Délmagyarország, 1940. október (16. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-03 / 225. szám

Tizenkét év előtti gyilkosság ügyében letartóztattak egy vasúti alkalmazottat és elvált feleségét fi nyomozás atfalai szerint arzénnel tették el láb aiöi Varga Ferenc gazdálkodót DgnMAG7ARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1940. OKTÓBER 3. '(A Délmagyarország munkatársától) Szef­3án délelőtt feltűnően sápadt, középkorú asz­szonyt és egy vasutas egyenruhát viselő férfit állítottak a rendőrségen elő Domokos Ferenc dr. rendőrfogalmazóhoz. Nemsokkal később Do­mokos fogalmazó az előállítottak: Varga Ist­ván 47 éves MÁV alkalmazott és kiilönváltan élő felesége előtt, gyilkosság bűntettének gya­núja miatt kihirdette előzetes letartóztatásuk­ról szóló végzést. A házaspár letartóztatásával egy 12 év előtti arzenes gyilkosság ügye került napfényre. Exhumálják Varga Ferenc gazdálkodó holttestét Tizenkét esztendővel ezelőtt. 1928- szeptem­ber 2-án váratlanul meghalt Vafga Ferenc 73 éves Fehértó 284. szám alatti jómódú gazdálko­dó. Halála után a. szomszédok arról kezdtek be­szélni, hogy a gazdálkodót vagyona miatt hoz­zátartozói tették cl láb alól. A szomszédok pletykái a rendőrség tudomására jutottak, megindították a nyomozást, bizonyítékokat azonban az elhalt gazdálkodó gyanúsított fia és menye ellen nem tudtak találni. Háröm hó­nappal Varga Ferenc Halála ntán névtelen fel­jelentés futott be a rendőrségre. A levélíró el­mondotta, hogy a gazdákodót arzénnel mérgez­ték meg. Az exhumálás SoTdn a méreg nyo­mait. meg is találták. A vizsgálóbíró ekkor elrendelte Varga holttestének exhUmdldsát. A belső részeket az Országos Bírósági Vegyészeti Intézetnek küldöttek meg. A vegyészeti vizs­gáltt során kiderült, hogy az elhalt belső részei nagymennyiségű afz'ént tartalmaznak, sőt meg­találták az arzén nyomát a koporsó alatti földben is. Az arzénes gyilkosság kétségkívüli megállapítása után széleskörű nyomozás indult a tettesek kézrekeritéséfe. A szomszédok arról tettek vallomást, hogy az elhalt gazdálkodó fossz viszonyban clt fiával. Édes volt a leves* a kutya nem ehe'ett az éfelmaradékból 'A nyomozás során kihallgatták a felsőköz­pOnti hatósági orvost is. A hatósági orvos el­mondotta. hogy Varga augusztus 20-án járt nála, mert erős gyomorbántalmak kínózták. —- Nem tudom, mi történhetett — mondotta az orvosnak Varga —. de a menyem évek óta először most főzött először édesen. Előzőnap Sándorfalván voltam templomban s mire haza­ertem^ az ebéd már kész volt, sőt a leves már Btt párolgott az asztalon. Az első falat után éreztem, hogy a leves édes. Szóltam is a me­nyemnek, aki adott sót, de a leves továbbra is édes maradt. Elhangzottak tanúvallomások arról ís, Fogy Varga Ferenc a vasárnapi ebéd Titán nyomban rosszul lett. A paprikást már nem is tudta elfogyasztani, a maradékot a kutyának akarta adni. a fia azonban az ételhez rohanó kutyát elkergette. A rendőrségen Vafga István 'és felesége ta­gadták, begy bármi közük is lenne apjuk ha­lálához. Tagadásukkal szemben a rendőrség nem tudott terhelő adatokat produkálni, ezért az eljárást 1029-ben az ügyészség