Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)
1941-04-10 / 82. szám
szened a legvogqonosabb vldchl faros A számvevőség a zárszámadáson dolgozlh '(A Délmagyarország munkatársától) '& városházán a számvevőség hivatalaiban nagy munka folyik: a Város 1940. évi zárszámadását állítják össze. Más időben ilyenbor már elkészültek a zárszámadással, most azonban erősen megfogyatkozott a számvevőség létszáma és más, föntosabb, határidőhöz kötött munkák miatt késik a zárószámadás összeállítása. Mái möst előrelátható, bogy legkorábban csak májusra kerülhet ki a zárszámadás a nyomdából és ekkoí tárgyalhatja azt le a közgyűlés. A yáfos mult esztendeje meglehetős nehéz volt, a költségvetést psak a legnagyobb igyekezettel sikerült egyensúlyban tartani. A költségelőirányzat számos tétele, Üyen körülmények között, nagy változáson ment át, a kiadási tételek emelkedtek, új kiadási tételek kerültek bele az előirányzatba és sok tételnél az előirányzott bevételi összegek sem folytak be. Aa 1941 -es esztendő bizonyára még nagyobb eltolódást mntat majd a költségvetésben, az első bárom hónap pénzügyi forgalma ennek előreveti ats árnyékát. Mindamellett megállapítható, högy a város vagyonmérlegében nem fordult elő változás, sőt Szeged város vagyona az ingatlanok értékemelkedése következtében, jelentékenyen emelkedett. Százmillió pengőt meghaladta Szeged vagyotía a multévi zárszámadás szerint is és most, amidőn a föld- és Házingatlan 'értéke nagymértékben emelkedett, még sokkal nagyobb vagyon felett rendelkezik a város- Szeged nemcsak az ország második .városa, hanem számítva az ötvenegynéhány városi házingatlant és a 69.0000 Hold főidet, még ma fa az öszszfts vidéki városok között Szeged rendelkezik a legnagyobb vagyönnal Annak ellenére fa a legvagyonosabb város Szeged, Hogy a zárszámadásban a földek árát meglehetős alacsony őszszegre értékeli a számvevőség. Ugyanis a multévi vagyonkimutatásban alig 200 pengőben van felértékelve a városi földek holdja, pedig köztudomású, Hogy többszörösen nagyobb az értékük a városi földeknek, de a számvevőség, a jó gazda realitásával nem akarja túlértékelni a városi földeket EDOARDÓ NEGYVENEGY SZEGEDI EVE DELMAGYARORS2AG CSÜTÖRTÖK, 19 ÍL 'APRTLTS 10. Armentanó Edoardó vívómester, aki negyvenegyedik éve tanítja vívásra Szeged ifjúságát, eigész életében olyan ruganyos volt, mint az ugrásra készülő párduc. Amúgy a világ legbékésebb, legszelídebb embere. Ha elgondolkozva jár az utcán, akkor is finom lejidületü karmozdulatokat végez, mintha kard volna a kezében, sőt gyanútlan járókelők néha arra riadnak fel, hogy toppant a lábával és elkiáltja magát: — Ala, ala... .Valami elképzelt ásszóban vesz ilyenkor részt, de nyomban visszatér arcára az örök mosoly és nyújtja feléd acélsodronyu kezét, _ Hod vadj? — Nem változol, te Edoardó, semmit, épp csak hogy lassabban lejt a lábad, mint valamikor. — Mit akarja? Nedvened év sok. Akkor jötte Szegedre. Elgondolni is fáradtság azt a negyvenegy évet, amely folytonos munkában, izgalomban telt el. Micsoda izom-munka, mennyi lábdobbantásl De nyilvánvaló, hogy vannak más foglalkozások, amik jobban összetörik az embert, a vivás pedig használ az egészségnek. Hiszen ez a sport az, amelyikben a test minden része mozog s ugyan mit beszélnek divatos, vagy jóhangzása társasjátékokat űzők kisportolt testről? Fővárosi vivóakadémiákon rendszerint fellépnek a »Vén fink* is, az ő számukat tapsolják meg a legjobban. Ezek a hatvan és hetven