Délmagyarország, 1941. május (17. évfolyam, 98-123. szám)

1941-05-18 / 113. szám

Kunsági Rum és Likőrgyár ír * „s £, _ .. <r . . T«1í!oa lf'35, Koimth Laiw augArut 11, A htnduk ősz Vándorlója: anéves Rabindranath Tagore Teste olykor a Balaton partján, az Adriaitenger fövenyén, vagy egy kis bretagne-i falu parasztházában pihente ki a lélek fáradalmait. Ahová megérkezett, áhitatos sorban álltak az emberek; ahonnan elment, márványeniléktáblak marasztalták ott azt az időt, amit eltöltött az emberek és a lelkek között. Köntösére legendákat hímezett a csodálat, szavait gyöngyházfénynyel ragyogta körül a szeretet, lépteit halk muzsikával kísérte a megbékélés. Gyógyítani jött embereket és kon>kat Fáradhatatlan vándorolja nem ért réget a való élet és a létező világ határán: messzebbre nyúlt, oda, ahol a csodálatos tisztaságok, a lelkek fölszabadult pillanatai lobognak, mint a lángok, mint a fáklyák fénye az éjszakában. " " . A hinduk ősz Vándorlója bejárta a Föld miniden zugát, ahol azt remélte, bogy megtalálhatja a világ drága kincsét: a lelket Ennek bajaihoz nvult a hozzáértő orvos biztos kezével, ennek örömét festette opálszinekre, ennek szomorúságát dalolta meg olyan rímekben, • amelyeknek csengése hasonlít a Szent Folyó hullámrezdtiléseihez; ennek vágyait, álmait csillogtatta meg a megtalált igazságok tükrében s vitte, vitte magasra, valahova a világ fölé, hogy lássa a föld és vegye észre minden emberi lélek, 'A NEVE íCkszor elénk kerül, ha gondolkodunk. Rabiniranatli Tagorének hivják. AJig van név a világon, amely mint személy megjelölés határozatlanabb volna. • A neve csak hallalszik, csak .visszhangzik a völgyekben, vagy a hegyek pe reméli: a lelke él benne az emberekben. Más nevek talán történelmi pillanatokat rögzítenek meg, falán egy-egy nagyszerű eredményt. jelentenek, talán fogalommá lellek: ez a ncv tul van az emberi hiúságokon. Egy világ cz a név s épp ezért meghatározhatatlan, nem személyhez kötött. Valami, ami több, mint az élet, mert soha nincs elmúlása. Valami, ami éppen emiatt együtt él állandóan veled, velünk, mindannyiunkkal. Valami megmagyarázhatatlanul ismerős dolog ez a név, amelyet megszoktál, amely a mindennapoknak felszínre nem törő, de életednek, munkádnak, örömödnek, fájdalmadnak öntudatlanul átélt lényege. Mint az esti harangszó, ami nem uj előtted s mégis hoz valami hirtelen megcsöndesülést, egy percnyi gondolkozást időt, ha meghallod a kondulását. Nem ég benned ez a név föl-föllobbaró lánggal, de izzik, mint a zsarátnok. S anélkül, hogy tudnád: meícgit. Amikor kimondod: a név betűi fölött megjelennek a láthatatlan fekete hangjegyek cs egvszercsak muzsikálni kezdenek * szótagok. tCtemük, melódiájuk van s olyan mély bugással rezdülnek meg az ajkadon, mint egy aocturno a cselló búrjain. Nem a betűk zenei sorrendje miatt hallod ezeket a melódiákat, hanem azért, mert a név lelke benne él valahol a szivedben s rezonál, megcsendül, ha fclédhuUümixk a Költő neve. Rabindranath Tagore,,, A HINDU MESÉK titokzatossága, sejtelmessége öleli körül, pedig nincs benne semmi titokzatosság, semmi scjtclmesség. Ez a lelkekben van, amelyeknek mélyén kutat Fenn és lenn jár állandóén, látja a nyugodt tavak sima tükrét a rengetegek közepén" s felkeresi azokat a helyeket, ahol az istenek is civakodnak. Előtte van az élet és a halál minden kérdése, szavai tiszták, mint a mesék islenpárjának szerelme. Ezüstfehér hajával olyan, mint a hindu történetek hószelleme, aki átlebegi a világot, hogy magához hasonló tiszta, fehér nőt találjon s megünnepelje vele a csodálatos isteni nészt. — Messze fönn Északon van egy tejfehér hó. val borított hegycsúcs, mely ugy hasit a mennybolt kékjébe, mint a hirtelen fölharsanó kacagás a mélységes csöndbe — mondja a mese, amelyből a költő lelke született. Lenn a mélyben a begy lábánál csöndes kék tó. terül el, kék, mintha