Délmagyarország, 1940. október (16. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-11 / 232. szám

A zálogház a Táros legföTedelmezöbb Tállálbozáso, nem szobád meggondolatlanul elhóluovefu^lni (2 Délmagyarország munkatársától) Hírt .adtunk róla, hogy egy budapesti bankérdekeltaég meg ai,prja venni a várostól a zálogházat. A bank megbízottjaként Sinton György df. zálogháztulajdönos jelent meg szerdán a polgármesternél és bejelentette, hogy*600.000 pengős ajánlatot kíván tenni a bankérdekeltség nevébon a városi zálogház megvételére. Az ajánlat még nem érkezett meg konkrét forrná, ban a városhoz s így nincs módiinkban megállapítani, hogy mennyiben felel majd meg a yáros terveinek. Nem valószínű azonban hogy a várSs két kézzel kapjon az ajánlaton, hiszen iz városi zálogház igen jól jövedelmező üzeme Szegednek: a számszerűleg kimutatható haszon nemCsak eléri, de meg is haladja azt az Összeget, amely mindenképpen biztosítja a (3 Déhnagyafország munkatársától) NemPsak a magyarság szivében, de az egész művelt Világ előtt mélységes felháborodással találkoztak azok a hírek, amelyek Kolözsvárra érkeztek Torockóról. Ezek a hírek barbár kegyetlenségről heszéltck: Torockót, Erdély gyöngyéi vasgárdista román hordák négy sarkán felgyújtották, hogy ne is menekülhessen belőle egyetlen lélek, egyetlen magyar . . . Szinte el sem tudja hinni a kulturembcr, hogy ilyen szörnyűség háborún kívülálló, „semleges" országban megtörténhessék s ennek a megdöbbentő hírnek nem is lehetne hitelt adni, ha riem tudnánk, bögy azok, akik az embertelenség égre kiáltó példáját elkövették, fékevesztett íomán tömegek, amelyeknek nem parancsol többé sem király, sem kormány . . i Torockó ott lent, a bécsi döntés értelmében Pomán uralom alatt maradt erdélyi rész peremem, Jókai „Egy az Isten" "című regényének tündérhazéja, ma is egy csodálatos, külön yllág. A Székelykő alján, a sziklák ölében pihent évszázadok óta, mint a mult egy darabja, változatlanul és kiCserélhetetlenül, mint Erdély lelke .. . Messze esik a forgalomtól és a világ minden zajától. S ebben az elszigeteltségben híven megőrizte mindmáig tiszta magyar jellegét, csodaszép népviseletét és fajának büszkeségét. Torda és Nagyenyed a két legközelebbi város Torockóhoz, de ezektől is 30 kilométerre és e két város útvezetö fővölgyeitöl félre, külön kis elzárt völgyecskében fekszik, mint kagylóban a gyöngyszem. Tordával, amellyel egész szellemi élete szorosabb kapcsolatban folyt le. régebben nehéz hegyiúton közlekedett. [Völgyi útja csak az utolsó században nyílt meg s ugyanott épült vasútja — a torda—topánfalvi vasút — csak 25 évvel ezelőtt Nagyenyed felé, a vad Kőköz sziklaszakadékán át még nehezebb volt megközelíteni. Ily elzárt Csipkerózsa-világban nem csoda, ha Torockó két-három százados, ősi szokásokat, vallásos vonásokat, és tündéri szépségű népviseletet őrzött meg. Az egykori bányaváros Torocfó egykor bányaváros volt és sokáig megtartotta ezt a jellegét. Ma politikailag község ugyan, de a töroctói nép Tárosinak tartja magát és műveltsége színvonalával Csakugyan városi színvonalra magaslik. Tágas főtere, rendezett utcái, csinos kőépületei mind városias benyomást keltenek; több egylete, könyvfára. van s bár az oláh uralom alatt nagyon lejMegényedett, mégis megtartotta központi jelváros 'és S zálogház egyensúlyát Nem kétséges tehát, Hogy a városnak alapos meggondolás tárgyává kell tennie minden olyan akciót, amely a zálogház esetleges eladását-Célözza. Nem valószínű ugyanis, hogy ha a városi zálogház nem lenne kifizető vállalkozás, akkor akadna jelentkező, aki 600.000 pengő vételár mellett még egyéb kötelezettségeket is vállalna- Az ajánlattevő bank minden bizonynyal meggyőződött arról, hogy Szeged zálogháza nem kis jövedelmet jelentő üzem, de erről éppúgy meggyőződhetett njaga a város iS. LapíT Lajos igazgató kitűnő vezetése alatt a zálogház egyik legjobban jövedelmező iizeme a városnak s így a jelen körülmények között nem lenne helyes ettől az üzemtől alapos meggondolás nélkül megválni. legét s környezetében ma is olyan szerepe van, mint valamely ókori kis államöcska vezérvárosánali. Pedig zúgó patakja mellett rég elhaltak az élet melódiái, elhallgattak az érCzúzó malmok pörölyei, s a vaskohók sem füstölögnek többé . . . Csak az emeletnyi magas salakdombok mutatják, hogy itt valaha kínosan nehéz munkával mily sokat tefemtett egy mafoknyi nép hihetetlenül nagy kitartása és akaratefeje. Majdnem hét évszázadon keresztül folyt vasbányászat Torffokón- Talán máf az ősi szláv lakosság is kísérletezett vele. A magyar honfoglalás után a Székelykőn királyi vár állott s ennek várnépe lehetett Torockó első magyar lakossága. A vasbányászatot V. István király hozta he Erdélybe. Vagy ő, vagy valamelyik főembere honosította meg Törockón a XIII. században a Stájerországból hozatott bányászokat, akik a vasbányászatot értették. Később, a XVI. században igazságtalanul földesúri hatalom alá került az addig szabad bányavároska S e hatalom alól Csak 1848-ban, az általános felszabadulással került ki. Kétszer is megkísérelte erőszakkal lerázni a jármot s 1702-ben vértanukat adött e szabadságküzdelemnek. A hagyomány szerint a vértanuk emlékére festettek régebben vörösre a torockó! házak ablakkereteit. Ma már kevés maradt meg a régi házakból 64 titka volt az értékes, régi berendezés is. A hires torockói népviselet X városias méretű, négyszögű piac körül Csino3 kőházak emelkednek. Köztük az unitáriusok egyszerű, tiszta temploma s a templom mellett a régi iskolaépület Régi magyar városi iskola, később elemi iskola és algimnázium virágzött ebben az épületben a trianoni ítélet előtt Ma a régi szép iskolának Csak szép híre van meg. Épületében állami román iskola működik, bár tanulója nemigen akad ... A torockói gyerekek a népes és kitűnő unitárius felekezeti iskolába járnak, amely külön bérelt épületbe szorult- Ebben az iskolában persze magyar a tanítási nyelv . . . Toro'ckőnak van egy ölyan kincse, amelyben még Erdélyben is egyedül áll: régi ünnepi népviselete. Vasárnap és ünnepnaponként tündöklik, ragyog a váröska ettől a csodálatos népviselettől. A ragyogást a női viseletnél szószeri,nt kell érteni Mert a női viseletük szépsége és pompája egyenesen leírhatatlan. Beszél, dalol valamennyi ruhadarab ... A kis. leány és idős asszony elől egyformám szélesreszabott. hosszú kötényt és mellrevalót visel, Csak az élénk, vagy komoIyab'E színekHed Vatf' különbség. A serdülő és az eladó leányt igiS* zően szép, világos ruhájának vállszegőjéről és fejkendőjo kötéséről lehet megismerni s köténye viseléséről lehet tudni, hogy szakadt-e még, vagy már jegyes. A