Délmagyarország, 1940. december (16. évfolyam, 274-290. szám)

1940-12-25 / 287. szám

Vidéki professzor, budapesti professzor Irta: Dr. ZOLNAI BELA Mikor 191S elején a pozsonyi egyetem meg­alakult, a kinevezett tanárok szinte valaueny­üyieti ugyanarra a gyorsvonatra ültek a Nyu­gati-pályaudvaron. — és az ünnepélyek, ban­kettek befejezése Után — minthogy még nem volt új székhelyükön lakásuk és bútoraik, könyvtáruk .Pozsonyban szállításáról is sür­gősen ognáoskodniok kellett — megint csak kö­zösen felültek a gyorsvonatra és visszautaztak Budapestre. Yelük nient és jött sok hallgató­juk is. Mondják, bogy voltak közöttük tulbuz­góak, akik már az indexüket prezentálták út­közben, tanári láttamozásra, sőt a legszíveseb­ben mindjárt le is ültek volna szigorlatozni az étkezőkocsiban... Akkor írta, nem minden malicia nélkül, az egyik pesti újság riportjá­nak címéül: Egyetem a gyorsvonaton. 'A professzorok egyrésze még hónapok múl­íán in Budapesten lakott és hetenként utazott Pozsonyba, ki gyorsvonaton, ki hajón, vagy pláné géperejű magánkocsiban. Repülőközle­kedés akkor még nem volt divatban. Az utazó ta­nár típusa és fogalma akkor alakult ki, mikor megszületett a harmadik magyar egyetem. Gyakran megtörtént, hogy a vidéken működő professzor ismerőseivel reggelizett a szegedi kávéházban, délelőtt előadásokat tartott, az ét­kezőkocsiban kollégáival ebédelt, délután bené­zett valamelyik fővárosi könyvtárba, este pe­dig pontosan megjelent a pesti kávéházi törzs­asztalnál, mintha pesti lakos volna. Az „uta­zó" tanár leulantábau már a legközelebbi elő­adásra készült, jegyzeteit tanulmányozta, disz­izertációt1 korrigált. Közben fogadta az utazó kollégák, hallgatók látogatását, vagy maga vi­zitelte végig a Pulmaun-koc-sikat. így élt sok egyetemi tanár Magyarországon, a négy egye­lem fénykorában, a húszas évek végen. A nagyobbodó Magyarországnak ma már iiafc egyeteme és bét főiskolája van. Ezek kö­zül — részijén vagy egészben — tíz működik vidéken. Az ország legfelsőbb oktatóinak túl­nyomó többsége tehát nem Budapesten, hanem vidéken él és tanít. Ha valaki egyetemi ta­nárt mond, elsősorban a vidéki professzorokra keli gondolnia: a Sopronban, Pécsett, Szege­ion. Kecskeméten. Egerben, Miskolcon, Sá­rospatakon, Debrecenben, Kassán, Kolozsvá­rott tanító tudömáuyos férfiakról, sőt —. ma már mondhatjuk — nőkről is. Ha néhány mondatba akarnók sűríteni azo­kat a sajátságokat, amik a vidéki professzort a budapesti professzorral szemben társadalmi­lag jellemzik, akkor a következőket állapíthat­nék meg: a vidéki professzor többet utazik, mint a pesti kollégája: ennek ellenére jobban belegyökerezik a maga városába; többet fog­lalkozik az egyetem ügyeivel; és jobban igény­be van véve egyetemenkívüli elfoglaltságok­kai. A" pesti egyetem legtöbb hallgatója vidék­ről kerül a fővárosba. A vidéki egyetemnek »egtöbb tanára visZönt pesti. Másszóval: Pes­ten a vidékiek vannak többségben, vidéken a pestiek irányítják a kultúra őrhelyeit Körül­belül ez is a normális állapot, természetesen kicserélődési, felszüremlő és szétáradó folya­mat. A mai modern életben az emberek ncip élnek növény-életet, hanem vándorolnak, he­lyüket változtatják. Legnyugtalanabb termé­szetűek éppen a szellem emberei, akik már az ókorban bejárták Görögországot Kisázsiai; a középkorban Pannóniából Parisba, Bolognába zarándokollak tanulni; a humanizmus idején' pedig egyik világnézeti helyről a tnásik.világ­nézeti helyre költözködtek, önként vágy kény­szerűségből. A pesti professzor azonban mégis kevessb-­bet utazik, mint a vidéki. Mert lia szeret is utazni, Budapestre sohasem kel] utaznia, mint­hogy már "ott van. Ez az első, mondhatnók lényeges különbség a pesti és a vidéki pro­fesszor között. Mert Budapestről vidékre utaz­ni illik és kívánatos,, de nem kötelező, vidékről Budapestre utazni azonban nyilván szükséges dolog. Nem is képzelhető el, bogy a budapesti professzorok nélkülözni tudnák azt a fölfris­sítő érintkezést, amely a vidéki professzorok Budapesten tartózkodásával adódik. Viszont a vidéki professzorok som tudnak lemondani ar­ról. a kutatási lehetőségről, amit a fővárosi könyvtárat nyújtanak.. Innen van, bogy pél­dául a budapesti egyetemi könyvtár gyönyö­rű új kutatószobájában, amelyet nemrég ren­dezett be Pasteiner Iván, a legszorgalmasabb . vendégek éppen a vidéki professzorok. Innen ' van az is, hogy a tudományos üléseken és. ká­véházi összejöveteleken a legpontosabban a vi­déki professzorok szoktak megjelenni, örökenj­lékü Gomboez Zoltán szokta tréfásan mondani, mikor ősszel valamelyik vidéki professzort üd­vözölt a kávéházi asztalnál: — ügylátszik X. városban megkezdődtek az egyetemi előadások. Ez úgy is volt, mert a vidéki professzor olyanformán szokta beosz­tani a tanrendjét, bogy arra a napra ne essen előadása, amikor a fővárosi tudós társaságok­megfelelő szakosztályi ülést tartanak ős utá­na a kávéházban folytatják az eszmék nélkü­lözhetetlen kicserélését. Vannak a vidéki'egyetemi tanárok között Óda egy nyúlhoz Irta: SÍK SÁNDOR Láttam egy nyulat. Köoér volt a rét, Óvatosan eszegetett az árva, Közben mozgatta két hosszú fülét Előre-hátra. Egy-egy harapás, egy-egy fülelés. Olyan furcsa volt ez a jelenés, Kacagnom kellett ökemét. Aztán megláttam a szemét, És megfagyott a nevetésem. Ő az a két szem! Az a két sárga, rab-sunyi Szemecske, mit fáradt-bután Minden falás után Meg-meghunyít! Egyet harap A két felálló periszkóp alatt És míg habzsol szegény, félig r"n Silbakolva előre-hátra, A két fül körbe les. Szegény füles! Mi fojtogatja kis szived? A farkas körmét retteged? Vadász csövét? ebek fogát? Vagy mely az égen vijjog át: A csőrehorgas vércse faji? Vagy a rezzentő gyíkrpbajt? Minden gyanús! Minden gyanús. Ha szöcske szökken, csiga húz, Fűszál tövén is tőr lesen g, Alattomos maga a csend. Italált hozhat a víz, a szél: Ellenség minden, ami él. Hiába katonás fülek, Hiába láb, szél módra gyors. Gyorsabb a Sors És ébred a rémület, Emberek, emberek, Az isten leguen irgalmas nekiínV D tC-M A-G7 SROHSZ"A G • SZERDA, 11)40. DECEMBER 25. sporthajiamu férfiak is, akik a pályaudvarról a Hármashatár-hegyre sietnek ebédelni, vagy/ esetleg a magukhajtotta kocsijukon a pálya­udvarról egyenesen a svábhegyi sípályára autóznak. Eszményi dolog volna, ha az egyetemi és főiskolai tanárok működésük székhelyén lak­nának. Valóban, nem is képzelhető' el tudomá­nyos légkör, egyetemi elet. laboratóriumi mun­ka, tanár és tanítvány között szellemi együtt­működés és tudósképzés: helybealakás nélkül. "Azonban nehéz definiálni, -mi az ismérve an­nak, hogy valaki hol lakik...-A „fölutazó" professzorok, akik kéthetenként Pestre utaz­nak, dé a nehezen definiálható definíció értel­mében mégis vidéken laknak, minden hivata­los szemrehányástól mentesek. Egyhelyben maradni a huszadik században már elavult dolog. Vau egyetemi tanúr, aki repülőgépen jár, sőt azt mondják, egy-egy kedres pacien­se vagy barátja kedvéért hajlandó egy napra .is Pestre röpülni. Nincs ezen serami csodál­kozni való. Külföldön ez a probléma* tudtom­mal nem is merült föl. A Páristól 200-300 ki­lométerre, azaz két-három órányira fekve egyetemek tanárainak egyrésze Parisban la kik. íáenkisem csodálkozott rajta, hogy Bers* 'sem a Ri vérián él, ezer kilométernyire Páris­tól és onnan jár hetenként egyszgr Parisba, megtartani a College de Frauce-on nagy nép­szerűségnek örvendő előadásait. A/pisai taná­rok Firenzében vagy Bolognában laknak, eő£ állítólag olyan palermó-i professzor „is va» aki Milánóban lakik és onnan jár; le a vecfifé* : nyes Szicíliába. Tagllavinl, a budapesti egyel­tem volt tanára, repülőgépen közlekedik a kon­tinens és a csekély néháayszáz kilométerre fekvő Szardínia szigete között, ahol asSzisz­- tonse a repülőtéren várja... Az ideális az volna, ha a „vidéki" élei ; anyagi és kultúrális föltétele olyanok 1-eané* r ne.k, hogy a professzorok teljesen' függetlenít* . hatnék magukat a központtól. A decentralizált -Németországban ez mindig így volt; már szá* i zadok óta. Klébelsberg .Kunónak is ez volt aa eszménye. Egy jénai tanárnak semmi köze Berlinhez. Sőt egyenesen megfordítva áll a dolog. Wundt, Köster nom fogadták el a ber­lini egyelem meghívását. Wölflin ott hagyta f berlini katedráját és Münchenbe költözött, ahol működése számára megfelelőbb művészi milieu várta. (Nálunk csak egy ilyen eset is­meretes; a közelmúltban egy pesti pröfessztii otthagyta katedráját, hogy a kolozsvári egye­temen vállaljon új munkakört.) Valóban; egy kis német egyetemi város — a legtöbbje vala* . mikor . fejedelmi székhely, udvari színházzal, múzeummal, többszázezernyi kötetből állcr könyvtárral, műemlékkel, történelmi levegő­vel, tudományos akadémiával— miudenképen lehetővé teszi, hogy a legeurópaibb tudós is életfogytiglan lakóhelyül válassza. Magyar vidéki vámosaink még nem vehetik föl a versenyt a fővárossal. Országunk, saj­nos, még mindig Budapestre, centralizálja anyagi kultúráját. Szellemi téren pedig csak' néhány városunk rendelkezik olyan muzeális értékű könyvtárral; amely lehetővé toszi — ta­'nárnak cs tanítványnak — a tudományos roml­kát: Kolozsvár. Debrecen, Eger, Sárospatak... Nagy veszedelem rejlik abban, bogy müzeu inaink, műkincseink, könyvanyagunk négy ötödrésze Budapesten van. Mindennek ellenére nagyon sok vidéki pro­fesszor életében a centrifugális mötivumós játsszák a főszerepet. Ezek a vidéki életben a a társadalom igazi támaszai. Szűkebb pátriá­jukban talán már a nagyapjuk^g^áygnester volt, vagy gimnáziumi igazgató. Gyakori a? a vidéki professzor is, akit a földhöz köt 3 háza. a szöllője, a gyümölcsöse. Az ;lyen tudós hiirneidsi eietbölcseséget vall, palántát ültek­rózsafát nres, mintasrazdasásot rendez t-e f

Next

/
Oldalképek
Tartalom