Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-13 / 84. szám

Vasárnap. 1941. IV. 13. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVII. éffoiuam 84 szám ——— Feltámadás a Feltámadás ünnepén Irta: Berey Géza SoEa meg ilyen feltáma'dásl, söEa meg ilyen ünnepet! A haza éa vallás egy évezíreae red előtt összeforrt s egy évezreden kére i& . keresztre feszitettet. Halálra kínozták elNR resztül összenőtt egysége boldog háljélujával köszönti azt, aki a sírból lép elő: gyötört testet, megcsúfolták és megostorozták, drága csontjait még a keresztfán is megtörtek, lándzsával nyitották meg oldalát s amikor az egek kárpitja meghasadt, kősziklába vájt sirba fektették, a sziklasír nyilasa elé hatalmas követ hengergettek s őrzésere fegyveres poroszlókat állítottak. Es hiába kínozták meg és hiába feszitették keresztre, hiába temették el és hengergettek sziklakövet sirja elé — amikor az eljött az idők teljessége, egy fuvallat elég volt ahhoz, hogy a poroszlók leroskadjanak, porrá váljon a sir száját elzáró sziklakő s kilépjen sírjából felmagasztosodva és diadalmasan, diadalt ülve a halálon és enyészeten: az Üdvözítő Krisztus s az üdvözítő haza. Vér nélkül szerezték meg — mondotta nagypénteki kiáltványában Kormányzó Urunk — és vér nélkül kellett visszaszereznünk. Van hatalmasabb és hódítóbb erő, mint a fegyverek! A zugó motorok győzhetnek a levegőben, a hadikocsik letiporhatnak mindent a földön, a léleknek cs karoknak ereje diadalmaskodhatok az ellenség felett, de van nagyobb erő, mint a levegő és országút motorja, van nagyobb erő, aminek a léleknek és karoknak ereje is engedelmeskedik.s ez a nagyobb erő: az erkölcsi igazság. S most is azért győzhettünk és azért ünnepelhetünk, mert velünk ős bennünk a tiszta igazság, a legyőzhetetlen és megölhetetlen. Az igazságot megkínozhatják és megcsúfolhatják, keresztreteszithetik és eltemethetik, — olykor három nap, olykor huszonkét év múlása kell csak bozzi és győzelmesebben és diadalmasabban lep ki sírjából, mint ahogy összetörve, megtört csontokkal a megnyitott bordákkal a sirba fektették. Három nap, vagy huszonkét év, de a feltámadás napja elkövetkezik. Csak hinni teli benne alázatosan, áhítatta!, egyetlen Pillanatig nem csüggedve, egyetlen pillanatra meg nem lazítva a lelek eresztekeit. A hit csudát tesz, a hit csudát tett most is. Amikor az elnémult harangok megszólaljak újra, Szűz Mária népe Krisztus feltámadásával együtt ünnepelheti déli végeink feltámadását. Az álom valóra vált, a szimbólum testet öltött, a hit parancsa előtt leomoltak a halál kapui, — halleluja, hallemja, halleluja! Ami a mienk volt, a miénk lesz njra. Nincsenek ezeréves véletlenek, nincsenek ezeréves rögtönzések. A mi igazságunk mellett egy ezredév áll lanuságul s milyen 'fádata a vérnek cs hősiességnek, ami ezt az ezredével kitölti. 'K folyók és Eegyelc, S rónák és bércek a mi tanuinkj nem a boszszu értelmetlen kedvtelése, nem vérgőzös gonoszság hóbortja, hanem a történelem erői alkották meg és forrasztották össze azt, ami a hazánk volt és a hazánk lesz. Szent és eltékozbatatlan örökségként kaptuk apáinktól s szent és eltékozhatatlan örökségként adhatjuk át a gyermekeinknek újra, — immár nemcsak az élni segitő hitet, nemcsak a boldog várakozást, nemcsak a szorongásokkal teli készülődést, hanem a testté vált ige, a valósággá varázsolt szimbólum szent örömét is. Az ezerév előtti államalkotás és honalapítás isteni elgondolás szolgálatában állhatott, isteni parancsa teljesítése lehetett, a mulandósággal dacoló ezer év a bizonyság rá s ezerév történetének minden lapja a tanu. Százötven éves rabság is kevés volt ahhoz, hogy megváltoztassa vonásait annak az arcnak, ami az Úristen műhelyéből került ki, ... mi ez a huszonkét év ahhoz a másfélszázados próbatételhez! Egy nemzedék számára ez az idő is megmérhetetlenül hosszú volt, de az örökkévalóság mérlegén szinte észrevétlenül szitálódott keresztül huszonkét év homokja, semmit nem temethetett el abból, ami az isteni törvény szerint a miénk volt és magyar volt. S amikor leborulunk