év között járó >fiuk« még mindig ércbe öntött alakú atlélák, friss szelleműek. Tudott dolog, hogy Szilágyi Dezső lehetőleg nem mulasztotta el mindennapi vivógyakorlatát. Tisza István pedig a hatvanadik évén tul sem riadt vissza a kardpárbajtóJ, ha belekényszeritette a politika. Nápoly, Róma, Budapest, Szeged Mens sana in corpocre sano mondta már a hajdani római s a rendszeres vívással lehet ezt a legjobban elérni. Armentanó (akit Szegeden sokáig' Armentaninak hivtak, mert igy könnyebb kimondani a nevét, aztán magyarosabban is hangzik), Nápolyban született, onnan hozta magával az örök derűt. Az apja lyceumi matematikai tanár volt, mig Edoardót temperamentuma a vivás felé sodorta. Q — Róma végeztem kiképzés tanár — mondja Elősz&r volta Livornóban, akkor elhittük engem Budapest tanítani, Fodornál igazgató lette nagy teremben. Tudja, Fodor nagy volt! Mondta, hogy 1—6 hónap, ha magyar nyelv kicsit barátkozza, leszek társa, de Gsernovits Agenor szegcdi vivóegyleti elnök elsloppolla. Nagy munkára kellett vállalkoznia, kezdetlegesek voltak az itteni állapotok, primitív a berendezkedés. Armentanó lelkesedéssel fogott újjáépítő munkájához a meggyőzte az egyesületet, bogy ba prosperálni akar, versenyeket kell rendeznie. Negvven év alatt aztán eevmást követték J alánosán Húsvéti likőröket még most vegyen, mig hatalmas készletemből a legolcsóbban vásárolhat Sándor Béla italára üzletében, a főpostánái. 456 Szegeden a nívósnál nívósabb versenyek, akadémiák. Aki valamit is jelentett a vivósportban, az mind megfordult nálunk és részt vett ezeken az ünnepségeken. A legújabbat mostan rendezi, húsvét hétfőjén a Tiszában. Pompás volt a vivósport regenerálásának kezdete is, nagyszerű anyag állt a rendelkezésére. Itt volt az országos értékek közt Hoffmann Géza utászfőhadnagy, a honvédezred tisztjei közt Matuskovich Imre és Koós Kálmán, a negyvenhatos S t e r b a Emil. főleg azonban Schenker Zoltán, aki a szegedi utászzászlóaljhoz volt beosztva és magasan kiemelkedett a sok tehetség közül. Olimpiai bajnok, megszámlálhatatlan országos és nemzetközi verseny nyertese. Edoardó szeretettel őrzi az arcképét, amelyet ezzel a dedikációval látott el: Szeretem a mesteremet, aki megtanított győzni Az idők folyamán a vivás módja is megváltozott, nincs már szígoman elhatárolt magyar, meg olasz rendszer (a magyar csuklóból, az olasz alkarból viv), valahogy egyesült * két módszer: kis mozdulás nagy lendülettel, amikor kötve van a csukló az alkarral. Hasábokat töltene meg az a névsor, amely felöleli Armentanó tanítványait _ Schenkeren kiv« volt még olymplkoneírf Azt feleli, bogy nem fa lehetett mert a kiválasztás mindig budapestiek közül történik. Schenker is ugy jutott a válogatottak közé, bogy akkor már Pesten állomásozott. — Boldog voltam, ha felfedezhettem valakit — mondja ez az ideális lelkű ember —, támogattam a tehetségét, nem néztem, hogy tud-e fizetni. Al volt a minden fiaetsógnél többet érő jutalmam, ha sikere volt Párbajok A vttághüxMU előtti órefeban olyan napirenden volt magyar földön a párbaj, akár csak tavasakor a meghűlés. A századfordulón a Váci, meg a Kecskeméti-utcák sarkán a legjobb esaládból való hivatásos krakélerek fixirozták az embereket, ok nélkül beléjük kötöttek, hogy két órával később már szemben álljanak egymással Fodor mester vívótermében. Az igazi sportszerűség mélyen lenézte ezt az ofcveteílenkedést, amire az is bizonyság, hogy a legritkább bajnoknak volt párbaja. Az nem