Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-11 / 275. szám

A rehabilitációs javaslat és a hitbizományok vitája a Ház keddi ülésén Budapest, decemberi 10. A képviselőház ked­den ismét összeült- A szerdai ialerpelláeiós napra százhúsz interpellációt jegyeztek bc. Törs Tibori alelnök nyitőtta meg az ülést "2erinvdry Szilárd ismertette az egyes igazság­ügyi eljárási kérdések szabályozásáról szóló javasla tot. , Matolcsy Mátyás a hitbizományok" intézmé­nyét támadta. Euszovszky Lajos fölhívta az igazságügymiuiszter figyelmét arra, hogy Ma­rosvásárhelyen ismét meg kellett szervezni az egységes bírói és ügyvédi vizsgabizottságot Gróf Festetics Domokos követelte, mondják ¥i törvényben, hogy a hitbizományi birtokosok ezután csak magyar nőt vehessenek feleségük Gróf Esterházy Móriö egyperces beszédében több türvénycikkket idézett, amelyek alapján telepítés céljára igénybe lehet venni a hitbizo­mányokat Radovsay László igazságügyminiszter a hit­bizományi szakasszal kapcsolatban kijelentet­te, hogy az nom jelent politikai visszafejlődést. Ha eljön az átfogó reformjavaslat megalkotá­sának ideje, a hitbizományi intézmény szabá­lyozására, akkor az összes ezzel kapcsolatos kérdések mind lütárgyalhatók lesznek. 'X Ház ezután elfogadta a javaslatot, majd s rehabilitációs javaslat következelt Mezey Lajos ismertette a javaslatot Rámu­tatott arra, hogy közéletünk régi kívánságát Óhajtja megoldani a javaslat amely régi sebe­Ket akar gyógyítani a keresztény erkölcs, a megbocsátás és az emberszeretet szellemében. A javaslathoz Mosonyi Kálmán és Benkő Géza szólalt fel. A legközelebbi ülés szerdán délelőtt lesz, amikor már1 8 órás ülésen tárj­gyaljúk a javaslatot. OsziiiuaiciponauuMMan Meleg téléit cipók H A-HA-néi Szép házicipok kelemen utcn 12 Belvárost ffozi Műsor torlódás miatt csak két napig! KflGYVBROSI LÁNY Hogyan lesz a nagyvárosi lányból falusi liba. Francia filiuopcrctt, sok derűvel, fülbemászó muzsikával, francia szellemességgel. Fősz.: Mec.Lemonier, Henry Garat, 0 ga Yalery 5, 7, 9 KIÉ EZ X megtudhatja Lafabár, Kiss Manyi, Vaszary Piri, Weszelv Pali, KtiváryC;nci eszeveszett tempójú, fejtetőre ál­állitott burleszkjében!!!!! Majd holnap bővebben (A Délmagyarország munkatársától) Ma, szerdáu délutáu hár.om órakor a városháza régi harangja kíséri utolsó útjára dr. Szekerke Lajos tb. városi tiszti főügyészt A belvárosi temetőben felállított ravatal köré gyülaek a rokonok, barátok, ismerősök, tisztelők és tiszt viselőlársak, hogy istenbozzádot mondjanak a tragikus hirtelenséggel elhunyt, köztiszteletben álló, kiváló vezető tisztviselőnek. A sírnál dr­Csonka Miklós tiszti főügyész mond búcsúsza­vakat a város és a hivatal nevében, a városház barokk tornyára felbúzzák a fekete lobogót s ' abban a pillanatban, amikor a koporsó elindul az örök csöud országa felé, megszólal a város búzán a haraug. A város társadalma temeti Szekerke Lajos tb. tiszti főügyészt . . . * Hétfőn még ott ült megszokott helyén, a köz­gyűlési teremben. Mosolyogva hallgatta a közbe­szólások özönét, csillogó szemüvege mögül örök derűvel nézte a mellette és körülötte levő arco­kat, egészséges, kicsit mindig csúfolódó hangján bele-belcszólt a vitába, amely a város megoldás­ra váró problémái körül nyujtotla meg a mon­danivalókat Ez a tekintet cs cz a hang jellemezte Szekerke Lajost. Araiból, szeméből soha nem tűnt el az elpusztíthatatlan mosolygás, a kedvesen, inegejtőcn csúfolódó derü. Ez a tekintet, olyan emberek jellemző sajátsága, akiknek a lelke egyeusulybau vau önmagukkal, az önmaguk tet­teivel, az önmaguk törekvéseivel. Ez a lélek is­merte és felmérte a világot; látott, hallott, meg­érzett cs álélt sok