Délmagyarország, 1940. október (16. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-19 / 239. szám

Szigorúan ellenőrzi az iparhatóság szőS?0™ Sk^I®*? a felemelt munkabérek kifizetését Eddig még nem futott be panasz az iparhatósághoz a kifizetések ügyében — A legkisebb munkabéreknél magasabb béreket is fel keli emelni (A Délmagyarország munkatársától) Nemreg jelent meg az a néhány szakaszból álló rendelet, amely a munkásság régi kívánságát teljesíti: a munkabéreket lehetőség szerint összhangba hozza a drágulás mértékével. A munkaadók és munkavállalók közötti tárgyalások eredményeképpen a minisztertanács — amint ismeretes — úgy döntött, hogy 7 százalékkal emeli a munkabéreket. A rendelet leglényegesebb része az, amely kímoDdja, bogy az október 5-én ténylegesen kifizetett ipari és bányászbéreket kell felemelni hét százalékkal. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy nemcsak a kormány által rendeletileg szabályozott legkisebb munkabérek emelendők, hanem fel kell emelni hét százalékkal azokat a kereseteket is, amelyek a megállapított legkisebb munkabérnél magasabbak. Nincs tehát mód arra, bogy a szakmányban, akkordban, idő-, vagy órabérben dolgozó magasabb keresetű munkásokat kisemmizzék a béremelésből, mert az október, 5-1 béreket rögzítik s ezek szolgálnak alapul az emeléshez. A fölemelt bérek kifizetését a legszigorúbban ellenőrzik. Erre külön bizottságot nem alakítottak, hanem megbízták az iparhatóságokat áz ellenőrzés végrehajtásával. Szegeden aa I. fökú iparhatóság ellenőrzi a felemelt bérek kifizetését. Ha valamelyik cég munkása jelentést tesz, hogy nem kapta meg a felemelt fizetést, akkor az iparhatóság kivizsgálja az ügyet és mindennemű kihágást súlyosan megbüntet. Mindeddig nem futott be jelentés az iparhatósághoz arról, hogy valamelyik szegedi vállalat nem fizette volna ki a felemelt béreket• Elsőrendű munkák készítése kámltQS és javítása Szett _nél kész párnázott bútorok raktáron 68 Szent Mihály u. 1 Fodor u. sarok Telefon: 15—56 TODb mint hárommillió pengót höltött nyolc év alatt a varos inségmunhára Clheszoit a város höeltahoritásl menetrendje (A Délmagyarofszág mUnkatáfsátóT) Beszámolt arról a Délmagyarország, högy a kormány nagyarányú nép- és Családvédelmi programot dolgozott ki s ennek keretében megoldásra kerül az inségmunka kérdése is. Régóta húzódó probléma ez, amelynek megoldását főként az sietteti, hogy az ínségesek részére necsák az inségmunka keretében biztosítsanak átmeneti kereseti lehetőséget, hanem állandó jellegű munkaalkalmak teremtésével egyszers mindenkorra megoldják a teljesen szegénys'orsúak kenyérkeresetét. Amint megírtuk: közel ötvenmilliós nép- és családvédelmi alap áll rendelkezésre, amelyből Szeged megfelelő arányban részesül s így véglegesen meg tudja majd oldani az inségmunka problémáját. Szegeden nyolc év óta áll fenn az inségmunka intézménye. Évenként átlag 350.000—400.000 pengőt költött a város az ínségmunkára; 8 év alatt tehát több mint 3 millió pengőt. Ennek a hatalmas összegnek egy részét: 135.000 pengőt az állam fedezte, a többi az inségjáruléki alapból került ki. Az inségmunka költségei több mint 10-000 embernek adtak minimális kereseti lehetőséget ősztől tavaszig. A jövőre vonatkozólag az az elgondolás, hogy az inségmunka költségvetése megmarad az eddigi keretek között, kibővül azonban azzal az összeggel, amelyet a város a nép- és családvédelmi alapból kap az államtól. A megnagyobbodott fedezet már lehetővé teszi majd, bogy állandó jellegű munkaalkalmat teremtsenek az ínségesek számára. Ez a terv azonban már csak a jövőévben Valósítható meg; addig valószínűleg változás nélkül megmarad Szegeden az inségmunka intézménye. Ezzel kapcsolatban már ki is dolgozták az inségmunka sorrendjét, amelyben igen fontos helyet foglal el többek között a hóeltakarítási menetrend. Emlékezetes még az a rengeteg baj, amely a hócltakarítás kellő megszervezésének és fedezetének hiányában az elmúlt télen mutatkozott. Hetekig álltak gúlákban a hótömegek az utcán, mert az óriási mennyiségű havat nem lehetett megfelelő idő alatt eltakarítani. Ezt akarja most megakadályozni a város azzal, bogy előre gondoskodik megfelelő slámú munkás beállításáról cs megfelelő fedezet biztosításáról. Tavaly 10.000 pengőt vettek fel a bóelíakaritásra a költségvetésbe s mivel ez kevésnek bizonyult, pó'tlólag még 5000 pengőt irányoztak elő. Jz idei télre 12.000 penaö a hőköltséovetési előirányzat, a há el| takarítására kijelölt munkások száma pedig meghaladja a másfélezfct. A város tehát fel. készülve várja ebből a szempontból a telei Csak azután legyen elegendő bó. Ámbár a város akkor se fog