Délmagyarország, 1940. november (16. évfolyam, 250-273. szám)

1940-11-05 / 251. szám

Nem szűnt meg a tannlók bántalmazása a móravárosi iskolában Schneider János tanító nulla fhozata és a Schneider-lügtj utahb felleményet (A Délmagyarország munkatársitól) Ami alább következik: folytatása egy korábbi riportnak, amely Schneider János móravárosi elemi iskolai igazgató-tanító magatartásával foglalkozott. Szót cmoltcm a cikkben az ellen a brutalitás ellen, amellyel szavahihető tanuk állítása szerint Schneider János »ncveli* a móravárosi gyerekeket és kifogásoltam azt, hogy egy magyar iskolában a lanitó nincs teljes birtokában a magyar nyelvnek. Hrrc a cikkro visszhangképpen 'Nyilatkozatott küldött bc szerkesztőségiünkbe Schneider János tanító. Mielőtt a Nyilatkozat taglálásába bocsátkoznék, elnézést kell kérnem azért, hogy ennek az ujabb cikknek keretében neiu a személytelen riporter beszél, hanem »első személyben e sorok frója*. Teszem ezt egyrészt azért, mert igy megmenekülök épp a föntebb idézett nagyképű meghatározástól s ennek folytán a fölösleges szószaporííástól, másrészt pedig azért, mert ezzel hangsúlyt kap, hogy ez az ügy jelenlegi állapotában esak Schneider János tanítóra és rám tartozik. Semki másra tehát s ez szól azoknak, akik Illetéktelenül kivántók beleavatkozni azelőtt, mielőtt e« •z ügy megtelelő fórumok előtt megfelelő elintézést nem nyer. Hogy a beavatkozás milyen oldalon és milyen mértékben történik, az természetesen hivatalos titok: fényt vet azonban erre az a tény, hogy eljárás mindmáig nem indult abban nz ügyben, amely minden vonatkozásban cJiárást követel. „Nyilatkozat" [Vallom minden várható ellenvéleménnyel szemben, hogy ha valaki Tanganyikában nem tud magyarul, akkor az nem követ cl bünt és nyelvkészsége nem eshetik kifogás alá. De ha valaki Magyarországon egy magyar iskola fanitói katedráján nem nra teljesen a magyar nyelvnek, akkor annak tudománya ngv aránylik hnsználhafóságáfcoz, mint nulla a nullához. Elsősorban ebből a szempontból válik vizsgálat tárgyává nemcsak a rmiltkori idézetsorozat, hanem a most beküldött •Nyilatkozat* is. Tekintettel arra, hogy Schneider 'János igazgató-tanító nemcsak a brutalitás vádja elten, hanem az ellen is védekezik, mintha nem tudna megfelelőképpen magyarul: ezért pontról pontra vagyok kénytelen végigmenni a •Nyilatkozat* mondatain, mindenirányi védekezés kellő vizsgálata szempontjából. X foiaodh nuelv ts efHvcbck Ti >NyiIatkozatt a kővetkező mondattal kezdőifik: •Becses lapjának' 843. számában megjelent özv. Szitkainé vádjai a következő válaszra kényszerit.* Ezt a mondatot magyar nyelvtant szempontból ezért szükségtelen vizsgálat tárgyává tennie mert Volapükül írták. Menjünk" tovább. •özv. Szitkai Dezsőné zsibárus közismert személy, aki minden évben más-más nevelőnek okoz kellemetlenségeket. Fia egy megrögzött hazudozó, aki még akarta sem tud igazat mondani.* •Fia megrögzött hazudozó* Felvetf »Fia egy megrögzött hazudozó* használata rriatt még az *ge.n ágns-hogas stilusu Hugó Károly is megfordult minden valószínűség szerint a sirjában. Igy még L'cnau sem irt magyarul. Pedig németül irt magvar verseket. A Nyilatkozat a továbbiakban a következőket mondja: »T. Ab iskola igazgatójánál Szitkainén kívül senki sem fett panaszt ellenem.