cseppfolyós lapis-lasulj volna. S a tavon hófehér hattyúk úszkálnak, mint megannyi levált és lezuhant darabjai a vizben tükröződő hegy hótömegének, melyek életrekelve, most a lótuszok lágy szarát csipegetik. Mert az arany lótuszvirágok" sokasága ugy borítja a tó Hötftkék Ufl»ját. mint ai égboltot a csillagok. Ide hozta egykor a Nagy Isten iíju aráját menyegzője után. S egyszer egy hattyú szárnyalt alá a Kailás hegy-fokáról a mélyben fekvő tó fölé. Elhagyta a hófödte hegycsúcsot és útjában nem kisérte más, csak testének mely kék árnyéka a havon... így kezdődik az a hindu mese, amely ott él a hallgatág emberek ajkán, ahonnan Rabindranath Tagore elindult. NYOLCVAN ESZTENDŐ repült el egymásután, mint megannyi nyugodt szárnyalású madár a Költő felett. A világ ebből az alkalomból ünnepli. A hinduk -Ezüst Embere* most üli meg nyolcvanadik születésnapját. ,.Viszszafelé indul az eltűnt idő lépteinek nyomában s megáll egy-egy állomásnál, ahol utazásra készen várakoznak rá a meggyógyított hófehér lelkek. Mincl közelebb van a mai időkhöz, annál gyérebbek az állomások s annál kevesebb a váró lélek. Kezét kinyújtja, feje ezüstösen csiliog, mintha diadém takarná a haját s szótlanul hallgatja — mint ahogy egykor mondta — az Idő szekerének dübörgését. Valaki megáll vele szemben és beszélni kezd: — Uram, Testvérem, messze mentél utadban a világtól. Az évek hulltak s te ebben az idők esőjében kerested a szürke felhők mögötti napfényt. Be akartad aranyozni a te lelked fényével a többi lélek életét, meg akaptad mutatni mindenkinek azt az igazi arcot, amit majd a halál nyugalma rajzol a hazug emberi arcvonásokra a ravatalon. Szeretted volna az embereket kezüknél fogva odavezetni végtelen, csöndes álomban fekvő tetemükhöz, hogy meglássák: csak az az élet ér valamit, aminek végén nyugodt, derült tiszta 'álommá válik az elmúlás. Szeretted volna a rimefe imájára megtanítani az embereket; akartad, hogy még életükben átlépjék azt a küszöböt, ami az örök igazságok megismerésének fénylő birodalmába vezet. Akartad, hogy lélekké váljék minden ember s hogy ennek a léleknek parancsa legyen a más örömének öröme, a más szomorúságának szomorúsága, a más fájdalma fölött érzett fájdalom. Akartad a végtelen testvérséget s azt, hogy végre megszülessék s lélekkel telt ember a hófödte csúcsokon és tiszta kékvizű tavak partján. — S az évek hulltak s az évekkel együtt hulltak az emberek. Nem csalódtál bennük, hiszen a lelküket megtalálod abban a világban, ahová lassú léptekkel magad is lépkedsz. Nem vagy öreg, ezt nem is mondja ma sem rólad senki, hiszen Anatol Francé szerint ta legöregebb ember az, aki legközelebb van a halálhoz. Ez pedig nem mindig a legidősebbe. S te nem vagy közel a halálhoz. A lelked él njajd, csak a tested pihen. Azok halnak meg, akiknek megnémul a lelke. Menj tovább s állj meg egy-egy pillanatra az azúrkék ég gazdagsága alatt, vagy valamelyik bretagne-i parasztház szegénységének ' közepén: mindenütt találsz gyógyulást váró embereket. Talán még nem mernek elédjönni. mert nagyobb a bűnük, mint amilyen fehér a hószellemek fehérsége; nem mernek megmutatkozni melletted, mert rettegőbb a szivük, mint amilyen nagy erő azoknak ereje, akik a rettegést előidézik. De azért esak menj közéjük s mond el újra, amit mindig elmondtál nekik ... Talán ezt mondja majd valaki a nyolcvan esztendőt megülő ünnepségen Rabindranath Tagorenak, A BÉKE PARTJA a vér tengerén tul fekszik _ mondja egy helyen Rabindranath Togare —, de a legerősebb messzetátóval sem láthatjuk meg a baloldalt. TuJsok az ember vére ahhoz, hogy ez a tenger kicsiny lehessen. Pedig lényegében mindig a túloldal felé törekszünk, de ezt sajátságos emberi módon akarjuk elérni. Küzdünk érte a ebben a küzdésben az ember óriásira nő, ha mindent magához ragad: de önmagát megtagadja, harmóniához jut. Ebben a harmóniában béke van, ami el nem érhető csak külső szervezkedéssel, szövetkezésekkel hatalom és hatalom között; ez a béke Igazságon nyugszik, önzetlenségből és megértő szeretetből áll. A szeretet pedig tjem puszta ösztön, mert ez az igazság, az igazság pedig törvény. S ez a törvény nem a látszat törvénye, hanem a való igaz élété. Ha a halál volDa az igazság, akkor a létezés szivéből eltűnnek az.