Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-03 / 76. szám

IHHMIIHKHHHHHIÍI^HBHKÍ : ; Wmmtem AkacLétnia a szegedi haMja* A »Magyar Nemzet* szerdai száma közli az alábbi cikket az alsótanyai »vasárnapi akadémiáról* C s á n y i Piroskának, a Délmagyarszág munkatársának tollából Szeged-Alsóközpont, március. ílestizi hátárban hire jár annak, hogy mit csinálnak az alsótanyai magyarok vasárnap délelőtt, templomozás után. Féltizenkettőre jár az idő, a nyitott templomajtón előbb a magyar imádság hangjai s azután az ünneplőbe öltözött hivek tódulnak ki... A tanyaközpont utcáin frissen csillog a tavaszkodó napfény, incselkedik az emberekkel, különösképp a legények s leányok arcán tükröződik hiven az első igazán tavaszi, vasárnapi napsütés visszfénye... Egyik-másik legény hajlandóságot is mutat arra, hogy nekivágjon a kövesut sétára hivogató csendjének, de az öregebbek rászólnak: — Hová te? Csak ide mögyünk be, a Gazdasági Egyesületbe l A Katona-vendéglő nagytermében pár perc tnulva szorong a nép. Ünnepi arcú, nagybajuszu magyarok, kalappal a fejükön, pipaszó mellett várakoznak; mintha valami ismeretlen, komoly szertartásra készülődnének, álldogálva, csendben... Lehetnek vagy öt-baiszázan, közöttük néhány imakönyves, kiváncsiszemü asszony, ők nem állják meg: halkan beszélgetnek. Az. alsóianyai „pautszt-aUadétHió.* Csakugyan komoly és rendkívül hasznos vasárnapi szertartásra készülnek itt: egy szellemes budapesti újságíró, amikor legutóbb árviznézőben volt Szeged-Alsótanyán, ezt a szertartást ugy nevezte, hogy paraszt-akadémia. Széles látókörű, nagykoncepeiójn papi ember találmánya az alsótanyai »paraszt-akadémia«. Dr. Balogh István alsóközponti plébános, átérezve a rémhirhadjárat elleni küzdelem fontosságát - ez a küzdelem éppen a tanyavilágban a legnehezebb és a legszükségesebb —, vasárnap délelőtt templomozás után megbeszélésre gyűjti össze hiveit, hogy a nép nyelvén — amelyet ismer és szeret — előadja nekik az elmúlt hét eseményeit, világpolitikai és hazai jelentőségű történeteit s a mindennapi élet szempontjából fontos kormányrendeleteit — A kormány küzd a rémhírek terjedése ellen — mondja Balogh IstváD plébános öt perccel a »paraszt-akadémia< megnyitása előtt — s hol terjedhetnének jobban ezek a felelőtlen híresztelések, mint éppen a tanyán? A tanyavilág népe szétszórtan, várostól, központtól különösen árvizes tava. szok és őszök idején távol és elzárva éli napjait a mire a hir hozzá elérkezik, legtöbbször ellenkezője annak, ami eredetileg szárnyra kelt. Azonfelül sokszor nem is értik, félremagyarázzák a dolgokat, a számukra életfontosságú rendeleteket — Teleki Pál miniszterelnök azt mondotta, hogy tanítani kell a népet. Tanítani ilyenkor, a vasárnap pihenésre szánt csöndjében lehet... Ilyenkor, fogékonyabb a leikök és ha a nyelvüköu beszélünk, megértik és megszívlelik a tanítást. Három hónapja minden vasárnap délelőtt átjönnek a templomból ide, a Gazdasági Egyesület termébe és én megbeszélem velük a hét eseményeit, amint következik..! — igy szól mosolyogva dr. Balogh plébános és néhány meredek falépcsőn felmegy a vasárnap délutáni tánchoz muzsikáló zenekarnak állított emelvényre. És megkezdődik az oktatás, megnyílik a vasárnapi »paraszt-akadémia*... A pap, meg a nép egyszerű, de szívből csorduló »dicsértessék*-kel köszöntenek egymásra s aztán minden különösebb bevezetés, nagyképű ceremónia és szónoklás helyett Balogh plébános belefog abba, ami a tanyai magyarokat különösen érdekli: — Az elmúlt héten itt járt nálunk Teleki Pá! miniszterelnök ur... Markáns arcú tanyai magyar: Tanács Mihály intonálására kitör az >éljenf, majd a plébános ur folytatja beszámolóját: — Ez egyszer nem ránk" volt kíváncsi s igy nem fs láttuk, nem bennünket akart megnézni, hanem — az árvizet. Személvesen jött el, hogy meggyőződjék az árvízhelyzetről. Autóval jött. de leszállt a kocsijáról és felült a mi tanyai kisvasutunkra s igy indult el árvizet nézni... Mindenütt megállíttatta a kisvasutat, ahol bajt látott és ahol a •anyák viztől körülvéve, kis szigeten szomorkodnak ... Nagvszéksóson, Biteszéken, Matyón. Az árvízhelyzet most már javul a szegedi tanyavilágban. Balogh István plébános a tanyai magvarok élénk derültségét felidézve, meg is Jeayzi, hogv netr..-oWra annyi vizük sem lesz. amennyi a kutakban elfér... Persze, van még egy fajta árvizveszedelem. ami éjszaka, orvul kanyarog valahonnan Pusztamérges felöl és a tanyaiak ugy nevezik, hogy »ránk engedték a vizet a mérgösiek*... A plébános rámutat arra, hogy ha az ilyesmit a rendőrség észreveszi, elhúzza ára a nótáját annak, aki előidézte. A szegedi* tűH^auUá^aH MHCS&* úftapcoMétna . . . Még egy közelebb eső kérdés: a cipőutalványok kérdése. Itt Bába János szól közbe s elpanaszolja, hogy nagy gond ám a cipő a háznál, különösen a gyermekek miatt. Néhány asszony nekibátorodik s hozzáfűzi, hogy jön a húsvét s a bérmálás és nincsen uj cipőjük a nagylányoknak. Megkapják a választ: a kormány különös gondot fordit a gyermekekre s ők lesznek, akik elsősorban cipőutalványban részesülnek. Ami a menyecskéket, nagylányokat illeti, jön a nyár s ők majd csak elviselik cipő nélkül is, hiszen éget, meg szőrit nyáron az a cipő, a templomban még csak elszenvedik valahogy vasárnaponkint, de alig fordulnak ki a templom kapuján, hamarosan 1-ikerül a cipő a lábról. Vasárnap délben gyakori látvány, hogy a templomkeritésnek támaszkodnak a lányok s ugy húzzák le azt a szokatlan és nem éppen kellemes lábbelit. A szr>» di tanyavilágban különben sem okoz problémát a cipőütalvány-rendszer. A kormányzat ugyanis szabad forgalomba bocsátotta a papucsokat s a szegedi nép, nemcsak a szebbik nembéli. de a férfija is szivesen viseli az ősi papucsot... Télviz idején is láttunk már módos tanyai magyart, aki — zokon ne essék — még a miniszter urakat is papucsban fogadta. Komolyabb kérdés a cipőtalpalás. Balogh plébános ur kedélye megoldja ezt a kérdést is: — A Tóth-asztalosnál lehet majd ezután cipőt talpaltatni. Vállalja is, kétévi jótállás mellett.. A cipőről még annyit, hogy az intézkedés a tanyai magyarok szemében igen szociális. Hiszen a rendelet csak azokat rövidíti meg, akiknek aDnyi pénzük van, hogy egyszerre tiz párat is tudnának venni. A tanyai embernek nem tellett évente még egy párra se. Szó esik még a kukoricáról, amire utalvány is volna, pénz is volna, csakhogy — maximális aron nincs. Most a kormány fél mázsa árpát és három mázsa kukoricát engedélyez azok részére, akik közfogyasztásra akarják hizlalni a mangalicát. Ennél a fejezetnél elő áll Tanács Sándor s mondja: — Egyik zsebömbe az engedély, a másikba a pénz, aztán hová fordujjak? — Hat ha két disznója van, az egyiket nyugodtan hizlalhatja a közfogyasztás számára. Maximális áron megkapja a három mázsa kukoricát. _ Mennyi a maximális ár? — érdeklődnek többen s mikor megtudják, elégedetten mormognak a pipaszár mellett. Ha a hizlaláshoz nem is elég a három mázsa kukorica, azért mégis csak jó az; ha elfogy, majd segit rajtunk újra a kormányzat, vagy segítsenek magukon, ahogy tudnak. HU ufaág. a KOty^dcuficiH Nagy örömmel tudják meg a jelenlevők, hogy az idén lesz bérmálás. Dr. Glattfelder Gyula megyésföpásztor június 15-én Alsóközponton bérmál. Megszólal Börcsök Antal: _ Már tavaly is vártuk a püspökatyánkat... — Az idén, a nehéz idők miatt is eljön, hogy megerősítse a lelkeket... Az uj leventerendeletről beszél ezután a plébános ur. Hegedüs-Bite János bácsi megjegyzi, hogy sok baj volt a leventés ifjakkal, nem fogta őket a munka. A plébános ur elmagyarázza a leventeoktatást legkésőbb május 15-ig felfüggesztő rendeletet, ami ebben az árvizes, gonddalbajjal induló esztendőben nagy megnyugvást jeleni a tanyai embereknek. No, már most szétnézünk, hogy mi újság * szomszédban? Alsótanyával a szó legszorosabb értelmében szomszédos a külpolitikai érdeklődés homlokterébe került Jugoszlávia Az arcokon feszült figyelem látszik, amikor dr. Balogh István odafönt a deszkaemelvényen elmeséli, hogy mi történt a mult héten a »szomszédban«. Megnyugtatja az embereket, hogy nem lesz semmi baj. ne higyjenek semmifélp rémhírnek, hamarosan rend lesz ismét a szomszéd háza táján... A fura nevü. Európát járó kis japán vendégről is szó esik: Macuoka külügyminiszter Berlinben Rómában... Ez már nem érdekli annyira a magyarokat, Berlin, meg Róma messze van. hát még Japánország!... Az asszonvok szorosabbra kötik álluk alatt a kendőjüket a férfiak megtömköriik még egyszer a kialvó pipát. Odakint rázendít s déli harangszó és tavaszi fényességben szikrázik a nap. A pap az emelvényről dicsértessékkel búcsúzik s a hivek ráfelelik, hogy a jövő vasárnapi találkozásig — ámen... Aztán lassan tódulni kezdenek a kijárat felé. Néhányan közrefogják még dr. Balogh plébánost, a vetőmagról kérdezősködnek, mert hogy annak van most az ideje. A vetésnek, tavasznak, örök feltámadásnak... Hát ilyen Alsóközponton egy tanyai vasárnapSzegénység van, talajvíz van s a szomszédban lelki harcát vivja Jugoszlávia... De azért béke van, csöndesség van, templomba és »parasz't-akadémiára« járnak a magyarok. Dicsértessék s mindörökké igy Tegyen... CSANYI PIROSKA" Szónoki siker Sose voltam elragadtatva a szónoklat' nak attól a fajtájától, amely a halottak kényzerű némaságát zsákmányolja ki. 4 legolcsóbban itt lehet babérhoz jutni, szinte végeladási áron. A sírnál a hozzátartozók meg vannak törve, minden gondolkozó suk a gyászban összpontosul, distingválrf nem éfnek rá, szívesen hallgatják hát 04 igéket. Zsong, zsong valami, zsongít és t? a jó. Ismertem aztán búcsúztatót, aki Héld tűzte ki, hogy a hatás kedvéért mindenki összetör. A szegény özvegy például nuf annyira kifáradt, hogy súlyos fásultságé.' ban csak pihegett• Mi az, nem. is sírt Erre a szónok ró eresztette a gőzt. — Mi lesz veled, nyomorult özvegy, $ elvesztetted minden támaszodat, gondvió lödet, az életharcban Vsak érted roboté férjet; megadja-e neked az önző társad^ lom azt a tiszteletet, ami kijárt az 6 ró vén? Győzöd-e a küzdelmet? Ahá, ezt sikerült megríkatni. Szónok elérte a célját• Azonban ott non még hány érzéketlen tacskó, akiknek ilyent bőgniök illene, ahelyett bambán nézik a koporsót. Hamar fájuk! Megtudják, hog1) körülbelül az elzüllés várja őket ölelő 0 karjába, ne számítsanak senkire és se1* mire, gondoljanak vissza, hogy hánysitó keserítették meg ezt az önfeláldozó jó apói; aki még a másvilágon is értük könnyez* A töt eleven sebbe ért, visítanák nuft szegénykék a szónok teljes megelégedésr re- Jngyomaszony is könnyezik. — De szépen beszél, meg kellene afá nyozni a száját. Valahogy igazat mond, Vsak a mód ét 0 fófma tekintetében van köztünk egy hú szál felfogásbeli eltérés. Én is megaranyoz nám, de folyékony arannyal. Éresse a f* jes dicsőséget. J A civil szónok — bocsánat, mindig 680" azt értem, aki visszaél a helyzettel, rendes ember a sir előtt sem tagadja n*e» magát —, mondom, a civil szónok javot? sze szeret ilyenkor előlépni, TársadqlrniJr és renoméban. — Áldásos hösszú életed utdn itt f** szel megsemmisülve, kedves barátunk, mondja vakmerően letegezve a halottáj'• akihez annak életében nem tudott ilyen hv zalmasan hozzáférkőzni. Ezt ugyan nem tudja mindenki, óf most kétségtelen a jóviszony, hábát a* ** igaz, hogy búcsúbeszédben nem szokás 6 megboldogultat magázni. Hogyan fs *>er>' né ki magát? — Nagyméltóságod nyugodjék békébe* legyen becses testének könnyű a föld.}*' ten kegyeddel, Isten kegyeddel! Hát ez nem megy, azért oldja meg a lál a legbonyolultabb problémákat is. — Isten veled, mondja a szónok s meghatott közönség sóhajt. — Jóbarátok voltak, igazán szívből szélt. Nincs is szebb a barátságnál. I*l> IÜ