővítette. A pénzügyniiuiszter beszédét a nyilasok és lm réilyék folytonos közbeszólásokkal zavarták, különösen Maróthy-Meizler Károly kiáltozott. — .Vegye tudomásul Maróthy képviselő ur — mondotta a pénzügyminiszter —, hogy én semmiféle fenyegetéstől nem fogok megijedni és semmiféle terrornak nem fogok engedni. A zsidókérdésről beszélt ezután a miniszter. Imrédy félremagyarázta a miniszterelnök beszédét — mondotta —, majd felolvasta a minsztere! nök beszédét a zsidókérdés végleges rendezéséről. A miniszter ezután a következőket mondta: — Nekünk csak egy általános egységes európai rendezés keretében lehet véglegesen cs gyökeresen megáldanunk a zsidókérdést. — A zsidóknak a kulcspozíciókból való elláPölítása tervszerűen folyik — folytatta. Nem Aladárokra gondol, hanem azokra, akik mesterségüket értik cs alkalmasak vezetőhelyek betöltésére. A pénzügyminiszter így fejezte be felszólalását: — Igazán nem lehet azt mondani, hogy félgőzzel dolgozunk, vagy hogy a nemesítés filozófiája lett úrrá. Mi szívvel-lélekkel kívánjuk a dolgokat előbbre vinni és meggyőződésünk, hogy ezt egyesitett munkával és a sokat bántott tisztviselőknek áldozatkész együttműködésével cl is érjük. A pénzügyminiszter háromnegyed óra hosszat .tartó beszéde után folytatták a javaslat vitáját Meskó Zoltán családvédelmi és faluvédelmi intézkedéseket követelt. Véleménye szerint a köztisztviselőket csak akkor kellene véglegesíteni, ha megnősültek. Szöllösi Jcnö nem tartja helyesnek, hogy ilyen súlyos időkben a miniszterelnök és a külügyminiszter teendőit egy szemelv lássa el. A javaslatot nem fogadia eL Csoór Lajos indítványozta, hogy csak szeptember £0 lg adják meg a felhatalmazást, addig a kormány terjesszen elő törvényjavaslatot, amely pontosan szabályozza a felhatalmazás kereteit, R a j n i s s Ferenc helytelennek tarlja, hogy Magyarországon az iparvállalatok nagy tömege néhány bank kezébe került, tehát a bankérdek ül rajta az ipari érdekeken. A magyar adminisztrációnak szerinte az a hibája, hogy idők folyamán rengeteg felesleges munkatöbblet telepedett rá és a munka eredménye a sallangok, a helytelen és hiábavaló feladatok miatt alacsonyabb, mint amiívenuek lennie kellene. Szünet gtán S s i n y ey-M" e r s e -Ferenc alelnök Maróthyt rendreutasította és a mentelmi bizottság elé utalta, mert a gyorsírói feljegyzésekből megállapította, hogy Homonnay Tivadar beszéde folyamán sértő közbeszólást tett. A' Iláz legközelebbi ülését szerdán aéíeflW tartja. Napirend után Imrédy Béla személyes kér* désben szólalt fel cs kijelentette, hogy legutóbbi beszédében a köztisztviselőkkel kapcsolatban el* hangzott kijelentései félreértésekre adtak okot Szavai az irányítás hiányának kritikáját tartalmázták és csak mint tüneteket — mondotta —« hozta fel azokat a megállapításokat, amelyeke! később a tisztviselői kar elleni támadásnak tekin» tettek. Az ülés 6 órakor ért véget Kedves öreg P éter em, nem tudom, életben van-e még, azért mégis megírom ezt a levelemet, valahol csali tudomást szerez róla. Esetleg olgan helyen, ahol kávéházi tudósok nclkiil is jobban tudják a sorsunkat. Jó nchdny esztendeje, hogy utoljára lenni jártam a gyerekkor birodalmában, amely valamikor nagyon szép volt, bár azóta leromlott. Én mégis hajdani szemmel néztem, ifjúságom szivedobbanása tért viszsza, hogy jártam az utcáit, hiszen minden kö emlék itten s ha álmodni akar az ember, elsöpri az alkalmatlan tömegeket, átlátszóságuk arra jó, hogy csak a multat láthassa. Furcsa volt az „új élet", kis senkik, tanulatlan és tudatlan mesterlegények hivatalba pottyanva megjátszották a hatalmat, nápidíjasokból főszolgabírók lettek és zsaroló tanfolyamot nyitottak, nem vetve meg azért a lópás mesterfogásait sem. Egy pengővel felérő borravalóért, amit nyílt jellemmel fogadtak el, nem mcgközelíthetetlent játszó közéletiek mintájára undorral bár, mégis diszkréten elfordulva, — eladták volna az öteganyjuk lelki üdvösségét is. Régi jó ismerős, nem is szerb származású, elnézett a fejem felett, mikor, üdvözöltem. — Nem tudod, ki vagyok? — kérdeztem. Csak rázta némán a fejét. — Rendben van — feleltem —, de arra kérlek, ne ismerj meg azután se. Még mindig bámult, megkérdezni azonban nem merte, hogy mit jelent az „azután". Rokonasszony mondtál — Ne vedd sokon, hogy nem megyek el a felolvasásodra, de fiaim vannak. Milenkó, a gyerekkori jóbafát, restelkedett az állapotok miatt és mentegette magáti — Házam van, kis földem, ide