Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-10 / 82. szám

szened a legvogqonosabb vldchl faros A számvevőség a zárszámadáson dolgozlh '(A Délmagyarország munkatársától) '& vá­rosházán a számvevőség hivatalaiban nagy munka folyik: a Város 1940. évi zárszámadását állítják össze. Más időben ilyenbor már elké­szültek a zárszámadással, most azonban erősen megfogyatkozott a számvevőség létszáma és más, föntosabb, határidőhöz kötött munkák miatt késik a zárószámadás összeállítása. Mái möst előrelátható, bogy legkorábban csak má­jusra kerülhet ki a zárszámadás a nyomdából és ekkoí tárgyalhatja azt le a közgyűlés. A yáfos mult esztendeje meglehetős nehéz volt, a költségvetést psak a legnagyobb igye­kezettel sikerült egyensúlyban tartani. A költ­ségelőirányzat számos tétele, Üyen körülmé­nyek között, nagy változáson ment át, a ki­adási tételek emelkedtek, új kiadási tételek ke­rültek bele az előirányzatba és sok tételnél az előirányzott bevételi összegek sem folytak be. Aa 1941 -es esztendő bizonyára még nagyobb el­tolódást mntat majd a költségvetésben, az első bárom hónap pénzügyi forgalma ennek előre­veti ats árnyékát. Mindamellett megállapítható, högy a város vagyonmérlegében nem fordult elő változás, sőt Szeged város vagyona az ingatlanok érték­emelkedése következtében, jelentékenyen emel­kedett. Százmillió pengőt meghaladta Szeged vagyotía a multévi zárszámadás szerint is és most, amidőn a föld- és Házingatlan 'értéke nagymértékben emelkedett, még sokkal na­gyobb vagyon felett rendelkezik a város- Sze­ged nemcsak az ország második .városa, hanem számítva az ötvenegynéhány városi házingat­lant és a 69.0000 Hold főidet, még ma fa az ösz­szfts vidéki városok között Szeged rendelkezik a legnagyobb vagyönnal Annak ellenére fa a legvagyonosabb város Szeged, Hogy a zárszám­adásban a földek árát meglehetős alacsony ősz­szegre értékeli a számvevőség. Ugyanis a mult­évi vagyonkimutatásban alig 200 pengőben van felértékelve a városi földek holdja, pedig köztudomású, Hogy többszörösen nagyobb az értékük a városi földeknek, de a számvevőség, a jó gazda realitásával nem akarja túlérté­kelni a városi földeket EDOARDÓ NEGYVENEGY SZEGEDI EVE DELMAGYARORS2AG CSÜTÖRTÖK, 19 ÍL 'APRTLTS 10. Armentanó Edoardó vívómester, aki negy­venegyedik éve tanítja vívásra Szeged ifjúságát, eigész életében olyan ruganyos volt, mint az ug­rásra készülő párduc. Amúgy a világ legbéké­sebb, legszelídebb embere. Ha elgondolkozva jár az utcán, akkor is finom lejidületü karmozdula­tokat végez, mintha kard volna a kezében, sőt gyanútlan járókelők néha arra riadnak fel, hogy toppant a lábával és elkiáltja magát: — Ala, ala... .Valami elképzelt ásszóban vesz ilyenkor részt, de nyomban visszatér arcára az örök mosoly és nyújtja feléd acélsodronyu kezét, _ Hod vadj? — Nem változol, te Edoardó, semmit, épp csak hogy lassabban lejt a lábad, mint valamikor. — Mit akarja? Nedvened év sok. Akkor jötte Szegedre. Elgondolni is fáradtság azt a negyvenegy évet, amely folytonos munkában, izgalomban telt el. Micsoda izom-munka, mennyi lábdobban­tásl De nyilvánvaló, hogy vannak más foglalko­zások, amik jobban összetörik az embert, a vi­vás pedig használ az egészségnek. Hiszen ez a sport az, amelyikben a test minden része mozog s ugyan mit beszélnek divatos, vagy jóhangzása társasjátékokat űzők kisportolt testről? Fővárosi vivóakadémiákon rendszerint fellépnek a »Vén fink* is, az ő számukat tapsolják meg a legjob­ban. Ezek a hatvan és hetven év között járó >fiuk« még mindig ércbe öntött alakú atlélák, friss szelleműek. Tudott dolog, hogy Szilágyi Dezső lehetőleg nem mulasztotta el mindennapi vivógyakorlatát. Tisza István pedig a hatva­nadik évén tul sem riadt vissza a kardpárbajtóJ, ha belekényszeritette a politika. Nápoly, Róma, Budapest, Szeged Mens sana in corpocre sano mondta már a hajdani római s a rendszeres vívással lehet ezt a legjobban elérni. Armentanó (akit Szegeden sokáig' Armentaninak hivtak, mert igy könnyebb kimondani a nevét, aztán magyarosab­ban is hangzik), Nápolyban született, onnan hozta magával az örök derűt. Az apja lyceumi mate­matikai tanár volt, mig Edoardót temperamentu­ma a vivás felé sodorta. Q — Róma végeztem kiképzés tanár — mondja Elősz&r volta Livornóban, akkor elhittük engem Budapest tanítani, Fodornál igazgató lette nagy teremben. Tudja, Fodor nagy volt! Mondta, hogy 1—6 hónap, ha magyar nyelv kicsit barátkozza, leszek társa, de Gsernovits Agenor szegcdi vivóegyleti elnök elsloppolla. Nagy munkára kellett vállalkoznia, kezdetle­gesek voltak az itteni állapotok, primitív a be­rendezkedés. Armentanó lelkesedéssel fogott új­jáépítő munkájához a meggyőzte az egyesületet, bogy ba prosperálni akar, versenyeket kell ren­deznie. Negvven év alatt aztán eevmást követték J alánosán Húsvéti likőröket még most vegyen, mig hatalmas készletemből a legolcsóbban vásárolhat Sándor Béla italára üzletében, a főpostánái. 456 Szegeden a nívósnál nívósabb versenyek, aka­démiák. Aki valamit is jelentett a vivósportban, az mind megfordult nálunk és részt vett ezeken az ünnepségeken. A legújabbat mostan rendezi, húsvét hétfőjén a Tiszában. Pompás volt a vivósport regenerálásának kez­dete is, nagyszerű anyag állt a rendelkezésére. Itt volt az országos értékek közt Hoffmann Géza utászfőhadnagy, a honvédezred tisztjei közt Matuskovich Imre és Koós Kálmán, a negyvenhatos S t e r b a Emil. főleg azonban Schenker Zoltán, aki a szegedi utászzászlóalj­hoz volt beosztva és magasan kiemelkedett a sok tehetség közül. Olimpiai bajnok, megszámlálha­tatlan országos és nemzetközi verseny nyertese. Edoardó szeretettel őrzi az arcképét, amelyet ezzel a dedikációval látott el: Szeretem a mesteremet, aki megtanított győzni Az idők folyamán a vivás módja is megvál­tozott, nincs már szígoman elhatárolt magyar, meg olasz rendszer (a magyar csuklóból, az olasz alkarból viv), valahogy egyesült * két mód­szer: kis mozdulás nagy lendülettel, amikor köt­ve van a csukló az alkarral. Hasábokat töltene meg az a névsor, amely felöleli Armentanó tanítványait _ Schenkeren kiv« volt még olymplkoneírf Azt feleli, bogy nem fa lehetett mert a ki­választás mindig budapestiek közül történik. Schenker is ugy jutott a válogatottak közé, bogy akkor már Pesten állomásozott. — Boldog voltam, ha felfedezhettem valakit — mondja ez az ideális lelkű ember —, támogattam a tehetségét, nem néztem, hogy tud-e fizetni. Al volt a minden fiaetsógnél többet érő jutalmam, ha sikere volt Párbajok A vttághüxMU előtti órefeban olyan napirenden volt magyar földön a párbaj, akár csak tavasa­kor a meghűlés. A századfordulón a Váci, meg a Kecskeméti-utcák sarkán a legjobb esaládból való hivatásos krakélerek fixirozták az embe­reket, ok nélkül beléjük kötöttek, hogy két órá­val később már szemben álljanak egymással Fo­dor mester vívótermében. Az igazi sportszerűség mélyen lenézte ezt az ofcveteílenkedést, amire az is bizonyság, hogy a legritkább bajnoknak volt párbaja. Az nem vérre megy, kerüli a középkor­ból itt maradt