Délmagyarország, 1940. október (16. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-13 / 234. szám

AUTÓ SERVICE legmodernebb felszereléssel olcsón jó munkát végez szent istván garaqe Szent István-tér 2 szám. 192 Telefon: 32—00 gyeameztetni a nézőket és nincs szive, határozot­tan nincs kedve szétzavarni őket, óvatosaD moz­dul az ásó, csak ezek a patkánynyi varangyok buknának le a mélységben. Ha nem aludnának lomhán és lustán a híg és sikamlós latyakban, mintha valami halastó partján merengeuenk, amelynek enyhe, langy vizében aranyhalak és csil­lámló zöld levelibékák kergetödznének gondtala­nul ... De a mocsár szélén csúszni és tckerődzni kezd egy sikos, áramszerüen csavarodó vizisikló és a piszkos-gázos sár-sziget alól felüti üveges, bögölynyi szemét egy királyi példány: szarvasva­rangv • Estére "aztán megnyugszik minden: zizzen, csusszan a szalma, megérkezett a legifjabb ven­dégsereg. A virrasztások párnáján Maeterlick-re f ondolnnk és a méhek életére. Holott csak a békák lete mozog a bozótban. (vér) KAKUSZI ISTVÁN kárpitos mindennemű kárpitosmunkát vállal ARADI-UTCA 5. (Dé'magyarországgal szentben) Párnázott bútorok állandóan raktáron I 34 Testvérlátogatás Nagyenyed, az Iskola városa (A Délmagyarország munkatársától) Nagy­enyed neve összenőtt az Iskolával, a Bethlen-kol­légium itesszeföldre elvilágitó fényességével. Eb­ben a kollégiumban őrizték évszázadok óta az er­délyi szellemet, ebben a kollégiumban nevelkedett az erdélyi magyarság sok-sok elsője, hogy csak egyet cinlitsünk: Körösi Csorna Sándor, aki el­indult, hogy az őshazát fellelje s világhírnevet talált helyette . . . A román uralom alatt visszamaradt Erdély­ben tett testvérlátogalásaink sorát hadd fejezzük he a nagyenycdi látogatással s ennek a magyar kultúra legrégibb bástyájaként ismert városnak eleven képével bizonyítsuk, hogy mennyi értéket, mennyi magyar értéket őriz Erdély s mennyi ma­gyar érték vár itóg a feltámadásra . . . Nagyenyed történelmi sorsa Ha Erdély a hagyományok földje, ez a kicsi város az erdélyi hagyománysűrüség városa, —• Írja Nagyenycdről Aprily Lajos, a kitűnő erdé­lyi költő, aki nagyenyed! származású. Aprily La­{ 'r»s költői szépségű, megragadó városképet feslett V.yedről, az Iskola városáról a Keleti Újság legutóbbi karácsonyi számában, az utolsó rab-ka­rácsonyon . . . Ebből a cikkből idézünk néhány részletet, hogy méltóképpen mutassuk be Nagy­envedet, az erdélyi szellem hűséges őrzőjét: •Skyták és dákok után római élet volt Nagy­Wiyed "helvén A rómaiak városát Bruclának hiv­ták. A XII —XIII. században szász települők jöt­tek, akik Srassburgnak nevezték el a várost. A régi erdélyi Strassburg emlékét már csak okle­velekben találja meg a kutató. A XVI. század előretörő kálvinizmusa mint Kolozsvárét is. el­döntötte a város fejlődését A középponti, irányitó marosmenti élei, a tör­ténelem fősodra nem itt ás magának medret, ha­nem innen egy napi járóföldre, a fejedelmi Gyu­lafehérvárt, a püspökség és a káptalan közelé­ben. De az cnyedi öbölben is ott lüktetnek az er­délyi sors — sokszor halálos ölejésü — hullá­mai.