mindent s az élmények, a ta­nulságok valami utánozhatatlan kedves guuy­szitán, lebilincselően derűs színeken szűrték át az eseményeket és a személyeket: a világot. Rö­vid szavai, jellegzetes legyintésekbe eltűnő mon­datai azt az embert mutatták, aki kerüli a bosz­szadahnasságot, mert nem szereli, mert nem tait­ja méltónak arra, hogy az emberi tettek végre­batását megnyújtsa, elbaiassza. Ezért mondott néha egészséges, nevető birálalot a bürokratiz­mus útvesztőiről, a hivatali eljárások sikátorai­ról. Nem volt híve a hosszú köntörfalazásnak: pillanatok alatt áttekintett és átlátott miudcnl. Egyszer valami előkelő kapcsolatokra flival­kozó férfi ielcnt meg a hivatalában, aki kérésé­nek kedvező elintézését éppen azoktól a kapcso­latoktól várta, amelyekre hivatkozott. Szekerke Lajos hallgatta egy ideig, aztán csöndcsen meg­szólalt: — Nézze kérem, ba törvényes az, amit kér, akkor ném kell senkire sem hivatkoznia, ha pe­dig nem törvényes, akkor tőiéin hivatkozhat akár­melyik magasságbéli hatalmasságra is: akkor se intézem el . . . * Volt egy kis pirosfedelü notesza. Legendás napló volt ez: ebbe gyüjttöte össze azokat az ese­teket, amelyek jellemző kinövései a bürokratiz­musnak. Néha elővette — de csak a legjobb is­merősök előtt — ezt a kis piros noteszt, szem­korzóban Utolsó előtti nap! A csodálatos színekben pompázó filmesemény! Bette Davis és ^ Erről Flvnn tüneményes alakításával Szerelem és vérnat üvegét feltolta a homlokára és mint valami ár­tatlan csínyre készülő gyerek, magában jókat ne­vetve olvasta fel a /közigazgatási csodabogara­kat*. — De nehogy megírja, hogy tőlem kapta ezt az anyagot, mert akkor aztán magától kérek Artad­nc-for.alat, ami kivisz a hivatalos eljárás útvesz­tőjéből —, ez volt egyetlen komolyravált mondata a jóizü nevetések, a föloldóan és fclmelegjtüen jókedvű percek alatt. Ez az állandó derü. cz a jókedvű uszitó hangu­lat csodálatosan komoly eredményt hozott lé.tre az emberi lélek gyógyítása terén. Komolyan dol­gozni, de uem venni komolyan a világot: ez volt az életszemlélete, ez volt az álláspontja, cz volt az életeleme. Aki vele beszélt, aki vele töltőit né­Dénes nönyi/Kereskedes Kígyó u. Te*. 17-90 Karácsonyra könyvet! 313 tekintse meg A magyar, német, angol és francia irodalom legjobb mü­veit üzletemben. A legfino­mabb külföldi luxus levélpapí­rok, bőnnappúk, albumo> és noteszok nagy választékban moníblanc cs Turcsar y löiiöioiiaK lerakat?, bány órát, vagy csak néhány percet is, anuak szeles horizontra tágult a világ szeme előtt s eb­ben az eléjetárt világban eltűntek a sólet, nyo­masztó színek. Valami boldogabb világból jött és valami boldogabb világba tudta mindig vinni Sze­kerke Lajos azt, akivel beszélgetett a most létező világról. Meglátásai, megjegyzései, kritikai ber­nardshawi gúnnyal és prousti szívvel vették kö­rül az embereket és a történeteket. Meg volt min­denről a véleménye, de ezt uem hozta ugy nyil­vánosságra, mintha ezzel a véleménynyilvání­tással változtatni akarna a tényeken. A világ fo­rog s a^ember együtt forog a világgal — mosdta. A forgás szédíti s a végén viszontlát mindent, amit beadtak neki . . . * Szerelte a viceeket, a tréfákat. A hétfői köz­gyűlés szünetéhen még uj tréfát mesélt a körülál­lók nak. — A politika csak a viccekben jó, egyéb­ként nem lehet rajta nevetni — ezt mondogatta át­A legnagyobb magyar filmsikert igazolják a rekord táblás bázab oSZÉCllCflUi Hozmán TASNÁDY FEKETE MARIA, PAGER ANTAfo TÍMÁR, B1HARY, SOMLAY megrázó, művészi alakítása , ZÁRT tarcyblfls Színhely: Budapest, Zeneakadémia és Ege* Zene: Beethov;en, Chopin, Liszt, Kodály. Mindennap 5, 7, 9 Elővétel: telefon 25-33.

Next

/
Oldalképek
Tartalom