* Ez n mondat óvatos, mert például "PefruHa 'Anna, Ttemériv-utea 37. szám alatt található lakos K tanfelügyelőségen tett már feljelentést Schneider János ellen. Ugvanilven óvatosság tapasztalható a további mondatokban Is. •II. A rendőrség még nem Hallgatott ki. A gvermeket fején sein előtte, sem utána (?) nem ütöttem meg. Tény az, hogv f. hó 21-én, hétTön egv 27 centiméteres botocskával nTndkét tenyerére cgvet ütöttem, mert az osztálvhnz intézett kérdésemre, szokása ellenére felállt és pökhendi módon azt felelte: nem csináltam meg a feladatot és nem tanultam tt*g a leckéi* Ez a pont védekezés a mrutnlitás vádja ellen. Ezzel kapcsolatban csak" azt lehet mondani, hogy egyetlen niagvar pedagógiai műben sem olvasható. hogy a gvermeket akként kelt nevelni. h©rv dagadtra verik n kezet. A Hot hossza pedig még nkk'ör sem mentség, ha történetesen b'ecéEk. Ennek analógiáiára bízvást el lehetne fogadni hü • történeti leírásnak azt. hogy amerikai remlőrség a sztrájkolók tüntetését aképpen szüntette meg, hogy 30 centiméteres gumicska-botocskákkal rendkívül aprókat ütött a tüntetők várakozásteljesen feléjüknyujtott kezére.* Az ilyen pedagógiai elv ellen körömszakadtáig harcolt mindenkor mindenki, mert ez a nevelési elv ültette a magyar parasztság és a magyar munkásság gyermekeibe; a magyar jövő őserejii, földbőlszakadt letéteményeseibe a meghuzódás, a félelem és az undor érzetét. X zsebkendő, mint mentőhörülmeny A Nyilatkozat ezt mondja tovább: •III. Szitkainét nem láttam és igy még kevésbé beszélhettem vele. Igy elesik a térdepclési vád is. Igaz, ha nálain a gyerek térdepel, akkor a zsebkendőjét teszi a térde alá, ennek hiányában pedig felhúzza a nadrágszárat — — ruhakimélés szempontjából. Most tudom csak, hogy igy kínzóbb a térdelés.* Schneider János tanítónak igen Jólelkű tanítója lehetett egykoron s igy nincs módjában visszaemlékezni holmi térdepelési esetekre. Mert ha erre vissza tudna emlékezni, akkor nemcsak most tudta volna meg, hogy a felhajtott nadrágszár miért teszi kinzóbbá a térdelést. Taktikai okokból s a tudás horizontjának kiszélesítése szempontjából célszerű lenne talán otthon gyakorolná ezt a módszert — önmagán. Akkor még többet tudna. Ami pedig a zsebkendőt illeti: a térdtől lényegesen eltérő irányban szokták általában használni más testrész tisztántartásának céljaira. Igaz, hogy nem a móravárosi iskolában , , . A magyarnyelvű »Nyilatkozat« imigyen nyilatkozik a továbbiakban: •IV. Nagy Károly is dacos és önfejű gyermeke 4 évvel ezelőtt járt hozzám — az I. ső osztályba — körülbelül 10—14 napig, azután kivette. Utána sorbajárta a szülőket és iparkodott ellenem hangolni őket. Amikor ezt a szülőktől meghallottam, azonnal a bíróság elé akartam állítani, do az akkori viszonyok miatt a hatóságom ezt nctT! engedélyezte.* •V. Hogy valaki megsiketült volna — ezt most hallom.* •VI. Ami végül: »Idézctek a ...... a Jegyzökönyvéből* — illeti, a kívülállók előtt lehetnek értelmetlenek, de a szülők előtt nem. 'Jelenleg is 16 szülő kérésére mindennap küldök értesítést a gyermek előmeneteléről, amelyeket egy 4 filléres füzetbe irom be. Ezek esak odavetett szavak, vagy a hozzám intézett kérésekre a feleletek. Ez nagy munka, mert ebből 8 tanuló más iskolai körzetből való —, óra végén a gyermekkel való beszélgetés közben szoktam beinti. Ilyenkor nagyon könnyen megesik egy elirás, vagy kihagyás.* Ami a nyilatkozatnak ezt a részét illeti: ellennyilatkozat csak a következő lehet. Ahhoz, hogy valaki szép és dicséretes igyekezettel elsajátítsa a magyar nyelvet: idő, hosszú idő kell. De: ha valaki már jól megtanulta a magyar nyelvet, akkor pár percnél rövidebb idő alatt is magyarul ir, vagy beszél. Szerény személyem azért nem beszél és ir arabusul, vagy tibetiül, mert az arab, vagy a tibeti szavak szótári kikereséséhez valóban igen sok időre volna szüksége. És tekintve, bogy csak néhány perc áll rendelkezésre a beszéd, vagy irás céljaira: nem beszélek és nem irok arabusul és tibetiül, rr.ert ha ezt tenném, akkor hibásan beszélnék és rosszul Írnék. A védekezésnek ezekben a perceiben tehát valami ketyeg, mert az odavetett szavaknak is van értelmük, ha magyarul irják. xi eplioaus, soroh Közli gyanúval A Nyilatkozat epilógusa: •Higgye el Szerkesztő ur, hogy ilyen cikkekkel nagyon megnehezíti az iskolákban az eredményes munkát. Ha a cikkíró először megkérdezett volna — bizonyára nem tört volna pálcát egy háromszorosan kiutasított 35 évi működési szolgálattal biró tanitó felett, hozzá a sorok közötti gyanúsítással. A IV. fiúosztályba beiratkozott 40 tanuló — ebből 8 tanuló más iskolai körzetből való — ezek szüleik kívánságára járnak hozzám, fl brutális tanítóhoz. Sajnos, akad mindig pár gyérek, akiket a szülők helyett a tanítónak kell nevelni tisztességre és becsületességre — akiken a szép szó nerr< fog * Így szól a nyilatkozat. A befejezéshez csak annyit kelj hozzátennem, hogv nem a többszörösen kiutasított és 3« ért srolgIHaHni biró tanitó fölöt* törtem pálcát, ha egyáltalán törtem, hanem kizárólag azt a tanítói magatartást tettem bírálat tár. gyává, amely a szülők helyetti nevelést akként látja jónak, hogy dagana<ot, véraláfulást és lila csikókat >nevel« a gyerek testére. Az ókor bölcselőitől kezdve számtalan olyan filozófust és pedagógust sorolhatnék fel itt,"ha nem lennék tisztában azzal, hogy a tanerők előtt ezek nagyrészben ismertek —, akik homlokegyenest ellenkező nézetet vallottak, hogy a gyerek veréssel nevelhető tisztességre és becsületességre. Aki ezt állítja, az lehet boxtréner, de semmiképpen sem a célszerű pedagógia hivő szolgája. Érték van a tanitó kezében s ezt az értékel nem lehet pofonnal gyúrni olyan tr-atériává, amilyennek egy ember elképzeli hangulatának, vagy idegességi fokának megfelelően a tisztességet. Hogy mennyire igaz ez * tétel, bizonyltja az, hogy Schneider János nevelési módszere a gyámhatóság előtt fekvő jelentés szerint valóságos csavargókká nevelte a gyerekeket, akik inkább napokra elkóboroltak, semhogy megjelenjenek Sehneider János iskolájában. Ujabb adatok szolgáltatása céljából megemlítem, hogy az elmúlt hét szerdáján, tehát október 39-án Kopasz József nevü IV. elemista tanulót verte el Schneider tanitó ugy, hogy a kisgyerek sivalkodásától volt hangos az egész iskola. Gondosan előkészitett verés volt, mert a meglepetésszerű látogatás ellen akként védekezik Schneider János tanitó, hogy a bejárathoz széket tesz s igy van ideje eltüntetni a belépő elöl aZ embertelen verés jeleit. Ezt maguk a kisgyerekek