Délmagyarország, 1941. március (17. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-25 / 69. szám

Agyagkakas a márványasztalon . .. Egy erdélyi kisgyerek kenyeret keres a családjának a szegedi kávéházban (A Délmagyarország munkatársától) Vékony, Se nagyon határozott hang csöppent bele a beszélgetésbe. — Békés jónapot kívánok. Keresni kezdtük a hang forrását A kávéházi asztal mellett egy szöszkefejü, elevenképü kis kölyök állt: alig ért el a feje az asztal pereméig. Nem vette senki észre, mikor megállt az asztal mellett: a kölyök egyszerűen itt termett, mint valami garabonciás utód. És békés jó napot kívánt. A jazz valami andalító tangót prüszkölt. A fftst vastag, gomolygó felhőkben terjeszkedett el B ezeknek a felhőknek, meg a zene hangjainak furcsa coctailjában ültek benne nyakig az emberek. Beszélgettek mindenféléről, amiről ma beszélni lehet. S akkor valaki, egy földből alig kilátszó szöszke apróság békés jónapot kívánt mindnyájunknakAgyagkosárkában agyagtojások . .. Két kezét előrenyújtotta felénk. Egyik markában egy-két fényes pénzdarabot tartott, a másik kezét lefoglalta néhány furcsa kis jószág. Agyagkotlók és agyagkakasok. A kotló egy agyagkosárkában ül, zöld moha alkotja a fészkét, amelyben agyagtojások várják a csodát, hogy egyszer agyagtyukokká lényegüljenek. Ebben a csodában az agyagkakasok sem hisznek, mert végtelenül bágyadt tekintettel kókad le fejük a fészekben ülő élettársuk mellett a kisgyerek tenyerében. Kukorékolni is tán csak éjfélkor szoktak, amikor a gyerekek az igazak álmát alusszák. Ilyenkor meghalnak az élő rosszaságok és életre kelnek az agyagkakasok... Szép tarka fajta kakasok, meg kotlók ezek. Néhány ecsetvonás hetyke tollpihéket varázsolt a megszáradt agyagra, egy szines irón nagyratágnlt szemeket adott, egy-egy ügyes kézmozdulat okos taréjokat és formás kis tyúk- meg kakaslábakat rögtönzött az aprójószágok tetejére és az aljára. — Tessék kérem venni. Mind eladó _ szólal meg a kisgyerek az asztal mellett Mialatt megnyílnak a pénztárcák, megindul a beszélgetés is. — Hogy hivnak kisfiam? Éngem-e? «-. Téged — Engem Takács Györgynek. — Honnan jöttél kisöreg' _ Én-e? em Te. — Én a rókusi tornacsarnokból. — Mit csinálsz ott? — Én-e? ** Te. — Én ott menekült vagyok, — Honnan jöttetek? — Münk-e? — Ti. — Műnk Lúgosról. Anyám, apám s én s a test. véreim. Mintha soknak találná a beszédet és kevésnek a vásárlási kedvet kicsit közelebb lép az asztalhoz és még jobban előtérbe nyomja az agyagkakasokat. öt kérdezgetik itt ezek a furcsa emberek, pedig most nem az ő személye a fontos, hanem ezeké a kis agyagjószágoké. — Tessék venni — kínálja mégegyszer. A kis góbé Keményen, határozottan néz ránk. Ezeket anyám csinálja. Agyagból. 6 én eladom, ha vesznek. Egymásután peregnek Bele a kezébe a fényes pénzdarabok. Egy pillanatra ránéz az arcokra, akik a pénzt adták, aztán kinyújtja az agyagárnt mindenki felé. — Tessék. E meg a maguké... Biztatjuk, hogy csak tegye el, nem kívánjuk a pénz agyag-ellenértékét A kis szőkefejn menekült csak tovább áll az asztal mellett. Végre megszólal: — E nem jó így, ahogy van. — Miért te? — nevet feléje mindenki az asztal fölött. Miért-e? Azért, mert mostan nem vettek k*kast • • • Bizonygatjuk, hogy vettünk", de nem tudjuk hova tenni, hát inkább tartsa meg magánál nehogy eltörjön. De a kis lugosi székely — mert székely. Ha nem Is Csikországból való — nem áll kötélnek. 