megszüntette. „Be tudnám záratni az uramat..." Teltek-multak az évek a Varga Fefenc kü­lönös halála lassan feledésbe ment. 1934-ben Varga István, aki apja után nagy vagyont örökölt, földjét eladta és a MÁV-hoz ment. A házaspár ekkor Aigner-telepre költözködött, ahol új életet kezdett. Az Aigner-telepi kis házban azonban a féfj és feleség között napi­renden voltak a veszekedések. Ar, asszony gyakran járt a szomszédokhoz, akiknek elpa­naszolta, hogy férje teljesen elhidegült tőle. — Pedig be tudnám záratni, — mondotta Vargánó egy beszélgetés során a szomszédok­nak —, elcsapathatnám a vasúttal, de akkor, igaz, mögöttem is bezárulna a börtön ajtaja. Varga Istvánná 1935-ben azután törvényesen elvált férjétől és Budapestre költözött, ahol gyárimunkásnőnek szegődött el. rA bűntudat azonban nem hagyta nyugodni Vargánét. Állandóan apósa haláláról beszélt s amikör ezév júniusában egy szegedi kárpitos­segéd ismerőse Budapesten felkereste, ismét felidézte a 12 év előtti napokat. A kárpitosse­géd hazajövetele ütán ismerőseinek elmondot­ta, hogy miket halott Vargánétól. 1928 szenfemher -1940 szeptember... Ezév szeptember első napjaiban a rendőrség bizalmas jelentés folytán értesült Varga Ist­vánná elbeszéléséről. Elővették a 12 év előtti FERENCJÖZSEF KESERŰVÍZ arzénes ügy aktáit és a nyomozást ismét meg' indították. Amikor a rendőrség megfelelő bi­zonyítékok birtokába került, a budapesti rend­őrséggel szeptember 29-én őrizetbe vétették Vargánét és ugyanaznap előállították a sze­gedi rendörségre Varga Istvánt, is. A kiilönvál­tan élő házaspár Domokos rendőrfogaim, ró' által történt kihallgatása alkalmával tagad'i. hogy Varga Ferencet ők tették volna el láb alól. Varga előadta- hogy az Aigncr-telepiek hafagusznak rá és bosszúból tették a feljelen­tést. Az asszony szintén teljes ártatlanságával védekezik. A házaspár ellen azonban ezidösze­rint számos gyanítok merült föl, úgy. hogy azt hiszik, a gyilkosságot valóban ők követték el. A bizonvítékok alapján szerdán délelölt Do­mokos Ferenc dr. retidőrfogalmazó azután ki­hirdette a házaspár előtt előzetes letartóztatá­sukról szóló végzést. Varga Istvánt és felesé­gét még szerdán ál is kisérték az ügyészségre. További sorsukról a közeli napokban dönt majd a vizsgálóbíró. (k. 1.) Emlékezés a könyvtáralapító Somogyi kanonokra, akinek már hatvan évvel ezelőtt a „szegedi egyetem" volt az álma Áz 1883-ban királyi szózatra és a polgári erőfeszítés munkája nyomán újraépült Szege­den a ,,Szeged hálája" című emléklap megszó­laltatja a fényesszívű nagy magyart, akinek szellemi arcélét talán akkor, mintázzuk meg a legkifejezőbben, ha az említett lap munkatár­sának — Kőrössy László dy-nak — Somogyi Károllyal folytatott beszélgetését eredeti szö­vegében idézzük itt. Az egykori krónikás mint ,,A szegediek Széchenyi Ferencé"-röl emléke­zik meg az esztergomi főpapról s arra a ker­désre hogy volt-e az alapítás előtt Szegeden, Somogyi, a halk tudós kérdéssel válaszolt: — Azt kérdi, hogy voltam-e az alapítás előtt Szegeden! . • . Sohase voltam, sohase lát­tam, odavaló sem vagyok. Hát akkor miért alapítottam azt a könyvtárt éppen Szeged vá­rosában? . . . — Mert