Délmagyarország, 1941. május (17. évfolyam, 98-123. szám)

1941-05-27 / 119. szám

Szeged ieviiteién maximálni fogták a fa ár át » Eviekextei a kamarában a iUxelőanyaqhiányvől (A Délmagyaro rszág munkatársától) Né­Kány nappal ezelőtt beszámolt a Délmagyaror­tzág a szegedi fa-kiskereskedőknek dr. Pálfy József polgármesternél tett panaszáról. A ke­reskedők elpanaszolták, hogy mostanában na­gyon kevés fa érkezik Szegedre s ami érkezik is, a nagykereslcedőknél marad, a Iciskereske­'űclem nem tud fához hozzájutni s es az üzlet­telenség exlsztenciális érdekeiket veszélyezteti. Ebben az ügyben a kereskedelmi és iparka­mara hétfőn délután értekezletre hívta össze a tüzelőanyag árusítással foglalkozó nagy- és kiskereskedőket- Az értekezleten részletesen megvitatták az egész tiizelőanyagproblémát és arra a nézetre jutöttak, hogy a jelenlegi tüze­lőanyaghiány oka az árkérdésben keresendő. (3 Délmagyátorsság munkatársától) Vak­merően végrehajtott betörést jelentettek hét­főn a szegedi rendőrség központi ügyeletén. Vitéz Simon Mihály Alsónyomás-sori lakös be­jelentette, hogy édesanyjának Pálfy-utca 54. szám alatti lakásából ismeretlen tettes, vagy tettesek elvittek 30 darab 10 és 20 koronás ara­nyat, i kiló ezüstpengőt, négy kiló 10, 20, 50 fil­lérest és mintegy ötszáz pengő értékben papír­pénzt. A feljelentés után a rendőrség megkezdte a nyomozást, amelynek indulópontjául az szol­gál, hogy a betörést a helyzettel ismerős egyén követhette el, aki tudta, hogy Simon Imréné Házában arany- 'és ezüstpénzek vannak felhal­mozva. Gyorsan keltett végrehajtania a betö­(A Délmagyarország munkatársától) Impo­záns külsőségek között ünnepelték meg hétfőn este a szegedi levente egyesületek, a katolikus egyletek és a munkásifjóság a Délvidék felsza­badulását. Ugyancsak ezalkajommal köszöntöt­ték dr. Glattfelder Gyula megyésfőpásztort 30 égés főpásztori jubileuma alkalmából. A kettős ünnepség bevezetéséül a katolikus legényegyletek az ujszegedi Szent Vince Kul­túrházban este 8 órai kezdettel díszgyűlést tar­tottak. Ezen részt vett a zentai katolikus le­gényegylet küldöttsége is. Kapossy Gyula püs­pöki tanácsos felszólalásában a Délvidék visz­saatérésének jelentőségét méltatta, majd a ju­biláló megyésfőpásztorról emlékezett meg. Tóth László, a somogyitelepi legényegylet dékánja szólalt még fel, majd zászlók alatt az újsze­rűi barlangkápolnához vonultak. Itt ismét Kapossy Gyula mondott szentbeszédet Rámu­tatott, hogy a magyarság útját & magyarok Nagyasszonya irányítja. Erről az útról, áme­nét Isten jelölt ki, eltérni nem lehet Aki nem Wületes kérészteuy, az nem becsületes ma­Akik krisztusi etika nélkül akarnak Ma­gyarországot teremteni, azok gonoszok- Jelszar Vakkal, üres frázisokkal nem lehet országol to­és nem lehet megtartani sem­*Wán. dr. Beeker. Vendel fi. apát tanügyi fő­A nagykereskedők sem kapnak fát, amíg meg nom történik az új ármegállapítás, a termelők nem szállítják le a szállításra váró készleteket. Dr. Demény Alajos kamarai főtitkár beje­lentette, hogy a fa árának megállapítására vo­natkozó rendelet pár napon belül megjelenik és akkor a kamara azon lesz, bogy az elosztás körüli panaszokat orvosolja. Kérni fogja a ka­mara, hogy Szeged területére mazimálják a faárakat és olyan intézkedést is kérnek, amely kötelességévé teszi a nagykereskedőlenek, hogy a Szegedre érkező fa bizonyos százalélcát