Délmagyarország, 1941. február (17. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-19 / 41. szám

kémíhiM* UÁtd mié k&zon&ígm SáUaftás&k *#, l&ti/áfty „esküdt föbUné150 éuct Uwci a szegedi „Uafá* kázUatá T&atocnáiót'' és. a uaivizlev&zeUM-H (A Délüiagyuroxszág uiuwkttú) sátOJJ A ma­gyar medence legősibb es k-gkirieliietetleu- bű el­lensége a vi«. Mas égtájukon a forróság, \ gy a dermesztő hideg harapja ki a tőidből a esi ráhat, 1it ellen alig tud az ember sédakewií. In a víz jelent minden veszedelmet. \agy niuc; akkor a megrepedt fold kérges pusztává válik, annyi van, bogy a föld nem bírja eÍnyeim Ami­kor Hannibál már a kapuk előtt áll; a vizvesze­deiern ellen mar csaknem kilátástalannak látszik a küzdelem. Talán még a nagy szegcdi árvíznél soni kutattak több mentség után, mint most, emi­kor nem is egy várost, hanem 100.000 holdakat, 100.00C1 holdak termését temeti cl a magyar me­dence ősi ellensége, a viz- Megvádoljuk nagyapá­inkat, dédapáinkat; valami más, nagyon sürgős tisztelt-házi zivatarok menuyköveit csattogtattuk ahelyett, bogy a föld alatt vagy a tőid felett gyü­lekező vizzuhatagnak ástunk volna levezető ár­kokat kellő időben. Azok a nyilatkozatok, amelyek napvilágot lat­sak, magukba foglalják a hatóságok erőfeszíté­seit. De sajnos nem kétséges, bogy egek az erő­feszítések már nem tudják követni a viz rohaná­sát. Pedig, hogy milyen régi és milyen súlyos problémája a viz az országnak s különösen az Alföldnek, arra nézve bő anyagot szolgáltat c-gy Vjs megsárgult könyv, amely pontosan 136 éve, 1805-ben jelent meg Szegeden vGrfin Orbán ajtai nyomtatva- és Nagyságom Vedres látvány Esküdt Földmérő által öiy/vc-Szerkeszfve.* A szegedi „Ujr Hajókázható Tsatorna" Kogutowicz Károly egyetemi tanár az sgebz Alföldnek, különösen pedig Szeged vidéké­aek talajvíz-gondjait geográfiai szempontok sze­rint azzal magyarázza, bogy » Unnának Budapesttől é» a Tiszá­nak Szolnoktól kezdve nincs olyan mellékfolyója, amely képe* volna le­vezetni a Duna és Tisza közötti ho­mokba/ alatt összegyűlő halaimat mennyiségű vizet. Az évszázadok folyamán már eddig megásott csa­tornák csak egymást duzzasztják • egyszercsak, amikor megtelnek ezek as aránylag vékony viz­erek, bekövetkezik a katasztrófa. Az áradat a föld mélyéből tör elő s többé lehetetlen levezetni, mert a föld nem issza be. Erre az igazságra kö­zei 1ÖU évvel ezelőtt rájött Vedres látvány, Sze­ged város tanácsnoka és kultúrmérnöke, aki mint afféle polihisztor, nemcsak pipagyüjtéssel. filo­zófiával, köztörvénybatósági nézeteltérésekkel, protezsálással és más egyéb közüggyel foglalko­zott, hanem igen élénk érdeklődést tanúsított az egyik legfontosabb kérdés: a vizlevezetés, a lecsa­potás, a csatornázás kérdése iránt is. A vizügy­gyel kapcsolatos véleményét és terveit 1805-ben könyvalakban adta ki Szegeden a következő cim. raei: A TISZÁT A DUNÁVAL ÖSZVE KAPTSOLO un HA ÍÓJUZHATÓ IS'ATOANA MELLYNEK HELLYÉT NEM 1SAK MAGYAR ORSZÁG, HANEM AZ EGÉSZ AUSZTRIAI BIRODALOM HASZNÁRA FÖL KERESNI ES MEG HATÁROZNI IGYEKEZETT VEDRES ISTVÁNY N. MAGYAR ORhZAGON HITELES, ES SZA­BAD- KIRALYL SZEGED VAROSSANAK ESKÜDT FÖLDMÉRŐJE SZEGEDEN 1805. A hosszú cim rtasszooy ej senkit, akadtak tóban az időben ennél jóval hosszabb cimek is, amelyek sokkal érdektelenebb mondanivalót ve­zettek pórázon az olvasó elé. Vedrea Istvány sem tartott attól, bogy a cini bárkit is távol tart majd könyvétől, sokkal inkább tisztában volt azzal, hogy a hivatalos világot, például a városi szám­vevőséget a könyvben található költségvetés ró­miti majd meg. Ezért aztán « kővetkező monda­•*«• zanta mottónak; Ahol illy sok Áldások9! lőttet aratni, ott; Kézzel, Lábba) iparkodni kell; a hol oüya­tén Győzedelmet lehet nyerni, yncllyet uem hogy valakinek könnyei meg keserítenének, hanemc Milliom Emberek, forró Áldásaik­kal buzgón meg köszönnének; olt; nem kell * költségeket aggódva Számolgatni, Gróff IJattyhányi Viutze, a Magyar Tengeri Révpartökrul irtt ÍJ. Le'.él.« Könyvének eiöszavaban elmondja, hogy nem Kí­vánt tudákosok számára való könyvet alkotni, hanem megelégedett azzal, hogy >a mi Hasznokat, nen-i tsak a Kereskedők, banem mások is föl ta­lálnak ezen Tsatomában, azokat elő adjam; és annak elkészítése iránt való közönséges Sóhajtá­saikat is nyilvánságossá tegyem. Erre való néz­ve: b« tsekély Fáradságom hellybe hagyásodat megérdemli, tudjad Barátom! hogy arra is Sze­méi lyed és Hazám szeretete ösztönzött.* Szegény Vedres Istvány közönséges sóhajtó sai és csekély fáradtsága nem érdemelte ki a helybenhagyást Azok a tervek, amelyeket ebben a kís könyvében lefektetett, csak tervek marad­tak. Csatorna sohasem született belőlük, -És né­hány évtizeddel később a Tisza elpusztította Sze­ged városát, majdnem másfél évszázad múlva pedig a talajvíz elöntötte a város vidékét. Még jó Vedres Istvány sirját is ellepte a könyörtelen vadvizáradat a szegedi temetőben ,,, 218 esztendeje..» Vedres Istvány Földmérő könyvének alap­gondolata az, hogy a Dunát és Tiszát pénzt és fáradtságot nem kímélve hajózható csatornával kell összekötni ugy, hogy a csatorna alsó öble feltétlenül Szeged városa legyen. Nemcsak a ke­reskedelem szempontjából tartotta ezt fontosnak, hanem azért is, mert ezzel a megoldással lehe­tővé válik az, bogy a messzi környék vadvizeit ez a csatorna levezesse a föfolyókba. Egy hatal­mas csatornarendszer kiépítésére gondolt másfél­századdal ezelőtt Vedres Istvány tanácsnok, en­nek a csatornarendszernek ágai azonban nem egymásba torkollanának, hanem a bajózható csa­torna segítségével a Tiszába, illetve a Dunába. Kereskedelmi szempontból a következőképpen vi­lágítja meg a csatorna hasznát: •Minthogy a hajókázható vizi Tsatornák nem egyebek, hanem mesterséggel, ée kézi munkával tsinált Folyóvizek, ezek pedig a' közönséges Jónak, tsak a Teher szállításában is főlszámlálhatatlan hasznára legyenek; könnyen által lehet látni, hogy az alkalmatos hellyeken keresztül ásatott, nagy Városok mellett vezettetett, mély Folyóvizekbe, vagy az ©lllyanok torkaihoz vitetett Tsatornák mely nagy könnyebbségére és javára legye­nek, nem tsak annak parttván lakozó Népé­nek, hanem az attnl távolabb lévő Tarto­mánybéli Lakosoknak Is! Többet mondok: meg érzik ennek hasznát még a külső Orszá­giak is, a' kik tudni illik a' kereskedés kö­zös folytatása által velünk ószve vannak kaptsólva--'. Vázolja ezután a >bváb Országban* eredő Du­na, valamint a Tisza, Maros és a többi magyar folyó útját, a kihasználási lehetőségeket, majd igy folytatja: Volnának tehát Vizeink Hazánk­ban elegendők, de ném alkalmaztattyuk arra, a melly végre a Természet nékünk azokat ajándé­kozta; Jobban szerelünk Kátóval szárazon járni, pedig Teher Szállító Utajnk sok hellyeken igen alávaló állapotba tartattatnakfi Könyvének további részében beszámol arról, hogy a csatorna kereskedelmi és »viz el vezeté­si* fontossáigát felismerték ^boldog emlékezetű Eleink az 1723-dik Esztendőben tartott Ország gyűlésen, amikor Is a 122-dik Tzikkel alatt lllye. tén végezést tettek:* KftlŐmféle Tsatornák és árkok ** Or­szág több részeibe a kereskedés meg könnyebbi­tése végett eresztessenek s nzér Is, hogy a mind fenyegető viz áradatok niélly árkokhoz juss«nak és vizeik a a Folyókban el tűnhessenek . . . a K. Helytartó Tanát© rajta lészon 'e ti Iránt a viz eresztéséhez értő embereket meg fogja tudakozni*. Ugy látszik azonban, hogy a bürokratikus lassúság egyforma minden időben, mert Vedres Ivfvinv néhány sorra) alább igy »r: •Mint egy 80 Esztendeje mar annak, hO£v eees hasznos végezes megtörtént, de igen kevés %iktrt lett . , .* (Pillanatnyilag éppen 218 esztendeje született meg a hasznus vegzes . .; Vedres könyve uem tartalmaz pontos mérnök' 'tervetet, inkább allalános szempo.tusul világ'1 meg * felhívja az illetékesek figyelmet, tiogy mi­lyen rendkívül nagy töutossaga van az ország gazdasagt életére nézve annak, hogy az Alföldön, Szeged óriási határában megoldoüj.k végre (1) * vizprobléina. A talajvíz elpusztítja itt a termést állandó nyugtalanságban él miatta a gazda — Hasztalanul javasolta tik -- uja - az úgy­nevezett Pallérozott mezei Gazdasag az A Ufóidé* mindaddig, még az III való Terimszlvéuyekncit keleté nem lészen és rajta való vigyázat sem sason a viz irányában, iiéjjába dilserik az Jsiák lóba való hizlalást, a Legelök fel osztását, > hizlaló füvek és vetemények termesztését, Va-' roéglen itt elég szántaiján, vetetlen. kaszálati?* s műveletlen földek maradnak a' viz miatt; MH a vermekben meg dohosozík, 's ki tsirá/.ik a vesség miatt a Gabona; még az Ember, Föld £ Marha köztt valami arány nem lészen, és mígt'"? a' Posványok ki nem szárittatnak. Akkor a Né­pek a mezei Gazdasághoz jobban láthatnának; többet szántván, vetvén, jobbat) mivelvén Föld­jüket, többet arathatnának s többet is adhatná­nak el: igy több pénzt nyervén gazdagabbak ten­nének és végre bóldogubb életet élhetnének ez«* az AHFöldön, amelynek még mostani bóldogsáS8 tsak abbul áll, hogy mindene vun. tsak pénW ninls. Mivel pedig e nints, egyre igen gyakra* jelennek meg a szűk iidők*. Hosszadalmas risatorna ásási költség vetéí* után _ amely ma pengőre átszámítva sem állhat­ná meg a helyét — ezzel a mondattal végzi Ved­res Istvány hites városi földmérő Közre nem b*' s/ontalan könyvét: A mí Jó és Hasznos, ha ma el uem végzed, Hidd el: annak kárát, holnap mindjárt érw<fc­Ha néhány helyen túlhaladta is már az i" Vedres Istvány tervelt és tanácsait: ez u monda'9 teljes igazolást nyer. Kinn a tanyavilágban, Mte egymásután dűlnek össze a házak s ahol élném*-' a -búzamezők éneke«, mintha ezt a régi vers®1 csattogtatná a szél a kopasz fák ásai között . ' Kalmár-Maron Ferene Börtönre ítélték a vott posf^ kézbesítőt, aki elsikkasztotta az öregségi segélyeket (A Délmagyar ország munkatársától) KodoJ Imre, Raluska Kálmán és Vefnyik István nádpalotai napszámosok az OMB1 munkáspéo* tár lagrjai valtak és az OMBI mindem hóuaf ban 5 pengő öregségi segélyt folyósított szűkre. Kodor Imre 1939 augusztusában, S** luska Kálmán októberben, Vernyi István dig 1940 januárjában nem kapta meg öregséf segélyét. Elmentek a csanádpalotai postabi^f talba, hogy segélyük elmaradása miatt érd4* lődjenek. Megtudták, hogy segélyük rendf^ megérkezeti címükre, sőt a segély Puszta & más postakézbesítő ki Is kézbesítette. restek az augusztusi, októberi és januári pot' tacsekkeket, amelyeknek mindegyikén ott a péuz átvételét elismerő aláírás. Kodor. luska és Vetnyi tagadták, hogy a pénzt ték volna, amiért a postahivatal szélesé0. vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat ezután derítette, hogy Kodor és társai segélyüket lóban nem kapták meg, a pénzt Puszta Tal\j postakézbesitő a maga s&ámára tartotta ^ és a csekkekre odahamisította Kodor é* ^ sainak nevét. Puszta Tamás kedden került hivatali Ír B"' kasztássál vádoltan a szegedi törvényszeK ^ kay-tanácsa elé. A postakózbe^ítő, akit elmozdították állásából, tagadta, hogy i3 elsikkasztotta volna. Azt adta elő, bogi ^ dor és társai megkérték arra, hogy a veV ^ a csekkre írja rá. A törvényszék a sértett6 ^ hallgatása után bűnösnek mondotta ki - ^ löttat és tizhónapi börtönbüntetésre telezte a bíróság a megtévedt poslák^zl'0^^ hogy az elsikkasztott 15 peugöl öte'/-37"1 ^ kamataival az ügy jogerőre emelkedő6 £ az államkincstárnak térítse meg. Ab 'i len mind az ügyész, mind a vádlott telle stj éti a tábIiho» '

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom