Délmagyarország, 1940. november (16. évfolyam, 250-273. szám)

1940-11-17 / 262. szám

pamlzoff hufór. ©Kimre, ftktmíe:, sft.,' elsőrendű kiv.telben készti'. | a v i t á 8, alakítás felelősség mellett. I Gyermekkocsi, vasbutor^r^ir": Kristóf László ^P,140®"3'- I ... Ifáliavnp syermekkoarflizeméliez, Kálvária u. 44. Városi bizományi L-gJÜU Kalla-gyermek-, sport-és babakocsik nagy választékban. | IjdliayilC lerakat gróf Apponyi Albert-utca 15. K r i a I é t-kárpitosmá. A kémfilm, a templom, meg egy mesekönyv.. * Irta: Babay József Ha azt akarom, hogy a »riportom* vasárnap reggel megjelenjen, akkor már pénteken »száltitánom* kell a szerkesztőségbe. Szeretem a riportot. Rokona a novellának. Hányszor voltam ugy, üiogjy; riporlíutás közben rádöbbentem: ember, hir szen ez novella! DQ inost riportot akarok irni. Kézzel. Töltőtollal. Itthon. A nagyszoba meleg. Csütörtök délután van. Odakünn esik az cső. Esetlenek az emJ©ick az esernyő afatt, lics-pocs a világ, a kaJucsnit nem szeretem, mit bolyongjak utcárólutcára, itthon maradok. Témám van. A szomszéd lakás babonás úrnője ma délben megverte a kutyáját. Miért? A kutya ugatott harangszó alatt... A szomszéd lakás úrnője, vidékről idetörődött úrhölgy, mondotta már nekem: ha a kutya harangszó alatt ugat, elriad a délutáni álma. Érdekes? Érdekes. Az nicg még érdekesebb, hogy * Vali-szomszéd szeret átjárni hozzám. Én sohse bántom. Nem vagyok babonás, miattam ugathat, de pirosan cl bennem a vidéki közmondás enillkc: ne üss idegen kutyát, mert a gazdája viszszaadja... Szop mondás. Annyit jelent: nc bánstd a másét. Leülök', megírom a szomszéd pulit. Ellestem tbár titkait. Beszédét. Másképp ugat, ha urnfljfe, vagy a postás, vagy a házmester, vagy a vici, ragy a fütö, vagy vendég — s másképp, ha én közeledek a lift felöl. Úrnője azt mondta: nagyszerű megfigyelő vagyok. Éu azt válaszolom: pulija kutyazseni. És ebben maradunk. Szóval erről a kutyáról irok riportot. A 'publikum* szereti a kutyát. Én is kutyasorson éltem ál pár esztendőt, sajnos, gyermektelen házaspárnál . . . Leülök. Fél öt. A napokban fellelkesültem egy feklámiuonduton: a fénv nem fényűzés. Vettem úgynevezett »duplaspirállc. Kigyújtom. íróasztalomon enyhe-Kékes fény ömlik s/.cjjcl. Nyugodt a tekintet. Töltőtollani alatt valami halklila árnyék járja a bctütáncot, inert már irok. A papir közepén, fenn, gondosan, okosan, előkelően, zárt Detücgységbc feketedik a cim: • PULI-VIZIT...* Jó cim. És szaladnak a belük. Uramisten, dc jó. írni. írni. írni. Pontosan tudom, észlelem, hogy figyelem magam. A puliról irok — most vettem vonalakba ezt a mondatol: »Ugy néz rám négylábú kis szomszédom, mintha kérdezné, hát kendnek hogy mén? kicsiny két iocaka reszeli a torkát a íenye sok fást. Köhécsöl kend, uiit szipákol anyuyit?* (Mert cn a pulit parasztnak vélem, inslaliom, ba perzsaszőnyegen tölti kutyalétét, akkor is. Minthogy pórnép ö a nemzetségek között, cicitől fogva.) — Halld? Fel kell vennem a telefont, csenget irgalmatlanul. — Nem mehetek, drága, dolgozom. Riportot írok. Ne-enu Ugy. A mozi holnap is játszik. Megharagszik? No no! Azért haragszol, mert dolgozom? Érted dolgozom? Kémfilm? Nem érdekel. bevallom. Miről irok? Egy puliról. Perceken át nevet a telefonba. Puliról — ka•Cagja — pu-pu-pu-puiiról! Ugyan, gyere! ötkor Ikezdödtk, hétro vége. A dóni kozákok is énckeltoek. No g>ere... Olyan édes a hangja — már nem figyelem magáin, hogy is mondja csak: becsukom a tollal, bolond dolog, aliogv sietek, persze, háromnegyed öt. Esik az eső. Géppuskáznak az esőcseppek az esőornyőm setvemkupoláján. Felugróm az autóbuszra. Hm! Puli . . . No, nem baj. Mozi után azonnal hazarohanok és irok. Hopp! Ezt fel kell jegyezni, mrrt elfelejtem. Eszembe jutott egy kis nóta a puliról. Veszekedett dolog autóbuszon irni. Hogy is cseng a kicsi nóta? Igy-c? Néked sdolt az Úristen, fve nékem még subám sincsen. Jaz le bundád szépén ragyog, Ladd. én árvább kutya vagyok. * , 'Al átnézek rá egy pillanatra, édes profilján •élélem. A profitba belemélyül irtózum Lélek,etet se hallom. Ujjai a keiemfejéu pihennek, ujjai megremegnek időnként. Fenn ülünk az erkélyen. Magasan a fejünk felett ömlenek a kékes-lila sugarak, amelyek a vászonra, illetve a falra szórják a köpet. Sokan vagyunk a moziban, meleg van. Gőzfűtés és tengernyi lehellet melegítik a levegőt. Fojt a levegő. Vagy más fojtogat? Valami egészen bclöi fojtogat. Meg kivül is. őrülten kering a hangáradat a kupolás terembCD. öríilteo. Őrjöngve. A kcmfilm pereg. Rettenetes. — Höhö! — mondja valaki mellettem, azaz kiáltja. Artikulátlan kiáltás. Ez az ember katona volt. Átpillantok. Bajuszos profil. Balkeze az én székem támláján. Készakarva ráteszem közére a kezem. Reszket * keze. — Fardon! — mondom. Elkapja a kezét A levegőbe belebömböl a hangszóró. Elől, végtelen magasságban a tenger abrosza felett a spion repül. A spion. Ellopta az uj tipusu bombaretöt. Menekül. Három raj üldözi. Tehát kilenc duplafedelü gép. Felhő. Viaszszínű comolygás. őrjöngnek a propellerek. Most kibukik a lopott bombavető; az egyik raj észreveszi. Ratatata tatatata tatatata tata.... Kilenc gép. Tizennyolc gépfegyver. A felhők ronggyá szakadnak. Rcszakad ebben a pillanatban a mozikupola is. Esküszöm, beszakad. Meg kell veszni, esküszöm, beszakad. Meg kell veszni. A ménkű üsse meg. Hafkitsák lc azt a hangszórót. Ki tudja azt' elviselni! Más Azaz a kilenc gép odafenn bug. A propellerek vad zenéje rázza a dobhártyát s most az olajsima vízen sikoltanak a fehér csikók, hat naszádot mutat a kép, percenként ötven villogás, bömbölnek az ágyuk. Gsijusijj-sivijj — süvíti a menekülő bombavető, zuhan lc. A nézőtéren halkan felsikolt valaki. — No-no á fenét! — mondja bajuszos szomszédom — dugóhuzó cz . . . A spion megint a csillagok körül száguld, csupa vér az arca. Pompás szinész. Lecsuklik a feje, a gép srárnya billen. Gépfegyver. Bömin... bumm . . . Damru . . , cz a »banim* egészen mély. A bajóágyií hangja. Micsoda kis torok, micsoda iszonyatos kigyónyak cs milyen mély hörgés. Dörög. Kattog Robog. -Süvít. CxölL Sikolt. (A hangszóró.) A spion ordit. Zuhan. Hideg futkároz a hátamon Csattan a viz. Toronymagas tölcsér. Halott a spion s halott az ellopott bombavei.5. Most uj képek kergetik egymást. Rádióállomások veszik, adják nekik, kergetik, vijjogják a jelentést. Katonák. Komorak. Fenségesek. Most ujabb képek rohannak. Gyönyörű fiatal erdő. Fenyőerdő. Tobozos. Magasfüves. Nap ragyog ho a fák közé, valóságos aranynapkevék. Szép. Madarak. Az egyik fa felszurja ágait az egek fele. Királyi! Királyi? Meg kel! őrülni. Ugy roppan össze, akár valami korhadt ágacska. Ledől, lefekszik, ordított szegény az iszonyattót, azt ordította: nc bánts te pokoli, undorító, borzalmas szörnyeteg, élni akarok! Hm. Hát hiába ordított. Száznegyven óriástank gázolt keresztül az erdőn. Fü nem maradt, fa nem maradt. Csonkok és j feltépett, meztelen föld maradt. Száz vashernyó, hasukban szép, fiatat, erős német katonákkai, száz, imodern technikai csoda* gázolta le az erdőt. Szép erdőt. Fiatalt. Eröteljesct. Ártatlan erdőt. Gyönyörűt! Sípjel. Megállnak a csavaros, láncos szörnyetegek'. Úristen, hogy szakadt belőlük a golyó. Két hevedemvi tíz más«vdperc alatt. A spion ellopta a tankok tervrajzát is, de a spior. átluggalt koponyával most telik meg a teaser v i/ctől. '•.'•'" •%. . • • Vér, folyó, tank, halál, száguldás, ktai , f kém... kém... irtózatos kalonaoszlopok. Mikor indulnak cl? Holnap? Ma éjjel? Úristen. A fenyő buszouöt méter magas. Én mindössze ugy 160—170 centi lehetek. A fcuyüket ugy gyűrte maga alá a tankregiment, mini a csi/ma a füszalakat. Es hol vagyok én a íeayőtöl? Hol vagy te, te cdes profilú gyermek, aki itt ülsz mellettem a köuyórögsz, bogy menjünk, mert ime, a vászon megmutatta a jövőt! Ivcrem, én nem vagyok pacifista. Dc félek a ráktól, tiidőbajiól, • szivszélhüdístől, cukorbajtól, vescgj'ulJadástóI. Valamiben csak meg kell baini. De mi lesz, ha rámrohan a tank? lla velencei csipkévé luggat a gépfegyver? Eh! Gyerünk. — Micsoda gyáva piszok vagy! — mondom magamnak. — No! Angyalom! Dehogy is vagy sápadt. Rossz a világítás itt, a mozi elöcsarnokaban. Duplaspirál kellene . , . Hehehe. No, gyere. » A Rókus-kápolnH előtt megáll. Megfogja a karom. — Csak egy percre gyere be. Bemegyünk, ö beül a hátsó padba — vidéken nálunk, »vcnasszonyok padjánakt hívják az utolsó padot — hehehe . . . milyen fiatal ö . . hehehe ... Látom sir. Sir és remeg. — No! Mi baj? Félreérthetetlen mozdulatból érzem: a mozira gondol. A tankokra. A véres fejre. Ugvaa! Gyerek T • Csend van a templomban, A Mária-oltárnál vöröses mécses cg. Jaj, cscnd van. Egy kis tömjénillal még itt maradt a reggeli miséről. A szentképek mosolyognak, A csend misézik. A padok oly. hallgatagon barnák Krisztus képe bánatos nagyou. De cscnd van. A középen álldogáló perselybe hullik egy •krajcár*. Kopp — azt mondja. Kopp. Milyen szép zene. Kopp . . . (Tratatalatalata . , . — mondta a gépfegyver). A boltozatos uszó angyalok, mennyei meseíellegek. A főoltárnál két gyertya cg . . . Húszan lehetünk. Az emberek beszélgetnek Istennel. Én azt moudom: _ A tankol nem te teremtetted. Uram. Csend. — Vedd cl tőlünk, Isten, a tankot. A gépiegyJ vert. A motorokat. Adj nekünk. Isten békét. , El fehéredek. Az az ur áll a hátára mögött, aki a mezibarf mellettem ült . . . Isten 1 Sir . . « Hm. Meg kell őrülni. I — De léged ncra engedlek a habomba! — kog ö otthon. _ Jó, jó, idd meg a teát. No. Csend. Ne sírj. A mai nő Tegyen férfi ... Leveszek a könyvespolcról egy illusztrált kötetet. Mesekönyv. Fennhangon olvasom: »És akkor, Bab királyfi igy szólt az óriáshoz: bekaplak, óriás bekaplak!* Háromnegyed tiz. Szent Isten! Mennyire belefeledkeztem magam is a meseolvasásba. De jo volt. Igen jó volt .... Odaát ugat a puli. Kit ugat? A vicéné ez, —' hallom az ugatásáról. No, olvassunk tovább! »Ne kapj be engem, szegény óriást, ó Bab kt' rályfi !* — könyörgött az óriás. Jaj nekem . . . »Hiszcn csuk a moziba voltunk . . .« 200 kg. 1<57 disznó 50 fillérért az öné lehet a KATOLIKL'8 NBPSZÖVETSEG sorsjátékán é» még számos értékes melléknyercméay. — Haza* már december hó 19-én. Sorsjegy ek kaphatok trafikokban. fodrászúzlctekhcn és leiesarnnknk ham.