kétségbeesni, ha nem lesz . . . Megakarta ölni kíitönváltan élö feleségét, mert nem tért vissza hozzá Háromévi fegyházra ítélték az idős ácsmestert (A Délmagyarország munkatársától) László Vince 60 éves mórahalmi ácsmester 35 évig élt mórahalmi tanyáján boldog házaséletet feleségével. A házastársak között az Utóbbi években a gyerekek nevelése miatt nézeteltérések támadtak. László Vince többször tett feleségének szemrehányást, amiatt, hogy két leánya fölött nem gyakorol kellő felügyeletei Lászlóué a férjével történt összekülönbözéset miatt azután elköltözött a tanyából. Az idős ácsmester többször kérte feleségét, hogy térjen vissza a tanyába, öreg korukra ne éljenek külön. Az asszony azönban nem volt hajlandó férjének kérését teljesíteni. Emiatt azután Lászlót Vince elhatározta, hogy végez feleségével, azután pedig öngyilkos lesz. A búcsúlevelet meg is irta ós állandóan a zsebében hordozta. Május 28-án László újból felkereste feleségét- Az asszony kiutasította férjét a lakásból, mire az ácsmester bicskát kapott elő és többször feleségébe szúrt, véres telte ütán pedig elmenekült. Az asszony Csak többhetes kórházi ápolás Után nyerte vissza egészségét. László ellen az ügyészség előre megfontolt szándékból elkövetett emberölés bűntettének kísérlete miatt adött ki vádiratot. Az ügyet néhány hónappal czelőt tárgyalta a törvényszék. A tárgyaláson a súlyos váddal terhelt ácsmester azzal védekezett, hogy feleségét csupán meg akarta ijeszteni. A törvényszék a bizonyítás lefolytatása után szándékos emberölés bűntettének kísérletében mondotta ki bűnösnek és ezért háromévi fagyházbüntetésre ítélte. Az Ügyet fellebbezés folytán pénteken tárgyalta az' ítélőtábla El<*wy-Hmcin. A periratok ísmertetésn után á tábla a térvénVssék ítéletét helybenhagyta. 'Az ügyben a Kúria mondia ki a végső szói UatwaHty vzá Ii(a: Babay. Józsefi Magamfajta „vidéki" ember, aki hosszé évek óta be van zárva „titkok és kövek bfiftönébe", (ahogy Krúdy nevezte Pestet), 1 gyermek boldog tljjongásával kezdi nézegetni a tájat, amikor már elmaradnak 9 mozdony mögött a világváros gyári kültelkei s egy-egy szekér jelenti békéltcn, hogy erre mór nem robognak a sárga villamosok• Amikor már szabadban nőtt fáH most vetkező ágai integetnek és kiáltozn-Ji szivem felé: — Földi, földi, kova Utazoll Mert az ember ezeknek az akácoknak, jegenyéknek, kisbiikköknek mindenfele földi; Cegléd fele, Kassa fele, Kaposvár fele s itt, Szegeden {«.... Igen, az én szivem ma, hogy elhozott a vonat Szegedre, megint betelt a Vidék boldog nyugalmával, pedig nem lehetek hálátlan fia Budapestnek se. Hogy ölt vetem meg ágyam és ott kassálom kenyefem magjait. Mégis . . . Vidéki ember vagyok. Mégis ... a nyitott ég az én egem, a szabad mezők, a sokáig látható fellegek, a végtelenbe elvesző tekintet esik jól, a szabadság s a boldog nyilvánvalósága annak, hogy bárhol lehajolhatok s beszélhetek a fűszállal . •. Most, högy járom a szegedi utcákat % most, hogy esteledik és kisétálok a Tiszapartra, idézem majd Juhász Gyfílát, egy korvaló Mesteremet, akinek hosszét érékkel ezelőtt oly félve mutattam a verset: Ha egyszer megvakulnék, 74 földre leborulnék. S ha Anyám látna engem. Hozzám sietne menten . . . Megölelne és én felállnak, S tudom, hogy újra látnék . • . rÉs akkor, őszi este volt, a Tiszaparlön, haladván Onozóné kocsmája felé, a rímeli oly szomorút Mestere, Annák szőkeségének búzakálászszavéi dalolója, megsimogatta a vállam. A vállamra tette dicséretét, meft a magunk fajtája nem szereti, ha dicsérik, úgy vagyunk a dicsérettel, mint a fájdalommal, — el kell viselni. ó, de nagy öröm is, itt vagyok a kitáruló, szabad vidélcen, a Tisza Pórisánál, a nyitott nagyág alatt, régi magyar sziveié dobogósának közelében. Üdvözlégy, csillag, akit itt nem homályosít be ezer gyárkémény füstje. Üdvözlégy, titokzatos vízpart, aki őrzöd eleink lábanyomát. Átlátok Dunántédra is és küldöm fiúi csókom Pannónia lankáinak. Ezekben az órákban egyébként is tart még Szeged nagy Halottainak gyűlése, Dugonics Andrást idézik a temetői óriások, akik a földet járták s akiket mind a Tiszapart ihletett, ó, tán szabad nekem is. a halovány élőnek meghajtanom magam a szobra előtt, mert tiszaparti idézések után, válván rímes búcsúval Juhász Gyula szellemétől, elballagok az egyik legszebb szoborhoz, Dugonics szobrához. Esteledik, indulok mdf„ Milyen jó, hogy eljöhettem. Köszönöm sorsomnak és ha szabat} lesz, elmondom majd a Halovány szó ban, mit mondott Juhász és miről mesélt a Csodálatos szobor. Jóéjszakát. GUHBIHABISIIYA fájós, dagadt és viízeres lábakra késiea és mérték u'áo BÜFÉÉ. Klauzál-tér 8. sz. Uvóavhaskölök. fűzök készítője.