vérre megy, kerüli a középkorból itt maradt babonát, a vívásban esak a sportot nézi, szereti. Szegeden is megesett, begy olyanok estek lovagiasságba, akiknek soha kard nem volt a közükben. Mit tesz ilyenkor a felebarát? Elmegy paukolni. Azt jelenti ez a ravasz szó, bogy megtanul néhány fogást, ne álljon Isten ártatlanjaként az éles karddal szemben. Viszont mindig akadtak öjtfcéotos paukoló4aa*tfk, alak olyan anitották a telüket, hogy azok fasirozott hasként kerültek ki a viadalból. Edoardóhoz is eljártak bajba esettek, hogy « párbaj előtt néhány óra alatt képezze ki őket mesterekké Aztán megtörtént, hogy véletlenül sértetlenek maradtak. Ezek szoktak életük véa szörnyű tudásukról regélni, nem ez volt Edoardó legnagyobb teljesít-* ménye. A párbajok többnyire az ő vívótermében folytak le. Maszkban, kezében karddal a vezető* segéd, de Armentanó is, mint a törvény őre. Előhozták a kardokat, megállapították, hogy beretvaélesek, a hátuk is az vagy husz centiméterre, aztán jött az utolsó izgalom, a lysoformmal való' lemosás, — Edoardó volt az egészben a legtevékenyebb. Folyton rendelkezett, mozgott, fordult, beszélt, mint valami bűvész, végül a kardokat az ellenfelek kezébe nyomta, azok összecsaptak. Az első menet után szétválasztották őket, valamelyikük nagy szemet meresztett. — Ereztem, hogy hust értem, de hol a vér?, Aztán meg mitől tompnlt el egyszerre a kardom? Mitől? Hát mit mesterkedett volna Cagliostro Edoardó. ba nem azért, bogy a nagy feszültségben ügyesen kicserélje az éles kardokat tompákra? Épp ugy felhangzott sokszor összecsapás közben az »Állj!« kiáltás. Később senki nem tudta megállapítani, hogy kitől eredt Kitől ám! Armentanó sasszeme észrevette ugyanis, hogv itt baj lesz. látta a lendületből, a védekezés hiányosságából — hát közbelépett. Sőt felfogott egészen veszedelmes csapásokat is. Oreny irem Most, hogy negyvenegyéves barátságunkat ünnepeljük és régi dolgokról emlékezünk, szóba hozom ezt is. — Ah, nem, nem — tiltakozik meleg kacagással —, csak ókkor ávátkozta be, ha látta a szabálytalanság. Becsületemre. Mit gondolja? Bezárnak érte. _ Si non e varé, bene trov«tó — felelem az ő zengő anyanyelvén, amire azt mondja* — Mutassál nekem inkább a sürgöny. Abfeizony, negyven éves lesz maholnap az is, 19Ő1 júliusában kaptam Livornóból s eltettem aa emlékeim közé. Edoardó időnkint felkeres, megnézi és nagyokat derül rajta • ivoverseny velenezebe vittor nyerte orefty irem korda ponle kaptom ® tiszteled! armenta ni • Akkor felettéibb meg voltam akadva, mi * esuda akar ez lenni? Aztán késő éjjel a Kassban találtam néhány sort egy újságban, hogy Velencéében nemzetközi vivóverseny van. Abban a pik lanatban világosság gyúlt az én agyamban ba mingyárt nem is teljes mértékben, de megírhattam íkiküldött tudósítónk jelentése alapján* a szegedi vonatkozású hírt. Nevezetesen, hogy Edoardó a vitőrversenyben arany érmet kapott, a karddal történő körmérkőzésben pedig. (»la. loulec. a távírász a zu betűt n-neb olvasta), * harmadik tiszteletdíjjal tiiptették ki. A »tiszteledi« tiszteletdijat jelent, nem azt. hogv engem tiszteltet _ Pedig látod, Eldoardo — tréfálkozom most •ele — mindig azt hittem. _ Öregem, telegráfban? — teszi vállamra 0 kezét. Akkor még nem tudta masryarul! Sz. Szigethy Vilmos arcMrd! Keresse fel DUDAg szép iégápolási cikkek szaküzletét Érdeklődőknek díjtalan szakanács. Speciális krémekből uintatégelyt kap. 486 ^Széchenyi tör a. T« «to» M-M STitia-iiillá mcllatt.