Délmagyarország, 1941. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-23 / 18. szám

lai, kapcsolatba* r*oit asaak sdejé® sokai emlegetett szójátéka. Az öreg Koroda valósággal gyermekkorban léipett az irodalom úgynevezett berkeibe s talán 17 éves se volt, mikor az első kötete megjelent. Aztán öt is másfelé sodorta a megélhetés, a literátor* csak pihenő perceinek maradt megédesitöje. »Alkibiades« cimü drámájával azonban egyszer akadémiai dijat nyert, jóllehet csak annak az ominozus paragrafusnak segélyével, amely szerint a dijat a pályamüvek legjobbikának ki kell adni. Ha jól tudom, ezt a paragrafust ajmta eltörölték. Tíz éven át foglalkozott a darabbal, futt-faragott rajta, részleteket olvasott fel belőle barátainak, Alkibiadesé volt minden pillanata, lélekzete. Mikor megnyerte a száz aranyat, azt kérdezi valaki: — Aztán jó darab-e az az Alkibiades? — Na hallod — felelj rá Gáspár Imre — hiszen tiz évig volt Korodéban. Koroda Pál nem volt túlságosan elragadtatta a kétélű tréfától. Egyébként azoknak az időknek írói. újságírói épp ugy szerették egymást, mint a maiak. Volt idő, hogy Gáspár Riidnyánszky Gyulával együtt csinált lapot Debrecenben, aztán különváltak és halálos ellenségek lettek, egymás támadásával szórakoztatva az előfizetőket. Ezek a dolgok valamikor jobban tetszettek a vidéki közönségnek, mint a legszebb vers. vagy leglángolóbb vezércikk. Gáspár Tmre alapította meg az ügynevezett Gáspár-valutá«-t. Abból állt ez, hogy pénzszűke öfbesfköy xröfcsz CSÜTÖRTÖK, 1841. JANUÁR ». § idején apró, egyforintos bonokat állított ki, jéismerősöktől, sőt futólagosaktól is kérve kölcsön a kispénzeket. Mikor aztán örökséghez jutott, vagy nagyobb összegre tett szert, elsősorban ezeket fizette vissza. Idősebb korában áttért a lutheránus vallásról a római katolikus hitre, állítólag azért, hogy ezt a lelki tényt megható levelekben jelentse be a magyar püspöki kar áldozatrakész tagjainak. Az jrodalmi értékű levelek bizonyára megvannak a püspöki levéltárakban. Viszont a nemzet elismerése abban nyilvánult meg vele szemben, hogy öreg korára cikkírónak szerződtette a miniszterelnöki sajtóiroda. Agglegény maradt, nent volt szenvedélye a női nem, legfeljebb témája, — 56 éves korában. 1910-ben elütötte a villamos, mert olyan rövidlátó volt, hogy valósággal fehér bottal kelleti volna járnia. A RRkusba vitték, ott is halt meg hamarosan. Nem sokkal előbb érte az utolsó öröm: megnyerte a Petőfi Társaság Vigyázó-diját » »Nincs« cimü költeményeiklussal. Egész ki« kötet volt az, ugy todom, ezután határozta c a társaság, hogy csak önálló versekel vesz figyelembe a- pályázaton, egész ciklust nem Ennek a hevenyészett pár sornak nincs más j célja, mint futó felelevenítése Gáspár Tmre «em egészen méltatlan emlékének. Hátha akad. iki emlékszik méí a nevére! keh A törvcniifizch megkezdte a „Sziklasír két kötetének felolvasását \i első tárgyalási n<?pon felolvasták a regény leiét, pénteken toly tatiák a felolvasást, maitf ítéletei hoz a törvényszék az elkobzás kérdésében irodalmi széljegyzetek A mult század hetvenes éveiben egész sereg fiatal költő tűnt fel, immár valamennyi az irodalomtörténeté. Közéjük tartozott Gáspár Imre is, az ízjg-vérig való lírikus, akivel kissé szigorúan bánik el Koroda Miklós, »A világ csak hangulat* cimü Reviczky-életrajzában. Nem szabad azt hinui, hogy csak ma több a költő, mint az olvasói, A versfaragás minden dőkben átütő szenvedély volt s légió azoknak a izáma, akik lázas vergődéssel kitalálják, hogy a •szivem* szónak tartalmilag is megfelel a »sze •etlek liiven* ritu. Gáspár Imre azonban kimagas-' ott ebből a légióból, egyik vezére volt a kor ifjú irodalmi forradalmárainak, benső jóbarálja a nááuál egy évvel fiatalabb Reviczky Gyulának. Széleskörű irodalmi levelezése kora költőive! ;nég feldolgozásra vár. Az igaz, hogy nagy niunsa volna az összeszedése is, de megérné a fáradságot. Egyikük sem volt azonban olyan gondos és íontos, mint Milkó Izidor, a finom tollú 1 i t erary gentleman, akinek hagyatékában óriisx anyag maradt. A kisebbik részét ő maga dolgozta fel a Bácsniegyei Naplóban. (Én láttam nég gyöngybetüs kéziratát. A valamikor nagyon jazdag ember elértéktelenedett részvényeinek iszta felét használta kéziral.papirnak.) Azoknak a égi évtizedeknek irodalmi és hírlapírói viszo•jyait senki sem ismertette olyan lelkiismeretesen, mint Milkó. Felhívom a figyelmet erre a becses anyagra. Szabadkán megtalálható. Van benne Reviczky, meg Gáspár-levél is hőveD a rengeteg kortársén kivül. ö irta meg hitelesen a »Szeged szebb lesz, mint volt* szállóige legendáját. Sose mondta ezt Ferenc József, hanem Sasvári Ármin régi újságíró ialálta ki. Ugy volt, hogy a király szegedi látogatása után mentek haza a fővárosi laptudósitók is, igen elégedetlenkedve hogy semmi olyan kijelentés nem hangzott el, aminek a lőcséhez hozzá lehetne kötni a riport lovát. — Adjunk valami mondást a király szájába! —. vetődött fel az ötlet. Nyomban megindult a találgatás,' végú) Sasvari ötletében állapodtak meg. A király nem cáFolta meg, néni igen foglalkozott ilyesmivel, használják azóla is derúre-bomra szónoki frázisként s ma már el sem akarják hinni a megszületése körülményeit. Ami amellett bizonyít, hogy a jó szállóige uem rossz. Gáspár Imre nem váll azzá, aminek indult, túlsók idejét rabolta el az újságírás. Valósággal mániája volt, hogy Debrecenben is lehet olyan jó napilapot csinálni- mint amilyenek a nagy versengésben álló szegedi, nagyváradi és aradi újságok. Ebbe a szenvedélyébe temérdek pénzt ölt bele. Előkelő felvidéki családból származott, alispáni házban- nevelkedett, az idők folyamán épp uyolcszor jutott kisebb-nagyobb örökséghez s ez a sok pénz mind Debrecenben folyt szét. Ha letört, vette a sátorfáját, hol Székesfehérvárott, hol Nagybecskereken telepedett meg kurta időre, hogy megint visszatérjen Budapestre, olt is a József-utca valamelyik elképzelhetetlen piciny hónapos szobájába — csak az ágya, meg az asz-, tala fért el benne —, volt nagy lap, kis lap szerkesztője, munkatársa, biztos bázisa azonban a Magyar Szemle hetilap maradt, melynek magyarul nem tudó kiadója annyi kéziratot vett meg tőle egyszerre, amennyit szállított. Gáspártól tudom, hogy »Lapis rcfugii«, önállóan soha meg nem jelent kis regényét egyfolytában három nap alatt irta meg, mert örökös pénzzavarában szüksége volt az érte járó száz forintra. Nem lehetett annyi pénze, amit egy-kettőre cl ne költött volna. Isten tudja, mire, mert se nem kártyázott, se nem ivott. Legfeljebb néhány pohárka likőrt. Épp ugy nem érte utol senki munkában. Heteken keresztül maga irta a lapját, vezércikket, tárcát, riportot, szines újdonságokat, aktuális reflexiókat, versikéket, de az is igaz, h°gy külön szedőket kellett erösitö koszton tartani, akik elolvassák az egybefolyó betüjü kéziratát. Voltak, akik azért Debrecenben is tudtak boldogulni. Az egyik Than Gyula volt, inkább lapkiadó, azonkívül igen népszerű ponyvaregények 'rója, a másik Karczag Vilmos hírlapíró és szépiró, aki a fővárosi lapoknak küldött tudósításaiból tudott annvit félretenni, hogy feleségéül, a feledhetetlenül bájos és kiváló primadonnával, Kopácsy Juliskával, egyszer csak bérst szinháztulaJfloHosok lettek. Két színházuk is colt, vejük. Hubert Marischka nevű színész végzett velük. Már mint a színházakkal. Gáspár Imrében azonban megemésztette ai uj *agiro az írót. KeL dolog volt, amit kíméletlenül üldözött, a plágium, meg a pornografia. A s?ój*tekro! azt tartotta, hogy az a szellem salakja. Azért alkalomadtán neki is szüksége volt rá, hogy kiadja agya kohójából ezt a salakot. Éop Koroda Miklós édesaniával Koroda Pál-. (A Dél magyar ország munkatársától.) Egy terjedelmes regény felolvasását kezdte meg szerdán a szegedi törvényszék Ungváry-tanáesa. Most került másodízben H törvényszék elé az az élénk érdeklődést keltett per, amely Magyar László „Sziklasír" e.ímű regénye miatt indult meg négy évvel a könyv megjelenése után. Kzevkilencszázharrmnöhathan jelent meg Szegeden a „Magyar Téka" kiadásában a „Sziklasír", amely miatt az ügyészség tavaly eljárási indított, mert megállapítása szerint a regény tartalma alkalmas a vallásellenes vétség és hit felekezet ellen gyűlöletre való izgatás megállapítására, Mivel a regény megjelenése óta több mint két év telt el, az iró ellen nem lehetett eljárást indítani, mert a bűncselekmény elévült. Az ügyészség az úgynevezett objekiv eljárás lefolytatását kérte a törvényszéktől és indítványozta a könyv elkobzását. Az eljárás „ismeretlen tettes" ellen indult meg és Magyar , László mint sértett kapott idézést könyvének tárgyalására. Esrv év előtt- került az ügy először a törvényszék elé, amely akkor dr. Dettre János védő indítványára elrendelte a regény teljes felolvasását nyívános főtárgyalás keretében azzal az indoklással, hogy a regény tendenciája és mondanivalója nem állapítható meg egyes kiragadott részletekből, ehhez szükséges az egész mii ismerete. A bíróság hozzá ís kezdett a regény olvasásához, azonban ésak néhány oldalig jutott, amikor dr. Dettre János felszólalásában megállapította, hogy ilyen ügyekben az a törvényszék illetékes, amelynek vizsgálóbirája elrendelte a könyv lefoglalását. Mivel pedig ilyen intézkedés egyik vizsgálóbíró részéről sem történt, álláspontja Szerint nem lehet meg állapítani, hogy melyik törvényszék az illetékes a főtárgyaidéra. Az ügyészség viszFER f » ENCJÖ7S (eserüvii El F szakérte az ügy iratait, mire a törvényszék * fötárgyalást nem folytattaKözben történi azután, hogy az ügyészség indítványt tett a Sziklasír" lefoglalására, aminek a vizsgálóbíró eleget is tett. A végzést a vádtanács is helyben hagyla. Hónapokig tartott a lefoglalás foganatosítása, különböző helyeken 32 példányt foglaltak le, amíg ismét a törvényszék elé került a regén ypör. A szerdán reggel megkezdett főtárgyaláson á vádat dr. Liszkay Lóránt ügyészségi alelnök képviselte, a védelmet dr. D c 11 r e János látta el, A törvényszék az ügyet mindjárt két napra lüzle ki, hogy-legyen idő a korábbi határozatnak megfelelően a teljes regény felolvasására. Ungvár elnök először ismertette az ügy előzményeit, majd felolvasta az ügyészség indítványát. A vádinditvány szerint a regény egyes részei, állításai a legnagyobb mértékben ellenkeznek a kereszténységnek és az összes kere«ztény hittelekezet tanításával, azoknak alapvető legfontosabb (ételét tagadják meg és sértik azt a köteles tiszteletet, amelyet minden keresztény Mvő eg> házanak tanítása szerint Jézus Krisztus iránt tannsitanl tartozik. Éppen azért az ügyészség vallás elleni vétség, valamint hitfelekezet elleni izgatás miatt kéri a könyv elkobozásának kimondását. Az indítvány ismertetése után Ungvár? elnök megkérdezte, nem volna e elegendő a regénynek csak az ügyészség által inkriminált részeit ismertetni, mire dr. Dettre János fenntartotta korábbi indítványát, hogy a teljes regényt otoassn fel a bíróság, mert ©gyes kiragadott részekből nem lehet elbírálni a mü gondolatát és tendenciáját Ungváry elnök intézkedésére ezután megkezdődött a törvényszéki regényolvasás. Megkezdődött a regényolvasás Elsőnek a tanács tagjai közül Fé l egyházi Fái biró vette kezébe a regény! megkezdte olvasását Meglehetősen gyors tempóban indult az olvasás, a tárgyalóterem csendjében csak nehezen lehet követni a regény vonalát. A bíróság tagjai feszült figyelemmel hallgatták az egyes kifejezéseket. Különösen hangsúlyt kapnak azok a részek, amelyeket az ügyészség külön inkriminált. Egy óra múlva Radnóti László törvényszéki biró valtja fel Félegyháki bírót, közben az elnök megállapítja, hogy harminc perc alatt ti oldalt sikerült felolvasni, igy körülbelül másfél pere snükséges egy-egy oldalhoz. Ez padig annyit j»lent, hogy mintegy 500 percre vau szükség a regény (kiolvasásához*, ha továbbra is ilyen tempóban folyik az olvasás. Az iram azonban »é*