'A vásár szerinte nines megkötve. Pénz ugyan van. de ngy látszik, az agyagkakas nem arat sikert Kit ne bántana ez? UaústtyáU i/MtvzűttaH ttayy. uálavzUUba* UqaIC&MOU i (eUbOgiáMós BúAOJK át VUzat Mty 6\as> ItUaUaUUhuU ! m^mmmmmmmmmmmmammammmmmmmmmmmtm — de hiába beszéltem neki, csak szomorú maradt. Megittam még egy féllitert, arra eszembe jutott, lesz ez még másvalahogy, juszt is megvigasztalom a Csillagot Vetettem a trombitásnak egy pengőt és aszandom. — Gyertek ki a kocsma elé, fújjátok a cimborám nótáját a fülibe. Azok vigyorogtak, hogy sose húzták még lónak, azért mégis odaálltak és rákezdték, ahogy parancsoltam. Nagy gazda volt az apám, De sok minden maradt rám, Hat ökörnek kötele, Meg egy vasvilla nyele. Nem tetszett neki, próbáitam a frisseket, végre megértette az indulót Katonaló volt ez, tugygya-e, véribe ment a muzsika. Topogott a gyönyörűm, fel is nyerített örömében, csak az asztalos nyerített nála jobban. — Kend is eltalálta, mint tót a hanyattesést. — Magad látod, hogy mulat! Aztán folytattuk mi ketten, már hogy én, meg az asztalos. Virradt az égen az uj nap, aszongya egyszer, hogy haza is kéne menni. De mondom: — Tisztességgel hazamenni késő van, gyalázattal pedig mindegy, hogy mikor ér az ember a sárkányához. Akkor követtem el a peteket, mert csak azt látom, hogy ellopták a Csillagot kocsistul. Nagyon messzire nem juthattak, ember is jár mindég a homokon .aki találkozhatott vele, de hogy menjek én most haza? Nagyon ette a lug a nyakamat, nem ér nekem az élet semmit, minden pénzem ott maradt a csárdában, — hát nekimentem a kútnak* — Beleugrott? — Nono, beleverhettem volna a fejem az oldalába, csak leereszkedtem. — Meg akart halni? — Leginkább ütgön. — Meddig ért a viz? _ Kötésen főlüL — Tatám, abba nem lehet belefulladni! — De hallja-e, ha a jóságos Isten akarja elemésztheti az embert egy kalán vizben Is. — Jól van, né, ne "feszegessük. Mit csinált aztán? _ Elkezdtem kajabálnl, hogy jajajaj de szőröncsétlen lélök vagyok én, mert ugy tudja meg hogy szörnyen sajnáltam magamat Ezt meghallották" a népek", hirt vittek róla a Pollónak, az pedig elgyütt és rimánkodni kezdett hogy mászszak ki a kútból. — Ahogy látom, ki Is mászott — De nem szivesen, csak amikor kivakkantot ta a Polló, hogy megvan a Csillag. — Hol volt? — Sehol, hazament ma gátul. Azt mondom én. hogy több esze van annak, mint sok kontyosnak. — Mért nem szabott feltételt, hogy csak akkor lér vissza az eleven életbe, ha nem vegzálja töb bet a főddel? _ Hallja, gondoltam ért arra. De fff lennék-e. Ha" az eszébe juttatom? Azóta a kutya se emlegeti a kutbaugrásomat, mindenki a Csillagról beszél, hogy muzsikáltattam a fülibe. Annyi vadszamárnak szokták húzni, mért ne húzzák egvszer ennek a becsületes állatnak" is. De engedelmet, mék már, van még egy kis ntam. 