az üres sirhely előtt, szivünket töltse meg a könnyes hála. A halál karjait lefejtve magunkról, mit is teltetnénk mást először: hálálkodjunk és imádkozzunk. Az isteni gondviselés csak próbára tett bennünket, de mással, mint próbatétellel büntetni nem akart. Ami bűntől meg kellett tisztulnunk, az a mi biinünk volt, nem a nemzeté. A nemzet nem bűnhődhetett fiai bűneiért, ... mi lehettünk gyöngék és esendők, káromlásra nyílhatott meg ajkunk, amikor imádkoznunk kellett volna, lábunk letérhetett az erények ösvényéről, de az isteni igazság nem akarhatta, hogy ezért ezer év erőfeszítése és vérthullató áldozata menjen veszendőbe. Bennünket os-. torozbafott a sors s vérző vállainkra rá tehette a keresztet, az ut végén a nemzet feltámadása volt érte a jutalom. S mert ió harcot harcoltunk s a hitet megtarthattuk, most ünnepelhetjük megtisztulva és fölegyenesedve a kettős feltámadás boldog ünnepét. S az Ur oltára mellől elszáll gondolatunk kormányzó fejedelmünk glóriás alakja felé, aki bennünket a megcsonkitottság sivatagján keresztül az ígéret földjére elvezetett, aki tartotta bennünk a hitet akkor is, amikor a kétségbeesés szakadékának széléig vonszolódtunk már el s aki kijelölte számunkra azt az egyetlen utat, amelyik ehhez a boldog ünnephez- elvezetett. Nélküle mint oldott kéve széthullt volna nemzetünk olcsó prédájául a ráleselkedő rablóvágyaknak. Trianontól a Feltámadás ünnepéig ŐE mily Eosszu volt az ul s <8 hosszú uton nem volt egyetlen tétovázó pillanata, nem volt egyetlen habozó szava, nem volt egyetlen bizonytalan mozdulata. A világ képe megváltozott, csak ő maradt változatlan, gyöngék hatalmasokká váltak, hatalmasak a porba hullottak, csak az ő példája, utmutatása és parancsa maradt végig — mindig ugyanaz. Hány fordulata volt a történelemnek, amikor egyetlen szó elvétése a nemzet balsorsát hozta volna ránk, egy pillanatnyi ingadozás a megsemmisülés örvényébe taszított volna le, de megtalálta a nemzet bölcs Kormányzója; mindig az egyetlen mentő szót s az egyet-, len kivezető utat. Mindig volt féltenivalónk, csak attól nem kellett félnünk soha, hogy bölcsessége, kormányzásra hivatottsága nem ér fel a megoldandó problémák méreteihez. Ha valakiben ezen a boldog, hallelujázó reggelen van annyi tárgyilagosság, hogy végig tudja kisérni emlékezetében a nemzet Trianon utáni történetét', a megcsonkítást követő uj tatárjárástól a kisantant bilincsein, a királypuccsokon, rt gazdasági válságon és pénzügyi kiszolgáltatottságon, a jankapusztai rágalomhadjáratokon, a szanálási örvényeken keresztüli a gazdasági, pénzügyi, erkölcsi éi nemzeü megerősödésen keresztül a magyar területek visszatéréséig, csak az tudhat elsuhanó képet alkotni magának annak az országiásnak dicsőségéről és borostyán érdemeiről, amit Magyarország Kormányzójának nevéhez füz e nemzet örök története. Magyar katonák menetelnek az ezerc vesTl határok felé s amerre járnak, még a rögök is köszöntik őket, — a magyar föld" röge, a magyar folyók vize huszonkét év! alatt nem felejthette el a régi gazdát. A1 magyar föld és a magyar nép örök frigye könyörög most uj áldásért az Egek L rához: megbűnhődte már e nép a multat * jövendőt, ezeknek a napoknak tündöklő eseményei azt hirdetik, hogy a próbát kiállottuk, a huszonkét éves rabság gyehennatüzének purgatóriumán átvergődtünk"; ne.legyen már több bűn és ne legyen máC több bűnhődés, ne legyen már több rabság és több próbatétel. „Porrá paskolt a! síita sors és voltunk a senkinél senkibb", de most magyarabbak vagyunk, mint voltunk valaha s a fájdalmaktól megtisztulva a szenvedések tüzében kiégetve, minden: vétkünket könyörgünk hálával telizsufolt szivünkkel: Urunk-Istenünk, ne szabj már ki nekünk több pusztulást, több halált, hivő hittel s meg nem fogyatkozó hálával fogjuk strázsálni azt, ami ajándékozó kedvedből lett a mienk, megtartjuk a hitet és megtartjuk a magyarságot a Te végtelen Kegyelmed segítségével most és mindörökké. S magyar fohászunkra a világtörténelem eseményei diibörgik rá az amen-t« Lapunk húsvéti száma 32+2 oldal.