Délmagyarország, 1941. március (17. évfolyam, 50-73. szám)

1941-03-09 / 57. szám

MEGBÍZHATÓSÁGI ABSZOLUT GYŐZTESE ŐSZ KAI ELLEN VERSENY S3URAIB KEP ARANYKERETBEN PRÓBADOBOZ ARA f— PENGŐ. 4091 KAPHATÓ: M -m-mrim £ — DUDÁS SZÉPSÉGÁPOLÁSI ClKrthK KERESKEDŐJÉNÉL V J U Z L E TI SZECHEN YI-TER Z|a Romantikus költők verseit szavalták az egyetemi színjátszók Versek délutánja az auditórium maximumban (A Délinagyarorsaág munkatársától) Az egyetemi diákegység kebelében alakúit színjátszó tár saság, amely március 25-én Shakespeare Hamletjét adja elő a színházban, szombaton délután mutatkozott be a közönségnek a pódiumon, előadódélután keretében. A lelkes és tehetséges gárda nagy érdeklődés és még nagyobb siker mellett adott izelitőt képességeiből, abból a szolgálatkészségből és áldozatos magatartásból, amelylyel a kultura zászlóvivőiül szegődtek. A délutáni műsorának keretében romantikus költőket mutattak be illusztrálásaképpen ajinak a szellemes és szemléletes előadásnak, amelyet dr Baróti Dezső tartott a romantikus költészetről A programot Sík Sándor professzor szavai vezették be. Rámutatott a professzor, hogy az egyetemen folyó tudományos munkát akarja segíteni a színjátszó társaság mostani bemutatkozása amely ugyan még nem az igazi bemutatkozás mert az igazi csak eziután következik, a Hamlet előadásán, amikor azt óhajtja megmutatni ez a társaság liogy tudja szolgálni a legmagasabb művészetet, önmüvelő munkát is végeznek a társaság tagjai a szavalás terén s ezzel is a, fculfnra ügyét szolgálják, Baróti Dezső beszélt a romantikáról mint telkiállapotról, amely minden korban megtalálható, majd annak a történeti kornak a képét raj zolta meg, amelyet a romantika korának nevez a művészettörténet. Az európai művelődés ifjúkora ez a korszak. A magyar romantika ismertetése után a romantikus szerelem költeményeit mutált be <5 y n 1 a y Lenke Shelley és G'oethe, Tárnok Éva Vörösmarthy, Szász Károly Petőfi egyegy versének, majd Szabó Tibor Viclor Hugó prózájának elmondásával. A romantikus tájszemlélet. az uj természetlátás illusztrálására Kiss Ottó Mikló Goethe és Vörösmarthy versét. Tóth Kata Keats és Brentano költeményét mondotta el bensőségesen. A Brentano-vers bravúros fordi tása külön tapsot kapott. Sík Sándor művészi munkája, A XIX század betegsége: a romantikus szomorúság, H mai du siécle verseit S z á s z Károly és Szabó Tibor interpretálta, végül a politikai versek egy-egy Jellegzetes példáját Horváth István és S t a c h ó László mutatta be. A versek végén spontán erővel csattant fel a taps, jelezve hogy az előadók bemutatkozása sikerült, az első csatát megnyerték és a Belső átélés melegével átfűtött hangjuk felkeltette az érdeklődést aziránt, a produkció iránt, amelynek megtekintésére hiv ják a szegedi közönségei. Irta: Babay József Műtrágyák: szuperfoszfá', nétisó. kálisó. % Mindenféle növénvvérie'nr szerek: Dormant wasch, tleotletirtrín, kciipor, bérnyóenyv, gazdasági kenőcsök olajok, mindenfajta festékáruk megbízható és olcsó beszerzési helye az 51 év óta fennálló KARDOS ffestéküzletben Szeged, VALÉRIA TÉR (btteósptfte) Nagyapám kossuthszakáüas, kemény tartású sis öregember volt, szűkszavú, mondhatnám uallgatag. Csak akkor eredt meg szava patakja, üa a turini Remetéről esett szó. Ilyenkor villogni kezdett szépfényű, gyermekien kék szeme es fáradhatatlan volt a szépszavákban, amelyek mind Kossuth