Délmagyarország, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-26 / 219. szám

Felmentő liftet egu válfticsalási iigiiben (A Déhnagyarország munkatársától) Érdekes csalási ügyben hozott felmentő Ítéletet szerdán a törvényszéken Molnár István drtörvényszéki biró. A vádlottak padján Varga János törteli kötclgyártómesteí és felesége ült A vád szerint Varga két esztendővel ezelőtt Varga Mihály szegedi kenderárngyáxával 200 pengő értékű üzletet kötött A kötélgyártó mesternek azonban nem volt pénze és ezért fedezetül kiskorú feleségének a vagyonát ajánlotta fel. 1938. júliusában az üzletet meg ls kötötték, Varga Jánosné a szegedi gyár megbízottjának 200 pengőről váltót adott Varga Mihály a váltót forgatni akarfa, azt azonban nem váltották be azzal az indokolással, hogy ÍVaíga Jánosnéuak, mint kiskorúnak, nem lett |volna szabad a váltót aláírnia. Varga Mihály akkor Csalás miatt feljelentést tett a törteli któtélgyártómester és felesége ellen. Az ügyet szerdán tárgyalta a törvényszéken Molnár István dr. törvényszéki bíró. A vádlottak" tagadták bűnösségüket, jóhiszeműségükkel védekeztek. X törvényszék a pörbeszédek" elhangzása jnlán az ügyben jogerős felmentő Ítéletet hozott. Az ítélet indokolása szerint a vádlottak, bár azzal védekeztek, hogy a törvénynek erre Való intézkedéseit nem ismerték, mégsem köVeátek el bűncselekményt. A váltótörvény értelmében Ugyanis még a házasság által nagykorúsított nő sem Írhat alá váltót, amíg a nagykorúság határát valóban el nem éri. Az Ítéletben mind az ügyész, mind a .vádlottak megnyugodtak. Újjáalakították az ipari mestervizsgáló bizottságokat (A Démagyarország munkatársától) A képesítéshez kötött kézműiparban a kötelező mestervizsga bevezetése óta eltelt bárom év után az akkor kinevezett mestervizsgáié bizottsági elnökök, alelnökök és tagok megbízatása most lejárt A szegedi uj mestervizsgáztaló bizottsági tagokat most nevezte kl Rainer Ferenc kamarai elnök. Az ünnepélyes fogadalmat a Kereskedelmi és Iparkamara nagytermében tették le a bizottság raj tagjai. A msetervizsgáló bizottsági elnökölj alelnökök és tagok elölt Rainer Fcrenc elnök hangoztatta a mestervizsgáknak a magyar kézmüiparosság érvényesülése szempontjából való nagy fontosságát és megjelölte azokat az utakat, amelyeken éppen ezeknek a mestervizsgáknak haladniok kell. Cserzy Mihály dr. a törvény vonatkozó intézkedéseit ismertette a bizottságokkal, tájékoztatta őket a formális előírásokról és egyéb rendelkezésekről, majd a kinevezett elnökök és alelnökök esküt tettek arra, hogy tisztükben pártatlanul és lelkiismeretesen teljesíteni fogják kötelességüket. Ezután a tagok tették le az esküt az uj elnökök kezébe. Az ünnepélyes fogadalon:-tétel Rainer Ferenc karaarai elnök zárószavaival ért véget. Az egyes ipari főcsoportokban a következőket nevezte ki a kamara elnöke: Faiparokban elnök: Nagy József asztalosmester, alelnökök: Tóth Pál asztalosmester, Kocsis Ferenc asztalosmester, vitéz Süvegh Dezső kárpitosmester. Fémiparokban elnök: Jung Péter felsőiparis fiolái igazgató, alelnökök: Bárkányi Ferenc dr. viz* Vezetékszerelőmester, Frischmann Gábor lakatosmester, Magyar Imre kovácsmester. Férfi ruházati iparokban elnök: Gombos István iéifiszabómcster, alelnökök: Takács Ferenc férfiszabómester, Till Frigyes férfiszabónester. Női ruházati iparokban elnök: Takács Béla, alelnökök: Knittel Konrád női divatkelepkészitőmester, Bite Lajos Lajos nőiszabómester. Kozmetikai iparokban elnök: Heim Antal fodrászmester, alelnökök: Palkovics Károly, Dudás