Délmagyarország, 1941. május (17. évfolyam, 98-123. szám)

1941-05-04 / 101. szám

A felszabadult Bácska földjét! CBNMBMMNMHWHMMAHHRMNLHMI Áldott szállások, ropogó állomások Horgostól Bács-Topolyáig (Pillanatképek egy újságíró »hadizsákmanyából«) (A Delmagyarország munkatársától.) Napok éta bolyongtunk már tanyák közötti úttalan utakon, árkok szélén, köves talajon és feneketlen iszaptengeren. A viz, arai feltört arra feljobb Szeged irányában, itt a bácskai felső területen is elöntötte itt-ott a batárt. Aztán egyszercsak eltűnik a viz, megmarad a föld alatt s az örök parancs szerint táplálja azokat a gyökereket, amelyek a rögök alatt keresik az életet Lejjebb már csak elvétve találjuk meg a talajvíz-szivárgás nyomait Itt már zavartalanul működnek a természet termékeny erői. Ahol „fonják" a házakat Errefelé nincsenek tanyák, legalább is abban m értelemben, hogy nem nevezik, tanyának őket egy, ment feljebb as Alföldön, itt szállásnak hívják azokat a házakat, amelyeknek északabbra fekvő testvéreit már tanyának keresztelte el a nép. Itt esak szállások vannak, ahová a megállás nélküli munka közben éppen esak aludni, megszállni megy az ember. Fönn Kárpátalján megbámultuk a faházakat s itt lenn, Magyarország déli felében most megcsodáltuk a nádból font szállásépületeket. A tetőtől kezdve le a fundamentumig minden sásból ép nádból készült ezeken a szállásokon, a gerendák között vízszintes és függőleges irányban vastag nádfonatok képezik a, falakat Igaz, bogy esak elvétve akad utunkba egyegy ilyen nádházikó: rendszerint olyan szerrér.y emberek sfontak* maguknak házat, akiknek pillanatnyilag nem telt téglára, vagy vályogra. A nádat földdel betapasztani nem volt érdemes, mert mire ez a munka végetért volna, már talán termett is annyit a föld, bogy meg lehetett kezdeni egy tégla, vagy vályogház épitését. Ezek a nádszállások mutatják legjobban, hogy mennyire találó elnevezés a »szállás«. Megtaláljuk őket Borsosnál éppúgy, mint Szabadka környékén, vagy Ráes-Topolya mellett s lejjebb egészen a Dnna vonaláig. Ezek között a szállások között bolyongtunk •apók óta. Az itteni emberek egyik legjellegzetesebb sajátsága, bogy kevésbeszédüek, önérzetesek Akadnak majd rövid idő múlva táj- és népkutatók, akik pontos és tudományos okait közlik ennek a sajátosságnak. Most elég annyit mete/íilitení, bogy talán a szünetnélküli megfeszített munka teszi őket hallgatagabbá és a munka kitiinő sredménye ad nekik büszke öntudatot. Látástól, vakulásig; hajnaltól estig kell itt megállás nélkül dolgozni, vigyázni arra. hogy a nagy terméstbo9Ó, erősen igénybevett föld ki ne merüljön. Mindenütt igy van ez. de ezen a vidéken különösen Így kell lennie, mert a bácskai földön az elmntt rosszul fizető év folyamán is 18_20_.2S mázsa gabona termett ugyanakkor, amikor feljebb mezelégedett a természet Ő—8 mázsa terméssel holdanként. Erre a nagyszerű eredményre pedig vigyázni kell, ezt meg kell hálálni a rögöknek. .Kenyeret lehet sütni a földből" fis amit a föld megkiván ezen a vidéken, ugyanazt kivánja meg a földet munkáló ember is. Gondozást, a munka értékelését, a munkás élet szabadságát. Itt a hallgatag, gondolkodó emberek között keveset érnek a Jelszavak. A történelem változik, de a föld mindig föld marad. Azt nem szabad soha elhagyni. A esantavérf határban sétálgattunk egy ottani gazdálkodóval. Megállt a földje szélén, lehajolt, főim árkolt a tenyerébe c^y marét földet. Mor. zsolgatta, szép lassan, szemekre gyúrva eresztette vissza az ujjai között Földet vetett a földbe. _ Nézze meg ezt a földet — mondta valami Mindazon rokonok, jóbarátok és Ismerősök. kik drága jó férjem, Illetve édesapánk végtisztességén megjelenésükbei és virágadományaikkal fájdalmunkat