csodálatát és örökkön élni tudó emlékét hirdették. " Kisgyermekségeni mesézö öröme volt nagyapa, a somogyi takács. Az Iskola-utcai régi mesterházban néha tizenöt »vándorlegény« is dolgozott, híres volt ez a inühely, szállítottak belőle elnyűhetetlen abroszokat, ágybéli-holmit még Pozsonyba is, Erzsébet királyasszony címére. Gyermeklelkem kibomló fantáziájának a nagy szövőgépek adtak •szárnyat. Ott ültek előttük Veronai Rónai Márton, ki megjárta volt Veronát, Firenzét és csodálatos történeteket tudott a szegény assisi szentről. Szent Ferencről, ott dobták az orsót bámulásra méltó ügyességgel Kassai Bertalan, az öreglegény és Búbos Banka, akinek a fején valami országúti verekedés hagyott búbot.»< Annyira hozzánőttem nagyapám szavához, meg a szakállas takácslegények térdeihez, hogy nélkülük, nem tettem semmit Történt egyszer, régen, még az »első« világháború előtti években, hogy valami vándorpiktor érkezett a mi kis somogyi városunkba. Hátán kifeszitett festővásznakat cipelt, oldalán fatarisznyát. A fatarisznya tele volt olajfestékekkel, ecsetekkel, szénrudacskákkal. Éppen ebédnél ültünk. Nagyapám az asztalfőn, én mellette s tizenkét takácslegények idő s bérrang szerint lejebb. Magas, nyurga, beretvált arcú, kissé -rekedtes hangú ember volt a piktor, illendően meghajolt nagyapa előtt <v Nagyápám széket hozatott és tányért. Gulyáslevest ettünk, amelybe ajándékként turóscsusza illett- sorrend szerint. A vándorpiktor bő étvággyal evett. Beszélni nem beszélhetett, mert nálunk, a régi iparosházban az volt a szokás, hogy ebéd alatt valamelyik legény a Bibliából olvasott fel, A csusza után, pár korty sillerbor leöblitésével nagyapám pipára gyújtott s odafordult a vándorpiktorhoz. — Hát halljunk valami közelebbit a kegyed nemes iparáról. — Nagyon szívesen mesteruram, — élénkült fel a vándorpiktor és előhúzott a holmijából egy vásznat. Vékony szénrud a kezében. Ra jzolni kezdett. Búbos Bankát vette célba. Kisfertálynyi idő se tellett el, Búbos Banka képe a búbjával együtt ott feketedett a vásznon. Ahogy inondani szokták, a megszólalásig hasonlított a vázlat az öregedő legényre. Csak a bobja hiányzott ... — Hát osztán a búbot mért hagyta léi — Engedelmet mester uram, a kérdéses testi toldalék nem született együtt a modellel. Az utókor nem kíváncsi a bolondos sors adta, keserű ajándékra... Nagyapámnak megtetszett a piktor válasza. Megtapsolták a legények is. Búbos Banka pedig odament hozzá s kezet nyújtott. — No hát akkor áll az ajálkozas, — ütött az asztalra nagyapám. — Van egy üres hálókamra, foglalja el, piktor uram, pihenjen s majd holnap, vasárnap munkába állhat. Alió egy hétig, naponként jó hosszuórát üldögélt nagyapám a műhelyház legvilágosabb szobájában. Nagyapa karbatett kézzel ül s igen messze, ó, igen messzire néz, mint ő mondogatta — egészen Turinig . . . Lágy és mély színek kossulhos arccáolvadása a kép, amely két hét( multán vaskos, nehéz aranyozott rámába került. Nagyapa két évvel később, egy borús márciusreggelen végigcsókolt bennünket s feketébe öltözött. Elballagott az állami elemi iskola előtt álló' Kossuth szoborhoz s búcsúzkodott. Jó félórán át állt az öreg takács a szobor előtt, mesélik, elmorzsolt két könnyet is, aztún mélyen meghajolt, köszönt s hazajött. Levetkeztettük, s lefeküdt, mert igy kívánta szóval. x Estelájt már halott volt nagyapó. Halott. * Történt .egyszer, Kisasszony