Délmagyarország, 1940. november (16. évfolyam, 250-273. szám)

1940-11-10 / 256. szám

DELMAGYAROR Vasárnap, 1940. XI. 10. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfolsiam 236. szám • • i ünnep - magyar ünnep M Azt hittük, hogy amikor Magyarország főméltóságú Kormányzója megtiszteli látogatásával a Várost, ahonnan elindult dicsőséges útjára a Vezér, — az egyetlen Vezér —, s vezetése alatt a dicsőséges magyar hadsereg, csak a városnak és a város egyetemének ünnepét fogjuk ülni. A Város és az Egyetem most kötnek örök frigyet, — a történelem boldog parancsa hazahívta a Ferenc József Egyetemet s most kitárja kapuit a szegedi egyetem, melynek homlokzatán — örök ragyogású dísz és örök program, örök kötelezés és örök fogadalom: — Horthy Miklós neve tündököl. Azt hittük, ez a mi ünnepünk lesz csak s boldog készülődéssel vártuk elérkezését. A Nap Városa, a Város, melyből a Feltámadás vigasztaló fénye először ragyogott fel s »ott, hol Sötét ül várost és falut*, ez a fény emelte fel s töltözgette bátor reménységgel az elalélt lelkeket s az egyetem, ujjongó örömmel szinte a boldogságtól dalolva mondjuk: a szegedi egyetem, a mi egyetemünk örök kézfogásának ünnepét ma^asztosabbá és fényesebbé tenni mással nem is lehetett, mint Magyarország Kormányzójának dicsőséges megjelenésével. Horthy Miklós innen indult el történelmi útjára s ide tér most vissza — Kassa és Kolozsvár után! — lehel-e fénylőbb bizonyság, elgondolható-e hitelesebb tény, van-e tündöklőbb valóság, amelyik ennek az elindulásnak és ennek a hivatásnak jogcímét és igazságát méltóbban tudná beépíteni a nemzet jelenébe és jövendőjébe? « S most mégis ünnepelhetünk mást is. A magyar hatóságok ereje és szilárdsága lerántotta a leplet a .sötétben ólálkodók*-róI s elhárította a magyar nemzettől nem a veszélyt, hanem azt a lemoshatatlan szégyent, hogy Magyarország országgyai api ló kormányzó jának személyet a bűnben megfertőzöttek s a gonoszságban eltéveiyedettek lealjasult szenvedélyükben elvakultan hitvány törekvéseik számára célbavenni merészeltek. Nagyobb szégyene nem lehetne ennek az országnak, mintha a legelső magyar embert magyaroktól kellene védeni és oltalmaz ni. De ezek nem magyarok, ezek nevezhetik magukat nemzettestvéreknek, mit tudják bódult agyukkal s tiszta gondolatra meg nem nyílt értelmükkel, hogy mi a nemzet és mi a testvériség? Ezek aKovarcok és Gruberek, a Wirthek és Lillck akarnak történelmet csinálni a Hunyadiak és Pázmányok. Apáczai Cseri Jánosok és Bolyaiak, hazájában? Kik ezek a lézengő ritterek, tört rejtegető Biberachok, akik a magyar urak és magyar parasztok, a Bánkok és Tiborcok szabad hazájában kalapálják a bilincseket es hajlíthatják politikai programmá Krisztus keleszt jet? A Bach-korszakban .szivárogtak* be a vértanuk földjére s akiknek nagyapái meg a magyar szabadság hőseit őrizték az aradi és komáromi vár kazamatáiban, kisértékekét Kufsteinbe s a bitófák alá, azok akarnak most urai lenni a szabad magyar föld végre egymásra talált úri és jobbágy népének? Csak csudáikozni nem lehet rajtuk. Nek'.k családi tradíciójuk a rabság és szolgaság/kultusza, a napsugárban elpusztulnának, mint a baktériumok. Családi ereklyéjük a bilincs, tradíciójuk a tömlöc, otthonuk levegőjét a börtönök folyosójáról hozták magukkal cseh, vagy morva őrmesterek, akikéi nyelt egy ostoba önkényuralom, mert akkor még — importálni kellett ebben az országba a rabtartókat. S most ezeknek minden asszimilációtól irtózó, »vérvalóságuk*- kai a magyar nemzeti érzéstől örök távolmaradásra kenyszerített unokái akarják mohó törtelésükben gyilkolni kész kezüket rátenni Szent István örök magyar örökségére? Amiért szenvedtek verejtékeztek és véreztek egy ezreden keresztül á magyar nép legjobbjai, az most csak felvonulási terület legyen az .átvesszük a halaimat* monomiániás őrületük számára? Ezek tagadják meg, liogv becsületes emberek évszázadokon keresztül sem válhattak igaz magyarrá, akik dühödt patkányok módjára rágjak a hajó bordázatát, mely a nemzet életének és jövendőjének terheit hordozza? Áni jó, alkossák meg akár a harmadik zsidótörvényt, de alkalmazzák először rájuk s akik közülük nem tudják bebizonyítani, hogy apáik és nagyapáik, dédapáik és dédanyáik ősi jogán élhetnek ezen a földön, azt vesse ki a nemzeti közösség magából s az merüljön el a jogtalanság, gyalázalába. Ezeknek kell a mások kenyere, állása, munkája, tisztessége, mert nincs bennük semmi, ami nekik a maguk munkájához állásához, kenyeréhez és tisztességéhez ezen a vérrel és verejtékkel megszentelt magyar földön jogcímet adna. Kísértetiesen nehéz időket élünk. Egy sző, egy cselekvés, egy mulasztás elvétheti a nemzet sorsát hosszú cs sokáig jóvátehetetlen időre. S minél nehezebb idők iárnak felettünk, annál gonoszabb, annál felelőtlenebb vakmerőség settenkedik és ödalog, mint a vérszagra összeröffenő azok a idevrzé EGYETLEN VEZtRUNK i m v* erőt kell mutatni s le kell számolnia belső ellenségeivel. Csak a teljes és tökéletes, szétbonthatallanul összekovácsolt nemzeti egység ereje és elszántsága védheti meg a világtörténelmi fordulón a nemzetet, de a nemzeti egység oltalma most azt követeli, hogy a magyar közéletből és magyar társadalomból örök időre rekesszék ki azokat, akik ennek a gonosz készülődésnek részesei akár valósággal, akár »vérvalóság«-gal, akár az »Eszmé-*-nek, akár a rögeszmének közösségével, akár teltlegesen, akár annak a frontnak szellemi ínuniciószállílásával, mely ezeket a gonosztevőket és gyilkos elszántságokat felburjánozlatta, kitenyésztette, lelkükbe gyilkos dühöt, kezökbe gyilkos fegyvert adott. Ha a nemzet alkotmányos tényezői megtalálják a módját annak, hogy a közéletből kilökjék azokat, akik indítványt nyú jtottak be a magyar alkotmány lerombolására, akkor százszoros erővel kell kilökni azokat, akik nem indítvánnyal, de kézigránáttal, nem pírronggyal, de gépfegyverrel, gonosz kezükéi Magyarország Kormányzójára készülve felemelni esküditek össze a nemzet, alkotmány és a magyar élet ellen. A belső front magyargyűlölő vasgárdistái odakerülnek majd a lakat mögé, ami előtt nagyapjuk' a magyar szabadság bőseit strázsálta, de azok, akik bátoriféi, élesztői, cinkosai voltak énnek a — bélyegezzük csak meg a saját szavukkal — mozgalomnak, azokat ítélje örök némaságra a nemzet ereje, öntudata s önvédelmének jó-, zan parancsa. Nem kívánunk mást és nem kívánhatunk többet: a nemzet mutasson csak annyi erőt, mint amennyit türelmet eddig mutatott. A! magyar egység történelmi szükséglet, világraiöttenek akadályaitól végre meg kell szabadítani. A legnagyobb fokú tiszteletlenség volna feltételezni azt, hogy külpolitikai szempontok feszélyezhetik a magyar hatóságokat rendfentartó és rendet biztosító tevékenységükben. S a magyar koijmányzat is súlvos ballaszttól szabadul meg: ezek vitorlájából nem kell tovább kifogni a szelet, ezek a revolver patrióták és gépfegwerlázadók nem .licitálhatnak rá* többé a békét és biztonságot, magyarságot és kereszténységet hirdető és építő magyar kormányzatra, — lehetünk maid magyarok cs keresztények engedmények cs alkudozások nélkül gyújtogatásaikkaí nem fogják többé nyugtalanítani a magyar mezőket és magyar éjszakákat. A felszabadulás boldog örömével köszöntjük és fogadjuk a szegedi falak közölt Magyarország Kormányzóját. S amikor a magyarságtól örökidegen gonoszság gyilkos készülődései leleplezése után először jelenik meg a szegedi magyar nép körében az egyel len Vezér, hódolat cs hála, ujjongó öröm és széni fogadkozás emelje fel ünneplő lobogőnkat. Ez a nap, amelyik a Város és az Egyetem örök kézfogásának ünnepére készülődött, ünnepe lesz a belső átalakulásnak is, ami a lázadások és merényletek utolsó szikráit fojtja el, utolsó törmelékeit tisztítja cl a magyar jövendő útjáról. A szegedi programhoz hozzátartozik a magyar közélet megtisztítása is s ha az alapot incglercmlettük, a fundamentumot leástuk, a tartóoszlopokat fel is emeltük, megtisztultan és megerősödve tarthassuk' meg végre, tartsuk meg holnap a bokréta ünnepélyI is) ÍS l