enybiteni igyekeztek, ezúton fogadják bálás köszönetünket, GZV. BALOGH DEZSŐNK 1M CSAL*WA. i kiolthatatlan ragaszkodással cs büszkeséggel a hangjában. — Olyan, hogy itt a földből is kényeret lehet 6ütni. Szótlanul nézi a határt. Kabátját háromszinü kis magyar kokárda, szájában szerb cigaretta, tekintetében az örök föld elmúlhatatlan szeretete és moidulatlanságában, ahogyan nézi szótlanul a határt, benne van minden erő, ami ide köti a rögökhöz. Katonacsizmánk nyomot hagy a barázdákban. A szemerkélő esőben talpunkhoz ragad a bácskai föld. Minden lépés nehéz munkát jelent. Mintha itt akarna tartani a föld és nem engedné el azt, aki egyszer rálépett. — Gyűjtsenek egy kis mondanivalót magukba mondja kisérő gazdánk búcsúképpen. -- Aztán fca el is mennek innen, azért a lelkük egy darabja itt maradhat. Mert az ember a lelkekkel tud legszebben beszélni. fis lassan-lassan összegyűltek a mondanivalók. Apróságok csak, egy-egy kép, egy-egy villanás, benyomás, ami eddig nem volt a miénk. Továbbadjuk őket: nem egyebek, mint az újságíró egyszerű, szerény hadizsákmányai. Egy „pattogó" déltttán Az elnyújtózkodó fekete föld nyugalmából a betonúton át a városba értünk Szabadka elején, a felrobbantott vasúti bid elől! álltunk meg húsvét vasárnap délutánján. Nagy tömeg lepte el a kis teret, ami beletorkollik a város főutcájába. Az autósorok már bekanyarodtak a város belsejébe vezető útra. csak a mi kocsink maradt a sarkon A sépkoesj olMakucs fejfáját elleti legfőbb a LEINZINGER m. ANTIMIGRAIN Kapható egyedül Leinzínger«R4FLFINRTÁRHN, a Szeged'Csongrádi palotában ] biztos védelmei nynjt ' f é n v v A ú * dalának támaszkodva cigarettáztunk, besaélgettünk a kocsink köré gyűlt emberekkel. És egyszercsak az autóval szemközti bfa tetején hirtelenül felpattant egy cserép, kiugróit esy puskacső és éles vijjogással dörrent el egy lövés. Semmi érdekesség nincs abban, bogy • pillanatnak egy töredéke alatt irgalmatlan gyorsasággal kiürült az utca, amelynek kövein, mint valami fényes kis halálmadarak pattogtak összevissza a golyók. fippen az autó belsejében kotorásztam cigarettát keresve, amikor a lövés el dörrent. A lövés pillanatában fene,betlen ijedtség vett rajtam erőt. Gondolkodni nem tudtam s ami a legsajátságosabb, mégis minden pillanat minden mozdulat rendkívül éles vonalakban maradt meg bennem. Beugrottam az autóba s a volán alatt ráhajoltam az ülésre. Az autón tivttl már gépfegyver, golyószóró, puska és revolver pokoli koncertet rendezett. Hogy ebben a ropogásban még mindig nem történt semmi bajom, ez valami megmagyarázhatatlan önbizalmat adott. Nyugodtan felemeltem a fejem. rágyújtottam a cigarettára. Ekkor közvetlenül az a irtó mellett csapódott be egv golyó. Érthetetlen. de ez a fütvülés nem ijesztett már meg. Csak az futott eszembe, bogy ha egv solvö mégis véletlenül beletalál az autó belsejébe és véletlenül elküldene engem a másvilágra, az üres autót minden bizonnyal fölgyújtaná az égő cigaretta. Mindenképpen ki kell lehat kászálódnom az autóból Sajátságos — esak később Jirtott_ eszembe hogv önmagammal már nem Is förödlem. -In s>r antó sorsa mindenenlul foglalkoztatott. A golvók szünet nélkül süvítenek a gépkocsi bőrül s az egvetlen kényelmetlen érzés, ami elfogott az az volt. Hogv az autóban teljes mordn- j lattansáern vagyok kárhoztatva Lenvomiam az Szcolö ellen TOLQI-KREN VENU$£ DROGÉRIA Mikszáth Kálmán-u. 5. ajtó kilincsét, kiléptem a kocsiból és általam megcsodált gyorsasággal az egyik ház fala ugrottam. Ez az ugrás ugyan nem sokat ért, mert a házzal szemben levő épület tetejéből éppúgy r0" pogott a géppuska, mint a fedezékül szolgáló baz melletti épület padlásáról: igy tehát bárhova ugrált is az ember, mindenhol csak ezeket