babonát, a vívásban esak a spor­tot nézi, szereti. Szegeden is megesett, begy olyanok estek lo­vagiasságba, akiknek soha kard nem volt a kö­zükben. Mit tesz ilyenkor a felebarát? Elmegy paukolni. Azt jelenti ez a ravasz szó, bogy meg­tanul néhány fogást, ne álljon Isten ártatlanja­ként az éles karddal szemben. Viszont mindig akadtak öjtfcéotos paukoló4aa*tfk, alak olyan anitották a telüket, hogy azok fasi­rozott hasként kerültek ki a viadalból. Edoardóhoz is eljártak bajba esettek, hogy « párbaj előtt néhány óra alatt képezze ki őket mesterekké Aztán megtörtént, hogy véletlenül sértetlenek maradtak. Ezek szoktak életük vé­a szörnyű tudásukról regélni, nem ez volt Edoardó legnagyobb teljesít-* ménye. A párbajok többnyire az ő vívótermében folytak le. Maszkban, kezében karddal a vezető* segéd, de Armentanó is, mint a törvény őre. Elő­hozták a kardokat, megállapították, hogy beret­vaélesek, a hátuk is az vagy husz centiméterre, aztán jött az utolsó izgalom, a lysoformmal való' lemosás, — Edoardó volt az egészben a legte­vékenyebb. Folyton rendelkezett, mozgott, for­dult, beszélt, mint valami bűvész, végül a kar­dokat az ellenfelek kezébe nyomta, azok össze­csaptak. Az első menet után szétválasztották őket, va­lamelyikük nagy szemet meresztett. — Ereztem, hogy hust értem, de hol a vér?, Aztán meg mitől tompnlt el egyszerre a kardom? Mitől? Hát mit mesterkedett volna Cagliostro Edoardó. ba nem azért, bogy a nagy feszültség­ben ügyesen kicserélje az éles kardokat tom­pákra? Épp ugy felhangzott sokszor összecsapás köz­ben az »Állj!« kiáltás. Később senki nem tudta megállapítani, hogy kitől eredt Kitől ám! Ar­mentanó sasszeme észrevette ugyanis, hogv itt baj lesz. látta a lendületből, a védekezés hiányos­ságából — hát közbelépett. Sőt felfogott egé­szen veszedelmes csapásokat is. Oreny irem Most, hogy negyvenegyéves barátságunkat ün­nepeljük és régi dolgokról emlékezünk, szóba hozom ezt is. — Ah, nem, nem — tiltakozik meleg kacagás­sal —, csak ókkor ávátkozta be, ha látta a sza­bálytalanság. Becsületemre. Mit gondolja? Be­zárnak érte. _ Si non e varé, bene trov«tó — felelem az ő zengő anyanyelvén, amire azt mondja* — Mutassál nekem inkább a sürgöny. Abfeizony, negyven éves lesz maholnap az is, 19Ő1 júliusában kaptam Livornóból s eltettem aa emlékeim közé. Edoardó időnkint felkeres, meg­nézi és nagyokat derül rajta • ivoverseny velenezebe vit­tor nyerte orefty irem korda ponle kaptom ® tiszteled! armenta ni • Akkor felettéibb meg voltam akadva, mi * esuda akar ez lenni? Aztán késő éjjel a Kassban találtam néhány sort egy újságban, hogy Velen­céében nemzetközi vivóverseny van. Abban a pik lanatban világosság gyúlt az én agyamban ba mingyárt nem is teljes mértékben, de megír­hattam íkiküldött tudósítónk jelentése alapján* a szegedi vonatkozású hírt. Nevezetesen, hogy Edoardó a vitőrversenyben arany érmet kapott, a karddal történő körmérkőzésben pedig. (»la. loulec. a távírász a zu betűt n-neb olvasta), * harmadik tiszteletdíjjal tiiptették ki. A »tiszteledi« tiszteletdijat jelent, nem azt. hogv engem tisz­teltet _ Pedig látod, Eldoardo — tréfálkozom most •ele — mindig azt hittem. _ Öregem, telegráfban? — teszi vállamra 0 kezét. Akkor még nem tudta masryarul! Sz. Szigethy Vilmos arcMrd! Keresse fel DUDAg szép iégápolási cikkek szaküzletét Érdeklődőknek díjtalan szak­anács. Speciális krémekből uintatégelyt kap. 486 ^Széchenyi tör a. T« «to» M-M STitia-iiillá mcllatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom