Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-20 / 89. szám

A PALICSI TÓ PÁRTJÁN Pálics, április. (3 Délnwyyarorsxág munkatársától) A csipkésen faragott kapu hajlata mögött haragoszöld sávban látszik a palicsi t6 viza A „Dél Balatonja" fölött hetek óta alig sütött a nap: állandóan borongós, esős idő festette sötétre a tavat Hatalmas kiterjedésű, furcsa, vastag kiflialakjával körülöleli ez a tó az egész környéket partján mindenütt weekendházak, kabinok, szállodák és új, modern magánvillák, Esak hátul, a kifli alsó hajlatában, a csantavéri határra néző részén övezik a tavat apró, nádfödeles tanyák. Itt találkozik a mondáin világ az ősi formákkal, itt fog kezet az esti jazz az örök parasztházak muzsikájával. Talán egyetlen forgalmas fürdőhely® sincs a világnak, ahol ezt a képet meg lehetne találni, a mnnka és a szórakozás egy ütemre lépnek itt a palicsi tő partján, A Dél Balatonja Nem hiába keresztelték el Dél Balatonjának. Vize napsütéses időben világoskék, olyan, toint a felhőtlen ég. A szeles napok alatt zöl'des villámokat szórnak a tajtékok, mintha a dühödt Neptun hajtaná őrjöngő kedvében a zöld hullámparipákat. Csodálatosan szép kép. Homokja szürkés, 'csaknem fekete. Ez a természeti különlegesség azntán rendkívül érdekes tükröződést ad a tő vizének- Alig egy ugrásra San az egykori határtól, Szegedtől mindössze harminchat kilométer. Hajdan az országnak, különösen pedig a Délvidéknek egyik leglátogatottabb fürdőhelye volt. Szállodáiban nem egy világhíres ember üdült, a parton számtalan közismert egyéniség horgászott s benn a bárban nyüzsgő sokaság élvezte a pihenés és szórakozás színes örömeit- Egy régi borlapot találtam egyik szálloda lim-lomjai között: 102 féle italt s az étlap szerint 98 fél© ételt szolgáltak fal a fürdőszállóban. Eltűnt és előkerült feliratok Egyelőre üresek a szállodai szobák, csönd .Van a palicsi tó partján, A nagykiterjedésű park árván, magárahagy ottan nyújtózik végig az epületek előtt. A park közepén csak egyike maradt meg a hatalmas kékszínű, terméskőből készült kétméter magas virágvázának; a másikat valami eltévedt golyó találta el. Itt is megpróbálkoztak a csetnikek zavart kelteni; a tiwmkétemeletes, fordított kúpalakú toronyból lövöldöztek lefelé. Azóta rend van a toronyban) a park bejárata mellett, mint valami rettenthetetlen óriás, vigyáz a vidék nyugalmára. Nyílegyenes út vezet alatta a tóig: pontosan szemben a Kabinépiilet ring lassan a vizén, csipkés faragása, apró tornyai, díszes bejáratai üde játszadozással nézegetik magukat a Dél Balatonjában. Télen mozgalmas sportélet folyt a kabin épülete előtt: a befagyott tavon jéghákketl-pálya várta a gondtalan sportolókat a megszámlálhatatlan koresölyapályák mellett. A szálloda éppolyan méltóságteljes komolysággal néz ablakszemeivol a tóra, mint hajdanában. Általában minden úgy maradt, amilyen régen volt. Csak egy valami tűnt el a partról, az a tábla, amely a palicsi tóról tel Kosztolinyi költemény idézetét tartalmazta. Valamelyik Padláson őrzik s napok múlva visszakerül a régi helyére éppúgy, mint a postahivatal magyar felirata. A bevonuló magyar katonák lövették a posta épületének homlokzatiról a szerb feliratú táblát a a Birillbetüs tábla alól egyszerre előtűnt a régi magyar, duálisainké tábla! 3fagy. kir. Tdvlró és Postahivatal. EhDffMAG7ARORSZAG VASÁBNAB, J54I. ATHTTTS 20. m Tavasai férfi. é» nölruhál festesse, tisztíttassa BAVJII '9 kelmsfetW- is MKU Y ML vegyl'sültonáf Mérey-n, &b, ipartelep: fisaba-u. 4», TfiL? 8WG, ben az épületben éppúgy, mint a szállodákban és a kabinokban mázsaszámra volt felhalmozva a lőszer és a fegyver a komitácsik Rendelkezésére. Ma már bőséges hadizsákmányként van elkönyvelve a többi itt talált felszereléssel együtt. A »hátrafelé vezetett* palicsi villamos Paliosfürdőröl pirosra festett villamos futkároz a környékre, sínpárja bevezet Szabadkára- Elfut a Budapest—Belgrád—Konetantináipoly vasútvonal vashíd ja alatt: a Keleti expressznek ezt a hídját felrobbantották a kivonuló szerbek. Levegőbe röpítették az állomás épületének egy részét isj itt. állt a messziről látszó víztorony. A híd sínpárjai az ég felé kunkorodnak, maga a híd úgy bukott rá az úttestre, mint valami részeg vasóriáa feje. A közelben nem igen maradt ép ablak. Egyébként a városban nem látszik más képe a pusztulásnak. Néhány ház falán apró gödröket és Vakolathullott sávokat ástak a golyók; a villanytelep és a csipkegyár falai megszenvedték azt, hogy a csetnikek szállásolták be oda magukat rövid ideig tartó támadásuk tartamára. A gyönyörű szabadkai városháza érintetlenül, épségben ússza meg a viharos napokat s most már büszke méltósággal hirdeti impozáns kiterjedésével és díszes architektúrájával, hogy szobáiba beköltöztek azok, akik most már megőrzik az utcák békéjét és nyugalmát. A rend kérlelhetetlen képe ez a fölényes és fölényességében is szinte gyermekesen díszes városháza. Olyan, mint valami kőtábornok Szabadka város közepén. Ennek a fölényes nyugalomnak biztonságában lassan-lassan meg is nyíltak már a házak, kinyitottak az üzletek, megindult a nyugodt, munkás élet a vidék legnagyobb városában. A villamosok csilingelve szaladgálnak PaHcsfürdőtől ide és innen vissza. Most már semmi sem zavarja az útjukat Ezeknek a villamosoknak számunkra egészen különös sajátsága az, hogy nem a nálunk megszokott villával futnak, hanem a villanyvezetékhez érő kis esígakerékkel közlekednek "A kocsikban nem elől helyezkedik el a vezető, hanem hátul, mintha azt akarná ez az intézkedés bizonyítani, hogy itt nemigen jön számításba az emberi erő, úgyis mindent elvégez o gép, Szinte mulatságos volt az első pillanatokban látni: az embernek az volt a benyomása* hogy talán nem is tud menni az előre, amit Igy hátul vezetnek. De a vidám csilingelés ebben a megindult forgalomban megmutatja, hogy így „visszafelé" sínes baj a kréta körül. Ilyen apró különlegességek annyi új színnel tudnak megtölteni egy-egy várost, högy az ember nem győz betelni velők- Egy új épületsor, amit eddig nem láttunk, a világnak egy új arca, amit eddig nem ismertünk, a kövek új Ornamentikája, amelyet talán sehol másutt nem lehet megtalálni, új szokások, amelyek megmosolyogtatnak, elcsodálköztatnak; ezt adja a látvány, ami elénk tárul. Kinn a környékbeli tanyákon éppúgy eszik az emberek a szalonnát, mint idehaza, de a kenyeret már másképp szegik. Két vágással úgy •szeletelik, hogy a levágott karéj mindig „sarkos" legyen. Ugy látszik, itt mindenki szereti a „serelit". Ha már a szeletelésnél tartunk, térjünk ki arra is, högy a nemzetközi betonútat is „megszcletelték" a határtól Szabadkáig terjedő útszakaszon éppen nyolq helyen. A robbanóanyag Csúnya pusztítást vitt véghez a remek betonúton, hatalmas gödrök, mély zzakadékok keletkeztet egy-egy Óriási detonáció nyomában. Külön meg k©U Itt emlékeznünk arról a nagyszerű teljesítményről, amelyek derék utászaink véghez vittek: W-Jfl ío*m| teherbírású utászhidakat emuitok szinte percek alatt az útszakadékok f«lé és a legrövidebb idő alatt bletozítottik a magyar honvédség elényoauláeát HUNGÁRIA GRIL1 -ben minden este hangulatos Garay, Boronkay, Gyártás-trió. Bejárat a hallból, szolid árak, asztalrendelés a főpincérnél. 203 Katonamunka a palicsi parkban Ezen a vidéken már csak ezek a hidak mutatják, hogy itt a pusztulás keze szántott bele a földbe. Egyébként minden a megindult élet és a meginduló munka ütemét zengi; az útalci mellett ekék elé fogott lovak tapossák a fekete földet s a barázdákba beköltöztek, hogy termést hozzanak, a gabonaszemek. A tanyák korábban elmenekült magyar lakossága máti mindenütt visszatért és megkezdte azt. a mun-\ kát, ami a legfontosabb. Ez a földszeretet megV mutatkozik még ott is, ahol az ember legkevésbbé várná. A palicsi tó parkjában üresen, virágtalanul aludtak a hatalmas virágágyak. Az ideérkezett katonaság felásta, megmunkálta, ezeket a virágágyakat, megnyeste a fákat, leszedte az elhagyott, gondozatlan park fáiról a hernyókat, kis esögyüjtő medencéket és csatornákat ásott a fák köré, hogy a megmutatkozó tavasz termésre készen találja az életre kívánkozó rügyet. Akármilyen szürke felhők takarják is az eget, a tavasz mégis Csak előbújik egy-egy napsugárban, megaranyozva a hatalmas palicsi t<S sötétzöld vizét, amely furcsa sustorgással mintha hívogatná le a tóra azokat a színes vitorlákat, azokat a suhanó csónakokat, amelyek itt himbálóznak s amelyek most némán pihennek a klubházak csónakraktérában. A „Csónakok útján" hatalmas tábla és nyíl mutatja az irányt, a tó felé, a felirata „Utaz" már át van húzva s helyette a magyar „kijárat" indítja; majd útba a várakozó paÜ'csi csónakokat. Az esték különösen szépek Pálicsfürdőrt, 3S holdvilágban néma sötétséggel álmodik a tóparti erdő, a fák zenéje mintha Kosztolányi Dezső csodálatos rímeit énekelné és a tó csobogása, amely igen messziről is tisztán kivéKető, mintha a régi idők boldog meséit küldözgetné a környező házikóknak. Éjszaka néha eldörren egy-egy lövés, felrobban valahol egy akna, de ez már a rendcsinálás; a mi katonáink teszik ártalmatlanná az ellenség itthagyott aknáit- Megszokott már ez és talán semminek nem örül jobban a környékbeli lakosság, mini ezeknek a dörrenéseknek. Tudja, hogy itt már, rend lesz, érzi, hogy már rend van és högy d magyar fegyverek örködnek a tájék megzavart nyugalma felett. A távoli tanyák ablakait beposztózták a vonatkozó rendelkezés értelmében, de a lovak hoykanása és az egymásnak felelgető kutyák beszélgetése már nyugodt éjszakákat mutat, amelyeknek végéu harsányan! kiáltja bele a hajnalt a világba a kakas, A nagy magyar Alföld nyugodt képe ez it# folytatása a följebb megkezdett életnek, fellélegzése a megtágul; világnak, amelynek határai között most szabadon dobban meg, mint egy óriási ssiv, a búzatermő fekete föld. A néhány napos ijedt nyugtalanság után a rög és az ember megkezdte a közös munkát az életért, a jövőért . . . Kalmár-Maron Ferenc Bf" Fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett jB| I jó édesanyánk, H özv. Szekolay Szilárdne szül- Szöllösay Lídia 1 • Kispesten f. év április hó 18-án vissza- 1 H adta lelkét Teremtőjének. Temetése $ie Pj B geden f. hó 30-án, d, u. i órakor lesz a j,|| B katolikus temető halottasházából, refor- 'jfm B mátus temetőben levő családi sírhelyre. ' 3 • Szokolay Sándor és dr. gskste Lajosné | seüj. Saokolay Kató gyermekei. ; -q