öröm szelleme. Ez lehet oagycD f&Iteafi rumok lifc*r$k kicsiny, hiszen a mécsesnek is, amit éjszaka meggyújtunk csak kicsi bele és kevés olaja van. Ét mégis félelmetlenül ég kicsi lángja a roppant sötétség közepén, mert tudja, hogy a világosság igazsága, amelyből táplálkozik, végtelen. * Nyolcvan év bő aratása van asztagba rakva most a költő előtt. 11a leül egy kőre, töprengő magányában minden dübörgésén tul hallja az igazság himnuszának melódiáit. S hallja, ahogy messzehangzóan éneklik fölötte láthatatlan a bín~ du énekel: Lét homlokán ragyogok én Fényemtől éj árnya rebben S az életnek gyötrő lángját Hűsen oltja nektárcseppem; És az idő hulláminak Sötét vize fölött fénylek, Hol örökké hánytvetetten Roncsként úsznak tört remények, A halk dallamban muzsikálnak a költő ,neré« cek betűi... KMinár-Maron Ferenc Legfőbb &cfeH!ei£s! Ujitsa fel házának homlokzatát itemesvakolattal (ÓTI-palota, Népbank-ház stb., stH Gyártja és szállítja 371 Alföldi Cemenfóru&jdr t% Kereskedelmi RT. SZEGED, MÉRET-UTCA 15b. SZÁM Szeged sz. kir, város adóhivulalatóL . . . /1941. va. 62. Hirdetmény a. házbérjövedclem évközi változásának bejelentéséről. Ha valamely bérbeadás utján hasznosított épület (épületrész) bérjövedelme a házadókivetés alapjául vett bérjövedelemmel szemben időközben emelkedett, vagy csökkent, a ház tényleges birtokosa köteles a bérjövedelem összegében beállott változást május hó 201" a városi adóhivatalnál bejelenteni. A beállott változás alapján az ér másod'k félére kivetett házadút megfelelően helyesbíteni kell. A ház tényleges birtokosa a bérjövedelemben beállott változást az e célra szolgáló és a városi adóhivatal épületében levő dohánytőzsdében aa előállítási költség megtérítése ellenéiben beszerezhető nyomtatvány-ürlap felhasználásával, házán-1 ként külön-külön tartozik bejelenteni A bejelentésekre a bevallásokra megállapított szabályok érvényesek, ezeket tehát ügy a háztulajdonos (meghatalmazott), valamint az érdekelt bérlők is aláírni tartoznak. A bejelentésben mindenkor a májusi házbérnegyedben illetőleg a május havában járó nyers házbérjövedelemnek egy teljes átszámított őszY .szegét kell feltüntetni. A bejelentés tárgyát alkotja, minden, rendszerint bérbeadás utján hasznosított és az április havában üresen nem állott bérlettárgy, amelynek május havi (negyedi) bére a novemberi bevallásban bevallott bértől bérengedmény béremelés, vagy uj bérbeadás következményeként eltér. Nem képezik a bejelentés tárgyát az év havában üresen állott bérlettárgyak, valamint azok ® helyiségek, amelyek néni bérbeadás utján hasznosittatnak. ideértve azt,az esetet is, ha a háztulajdonos valamely eddig bérbeadott lakásba kőltőzik. Aki az évközi változás bejelentésére iranvum kötelezettségének május 20-ik napjáig nem tes» eleget, az előállott bércsökkenés folytán járó adótörléshez való igényét elveszti. Ha valamely olv évközi változás bejelentésé., mulasztja el. amelv a beállott iövedelememelk^ dés folvtán terhére előírást eredményezne, nA * bejelentés elmulasztása miatt annyiszor kell pengőig teriedhető pénzbírsággal büntetni, mim ahánv bérlettárgynál a bejelentést megtenni mulasztotta. . T Amennyiben valamely éniiletb>n LéresőkUuesek és béremelkedések is következnének be s házbirtokos csuuán a bércsökkenéseket veszi " bejelentésébe, ellenben abból az e«ves b'érlem^ nyék jövedelmében iVállntt emelkedést kihaSTT" cselekménye adócsalást képez. Szeged. 1941 május hó 3-án Városi ailóhlvat*"-