'Abban a b'űcsűs sátorban Vásárfiát veszek az asszonynak szép kis kerek tükröt láttam, minden kisebb Benne, mint amekkora. Legyen öröme. Si meg akarja nézni a száját. és uii ÁKOS GYÖRGY magkereshcdes K1SS-UTCA (Párisi Nagyáruházzal szemben) — Akkor meg itt hagyom-e. Mert ez nem az enyém — mondja nagyon vékony, de nagyon erős hangon. — Ezt nem lehet eladni, mert akkor maguk elkérhetik tőlem a pénzt A kakas a maguké. Nem tudunk a gyerekkel mit csinálni Végre valaki, hogy pontot tegyen az ügy végére, kiveszi a kie gyerek kezéből az agyagkakast és elhelyezi a márványasztalon. A kis menekült nézi. Nem venné le a szemét egy világért sem az asztalon begyeskedö kis foltostestü kakasról. Egyszercsak kiböki: — Hát mégis elveszik? Most már végképp tanácstalanok vagyunk. Különösen akkor, amikor a kis Takács Gyurka kijelenti: — Ha elveszik, akkor meg nem mondtak igazat az elébb, hogy nekem adják. Nem akarjuk, hogy hazugságon fogjon rajta bennünket ez a kis góbé: visszaadjuk neki a kakast. Megköszöni illedelmesen, a pénzt számolatlanul gyűjti össze a kezébe és nem tenné el az égvilágért sem a zsebébe. Biztosabb helyen van az, amit jól megmarkol az ember, * Végre letrejön a vásár Már menne is, de egyikünk megkérdi; — Hány éves vagy Gyurka? — Én-e? — Te. — Én nyolc. A legüdősebb husz, a közbülső tíz éves. Apám s anyám még több.,, — Jársz-e iskolába? _ Én-e? — Te. — Én járok. Egyes a bizonyítványom — Hány egyesed van? Van-e annyi mint ahány szeplőd van? — Ha az egyest is ugy lehetne kapni, mint rt szeplőt, akkor volna — jelenti ki élénk derültség közben a kis menekült. Hát mennyi van? — N eke m-e? — Neked. — Három. — Hát akkor nem egyes a bizonyitványodl Az ugy igaz. Be ez nekem es elég, a tanító urnák es elég. Most már mindenki a kis székellyel beszélget az asztalnál. Simogatják, kérdezgetik, nevetnek rajta, őszinte, komoly, talpraesett góbéságán. A' kisgyerek hallgat, felelget egy darabig, végre megunva ezt a haszontalan időtöltést, megszólal: — Hát vesznek kakast? Ez történt vasárnap délután a kávéházban. (maron) ^MMnaHiMnaammMn A természetes »Ferene József* keserűvíz régóta kitűnően bevált háziszer megrögzött székrekedésnél és annak mindenféle káros következményeinél; biztos, enyhe és gyorsan ható hashajtó, mely számos betegségnél az emésztést Javítja é« sz étvágyat fokozza. Kérdezze meg orvo«át! Párisi Nagy iruház Rt. Szened ÍCsekooics és Hiss-utca sarok HÁZTRTÁSI ÜVEGARUK Gyermek pohár, virágos —2ö Asztali sótartó —J18 Fogvájótartó —«JÉ8 Moccás csésze aljjal —.48 Méztartó —.68 Mustártartó füllel —.78 Teás csésze aljjal —.78 Cukortartó kerek —.88 Boros pohár, Edison h drb —.88 Vizes pohár Edison 4 drb —.88 Vizes pohár 5 csikós 4 drb —.96 Szines virágváza —98 Vizes kancsó cca 3(4 literes P 1.08 Jam tartó ovál 81.38 Hamutartó félfehér —.24 Füles pohár cca 2 decis félfehér —.40 Boros üveg cca fél liter, félfehér —62 Préselt vizes pohár félfehér 4 drb —.86 Tésztás vagy kömpótos tál félfehér —.68 Tésztás, vagy kompét tányér, félfehér « drb 8 1.08 Sima boros pohár fél fehér 7 drb —68