a vijjogó darazsakat vonzotta magához. Az utcai harcnál utálatosabb kevés van a világon. Kezembe volt a pisztoly, de hova az ördögbe lőjjek? Ebben az ördögi ropogósban csak gyönge kis zacskö pukkanásnak hallatszott a revolver hangja ' * 9 mm-es golyók ugy pattantak vissza a cserepe*" ről, mint a borsószemek. Mikor elsütöttem a pi©* tolyom, egymásután többszőr egész addig, m's üresen nem csettent a ravasz, olyan befele ©•© solygó derűvel állapítottam meg. hogy igen nos pusztítást vittem véghez a szemben levő h®* ablakában, mentségemül szolgáljon, önhibá©©" kívül. Számomra az volt az egyetlen legnagyoW látható célpont. Az ablakon belül sötét volt © az ember az ilyen pillanatokban a homállyal, © ismeretlenséggel szemben mérhetetlen ellensze"' vet érez. Minden környező ház padlásáról, a tetők ©s£ repei mögül vad pnskatüz és cépfegyvergoly0' zápor zúdult ránk, egy pillanatra sem biztosi^ azt, hogy a következő pillanatban épségben gyunk-e és én mégis azt a velem szemben leV szerencsétlen fekete ablakot állítottam be dühö"1 központjául. SzétSöltem s ez az ablak kesén"?' jajgatással, irgalmatlan csörömpöléssel vált lattá. Mikor ezt a munkát sikeresen berejiv.tr akkor éreztem másodszor azt a bizonyos ha'* félelmet, amit »a halál völgye* és egyéb retten®' tes cimü ponyvaregények irói közölnek. A pisztolyom nem sok veszedelmet nyújtod most mégis, amikor üresen maradt a kezemben, megmagyarázhatatlan félelem kerített batatmá»* Ismétlem, gondolkodni nem tudtam. Csak hogy ® ember gondolkodás nélkül is cselekszik, külön0' sen. akkor, amikor az ösztönei vezetik, pár ugrásra levő kis Olympia személykocsi ' neke majdnem a földet súrolta. Ha egyéb a'^' lommal ilyen kocsi alá kívánnék mászni. győződésem, hogy sohasem sikerülne. De olt ban az irgalmatian puskaropogásban, azt a pillanatok töredéke alatt a kocsi alatt vO!t©p Itt már volt időm arra, hogy gondolkozzam-. , hiába mondja Madách, hogy okoskodás a tett lála, itt a kocsi alatt jutott eszembe, hogy a © zembem tömve van megtöltött tárakkal. Beny^ tam a pisztolyba a tárt, kimásztam az autó © ' sokkal nehezebben, mint ahogy alábújtam és lövöldözni kezdtem a láthatatlan célpontok j*., Igy tartott ez több órán keresztül, öten v';. tunk katonák a téren, egyikünknek sem tőr©, semmi haja. Hanem amikor végre elcsendésCK a >haretérc, egyik katonám táskájába téve » , volvert, BCfll CppCfl a legszelídebb hangon © szólalt: jiji — Ha most egy ilyen lövöldözős pasas kerülne, hát esak szájon vágnám .. .1 A Ez a nyugodt derű feledtette el az pillanatok alatt ezt a többórás tűzharcot r nem is gondolt, bogy valami komolyabb esf|e 9 \ detet hajtson végre: egy egyszerű boxütés ®s dolog el van intézve. Igy lelt el Húsvét vasárnapjának délutáni*' 'é Lobogók WTIJ1 A bácskai irt során keresztül mentünk ^ Amikor már nyugalom költözött a vidékre. * nem minden falun és majdnem minden 10' megkezdődött a kitfizott lobogók bwtóW* mert a lobogóknak külön nyelvük van. fcé Ludason, Csanta véren, Palicnon megható pet nvujtottak azok a rögtönzések, amely** „AÜ lókért üdvözölték a magyar honvédeket. rr„f,a padláson kidugott rud végén egv piro6 egy fehér férfi ing és egy zöld női Vöfény>v ^ meg azt a három szint, amely lobogva . tötte a falvakba érkező magyar honvéds^ tf szeretetnek, a ragaszkodásnak olyan k'cöv^ n'"' pei voltak ezek, amelyek legszebb ©n1' vf'í fádnak. Ezek a zászlók beszéllek és szaj™ [s / szaesengi a multat és belecsenj: a ^„Xzn színek" és szavak lelket öltöttek s a !elk?.*f *»' resztül megmntatkonott az ember A« f11 nek »őri kell állnia a vártán* ***** Kalmár-M»r«n ára1. • 11 jp tm m (Afiee wT«ífrn.Trt.« tér) 118 Gv°r$ munta. HJW LUCZA JÓZSEF °r0' W5SSS8SS& VlSlífSffiSfit-W ^ Takarékosság*^.