uapján, hogy édesanyáin beutazott Kaposvárra, a megyeszékhelyre. öreg cselédünk, Milán anyó beteg volt. Nem vigyázott rám senkt. Déltájt valóságos gyerekhad rontott be az udvarunkra. — Te Jóska — . riogott az Örömtől Gundy Ferkó —, elöntötte a Ringa a barátok rétjét. Már a shnongáti országúton is átcsapott a vií, aszóngyák táján a ItuuéF, mint a rét most. a viz alatt. Már kivittank négy mosóleknöt, me| egy csomó sulykolólapátot. Flottát rendezünk. — Micsodát? — Flottát! Tengeri flottát. Tallián Flórián vette át a szót. Sokat járt l rokonoknál Fiúméban, látta a tengert, a nagy Adriát járó hajókat s ő tudta mi a sflotta*. — Négy teknő a malom alól indul, négy * Szent János szobortól. Nyolcan vagyunk. Én ve zetem az olasz flottát, te a hunt. Te leszel a hur tengeri kapitány. A kismalom táján megütközünk. Dobogni kezdett a szivem. A mosóteknők kissé ingatag tengeri egységek s a viz most mély lehet. Mit tegyék? A hunok becsülete mégis csak drágább, mint a tallián Talliánoké. — Jó, várj Flórián, megkérdezem nagyapát, mehetek-e. Besiettem, llüvós félhomály borongott a nagy szobában. Én még sohasem kérdeztem meg nagyapát, a képen s ugy képzeltem, hogy élőszóval beszélget anyámmal. Dideregtem kissé, a túlvilág szele csaphatta meg gyermeklelkem szárnyait. De odaálltam a kép elé s szóltam: — Drága jó nagyapa, kiáradt a Rinya, nagyszerű flottát játszhatunk, én veretném a hun teknősöket. Kimehetek? Nagyapa nem szólalt meg. Álltam sáppadtan s félni kezdtem. , Ebben a pillanatban lezuhant a kép a falról. Sikoltva rohantam ki. Nagyapa lezuhant a falról? Ijedt tanácskozás. — Nem — magyarázta Gundy Ferkó —, nem jöhetsz. Árpád bátyám azon a napon s abban az órában halt meg Csurgón, amikor itthon leesett a képe a falrók Elsiettek. Estetájt egyszerre esaE szaladgáló, rémüli hangyabollyá vált a kisváros. Sikoltozások. Tüzoltókocsik rohanása. _ Irtózatos dolog történt. A taHián-flotta két teknője felborult a Szent János szobor körül, — a szentnek már csak a feje látszott ki a vizből s két Tallián gyerek eltűntei szennyes árban. De felborult a sulykotokkal vívott harcban a hun-flotta egyik teknője is. Radetzky Jóska kibukott a vizbe, soká úszott, aztán elmerült . . Késő éjjel érkezett meg anyám. Zokogva mondtam el, hogy miért nem mentem kl hün vezérnek . . Anyám soká imádkozott térdepelve nagyapó lezuhant arcképe előtt Kép, aranvkeretbeu . .»" Köszönetnyilvánítás Mindazon rokonok, jóbarátok, ismerősók, valamint a Szegedi Gázgyár és Villanytelep üzemvezetői és munkásai, akik drága jó férjem és édesapánk végtisztességén megjelenésükkel és virágadományaikkal fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk hálás köszönetet. özv KATRANICZ JANOSNÉ és CSALADJA A Szegedi MAV Alkalmazottak Temetkezési Egyesülete március hó Y-ára meghirdetett közgyűlése nem volt határozatképes. — Az alapszairályok 13. §-a értelmében március hó 9-én. vasárnap délután 3 órára tii közgyűlést hirdetünk lelyet a MAV Fiunevelőintézet és árvaház ebéd- fuciyci a * — Hőtermében tartunk meg a már meghirdetett napirenddel. Ez a közgyűlés a megjelenő tagok , számára való tekintet nélkül határozatképes. 171 Kéri a tagok megjelenését AZ ELNÖKíSÉG. HAJTOKA Áldott állapotban levő anyák, csecsemők, gyermekek és agyvérzésre hajlamos emberek Maálla piskóta-Kashajtója Kapható kicsinyben ée nagyban a Temsftváry - gyógyszertárban Szeged. Klauzál tér 9.