Sándor, Szántai K. János fodrászmesterek. Élelmezési iparokban elnök: Horváth Szilárd, alelnökök: Varga István mészáros- és hentesmester, Schmidt József felsőipariskolai tanár, Csehó Károly sütőmester. , Festőiparokban elnök: vitéz Csányi János, alelnökök: Molnár Mihály szobafestő- és másolómesterek. Bőriparokban elnök: Vénig Gyula, alelnökök: Szögi Zoltá n cipészmester. Nyári János csiziradiamester, Kriska Péter papucsosmester. Vegyesiparokban elnök: Körmendy Mátyás, alfélnők; .Vörös József szitásmester. . Elfogták a szegedi kerékpárosok „remet' nodmezővásárhelyröl járt Szegedre biciklit lopni (A Délmagyarórszág munkatársától) iVakmerő kerékpártolvajt tett ártalmatlanná szerdán a szegedi rendőrség. Megírta a Délmagyarórszág, hogy a szegedi rendőrség hetek óta számos kerékpárlopás ügyében folytat nyomozást X Rendőrség ai első napokban teljes homályban nyomozott a tettesek ntán. Napnap után számos nyilvántartott kerékpártolvajt vezettek elő a rendőrségre, de a kihallgatások eredménytelenül végződtek. A kihallgatásokból azonban kiderült, hogy a kerékpárlopásokat nem szegedi kerékpártolvaj követi el. Ezen a nyomon azután elindulva, szerdán a rendőrség bizalmas értesítést kapott arról, hogy a keresett kerékpártolvaj a rókusi állomás közelében tartózkodik. Detektívek mentek ki a megjelölt helyre. A töltésoldalban a bokrok között bujkálva Esakhama? figyelmese® lettek egy fiatalemberre. Igazolásra szólították fel. Az elfogott fiatalember Pál Imre 28 éves hódmezővásárhelyi napszámos, a szegedi rendőrségnek is jó ismerőse; előállítása Után bevallotta, hogy az utóbbi időben elkövetett kerékpárlopásokat ö hajtotta végre. Hódmezővásárhelyről járt bo Szegedre felügyelet nélkül hagyott kerékpárokat lopni. Amikot meglátott egy gazdátlan kerékpárt, ráugrott é* Hódmezővásárhelyre karikázott. Az ellopott kerékpárokat is Hódmezővásárhelyen értékesí* tette. Az elfogott kerékpártolvaj eddig négy) kerékpárlopást ismert be. Pál egyelőre a fend* őrség foglya marad, mert nem lehetetlen, hogy még más bűncselekmény is terheli lelkiisme* retet. Sorompó A .VONAT robogott velünk. A fáradtság betakarta a testünk, a lelkünk, mint az avar a fák tövét az erdőn. Némán szívtuk a cigarettákat, pedig nem esett jól: kesernyés, maró iz rnaiadt minden szivás után a szánkban. A kocsiban vágni lehetett a füstöt a ebben a szürke füsttel telt homályban úgy néztünk ki, mint egy rosszul sikerült, elmosódott-vonalu fényképen. Néhányan aludtak, fejük furcsán játszotta a vonatmozgást Valahol hátul leesett a polcról egy batyu, valaki fölrántott egy ablakot, aztán újra esönd lett Csak a kerekek zenéje lökdöste tagjainkba a rohanás ütemét Kinn végtelen arany&zálakkal úszott a föld felett az ősi. A délutáni nap mint szőkehajú, szépséges asszony feküdt végig a mezőn, szétbomlott hajkoronája megakadt Itt ott egy fa halódó ágai között A vonat futása magával rántotta a töltésre sodort faleveleket s aztán beledobta a lenti árok csillogó vizébe. Az élet és az elmúlás váltakozva játszott az ősz arany hárfahurjain. Mikor érünk oda? — kérdezte sírós hangon egy kisgyerek. — Nemsokára — csíttitotta az anyja. A vonat zakatolt Néha, egy-egy kanyarban a szikrázó napba fordította fekete vastestét és foltos ablakait hogy aztán betakarja magát egy-egy erdő vagy hegyoldal kék árnyékába. Lassan mégis megindult a beszélgetés. Félbehagyott könyvek részleteit cserélték ki itt, megszakadt munkákat folytattak nehéz szavakban amott s ezek a párás mondatok úgy fonódtak egvmásba, mint a hínár a viz alatt. Valaki