vagyok kényszerítve. De ezekkel nem lehet birni, tengert akarnak. rA kávéházban ültünk, az asztalon édess'égék, egy Adria-szeletnek lecsíptem a csücskit. — Add nekik oda, elégedjenek meg enynyivcl, ha mát mindenáron az Adridra vágyakoznak. Napközben még csak eltréfálkozott az ember, csak az éjszakák voltak súlyosak, mikor a szomszédból behallatszott a piaristatemplom áfájának minden ütése. Ugy ég bennem ma is a kápolna egyik freskója, amelyen megkövezik pz Ige hirdetőjét. Lefekvés előtt kimentem még a Ferenc József-térre. Teliholdas, őszi éjszaka fényesítette meg a vármegyeháza zománHos tetőzetet. (lechner és Pártós remekműve, akárcsak a szegedi városháza-) S ahogy néztem, elgondoltam, hogy mégis 'csak ez as 'épület képviselte a magyar államhatalmat, tekintetem beleveszett a csillogásba és .elsírjam magam, !Arra rámszól valakti — Weinen Sie nióht. Horr Sz., Hass kann ja nióht so bleiben! A fiakkcrsland volt elöltem, öreg sváb a bakon. — Maga isme? engem? Még gyéíekkomböl Én vittem « ina-. jálisra a kis kisasszonyokkal. En vagyoH a Grúzling Péter. Öreg Péterem akkor felültem maga mcU lé a bakra s bejártuk,az egész várost, emlé* kehtől zengő minden kis helyet, a régi ut' Fákat, megnéztük a házakat, elmentünk <t temető mellett, megkerestük a régi erdő nyomait. Csak a legszükségesebb szavak es* tek, de mindegyiknek refrénje a maga ísenu dcs bólongatása maradt. — Dehogy maradhat ez így, dehogyf Csak ne sírjon! Sokat gondolok mostanában magára, Grúzling Péter, öreg barátom. Nem tésde* tezek eseményeket, híreket, találgatásokat, hiszen nehezebb a szivem, mint bármikor, ha a gyerekkor magyar földjéről, a remekbeépült vármegyeházáról van szó, — de erő' sebben ver, bennem a hitem, hogy magának volt és van most is igaza. Ugy vari, öreg barátom, Grúzling Péter, dehogy is maradhat ez íaulSz. Szigcthy Vilmos. Ma 26 éve A bukovinai határvidéken fekvő DobroBOuee* nál a volt 5. honvéd lovashadosztályunk kötélékébe tartozó honvéd huszárezredeink igen súlyos harcokat vivtak, amelyek alatt kiváltképeu kitüntették magukat: Erdős József volt budapesti 1. honvéd huszárczredbeli őrmester, aki az oroszok által srivósan védelmezett 393-as magaslat ellen intézett támadás alatt, messze megelőzve szakaszát, aa oroszok felé rontott, amiáital akkora lelkesedést keltett, hogy rohamozó huszárai a legvadabb orosz elháritótüz ellenére is, szinte vakon nyomon követték, majd vele együtt rohamozva betörtek az orosz árkokba, amelyekben azután Erdős őrmester lclkcsitö szavaira hallgatva elszigetelt helyzetben vitézül kitartottak, miglen a század többi részei is beérkeztek és azt az éket, amelyet Erdős őrmester vert az oroszok vonalába, kiszélesítették. A volt zalaegcreszegí 6. honvéd huszárezrednél Menyhért Antal huszár a súlyosan sebesült szakaszvezetőjét, elete kockáztatásával mentette ki a rohamozó kozákok közvetlen közelségéből, nehogy azok öldöklő vadságukban felkoncolják a súlyos sebesültet. Ezzel pedig nagy szolgálatot telt, mert éppenséggel ez a szakaszvezető volt az ezred egyik kiválóan bevált tisztese, aki felgyógyulása után, ismételt jó szolgálataival gyarapította az ezred babérait. Kitüntette magát még ugyanennél az ezrednél Patassy Elek őrmester, aki az oroszok betörése folytán keletkezett válság alatt egv gazdátlanul elhagyott génpuskát magához vett. majd azzal és 7 huszárjával pompásan megválasztott helvröt. hatalmas hatású tűz alá vette az előretörő oroszokat, ugv, hogy azok eszeveszetten visszamonekültek. Ezzel pedig Patassy őrmester tartalékaink ellentámadását és a veszendőbe ment árkainak visszafoglalását lényegesen megkönnyítette. különöskénen pedig azáltal, hogy az ellentámadás érvényesüléséig, 16 órán át, teljesen elszigetelt Helyzetében, maroknyi kis csapatával hősiesen kitartott cs ezalatt az idf! alatt mindvégig legeredményesebben sakkban tartottal az oroszokat. 'A volt pécsi 8. Honvéd Huszárezrednél gr'ö! Majláth Tstván zászlós példás elszántsággal fedezte századának Hátrálását és a szakaszát szorongató oroszokat addig tartóztatta fel. amig a hátrahúzódás ra kifejezetten parancsot kapott. Vitéz harca közben maga is snlvosan megsebesült, de helyén maradt, mert tudta. Hoffv huszárait nem hagyhatta el, Hanem az utolsó percig azoknál kell maradnia, akár az elvérzés árán ift A vitézek kimagasló magatartásukért tncgkanták méltó jutalmukat. Majláth zászlóst és "Patassy őrmestert az arwir, a többit ji teesfei éremmel tüntették' ki#