leányok lábán gtt pompázik a keleti szabású, díszes, piros „szíves* csizma" s a jegyes leányon a festői kispalást, fején a tündöklő aranyos párta, tömérdekszí* nű, de elbűvölő összhatást nyújtó szalagjaival. Az új menyecske a férjhezmenéstől egy eszten* deig bűbájus fátyolos-kendőt yisel s az asszO* nyok szolid öltözete koruk szerint fokról-fokrai kevésbbé színes, míg a sötétkék, vagy a feketö színhez elérkezik. Minden ruhadarabnak szen* tül őrzött hagyománya van s a ruhák ma éppúgy anyáról leányra szállnak, mint évszá* zadokkal ezelőtt. Ennek a szokásnak és a torockói magyar nép hagyománytiszteletének köszönhetjük ezt a festői, világszép népvise* letet, amely mind a mai napig megmaradt Tdu rockon, úgy, mintha tündérek varázsolnák visz* sza egy rég letűnt mesevilágból . . . Ez az élet és viselet úgy virul Torockó^ mint a Székelykő egy-egy hozzáférhetetlen szirtoldalán a tiszafa, vagy , egy-egy ritka sziklavirág. Jókai valóban nem álmodhatötf volna magának gyönyörűségesebb regényszínteret » . . És ezt a múltból érintetlenül meg* maradt Csodás magyar virágot, Erdély lelkét akarják elpusztítani a vasgárdista hordák. Dei a felgyújtott erdélyi magyar városka lángjainál legalább meglátja az egész világ a román uralom alatt maradt magyarok mártírleikének erősségét, a magyar fajisághoz való tartozás vértanúhalálra is képesítő eszméjének örökké* valóságát, szentséget . . . C-D GYORSÍRÁST-GÉPÍRÁST major etst horm itl. u. 3. Kiképez gyorsirástanitóvá, államvizsga. Modora berendezés. — Telefon: 19-10. 7Í Ügyvédnek adta ki magát a megrögzött szélhámos (A Délmagyarország munkatársától) Fülöp. Gyula 40 éves kötélgyártómester különböző bűncselekményekért több évet töltött a külön* böző fegyintézetekben. Fülöp csak nemrégiben szabadult ki a börtönből és máris ujabb bűn* cselekményt követett el. Szabadulása után Hódmezővásárhelyre tette át székhelyét, ahol két nappal ezelőtt az egyik vendéglőben megismerkedett Húszát. Károly jómódú gazdálkodóval. Fülöp a gazdálkodó előtt ügyvédnek adta ki magát. A gazdálkodó nyomban megkérte az „ügyvéd urat", hogy a hódmezővásár* helyi járásbíróságnál lévő kisebb ügyét intézzfl el. Fülöp hajlandóank mutatkozott az ügy el* intézésére, azonban pénzzavarára hivatkozva, „előleget" kért a gazdától. Huszár 38 pengőt adott át az álügyvédnek, mire Fülöp eltávozott a kocsinából. Huszár KárUy másnap az egyik ügyvéd is* merősétől érdeklődött ügyvédje felől. Kérdéseire azt a, választ kapta, hogy Hódmezővásáí* helyen Fülöp nevű ügyvédet nem ismernek, A' gazdálkodó ekkor rosszat sejtve, keresni kezd* te Fülöpöt és az egyik vendéglőben meg is találta. — Adja vissza a pénzemet, mert feljelenj tem, — mondotta Fülöpnek a gazdálkodó. — Nincs nálam pénz, de menjen el az íftf* dámba ezzel a papírral és ott a kisasszonyom majd kifizeti a 38 pengőjét, — válaszolta a szélhámos Huszárnak, majd átnyújtott neki egy Cégjelzéses levélpapírt. Juhász elment a megjelölt helyre, ahol azonban kijelentették, hogy nem ismernek Fülöp nevű ügyvédet. A gazdálkodó ekkor egyenesen a rendőrségre ment és ösalás miatt feljelentést tett a kötélgyártómestei! ellen. A detektívek Fülöpöt az egyik kocsmában ittas állapotban meg is találták. A megrögzött szélhámost csütörtökön kísérték be A szecedi ügyészség fogházába. Testvérlátogatás Torockó, Erdély lelke