Délmagyarország, 1941. április (17. évfolyam, 74-97. szám)

1941-04-06 / 79. szám

8 DFCWAGTARORSZXG VASÁRNAP, 1941. ÁPRILIS 6. őket, még nem egyeztél meg velük. Hallgass, de ügy, mint aki nem tehet másként. Ha ügy hallgatsz, mint aki beleegyezik, nincs többé ellensúly a világban. Ugy kell hallgatni, mint aki a kínpadon Is hallgat. Ez nagyon nehéz. Elhallgatni az igazat néha nehezebb, mint ki­mondani a hazugságot MAGANY lehel, hogy a magány összetöri az embert., mint Hölde'rlint, mint. Pascal-t, mint Nietzsche-t; de ez a bukás és törés még mindig méltóbb a szellemi emberhez, mint a vegyülés a világgal, Ami emberi, édes-gonösz vonzásával fertőz és gödörbe taszít. Zuhanj mélyebbet, a magány szakadékába; elpusztulsz így is, de bukásoddal tarfást adtál lelked és müved végzetének. Nincs itt mód az alkura s nincsenek epikureusi fél-bölcs és sunyin óvatos megoldások sem, a kerttel és barátokkal: ha felelni akarsz a vi­lág kérdéseire, csak a magányból felelhetsz, mely teljes, mint az élet és a halál. És nem igaz, hogy ez a mély, igaz magány emberelle­nes; az emberek ügyét akkor szolgálod telje­sen, ha elvonulsz ügyeik alól. Maradj magányos és emlékezz. Maradj ma­gányos és figyelj• Maradj magányos és felelj. Ne reménykedj: nincs más megoldás. Maradj magányos, ha belepusztulsz is. Még mindig jobb, mint élni az ő feltételeik szerint. A vasárnapra hirdetett JaZZ-Itidtiné bizonytalan időre ELHALASZTVA Kérjük az átvett jegyeket megőrizni § a ReildCZŐSég VASÁRNAPI KONFERANSZ HÖLGYEIM bi> URAIM, vannak dolgok égen és földön, amelyek a legvéletlenebb es legkülö­nösebb kérdésekre mutatnak rá, varailanul és talán példaadásul is. Mialatt a lét és aem­lét legnagyobb valóságai dübörögnek az uta­kon és a mezőkön, azalatt a szegedi deszká­kon összeállt egy csoport lázas és lelkes fia­talember, hogy ezer nézővel együtt elrévüljön a rejtelmeken és beszélni, gondolkozni pró­báljon az avoni hattyúval: lenni vagy nem lenni... Van ebben valami szívdobogtató^ ahogy az egyetemi fiatalok az idő peremén a gondolat fejedelméért viaskodtak néhány bol­dog és zavartalan napon át és ez a hitük­kedvűk magával vitte-ragadta a lét és nem­lét között botorkáló nézőket. Mindenesetre megmarad ennek a Hamlet-estének emléke sú­lyos időkön keresztül, amig majd nem lesz többé különlegesség: a gondolat játékaival játszani... AZ IFJÚSÁG DltAGA RAGYOGÁSÁT is tiüozla ez a szép és hittel-lélekke) teljes sziubazi este, csak látni kellett volna ezeknek a Slia­kespeare-t játszó Halatoknak arcát, tüzét, mo­solyát. A főpróbán történt, amikor már csak egy nap választott el a nagy debut-től, am.kor már minden készen volt az »ezerfejü« néző­tér elé szánva, de amikor még nem volt egé­szen bizonyos, hogy ilyen döntő diadalt arat a szegedi egyetemi színjátszás, mert _ vall­juk be, a főpróba kissé lázas és nyugtalan volt. Mondom, ezen a vibráló délutánon tör­tént, a második és harmadik felvonás között, amikor tiz perc pihenőt kaptak a diákszinész arak, hogy két felvonás között kicsit kihe­verjék a főpróba izgalmas lázait. Az egyik színjátszó ur váratlanul felfedezett a szinpad alatt, a zenekari mélyedésben egy megviselt zongorát és azonmód, ahogy volt, kifestve és kosztümben leült a billentyűk elé és hangos kacagással rázendített — a legfrissebb tan­góra... És a többiek, diákszinészek és szí­nésznők, ki királyi palástbán, ki páncélban, ki selyemben, ki köppenyben, ki sirásócsiz­mában, fönt a szinpadon Hamlet vára alatt, a királyi trónszékek előtt — táncolni kezdtek és tangóra perdültek... Szalagra kellett vol­na fényképezni ezt a jelenetet a színpadon, ahogy az ifjúság túláradó kedvvel, boldog­sággal és mosolygó bohósággal végigtáncol­ta a főpróba szünetét... Ez is az ifjúság csodájához tartozik, ez a kedv és kacagás, amely csodára képes... DE PERSZE MINT MINDEN színpadi előadás, az ifjúság Hamletje sem volt mentes izgalom­tól és akadályoktól. A főpróba előtt egy perc­cel hir érkezett, az egyik bölcsészdiák, aki Osrick szerepére vállalkozott, Orosz János váratlanul megbetegedett, be kellett szállíta­ni a belgyógyászati klinikára. Egy kis irga­lom szántott végig a nemes színjátszó társa­ságon. de a vihar czak nár percig tartott, utána azonnal előállott egy fiatalember, Panyik Tóth István medikus, jelentkezett az ifjú rendezőnél, Horváth Istvánnál és be­jelentette, hogy vállalkozik a szerep eljátszá­sára, jóformán próba nélkül is. Harsány hur­ráh fogadta a jelentkezést és öt perc múlva az ifjú medikus már beugrott Osrick kék­sárga' selyemkockáiba és már mondta is az udvaronc szerepét. A derék és kedves, azon­felül ügyes és vérbeli »beugrást« lelkes baj­társiasságjgal köszöntötte az egész társaság, este az előadáson pedig a n. A közönség az­zal fejezte ki legjobban elismerését a szép teljesítményért, hogy észre sem vette a be­ugrást... A SZÍNJÁTSZÓ TÁRSASÁG kedves figyelem­mel meghivta az előadásra Hamlet legutóbbi nemzetiszinházi alakitóját, Uray Tivadart is, ám lássa, hogyan teljesitik a vállalkozást a bátor diákok. A kiváló művész aznap este szinpadon volt elfoglalva és igy legnagyobb sajnálatára nem tudott megjelenni Szegeden. Maga helyett egy finom fényképet küldött Hamlet-alakitásáról, szeretetteméi tóan dedi­kálva Szász Károlynak, az egyetemi Hamlet bölcsész alakitójának... A PREMIER ESTÉJÉN nem lehetne mondani, hogy nem volt fokozott szívműködés és forró izgalom, — mondhatni színpadnak és néző­térnek egyaránt a torkában dobogott a szive a fiukért-lányokért és Hamletért, ám mégis a legizgatotabb a legkipirultabb és a leglázasabb egy finom és meghatott hölgy volt, aki Vá­sárhelyről érkezett és pirosrózsákkal az ar­cán ült be a nézőtérre Az édesanya volt, Hamletnek, Szász Károlynak édesanyja, aki Szegedre utazott, hogy fiatal fiának álmát és dicsőségét lássa a lámpák előtt Szinte érezni lehetett, hogy remeg-dobog a szive, araikor Hamlet-fia nekikezdett a nagy mono­lógnak és amikor feldübörgött az első forró, felszabadult taps, egy kicsit elfogódva, szép csöndesen, talán egy kicsit könnyes-boldogan ő is tapsolni kezdte édesanyai szivének hősét... És előadás után felkisérték az öl­tözőbe, akkor már teljes és vitáthatatlan volt a diadal, Hamlet körül ott lobogott az egész­társaság, bejöttek a professzorok is _ akik épipen ugy lelkesültek a sikerért, mint vala­menyien —, körülvették kézfogásukkal a bol­dog szinjátszódiákokat. F.kkor történt, hogv Sik Sándor professzor úr hozzáfordult Ham­let édesanyjához és meleg, jóságos szóval így szólt hozzá: — Ugye boldog asszonyom fia sikerének... Szász Károly édesanyja csak kipirulinr bó­logatott, aztán pár pillanat múlva dicső Ham­let-fiához fordult és igy szólt: — De azért ugye levizsgázol ked­ves fiam... PERSZE ÖS1 PREMIER-SZOKÁS szerint a nagy siker után bankettre gyűlt össze mindenki. Készít eisorendO kivitel­ben szobafestést, mázolást és butorfényezést jutányos árban Cégtulajdonos: Csányi Mihály Feket«u« nt©» »»• •» T e 1 » f o ni iS» akinek bármiféle része volt ebben a szép munkában. Yétgehossza nem volt a kicsattanó jókedvnek, mosolynak, humornak: a fiatal­ság ünnepelte önmagát A vacsora után rög­tönzött serleggel kezében felállott Paku Im­re, a színjátszó társaság elnöke és meleg szeretettel köszönöttc a rektort, a proresszo­rokot, akiknek megértése, ösztönzése és tá­mogatása nélkül nem lehetett volna megrem dezni ezt a gyönyörű estét. A rektor néhány közvetlen szóval válaszolt és mialatt a kö­szöntök tartottak, a kitűnő költő-professzor a menükártya hátára rögvest rímet rögtön­zött és rímekben toasztozott a Szegedi Egy­terűi Ifjúság Szinjtászó Társaságának üdvéret ilyenformán: 1. SzEI-ei! 2. Egyetem: ütünk egyet kegyeden! 3. SzEISzT: van benne Geistl 4. Shakespeare: ellenségnek vészhír. 5. Hamlet: döntő futam lett.., 6. SzEI-hejl ÉS MIALATT A SZÍNPAD az egyetemi színját­szók és Hamlet dicsőségét hirdette, azalatt színházunk különítménye távol volt a szín­háztól, nem is nézhette végig a diákok játé­kát. A különítmény az alsóközponti farsang után kedden Felsőtanyáta rándult ki és költ­ségek kímélése okából bemutatta FelsőkW pont n. A közönségének a »Rang és mód* ot. Persze itt is volt siker, csak néhány b* avatott tanyai polgártárs tűnődött azon, hogy miképpen hangzott fel ennek a magyar iskolai klasszikus színműnek szavaiban — mondjuk — az ^Obsitos* vidám nótája és a legmoder­nebb tangómuzsika melyiket jelentette való­jában: a rangot-e, vagy talán a módot... A DIREKTORI IRODÁBAN pedig elkészüllek már az összes haditervvel a húsvéti pesti ki­ránduláshoz. Mindent elkövettek, hogy a sí* ker teljes legyen, előkészítették már a szál­lást is a Művelődés Házában, ahol két napitf fog lakozni a szegedi színház operett-társa^ sága. Maga a direktor ur pedig önfeláldozói böjtöt fogadott a húsvéti kirándulás sike­réért ... A DIZÖZDÖMPING kétségtelen jelei konstatál­hatok mostanában a szegedi éjszakában, b* nem volna néhány nap óta csöndes és elha­gyatott Nincs olyan valamirevaló lokál, bári vagy kávéház, amelynek rögtönzött pódiumán meg ne jelenne egy-egy vadonatúj, zsongitó­hangu dizőzmüvésznő. Igaz, hogy most néhány napra nyugalomba kellett vonulniok a mű­vésznőknek, mondhatni édes a pihenés a han­gos sikeerk után. Ám mégis szabad talán em­lékeztetni arra, hogy Nóra úrhölgyet eddií Ibsen mester világából — a Nemzeti Szinbá® színpadáról ismertük, mostanában Ibse® Nóra érzelmes és bóditó — sanszonokat éne­kel... Talán ez is a kor és a divat arculatá­hoz tartozik, bocsánatot kérünk ... VAN EGY KITÜNÖ ÉS VIDÁM direktor a sze­gedi életben, aki nemcsak szakértelméről előzékenységéről és kiváló munkájáról is­meretes, de arról is, hogy nem szűnik mc8' ujabb és ujabb tréfákat kovácsolni. Légutób® egyik autósbarátjával Járta a szegedi éjsz*' kát. Az autó gyönyörű volt, a tulajdo!«* büszke és boldog. Direktorunk titokban ké> vadonatúj rendszámtáblát csináltatott tréfá5 műhelyében és a következő estén, mialatt egyik »Véndiófában* Ízlelték a borital illa­tát, egyik titkos munkatársával leszerelteti® a müintézet előtt álldogáló aufó szabály** rendszámtábláját és helvette a követke®8 táblát helyeztette a kerekek közé: T—A 2S-* Hősünk aztán nagyvidáman bevégezte a b** fátkozást, bekurblizott a kocsiba és na.?* büszkén hazafelé sofirozot?. Másnap rendőr állitota meg a didalmas autót, gye®£ den figyelmeztette az T—A-ra a kitűnő zetőt. amikor pedig az energikusan tiltakoz0^ a gyanúsítás ellen, kénytelen volt • rend goru őre — felirni hősünkét, meri kicserél' a rendszmátáhlát... TréfakovácsoTó kitt**" direktorunk azóta feltűnően keriili benW' szomorkodó autóiát...

Next

/
Oldalképek
Tartalom