* Nagyenyed történelmi sorsa több felvonású -Ar és koromszagú tragédia. De a tragikus vo­nal mellé, mely a XVII. századtól fogva mélyül, felvonul és a végzetes megszakadások ellenére is egyre magasodik a város szellemi életének ritka nemességti hőskölteménye. Város és kollégium, egv és ugyanaz. Amikor Bethlen Gábor erdélvi feiedelem a gyulafehérvári iskola megalapítása után meghall, nem sejthette, hogy 33 évvel később Enved fogja folytatni azt a munkát, amelvet a fe­jedelmi lélek nz erdélvi művelődés megépítésére — több" intuitív hőlrsésségffel és jővőbelátással, mint iskolás tudással fanultsággal — megálmo­dott. 16"8-ban a török-tatár fergelogiben Enyeddel együtt Bethlen fehérvári sírja is elpusztult. Éle­te dédelgetett müvét, legnagyobb szellemi alko­tását: az Iskolát később a csendesebb Enyedre telepitette át Apafi Mihály. Ettől kezdve a város Kongna OSTOROK állaodóraktáre ifj. hegedűs műbútorasztalosnál Sompgyl-utc^ 15 története egy a kollégium történetével. A varos vére ráfröccsen a kollégiumra és a kollégium di­csősége besugározza a várost. »Nem tudom, volt-e fejedelmi fundációja a vi­lágnak, amelynek fizikai bőségéből háromszáz esztendőn keresztül annyi erkölcsi és művelődési áldás fakadt, mint a Bethlen-kollégiumból? — Ír­ja Aprilv Lajos« Háromszék havasáig ellátszott az a székely fiúkat hivogató magas kollégiumi homlok és a szellem messzirefutó finom idegszá­íain a nyugat büszke protestáns fényforrásaival tartott magát-termékenyitó érintkezést. Volt szol­ga-diákja és grófi sarjadéka; a szegény Körösi Csorna Sándor és a történelmi fényességű nevet viselő Kemény Zsigmond báró között a diákok­nak mennyi ezre nőtt fel ebben a fejedelmi és u-é­gis demokratikus levegőben.* •Egész Erdélyországra és tőle elszakadóan at, Erdélyen túlra is kisugárzott a százados csoda­tevés ereje, amely a szántók, a kaszálók, a szöl­lők és a hegyeket borító erdők termését megujhó­dásokra kész szellemmé tudta értékesíteni. A sze­gényen és szflkölködésben nevelkedett Bethlen Gábor legfejedelmibb" cselekedete volt ez a kol­légiumalapitás. Magvető mozdulatának ehhez a nagyszerűségéhez az a megragadó tette is hozzá­tartozik, amellyel a kicsi Erdélyben, a 30 évps háború szellemtapadó korában, — elrendelte, hogy a főiskola teológiáját végzettek a szetlem jogán nemesi rangra emelkedjenek s ezt a nemes­séget utódaik is megtarthassák . . .« A kollégium elpusztul és újraéled 1704 a kollégium véres esztendeje. Ez év vi­rágvasárnapján Rabutin és csatlakozó csőcseló­kének szellemirfását irja bele a kollégium törté­netébe. A felperzselt és rombazúzott kollégium halálsikolya elhatolt az előkelő önzésébe burko­lózó brit szigetországig és Pápai Páriz Ferenc a_ kollégium tudós professzort angol pénzen ala­nifotta njjá az Iskolát. A virágvasárnapi pusztu­lás gyászát és a városért eleset! diákok dicsősé­gét a kolléginm múzeumában feliratos emlékkő őrzi. Spártai férfiasságéi hang hirdeti rajta, hogy fiai a vérhulfafás legmagasabb törvényének en­gedelmeskedtek: íSnpremea legis suhseribenfes*. Tme, igy tudtak a vérhtillafás törvényének" fejet hajtani minden korban az erdélyiek . • , 1849 január S-án ismét véres sors jutott a kollégium osztályrészéül. Az üszkös fafak között Vájna Antal és Tneze Dániel professzorok kezd­ték meg ismét az éij élef toborzását. Erős ».->•?!­tő kezek jelentkeztek a legvéresebb sorsű tsko'a uífáépjfésére. A ÍKVes évek elején azonban Füved­nek Te keltett mo^d-mln a főiskolai tekintély a régi Hetblemi nemesítő Hagyomány jelentősé­géről De Frdély református tanítóit, ma is ez az iskola képezi. 1914-ben lelkes fiatal tanári fforda sorakozott r»T ez idősebb mellé, telve az 11? idők nevelői len­dületével. Komoly fervezgetésekh>n hullatták egy­más lelkébe a kollégium jövendőiének maffiáit és ni magvar távlatokat látó reménykedéssel készül­tek a naffvszerűnek érzett feladat megvalósításá­ra De jött 1914 augusztus, metd 1918 és a kivi­rágzott tervek a történelem viharában elhervd­fak . . s És azóta — immár főbb. mint 20 esztendeié —. a város és a kolléginm a háború előtti idők fe­iedelmi eredetű hősége és történelmi optimizmu­sa után keresi életlehetőségeit a mostoha erdélvi sorsban, a román elnyomatás rabbilincsóben . .' . S ma is híven őri azt a szabad, nemes erdé'vf szellemet, amely évszázadok rttq a man-varsás esvik legnasyobb kines*. .vall el ngm rabo'ha'é soha el nem pusztuló értéke ' f-i.) UatwáHty vzá ltja: Batoy> }áxs*{ Ezt legjobban mi, vidékről származóit 'értjük meg. érezzük át. és azok, akik ma is vidéken laknak . . . 