nondták el a szülőknek. herdlsek Mnltk'ori cikkünkben kifogásoltuk, hogy kis magyar gyerekeket ver agybafőbe Schneider János. Ezt nevezte sorok közti gyanúsításnak nyilatkozatában s valószínűleg, hogy a gyanút eloszlassa, viszont a verésről sc kelljen lemondania! most elverte az iskola Rprok, valamint IToIfmnnrt ncvtl tanulóját, niClletlfik megpofozta Hallóit is, hogy a megfelelő arány fennálljon. A verés alkalmazása nem ujkelctü nála: négy évvel ezelölt már napvilágot láttak a sajtóban hasonló esetek Schneider János módszerével kapcsolatban. Egvéti kellemetlenségei között csak azt erclitem meg, amelyei egv politikai vita idézett elő. Schneider Jánosnak a vitában elhangzott kijelentéseit egy izzóan magyar lelkű móravárosi pap jelentette a tanfelügyclöscgnck: az ügvben a kihallgatások megtörténtek, de aztán a feledés homályába költözőn ez a kinos esemény. Ezt a niagvar szemponthől súlyos kifogás alá cső ügyet a véresrevert éa idegessé tett gyermekek panaszaival együtt jelentésben tárták fel l»4fl január 31-én Tukats Sándor dr. főispán és Kiss Károly dr. tanfelügyelő előtt. Erre a jelentésre 1910 március 12-én kelt iiatában azt felelte Kiss Károly tanfelügyelő, hngy •a szülök panaszát, amelyet a fegyelmezés meg nem engedett eszközei miatt hoznak tudomására", mindenkor orvosolni fogom.* A panaszok azóta fennállnak, de az ügyben azóta sem történt semmiféle intézkedés. Nem valószínű, lioCy az intézkedések elmaradását az teszi indokolttá, hogy Kiss Károly tanfelügyelő a fegyelmezés megengedett módozatának tartja Schneider János eljárását. Mi hát akkor az ok. amelv csöndet parancsol ezekben az ügyekben? A számtalan tisztázásra váró kérdés között szerepel az is, hogy HallsP József nevü kisgyereket miért kellett annakidején a valóságtól eltérő indokolással áttenni a belvárosi iskolába? Az történt ugyanis, hogy a folytonos verés miatt idegbeteggé tett kisgyereket szülei ki akarták venni a móravárosi iskolából. Ehhez, kellő indokolás ulán tanfelügyelői engedély kell s az engedély kiadása során valaki azl tanácsolta Halász József szüleinek, hogy ne n verésl hozzák fel indokul, hanem azt. hogv bizonyos rokon vállalja a kisgyerek eltartását a belvárosban s igy jobb lesz a gyereknek a közelebbi belvárosi iskolába járnia. Ki "volt az, aki ezt a tanácsot adta? És miért? Kérdések ezek, amelyekre ujabb' nyilatkozatot? formájában, vagv egyéb eljárások során negkapjuk a megfelelő feleietet. Bármi legyen is azonban a végső eredmény, egy bizonyos: Szeged kultúrája nem engedheti meg. hogy a mullhoz visz<v nyitva bármiiven visszaesés mutatkozzék ebben sC tekintetben is." Klebelsberg Kunó gróf kulturális gócponttá álmodta egykor Szegedet: nem lehet az, hogy bárki más szolgáljon ezen a síkon és nem si magyar kultúrát. Mrrt szorosan a magyar kultúrához tartozik, hogy a magyar iskolákban magvarul tudjanak a tanítók és hogy ne véresrcveréssel neveljék "becsületre és tisztességre a magyar Alföld, metropoliszának földműves-, munkás- és iparosgyermekeit. Aki nem őrködik" ilyen irányban, különösen a mai nehéz időkben, az nem a magvai* kultura és nem a mnívar élet éltetőié Annak céljai vezethetnek bármilyen messzire; soha nem érik el a magyar sors és a magyar akarat útkereszteződését. Kalmár-Maron fecenó.