Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-02 / 75. szám

a HAMLET a szegedi diákok színpadán < »A mi Hamletünk előadásánál nemcsak mükedvelésről van szó. Itt arról van szó, hogy egy csoport fiatalember összeáll, megtanul önzetlenül, önként vállalt fegyelemmel működni, felébred lelkében a dráma iránti szeretet, a színjátszás iránti tisztelet, megismeri a tiszta színpadi nyelvet, feltárul előtte az_ irodalom mélysége és igy a Hamlet előadásában résztvevő diákok lelkükben olyan értékeket fognak az egyetemről magukkal vinni, amilyeneket semmiféle katedrai előadás nem tudna nekik nyújtani. Azok a tanárjelöltek, akik a Hamlet előadásában szerepelnek, azok rossz tanárok már nem is lehetnek...* (Szent-Györgyi Albert) Igen, kétségtelenül és szabatosan erről van szó. Ne keressük fontoskodva és nagyképűen a csalhatatlan kritizáló trón elérhetetlen fenségében: mi az, ami a tökéletes és eszményi színpadi reprodukálás anyagából megmaradt — és főképpen ne kutassuk a bogarakra leső nagyitóüveg kérlelhetetlen torzításában azt, ami az eszményi méreteknél botlás, tévedés, vagy hiba volna. Nem erről van szó, hanem arról, hogy megkezdődött valami a szegedi egyetemi ifjúság életében és szivében, amit lelkesedéssel, álmainak ifjú tüzében vállalt a szellem, a dráma, a magyar szó rajongó szeretetében és amit nem lehet másképpen tudomásul venni, mint lobogó lelkesedéssel és forró szeretettel. Nem hétköznapi színház, nem mesterségbeli •zinész áll előttünk mindennapi malmában, hanem maga az ifuság, az ifjúság szívverése, amely megindult az együttes munka öleié •ében a drámai játék, az irodalom, az ismét szőszékkéemelkedő színpad és mindenekfölött a magyar szó zengésének szépséges bűvöletében. íVan-e szebb és lelkesitőbb közösen vállalt és mindenképpen önzetlen, javakát és rangokat nem ostromló munka, mint amikor fiatalok _ ki tudja mi lesz belőlük: tanár, vegyész, matematikus, orvos, vagy éppen színházi ember? — kiállnak a maguk ébredő öntudatával, bontakozó tehetségével és ideáljaiknak dobbanásával az irodalomért, a magyar szó nagy szimfóniájáért, amelynek világtörténelemből való tételeit Arany és Vörösmarty, Petőfi és Babits hangszereltel E forró lelkesedésben hatalmába veszi a szemlélőt valami ellenállhatatlan lobogás és az első kísérlet induló hangjajnál nem tud részvétlen és közönyös maradni. Részt kell vennie ebben a kiállásban, a Saját idegeiben és izmaiban kell éreznie az ifjúság, a dráma és a magyar nyelv szolgálatának nagyszerű szépségét. Igen, az előadásban résztvevő színjátszó diákok valamit magukbal fognak vinni az egyetemről, amely majd kialakítja egyéniségüket, hivatásukat, szelleműket és amely végig fogja majd kl« ®ket most alakuló életüklen. És magunkkal viszünk mi is, részvétlenül nem maradó, nvugtawnes megindult szemlélők is valamit, ami széppé a gondolatot és értelmessé a jövőt Vr JtKiíf -ehát a rezignáció, a tartózkodás és «»lÍ!r á,ar°át. A színpadról az. i 1-ithfl 8mely a ma«a lendületében, bátor™erés*ségében együttes munkával megszólalta a azt a lélektannak nagyobb tárgyat adott min e6Ue valaha ás aki az emSTSv«Íw* ».Í.,41 néhány mérföld. é*A ^tílÁM kl a káoszban*. Élmény építésénél és dokumentációnál több ez a kiállás, ha csak egyetelen szempontot is veszünk figyelembe: a magyar szó és a magyar ayelv szolgálatának hivatását és jelentőségét. Ezek a diákok nemcsak a iélek útjainak legmélyebb drámáját játszották el. de a legszebb magyar muzsikát is Ízlelték, Arany Janos '"fer,séges oboáit és méla hegedűit. Van-e szebb frlsdnt hát ízlelni és csiszolni, próbálni és szolgálni a magyar nyelv annyiszor fűzfasipra kényszeritett, annyiszor mindennapi ravatalra elitélt szépség múlhatatlan és megújuló muzsikáját? Ezt a hivatást teljesiti ez a kezdeményezés fs Ws ifjúság hitéhen és lendületében. Az ilyeD színJátszó szolgálatból alakul majd ki a magyar nvelv legjobb őrsége. a szép maffvar beszéd árnyalása, •z egységes kiejtés és helyes tagolás ismerete: a DEl MAGySRORSBAG SZERDA, 1941. ÁPRILIS 2. 7 magyar szó muzsikájának művészete, ha most még kerestük is az egységes beszédejtés egyenletes vonalát, ha most még csapatnyi különböző a-t és másképp ejtett e-t is hallottunk. Az ifjú színjátszók lelkes szerepmondásában éreztük megint: mennyit és milyen sokat jelent a szép, tiszta beszéd, a magyar szó ejtésének művészete. Az ilyen színjátszás, ez az egyetemi szolgálat fogja majd kialakítani a magyar muzsika helyesen szóló, finoman árnyaló, daloló hegedűit. 2. A szolgálat hivatása és jelentősége tiszta. Nem lehet mellette érzéketlenül és rezignáltán méregetve elhaladni. Ám a szó a színpadon kap erőt és életet, — mit is épített ez a szinpad a d'ákszinjátszók közös szolgálata nyomán? A lélek tájának legszélesebb mezőit tárja szét és nyújtja át i Hamlet tragédiája, a gondolat megszállottja, i Taine szerint »a balsors fejedelme*, aki néhány vonalat megmutat az örök emberi mélységből es aki lehetőséget nyújt az emberábrázolás határtalan anyagában. Van-e szebb és merészebb feladat fiatalemberek számára, mint megjárni a gondolat mérföldjeit, hiszen valóban a legtöbb fiatalemberben van valami Hamlet szenvedélyéből, töprengéséből és meditációiból... Alkalma volna valóban ez a birodalom forradalmi szárnyalásra, megmutatni azt, amit még soha senki sem tudott kibányászni ebből a bányából*... Ab hiába keresnők a szegedi színjátszók első kíséretében az a v a n t garde forradalmi barrikádjait, nincs szó ezen a színpadon »uj és soha nem volt értelmezésről*, nincs szó mindenáron való anyagszeriitlen »modernkedés* mámoráról, nincs szó szimbólikus felmutatásról, még osztály- vagy politikai drámává sem kívánták »szublimálni« az örök emberi tragédiát, mindössze nagy vonalakban kívánták értelmezni a léleknek e Birodalmát a modern színjátszás korszerű eszközeivel és felismerésével. Éles szinek, határozott kontrasztok, félreérthetetlen hangsulyok, az impresszionizmus széles vonalait idéző felfogásban készítették el a színpadot. A vezérkönyvet ifjú Horváth István készítette öntudatosan, határozottan, merészen vállalva a felelősséget. Van ebben a munkában* valami az öncélú rendező hatalmából, aki elsősor- ' ban és csakis a szinpad határait és követelményeit nézi és csak azután állítja be ebbe az anyagba magát — a költőt. Ha ugy látja a szinpad épületét, vállalja a »huzás«, összevonás, elhagyás, vagy felcserélés eshetőségeit, de színpadi érzéke, tudatossága, kidolgozott elképzelése vitathatatlan, elismerésreméltó, nem, kétségtelenül öntudatos és értékes. Minden merész bátorsága és öncélúsága, »rendezői centralizmusa* mellett is egy bizonyos: színpadra termett ember, akinek élete és egyénisége van a deszkákon, ma még bölcsészhallgatója a szegedi egyetemnek, oe pályája, tehetsége és munkája a szinpad felé kétségtelen. A rendezői öncélúság ma láthatóan divatos és csábító. Meggyőződésünk szerint a rendező a szinpad első dirigense, övé a hatalom és a felelősség, de mindezt csak a költő áhítatos megértésében és tiszteletében teljesítheti. Ifj. Horváth István vezérkönyve mindenképpen színpadi akciót követel, amely először Hamlet egyéni tragédiáját kívánta hangsúlyozni a sok shakeepearei szövevény, melléktéma, epizód elhagyásával Kissé tömörré és tulpuritánná válhat igy a shaKes=. pearei erdő, bár a szinpad drámaibibi lüktetőbb akcióval lesz tán gazdagabb. A ve| zerkonyv tartalmaz néhány húzást, összevo' nást, amely nélkül szinte előadhatatlan a mat színpadon és játszási időben a tragédia, de elengedhetetlennek érezzük a színészek szavalójelenetét, kihagyhatatlannak Hamlet lényegbevágó utasításait a színészeknek, azonképpen önkényesnek és kellően meg nem indokoltnak a nagy magánbeszéd kiemelését az építményből és talán a hatásosság kedvéért, kiteljesült fináléul a második felvonás végére való ragasztását Amennyiben megbolygató ez a shakespearei rendszerben, olyan egészségesnek bizonyult a negyedik felvonás húzása és ugy érezzük nem helytelen az a rendezői felfogás, amely kiküszöbölte a színpadi valóságból a Fartinbras-motivumot. Egykép hatásos, sőt szinezésben költői a tragédia befejezése azzal, hegy Hamlet felvonszolja halálosan megsebzett testét az ismét tisztának Husiéira |ó bori finom likőröket és pálinkafélét legolcsóbban Sándor Béla italáruüzletében szerezheti be, a löpostáuál. I érzett trónra, amelyet csak halálában érhetett el. Fehér fény zuhan rá a gondolat fejedelmére, talán az örökélet sugara ez — a többi néma csönd. A dramaturgiai felfogás és változtatás kétségtelenül merész, bár hatásosságát, Hamlet egyéni tragédiájának világosabb bemutatását nem lehet megtagadni tőle. Ebben a felfogásban épült meg a szinpad, pompás és széles lépcsörends/.erben, amely nemcsak kiválóan alkalmas a színpadi mos* gásokra, csoportok elhelyezésére, de értéke az is, hogy egyetlen színpadi építménye a vonulhat végig az egész tragédia, törés, díszletezés és tagolás nélkül. Mindössze kissé mozgatlatatlannak és merevnek érezzük a iépcsöépitményt, különösen például a bástyátoknál, ahol a szellem az előtérbe szorul, vagy a temetője lenet dinamikájánál. Éppen igy e merevségnek kényszerűsége, hogy Hamlet nagy magánbes/éde a legtávolibb és legfelsőbb platóra kényszerült, Am a mozgalmas lépcsőrendszer fehér sikjal pompásan, architektonikus hatással érvényesülnek az egész színpadot befogó fekete háttérfüggöny előtt, X fekete színnek ez a hangsúlyozott dinamikája, kontrasztban a lépcsők fehér felületével, a tragédia építési hangszerelését támogatja, de a fekelB térben impresszionista villanásokkal is érvényesül a színes selymek, sokszínű kosztümök tarkabarka sokasága. A fekete tragédia szinterén tarka, barka tömegek mozognak... \ E szinpadszerkezetben igen szerencsés és jóleső erndezői megoldás a hamis és anyagszerütlen díszletek és dekoratív elemek szinte teljes mellőzése, — mit is ér a legfényesebb díszlet ott, ahol a shakespearei szavakhói zsendül fel az ardennei erdő és Prospero bűvös szigete... És a modern játék iránya bizonnyal az, hogy kiküszöböljük játék és néző közül még a zenekari árkot is és a zenei elemek gépi uton és láthatatlanul — a technikai berendezések tökéletesedésével — jussanak el a zavartalan hatásban tartott nézőtérhez. A magánbeszédek fehér fénnyel való hangsúlyozása, hathat bár kissé aláhúzott abban, de mégis a gondolati tartalom lényeges kiemelését jelenti. Néhány igen sikerült, sőt festői jelenet, csoportozat között is kitűnő elképzelés a színészek jelenetének szép pantomimikus megoldásaEgészében végül is: tehetséges, tudatos, friss és uj színpadra való munká. Schlegel szerint »ez a csodálatos dráma az irrationális egyenletekhez hasonlít, amelyekben egy, mennyiség mindig ismeretlenül marad, megoldatlanul ...« A megoldatlanból mit sem éreztünk a játékban, szép, friss, lelkes közös munka ez színpadi megoldásban és színészi munkában egyaránt. Ne keressük azt, mi volt meg és mi hiányzott Pethes gondolkodó és gondolkoztató, Odry kiegyensúlyozott és tudatos, vagy éppen Moissi impluziv zeneiségü, egzaltációs Hamletjéből, itt az ifjúság nagy lelkesedése, forró álina és szivettnditó lendülete vette hatalmába a színpadot, szuggesztív erővel. És a rajongó — nézőre is átható — lelkesedésben mégis mennyi kitűnő, tudatos, majdnem érett, sőt egy-egy csiszolt és kész alakítás! Szinte csodálatos ez az eredmény, mindenesetre az ifjú szivek lelkesedésének gyönyörű eredménye. És példamutatással szolgált a diákok Hamletje, előadása és hitvallása — ? hivatásos színháznak. Az élen Szá.sz Károly nemcsak átgondolt és felépített, de megérzett Hamletje, olykor már a színpadra termett tehetség biztos jeleivel és öntudatával. Mégha fiatalságában impulzív is a balsors fejedelmének ez a hangja, mégha olykor egyegy mozdulat és attitűd közel is vinne az egzaltáció egy-egy jeléhez, pompás és figyelemreméltó ábrázolás, a beszédvonal és értelmezés, olykor árnyalás és játék színészien szép jeleivel. Egysége és ábrázolása: meglepő, tehetséges és tul az ifjúság szent hevületén, megragadó. Arany János szépséges zenéjét egyaránt szolgálta Tárnok Éva finom hangú, fehér, igézően dallamos beszédű halk és szép Oféliá ja, S z t a c h ó Lajos markáns dikcióju, kemény, a szenvedélyből gonosszá