ad­ják át a kiskereskedőknek. Az árrendelet megjelenése után a fakereske­dok értekezletét újra összehívják és ezeket a problémákat végleg tisztázzák. rést a tettesnek és esetleges társainak, igy minden bizonnyal tudták azt, hogy a lakásban az ágy alatt szákajtókban fekszenek az arany­pénzek és az állandóan pontosan lemért ezüst­pénzek, Kilónként gyűjtött pénzmennyiség állt az ágy alatt s a betörők a helyzet ismeretében valószínűleg az ablakon, vagy ajtón keresztül adogatták ki az elrabolt pénzesszakajtókat és a penzeszsákocskákat, amelyekben a papírpénz volt elhelyezve. A megindult nyomozás azzal az eredménnyel járt. hogy az eltűnt aranypénz néhány darabját megtalálták, a kapott sze­mélyleírás közelebb viszi a rendőrséget a ke­resett betörő személvéhez. Valószínű, hogy a mai nap folyamán kézrekerjöl a gazdag ssák­mányú betörői. tanácsos rövid litániát mondott s felszentelte a katolikus legényegyletek által a Délvidéknek adományozandó díszzászlót Az egyházi szertartás végeztével a most már hatalmassá növekedett ünneplő tömeg lampionos menetben haladt át a hidon, a Gróf Apponyi Al­bert-utcán a püspöki palota elé, abol csatlakozott az ünneplökhöz a levente egyesületek ugyanesak lampionos díszszázada is. A püspöki palota erké lyére belépő megyéapüspököt hatalmas él­jenzéssel fogadták. A főpásztort előbb a leven­ték, majd a Katolikus Dolgozó Leányok és a ka­tolikus legényegyletek szónokai köszöntötték. Dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök az üdvözlésekre adott válaszában többek között a következőket mondotta: — Boldog vagyok, bogy ax ifjúság mindig többre, mindig jobbra törekszik. Boldog vagyok, mert az ifjúság bebizonyította, bogy lehet rá jö­vőt épitem. Ha ilyen szellemben dolgoznak a jö­vőben is, ugy az egész magyar nemzet áldása fog­ja kisérni munkájukat Keresztényi becsület, ke­resztényi hűség legyen az összekötő kapocs, amely egybeforraszt nemcsak benneteket, hanem az egész Magyarországot A megyéspüspök ezután megáldotta a dísz­zászlót, majd fogadta a sentaiak küldöttségét, miközben a leoentezeneka* indulókat játszott Ezután az ünneplők az Országzászló elé vonni­tnk, ahol Kapossy Gyula beszéde után Kapát Sándor a zentaiak nevében adott hátát, hogy visszatérhettek tm anyaországhöa - '/*' DÉLMAGYARORaZÁG KEDD, 1941 MÁJUS 27. • MAGYAR JMYILVÁNOÖSÁG DEMAGÓG FRÁZISOKKÁ ám.,, vamszui a Nemzeti Újság vasárnapi száma ugyanezzel a címmel azokra a támadásokra, amelyeket Maróthy-Meizler intézett lapjuban a magyar katolikus püspöki kar ellen. »A szociális eu­ciklikák- évfordulója alkaimáboi a délutáni nyilas lapban — irja — minösitctlcu laniadas jelent meg a magyar püspöki bar ellen a fő­szerkesztő tollából, aki ugylátszik uem isineri a katolikus tömegmozgalmaknak sem tartal­mát, sem erejét, noha annakidején erég közel állott hozzájuk és azok vezetőségének kijelen­tése szerint azért szakadt el tőlük, legalább is ennek nyilvános megállapítása ellen nem tiltakozott —, mert azok élen nem kapott becs­vágyainak megfelelő vezéri szerepet. Most ugylátszik mindeo alkalmat megragad, hogy a táborba, amelyet otthagyott, egy a tömegek felé forduló demagógia kezdetleges állításai­val belekössön*. Arról is irt Maróthy-Meizler, hogy a nagy szociális enciklikák nem jelen­tek meg még magyarul és népies kiadásban. »Fel kell világositanunk — írja tovább a Nemzeti Újság —, magyarul is többször meg­jelentek, népies kiadásban is, még pedig bá­rom alkalommal is, utoljára 4üü.