Szegednek nagy hivatása van. Sze­gedért sokat el kell még követnünk, ha a ha­záért és nemzetért dolgozni akarunk. Egész életem volt az a könyvtár. Munkám és álla­som jövedelmének legnagyobb részét könyvek­re szántam. Összeköttetésbe léptem a legneve­zetesebb európai könyvkereskedőkkel és an­tiquarinsokkal, csakhogy mentül becsesebb gyűjteményre tegyek szert Könyvtáralapíta­somnak úgy ís az volt a legforróbb célja, bögy a haza oltárára szánom, hogy egy szép s nálunk igen ritka kötelességet teljesítsek. Mikor Szeged romjain az egész művelt világ eltűnődött, mikor Szegedért paloták és kuny­hók segítséget kezdtek nyújtani, már akkor megérlelődött bennem a gondolat, hogy én is hozzájárulok a romök felépítéséhez; oda adom a szegedieknek a könyvtáramat. — Oda is adtam. Szeretettel ajánlottam fel azt, amit legjobban szerettem. Legszebb emlé­keim, legmunkásabb napjaim, legviharosabb küzdelmeim fűznek hozzá. Ez a meghatott beszélgetés még sok' szem­pontjára rávilágít a könyvtár-alapító nagy lélek nagy álmára! a szellem művelődésének arra a lehetőségére, amelynek révén „Szeged, valódi alföldi főváros lehet, a főváros valódi fogalmával" szemben. • , Somogyi Károly már kora ifjúságában élet­célul tűzte ki, hogy nyilvános, közkönyvtá­rat alapít. Érdekes ismertetést közöl erről Ruszti-Reizner János, a szegedi Somogyi­könyvtár első igazgatója és monográfusa ,,A szegedi Somogyi-könyvtár" c. müvében —, hogy szerény viszonyai mellett, hogy tudott ilyen nagyértékű könyvtárt szerezni. Reizner szerint Somogyi szép családi könyvtárt örö­költ édesapjától, aki nemcsak ismert író, de korának kiváló gyűjtője is volt. Somogyi Ká­roly pedig kitűzött célját soha nem tévesztet­te szem elől. Nélkülözött, mindent inkább meg­vont magától, csakhogy könyvgyűjtő szenve­délyét kielégíthesse. Könyvek között töltöttel minden Idejét. Ismerősei, jóbarátai igazi örö­möt csak egy-egy ritkább és értékesebb műi ajándékozásával tudtak neki szerezni. 1861-ben, midőn pozsonyi kanonoknak nevezték ki, bu­dapesti Márton-utcai szerény lakásának min­den zuga könyvekkel volt megtöltve s mái} akkor nagybecsű volt e magánkönyvtár. Mint pozsonyi, majd mint esztergomi kanonok még szívósabban gyűjtött. Koronás főknek, állam­férfinknak, főpapoknak, tudósoknak kalapács alá kerülő könyvtáraibél ritka beesü példás, nyokat szerzett meg. 'A' gyűjtemény egykorú szakértőinek jeletvf lése szerint „a könyvtár nemcsak a kötetek számát, hanem főleg összeállításának termé­szetét tekintve, oly nagy értékkel bir, mnely­lyel magánosok által gyűjtött könyvtárak csak' a legritkább esetben rendelkeznek. Az általá­nos műveltség és az egyetemes tudományos­ság nagy forráskészletei és segédmunkái mel­lett minden tudományszak, alig egy-kettő^ (aí természetrajz, technológia és orvosi tudomány) kivételével oly gazdagon vannak képviselve, hogy a szakférfiú tanulmányaihoz és irodalmi CZMjn CIRKUSZ a Vaíévia-iéven a legutóbbi évek leghatalmasabb műsorával!) Az előadások sorrendje: Minden este 8'15-kor. Szombaton 2 előadás, d. u. 4 órakor és este 8'15-kor, Vasárnap 3 előadás; d. u. 4 és 6, este 8'15-kor,

Next

/
Oldalképek
Tartalom