Délmagyarország, 1941. március (17. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-01 / 50. szám

Yakmerő £|§zakat betörés a Petöfl sanűor-sngantö postahivatalban (A Délmagyar ország munkatársától) Pén­tekre virradóra vakmerő postábetörés történt Szegeden. Reggel fél 6 órakor telefonon érte­sítették a központi ügyeletet tartó rendőrtisz­tet, hogy as éjssaka folyamán betörést követ­tek el a Petőfi Sándor-sugárút 9. számú ház­ban lévő postahivatalban. A nyomozás megál­lapította, hogy a tettes, vagy a tettesek való­színűleg as éjjeli árúkban feszíthették fel a Postahivatal rollóját, majd álkulos segítségé­vel fiinyitották az ajtót és ilyen módon hatol­tak: be a postahivatalba, ahol pénz után ku­tattak. Felfeszítették a fiókokat, szekrényeket, M­fadowasnkat sikei? ís koronázta, az egyik szek­rényben 20 centiméter szélességű ós 30 centi­méter hosszúságú vaskasettál találtak, amely ben 125 pengő 7S fillér és 30 darab fuvarlevél volt. A kazettát magukhoz vették, majd még több szekrény feltörésével is megpróbálkoztak, de munkájukban megzavarhatták őket, meri elmenekültek. A vakmerő postabetörést a rend őrség feltevése szerint « helyzettel ismerős egyének követhettek el. Kézrekerítésükre a rendőrség megindította a nyomozást, amelyet azonban megnehezít az a körülmény, hogy a detektívtestület létszámában beállott csökke­nés miatt a rendesnél kevesebb detektív áll rendelkezésre. A vasárnapi (azz-MG jennel a Délmagyarország i e g y irodában fl Szeged-Csongrádi Takarékpénztár mai közgyűlésén bejelentik Kozma Ferenc vezérigazgató nyugalomba vonulását (A Délmagyarország munkatársától) Jelen­tettük, hogy hetek óta olyan hírek keltek szárnyra, hogy Kozma FerenfJ vezérigazgató megválik a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár­tól, a hirek néhány nappal ezelőtt valónak bizo­nyultak és mint jelentettük, Kozma Fereng szer­dán beadvánnyal fordult as igazgatósághoz, amelyben kérte, járuljon hozzá saját kérelmé­be 'és megrendült egészségi állapotára való te­kintettel nyugalombavonulásához. Az igazga­tóság értesülésünk szerint pénteleen foglálko­&ott a vezérigazgató kérésével és azt teljesítet­le. Áz igazgatóság hozzájárult a vezérigazga­Í6 elhatározásához, úgyhogy Kozma Férem uyugalombavonulása befejezett ténynek te­leinthető, most már az intézet nyugdíjbizottsá­ga tárgyalja le a szokásos formaságokat. Ér­tesülésünk szerint Kozma vezérigazgató addig Hivatalában marad, amíg utódja át nem ve­szi az intézet vezetését, tanácsaival azután is rendelkezésére áll mindaddig, amíg annak szüksége mutatkozik, bár a részleteket megál­lapítható nyngdíjhatározát után már szabad­ságidejét fogja tölteni, tényleges nyugdíjazá­sa 1942 március elsején következik be. Értesü­lésünk szerint az igazgatóság pénteki ülése után a takarékpénztár szombati közgyűlésén begnvári Back Bernát elnök bejelenti az in­tézet részvényeseinek a vezérigazgató nyuga­lomba vonulását és az intézet nevében búcsút vess tőle­Kozma Ferengcel Szeged gazdasági életé­nek egyik jelentős és széles körben ismert ve­zető egyénisége távozik az aktív szolgálatból. 1927-ben hívta meg az intézet a vezérigazgatói székbe, ahol 14 évet töltött nehéz időkben. Koz­ma Fereng fiatalon került a magyar pénzügyi élet vezetői közé, először Temesvárott volt osz­tályvezető, majd 29 éves korában a Rozsnyói Takarékpénztár ügyvezető-igazgatója lett, eb­ben a pozícióban kifejtett munkásságáért meg­kapta a Ferenc József rend lovagkeresztjét. 1917-bea az egyik fontos hadiközponthoz, a % Állat- ós Takarmáayfurgalmi rt.-hez hívták toeg ügyvezető-igazgatónak, az ellenforrada­lomban tagja volt a budai ellenforradalmi tár­saságnak, majd 1919 őszén részt vett a Futura megállapításában és annak első ügyvezető-igaz­gatója lett. 1923-ban kormány főtanácsossá ne­ttók ki, majd 1927-ben Koós Elemér halála Qf«n a Szeged-Csongrádi vezérigazgatónak hívta meg. 14 é-m saegedi működése alatt nemcsak intézete élén fejtett kl működtet, de fésatvetí a város társadalmi-, gazdasági- e» közéletében ís, 42 évig működött fontos pozí­ciókban nemegyszer igea nehéz körülmények ós rendkívüli viszonyok, között. Gazdasági- és pénzügyi körökben jól ismerték Kozma Fe­renc egyéniségét, akiről az egyik szakíró a következőkben emlékezik meg könyvében; Koz ma Fereng a legnemesebb típust képviseli a magyar bankvilágban es egyik vezetőférfia annak a közszellemnek, amely egyben európai Ós magyar". 42 éves változatos működés után vonul most nyugalomba aB ország egyik leg­előkelőbb intéz téueb életéről­I N D E N U J KÖNYVET 0 magyart és géKiléit $ betét Kinn külcsün Iv e h c tl DénCS könyvesboltba'­Klgué-u. t. 367 Szaftatika áriizvcszéltfben Belgrád, február 28. Míg az országnak csak­nem minden vidékéről egyre újabb jelentések érkeznek a folyók áradásától, addig a Vajda­ságban különösen a vadvizek pusztítanak, A Vajdaságban közel 200.000 katasztrális hold termőföldet borítanak a vadvizek. Az eddig okozott károk hivatalos becslés szerint 50 millió dinárt tesznek ki. Különösen nagy <Be­szély fenyegeti Szabadka városát. DeUMAGyARORSZAG SZOMBAT, 1941 MÁRCIUS L Régi bolt HAJTOKA Áldott állapotban levő anyák, csecsernők, gyerme­kek és agyvérzésre hajlamos emberek ideális plsk*t»-hushajt*j» Kapható kicsinyben és nagyban a Tem««vát*y» gydgymptérhá' Szeged, Klauzál tér . A gyerekkor kedves emlékei közé tartortk néhány fűszeres holt. Nem esupuu azért a cu­korért kerestem lei, ami végtere is csak egy porcig tartott, sokkal inkuteb a hangulatáért, a meieg illataért. Kedves és vonzó volt ez az illat, oarátsagos öreg néni iiil az üzletben, sima, fehér haja a középen kettéválasztva. Amikor nem volt más elfoglaltsága, harisnyát kötött Néha benyitott a boltos bácsi ts, épp olyan szolid öreg, bojtos házisapkában, vagy a Jókai-féle háziköntosben. (Jókai maga is ebben a formában él az emlékemben. Mrntna ő lett volna a leghatalmasabb fűszeres, aki megedesiti az emberek életét kifogyhatatlan cukrosdobozaival.; Az öreg pár nem volt már rászorulva a munkára, felnőtt gyerme­keik rég Önállóakká váltak, elszeledlek az or­szágban, elláthatták minden kényelemmel 8 szülőket, de azoknak kellett az elfoglaltság. Amt sokban szórakozás is volt. Minden dol­gunk érdekelte őket, az iskola eseményei, a pajtás-történetek, Isten úgyse azt éreztük, hogy mi is hozzátartozunk a bolthoz s bevá­sárlásunkat elvégezve szívesen időztünk ott tovább is, szinte társasjátéksaerüen. Ez » gyömbér illata, ez a cigarettáé, vagy az áj dióé, esetleg a petróleumé. Hogy összekeve­redtek, annál kellemesebb volt, a gyerekhan­gulat megpróbálta elemezni, szétválasztani őket. A lámpaüvegek apró ágasokon, akár­csak a gazdasági udvaron a tejes köcsögök* Egy elhízott vén macska olykor felkelt a pult alul, süntörögve mindent körülbirált, mintha szemlét tartana. Mit ólálkodnak még mindig itt ezek a gyerekek, hiszen készpénzüket el­költötték, odakünn pedig teljes pompájában virul a nyár. Aztán nyalt egyet a pofáján ért visszatért a puha párnára, amellyel vénségét az öregek megbecsülték. Az ostornyelek te szenzációt jelentettek, sok szép példány egy­kötegben, két helyen is átkötve, hogy nehe­zebben lehessen kihúzni a megfelelőt. Azegés* nöi személyhez hasonlított, felül karcsú, az­tán körülbelül hónaljban görögösen átfogva, ellenben alul valamival szélesebben. Ahogy ezt a természet is előirja, bár korántsem ni dohányszita terebélyességében. Finom szép nyelek! Ha valamikor hozzájuthattunk vol­na egy példányhoz! Teszem azt picézésre mi­lyen fejedelmi lukszus. Csak vágy maradt de megbámultuk később a parádéskocsisofe kezében, amikor suhogtatták anélkül, hogy « lovat érintették volna vele. Rendes kocsis sose csinált ilyet, csak az igás, akinek mim den kocsma stációt jelentett. Igaz ni, mértek kicsinyben italt is az öregek, törkölyt, szil­vóriumot, továbbá egy érdekes keveréket, amit ugy hívtak, hogy rosztopcain rummal. Igen népszerű ital, félig likőr, az alapzamata komoly égetett szesz, alapjában véve az elstí koktél, amivel találkoztam s ami annyira cl­sznobositotta a világot. Uri emberek is be­jártak egy pohárkára, bár Sz. M. tanitó Hr váltig kárhoztatta az ostoba szokást, ame!y megfosztja eredeti zamatától a felséges ru­mot. Most értem meg a legjobban, hogy « felnőtteket is a két öreg vonzotta A két öreg, akik már reggel hatkor nyitottak, külön ebé­deltek, külön szundítottak délután egy fél­órácskát, mert nem lehet magára hagyni ft boltot, vacsorára csak gyenge tejeskávét kí­vántak, korán zártak, de ha valakinek nyolc* kor jutott eszébe, hogy elfelejtett gyufát ven­ni, a pakli masináért kinyitották az ajtót. f)a mindig azt adták, amit kértek, tévedésből sem zaklatták az embereket, hogy nem akar­nak-e még mást is? Ez a szokás később ter­jedt el, meglehet, hogy van kereskedelmi fontossága, lélektana, de nem bírom elviselni. Meglehet, azért, mert akarnék én, de még mennvire, sok mindem mást, ha telnék rá mi­ből. Él se méltóztatik képzelni, boltos ur, a hatalmas, listát, kívánságaim srines lajstro­mát, azonban mit ébresztgeti bennem az atvó oroszlánt és ugyan mit csinálok, ha fölébred? \zért bát ne bolonditsuk egymást A pincé­reket nagvrabeesülöm, sajnálom terhes mun­kájukért őket. de nem ajánlom a fizetőnek, hogy az összeadás végén gyanakodva rám te­rítse a lepedőt: más nem volt? Minden hűl­te rh elven készen hozzák az embernek fo­gyasztásáról M számlát, de nem rohamozzék meg annak a feltevésével, hogy bliccelt. Ám­bár . . . Azonban ne távolodjunk el a régi boltjaimtól. Ismertem más füszerüzleteket ís, ahol a cselédeket nem kérdezték meg, hogyaa suörakoztak vasárnap u tánehelven (no. no vén bűnös! — nézett Uvenkoi .> t háert

Next

/
Oldalképek
Tartalom