<iOO peldauy­ban, példányonkint a filléres úrban*. Végül ezeket olvassa rá Maróthy-Meizlerre a ma­gyar katolikusság reggeli napilapja: »lllenék tudni a képviselő urnák, nem volt meg tömeg­Szervezés Magyarországon, amely olyan óriá­si eredményeket ért volna el, minfr éppen ax Actio C'atholica, — szervezési lormáuiól is, a szociális enciklikák mögé csatlakozó eszméi­ből is akkora tömegmozgalmak fakadtak, műit soka még a magyar történelem folyamán. A képviselő urnák alkalma lesz látni, hogy a hitélet terén és eszmei célkitűzéseiért is mek­kora tömegeket tud megmozgatni a magyar Actio (Jatholica«. HERCEG FERENC klasszikus veretű cikkben fog­lalkozik a magyar birlapirás ünnepével »A sajtó napja* címen irt vezércikkeben a Festi Hírlap vasárnapi számában. A magyar irás great old man-je méltatja a Sajtó Házának felavatását, valamint a Magyar Hiriapirok Országos Nyugdíjintézetének hatvanéves mun­kásságát, majd a következőket irja: »A sajtö­nap már azért is figyelmet érdemel, mert az ujságiró csak kivételesen szokott ünnepehu, ha pedig mégis megteszi, akkor sem a maga, hanem a mások fejére hullat babért és vilá­got... A sajtó érdekeit nem tudja szolgálni az újságíró, ha mégis megteszi, akkor bele­betegszik, mint a méh, ha fegyvernek használ­ja fullánkját. Az igazi újságíró élete merő le­mondás, olyan ö, mint az a közlekedési rend­őr, aki ázva-fázrva áll a keresztúton, ahol más emberek szekerei nyikorognak az élet kincsei alatt. A magyar sajtóról köztudomásu, hogy igen magas szinvonalon áll. Szellemi és anya­gi fölkészültségével ki tudna szolgálni akár egy világhatalmat is. A jövőben talán még inkább meg fog erősödni és magasabbra fog nőni, mert hiszen a Sajtókamarában megifjo­dott. Ha voltak a múltban hibái és gyöngesé­ge!. azokat elsöpörte és elmosta a nagy víz­özön, amely megváltoztatta az ország abráza­. tát és újjáteremtette a magyar sajtót is. A jövőben a Kamara felel az ujságirók jóhiré­ért Olyan nagy fegyelmi hatalma van, hogy könnyűszerrel tüzrevetheti a sajté kertjében burjánzó gyomot A Kamara jövője aszerint fog alakulni — folytatja Herceg Ferenc —. tud-e tekintélyre szert tenni Tekintélyt nem adhat a kormány, azt tégláról-téglára magá­nak a Kamarának kell fölépítenie. Hogy te­kintélyt szerezzen, az újságok és ujságirók jo­gos érdekeinek elszánt védelmezőjeként kell fellépnie. A nemzet hivatalos vezérei meg fogják érteni, hogy a Kamara nem a kormány, hanem a sajté szerve. Ha ellentét támad a • halalom és a sajtó közöt — ami végre min­dennap és mindenütt a világon megeshetik —, akkor a Kamarának feltétlenül a sajté oldalán van & helye. Ezért alapították 1 A kormány majd tud magán segíteni-:. Herceg Ferenc ez­után igy folytatja cikkét: »A politikai hatalom birtokosai azt is meg fogják érteni, hogy a Kamara rendületlenül ragaszkodik * szabad diskufcszié jogához. Mi ujságirók jól tudjuk, hogy rendkívüli módon kényes helyzet, mely­be a háborús légkör nemcsak Magyarorszá­got, de az összes semleges ós nemhadviselö Nyolc kiló pénz, harminc darab 10 és 20 koronás arany és többszáz papirpengő egy ismeretlen betörő zsákmánya A DélfidéK felszaMuiűsat ünnepelte és o lublláló pieanéspnspőhöt üdvözülte a szeded! mnnkáslffasád Zentai küldöttség az ünnepi felvonulásban

Next

/
Oldalképek
Tartalom