felállt, kiment bevágta maga után az ajtót. Néhány lecsukott szem fölrezzent egy pillanatra, aztán halk morgás, érthetetlen dönnyögés közben csukódott le újra, mint egy pinceajtó. A beszéd ismét egyre halkult, a szemek, az arcok kibámultak az ablakon. Hosszú fecskeraj röpült versenyt a vonat rohanásával. — Ezek is mennek... — mondta valaki, feléjük hajítva elszívott cigarettáját. — Hosszú még az utjuk... — Jó lehet annak, akinele két fészke van... Jó annak", aki szabadon repülhet.,, Ugy ejtettük cl a szavakat, a mondatokat, mint valami fölösleges terhet: valamit, ami nyom, ami ránknehezedik. Egy kis állomáson megállt ai vonat Néhányan felálltunk, kikönyököltünk' az ablakon. Egy-két utas szállt fel, aztán elindultunk. Kocsinkba belépett egy ember. Tétova mozdulattal csukta be maga után az ajtót majdnem utánabukoft a kocsiajtó kétfelé nvlló technikájának. Félig lehunyt, álmatag sze•j mekkel keresett helyet. Részeg volt, mint az 'ágyú. , Hely nem akadt közülünk senki sem mozdult igy bát állva maradt ai ajtónak tá* maszkodva. — Nézd milyen messze járnak már tőlünk _ a fecskék — fordult most befelé egy kikünyöklő ember az ablakból. A részeg bambán elvigyorogta magát Hő... ott se annyi van, amennyi elindult ... Eggyet elfogtam . . . Mindnyájan feléjefordultunk. Szinte kény*] szeritettük magunkat a kíváncsiságra. Emberünk észevette, hogy központ lett s most akadozva ugyan, de szaporán beszélni kezdett, száján állandó, furcsa vigyorgással. — Nckiröpiilt a marha az állomásnak. Leszédült a levegőbU, oszt megfogtam. Itt van a zsebeinben. Most mán velem gyün oda, aho-; va neköm kő mönni. Nincs pénzem arr», hogy oda mennyek nhuva akarok, hát akkó ü se mennyen ahuvá akar... Hát nem igaz? Legalább ennyi öröme legyék az embernek! ennek a fecskének most én parancsolok. Emmost azt teszi, amit én dirigálok. Mer hogyan ls tegyen mást? Én vagyok az úr, oszt pont Hát nem igaz? ... Nagy öröm e kérőml Hallgattunk. Utálkozva néztük a részeget anélkül, hogy meg tudtuk volna magyarázni az utálatot Egyszcrcsak valaki megszólalt a hátsó padokból. — Engedje el; itt kl «z ablakon. A részeg feléje fordult — Azt má nem. Én vagyok az úr. Ha maga erőszakoskodik, akkó menten összeroppantam a fecskét a zsebembe, oszt akkó eresztheti ahuvá akarja. A hangulat határozottan fenyegető lett' Csöndes hang bontotta meg a feszült némaságot — Kap egy pengőt, ha elereszti . , * Az ember felkapta a fejét. — Mennyit? Egyet? kevés. Aggyon mindenki eggyet Akkó mehet a fecske ahová!' akar... Lassan megmozdultak a kezek. Nem telt bele öt perc, összegyűlt egy csomó pénz. A részeg ember csökönyös csuklósok közben járt embertől-cuiberig és rakta el a kapott filléreket. Aztán az ablakhoz ment, nekitámaszkodott háttal e leeresztett üvegnek. A szél bek-karmot a hajába. — Eliun a fecske.e — mutatta fel a kis jószágot elöbuzva a zsebéből. — Nehogy azt higygyék, hogy csaltam. Mer látóin, uri emberekbe van dogom .. . Gyorsan megfordult és kihajította a madarat. Az ablakokhoz ugráltunk, néztük a megszabadult védenc útját. Egy-egy pillanatra még le-lebukntt a kidobás ntán, de aztán mint a nyil vágott neki a levegőnek a vonat mellett. A részeg már leült valakinek a helyére. Onnan hümmögte felénk végső megállapítását: — No, ez a fecske is annak köszönheti a szabadulást, hogy péz van a világon. Ilyen a világ, kérem. A kutya csak' ugat, de a péz harap. U a nagyobb kutya . . . A vonat robogott velünk tovább. És a részeg elaludt a sarokban. Akár őt is kihajíthattuk volna a fecske után. (maron)