'A Tisza partján, vagy a Somogy földjén szaladgáló Kapos-parton a Maros mentén, kertek alján, jegenyék és füzek árnyéka iba n. Ez a mi sírig tartó aján­dékunk s én őszintén sajnálom azokat akik a világváros kőrengetegében születtek * nem volt füves játszó és heverőhelyük, nem volt parti füzesük, kiserdős rejtekük. Akik nem is igen tudják, mi is az a tarló, mi is az az útilapu, mit is jelent az éde­sen borongó nóta~í Balog István megy a rétre. Vele megy a felesége. Volnék csak a felesége. Velem menne ki a rétre . , . Vagy eztl Halvány Unna aranybárány. Aranybötü van a vállán . . . Aki aztat elóvassa. Azé lössz a Halvány Anna , .. Igen, ezt legmélyebben ml vidékiek ért­jük, érezzük és szeretjük, ezt a „különös látványt., félig ködülte délután, amikór egy szénásszekér átmegy a pesti Marglthi­don . . . Ott ültem az egyik dünaparti kávéház­ban. szemben a Királyleány szigetével, amelyről oly \csodálatosszépen irt balladát Ady s amelyet Botdog Margit boldogtalan napjainak történetével ültetelt tele Gárdo­nyi, Géza. Néztem a villamosokkal, autó­buszkaravánokkal, autókkal, szenet fuvaro­zó kocsikkal teleterhelt gyönyörű hidat, amikor egyszerre csak hátrahőkölök. Iste­nem, igaz ez? Ni ni szénásszekér jön át a hidon. magasra megrakott szekér, két kis lovacska váltogatja rúdja mellett a lépést. A szekértetön nyomtatőrud. Ott ül maga­san a magyar, aki a szekér szótlanul figye­lő ura- 8 egyszerre csak látóm, hogy a, lúd alján álló közlekedési rendőr úgy tárja szét a két karját, jelezvén, hogy jöhet a. szekér, mintha megakarná ölelni . . . Sze­ntében fény lobban . . . S látom, a téglát, szenet, vasgéprészeket vontató lovak is fel­figyelnek, figyelek magam is, az ösztönöm­mel és vidéki örömömmel, de a villamos­vezető is oldalt néz, ó, mi az oka. hogy Igy felfigyel a Híd? Illat árad a szénás szekérről . . . Mély­séges és jóságos illat ... 'A vidéki mezők illata. Vadszegfű, pipitér, gyermekldn kicsizsálya,, meg az áldott tü illata, sóska levelének savanykásan kedves ize — a föld küld illatos s a drága mező, a rét messzi­sége, erdők áldott szomszédosságn, Isten patikája, amely tele van gyógyító tsodá­val . . . Istenem, milyen gyönyörű isf rA világ­város forgatagába bekúUog egy falusi sze­kér. szénát visz valahova, ki tudja hova. s íme felfigyel az ember, az állat, a kő, a vas. korlát anyaga, a hid pillére, felfigyel min­den. hisz minden a szabad, boldog termé­szetből jött ide. hogy köbe, villamosba, au­tóbuszt,engelybe, hidpillérbe. városi polgár­ba, rendőrbe, téglagyári kocsiba meredve világvárost alkosson, amelyre minden or­szágnak természetesen szüksége van. Számomra boldog élmény. Köszönöm, hogy láttam. Számomra tanulság': mind­annyian örökkön „vidékiek," vagyunk Mert a vidék az erő, a táplálék az egek alatti tiszta szépség, az illat, a széna a búza, .a hit, a hűség és a . . , kenyér . . . Még kaphatók az elsöosztályu húzásra " O S V á t H osztálysorsjegy föárusitőnál, Tábor II. 3. (Városi adóhivatal épületében.) Legmagasabb hütőképessé­gükről ismert ff€h€!én€5, Kossuth Lag.s-sugarut Iá sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom