Délmagyarország, 1940. szeptember (16. évfolyam, 198-222. szám)

1940-09-15 / 210. szám

DÉLMAGYARÓRSZÁG Vasárnap, 1940. IX. 13. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. tvfonjam 210. sióm A kolozsvári ünnep Mintha az egész ország valami boldog lakodalomra készülne, mintha most válna Csak valósággá mindaz, aminek eddig csak mámorát éreztük a rádió tölcséréből kiáradó boldogankünnyes szavak hallatára. Mintha a mai kolozsvári köszöntés bokréta-ünnepe volna az pj honfoglalásnak, amelyik a Kárpátok bérceire újra kjtüzto az ezer évig hordozott határjeleket. Boldogabb [ujjongás felhőkbe szárnyaló Szimfóniája köszönti Erdélynek Magyarországgal egyesülését, mint kisórte az elsőt. Az ország mai — s hisszük: még mindig nem végleges — alakja úgyis olyan, mint két kitárt kar. Az egyik belenyúlik Európába, belekapaszkodik a nyugati kulturának talajába, aminek tehettek vadhajtásai és lehettek Csenevészgyökerei, de maga a talaj a keresztény müveődes televénye s az emberi haladás bölcsője, — nem szakadhatünk el tőle egészen soha. De i másik karunk Kelet felé van kitárva, ahonlan jöttünk s ahol felnőtt „törzsöke fánknak", i miszticizmus ködébe burkolt Kelet felé, az ishaza ismeretlen tájai felé, amibe beleágyasódott sorsunk s ami egy kicsit örökké idegenné és örökké zavarttá tett bennünket történelmi őrhelyünkön, a Duna és Tisza között. Nyugat felé mindig Kelet arcát mutattuk s Kelet felé mi voltunk a Nyugat, — ez az örökös és végzetles kettősség különösen nehéz kötelességek elé állított mindig s nem engedte tneg sohasfem azt, hogy egészen belesimuljunk ». nyugati kultúrába, sem azt, hogy egészen távölmaradjunk tőle. „Két világ szerelmese" [roltunk mindig s ahogy Ady Endre irta: mi voltunk ezer éven kersztül a komp a Nyugat jés a Kelet két messzi partja között. S mintha ezen a kolozsvári ünnepen egybeolvadna most mindaz, ami kettősség volt, mintha végzetünk Jánus-arcának vonásai egyetlen képmás vonásaiba állnának össze, mintha mindaz a jel, stigma, atavisztikus kiütközés s a származás törvényének az arcokra (rajzolt paragrafusai, melyek hol keleti vágyainkat, hol nyugati akaratunkat ábrázolták, most és itt, via és Kolozsváron egyetlen örök jellé formálódnak ki: magyar arcél rajzolódik Iti előttünk, amit nem 'ceruza teremtett meg s nem festéktubusokból állt elő, művésze a magyar sors volt s vászna az örök magyar firmajnentum. Itt cs most kell magunkra találnunk. Ez az ünnep nemcsak hódolat a visszahódított országrész s a visszahódító legelső magyar vitéz előtt, ez az ünnep legyen hódolat az előtt a magyar sors előtt is, melynek útjait a történelmi határok felé menetelő magyar bonvédek léptei jelölték ki s m'elynek addig nem lebet múlása, amig az emberi akarat és emberi értelem nem fogja helyrehozni azt, amit az isteni gondviselés remekén elrontott. Ha le tudtuk rombolni a trianoni fiatárQíat. ha be tudtuk földelni a véres árkokat, melyek a történelmi Magyarország egyes országrészei között eriedeztek, talán folytatni tudjuk b diadalmenetet és folytatni a csudák sorozatát s le tudjuk rombolni azokat a határukat is, melyeket magunk közé magunk átütöttünk. Ha lo tudtuk gyűrni ellenségeink akaratát, talán le tudjuk győzni a magunk tévedéseit is. Éreznünk kell a történelmi idők lélekzetét, kötelezését és parancsait. Kinek telhetik möst kedve léha vitára, iircs fclcseigetésre, gyűlölködések hazárdjátékára, amikor az örök filnjáamenluntokat kéH tovább raknunk s amikor Erdélyért! A Föméltósigu Asszony A Mindenható kegyelméből a magyar igazság utján ismét jelentős lépéssel jutottunk előbbre: Erdély és Keletmagyarország egy része visszatért Szent István birodalmához, A keserűség könnyeit az öröm könnyei váltják fel. A lelkesedésen és örömkönnyeken tul gondoljunk azokra is, akik a felszabadult területeken támogatásra szorulnak. Nyújtsuk feléjük segilő kezünket, hogy elfeledjék a megpróbáltatásokkal teli keserves két évtized minden szomorúságát és nélkülözését, erezzék, hogy valóban hazajöttek. Ezt kívánja a hagyományos magyar becsület! Ettől az érzéstől indíttatva fordulok Magyarország nemzeti társadalmához, amely a szükség óráiban soha sem tagadja meg lelkes áldozatkészségét az arra rászorulóktól. Magyar szivünk egész melegével siessünk tehát azok megsegítésére, akiknek önhibéju* kon kivül mostoha a sorsa. Támogatásukra az ország egész területén adománygvüjtést indítottunk és ennek folytatására az »Erdélvért« Országos Gyü jtőbizottságot kértem fel. Kérem, hogy mindenki ehhez a Bizottsághoz juttassa el adományát, ezzel is kifejezve visszatért testvéreinkkel való együttérzését. Minden adományon a magyarok Istenének áldása lesz! Budapest, szeptember 14. HORTHY MIKLÓSNÉ,sk. Az „Erdélyéri11 Országos Gyüitőbizottság adománygyűjtése Budapest, szeptember 14. A belügyminiszter a következő rendeletet adta ki: A Főméltóságn Asszony legfőbb védnöksége alatt a nemzeti társadalom és az egyházak képviselőinek részvételével gyüjtőbizottság alakult, amely a román uralom alól felszabadult 'területeken megsegítésre szorulók támogatása céljából az ország terüetén készpénz- és természetbeni adományokat gyűjt. Az adománygyűjtés lebonyolításának módozatait és feltételeit a következőkben állapítom meg: A Bizottság neve: „Erdélyért" Országos Gyüjtőbizottság; elnöke: gróf Teleki Pálné (miniszterelnökség); ügyvezető alelnöke: Bronts Gézánó (Budapest), aki a Bizottság ügyvitelében intézkedésre jogosult. Székhelye: Budapest, I., Szentháromság-utca 4A gyűjtés időtartama: 1940. évi november 15. Az Országos Gyüjtőbizottság hazafias működését elsősorban a sajtó, az egyházak, a társadalmi egyesületek, továbbá a főispánok (főpolgármester, kárpátaljai kormányzói biztos) a szükséghez képest alakítható társadalmi helyi bizottságok és a hatóságok hivatottak legmesszebbmenő támogatásukkal előmozdítani. 1 A készpénzadományok a 63 600 száma ,,B. M. „Erdélyét", letéti számla Budapest" elnevezésű postatakarékpénztári számlára fizethetők be. Postatakarékpénztári befizetési lapok valamennyi törvényhatóság első tisztviselőjénél és közigazgatási kirendeltség vezetőjénél dijtalauul igényelhetők, ezenfelül postahivatalokban és egyes dohánytőzsdékban is díjtalanul kaphatók. önként értetődik, bogy a pénzadományok ai emiitett számlára bianco postatakarékpénztár! befizetési lapon is befizethetők. A pénzadományok ezenfelül bármelyik politikai napi- és hetilap kiadóhivatalához is eljuttathatók. Ha természetben ajánlanak fel adományt srről a Bizottságot késedelem nélkül értesíteni kelj és az ily adományok továbbitása, tárolása stb. tekintetében a bizottság ügyvezető alelnökének rendelkezése szerint kell eljárni. Az adományok mikénti felhasználásáról a m. kir. miniszterelnök rendelkezik. Az adománygyűjtés eredményéről és annak mikénti felhasználásáról annak idején az ország lakossága részletes tájékoztaiást kap. a történelem ugarát kell feltörnünk magyar vetések számára. Nekünk ugy kell élnünk, hogy az unokáink levehessék majd kalapjukat, ha ránkgondolnak, annak a tudatnak kell megszabni minden cselekvésünket és elhatározásunkat, hogy mérhetetlen felelősség súlyai vannak Odakötve minden szavunkhoz és minden lépésünkhöz is. Mi is elődök leszünk egyszer, mindaz, amit feladatban vállalunk ós kötelességben elvégzünk, egyszer példakép lesz, — vigyázzunk, ne annak legyen Útmutatója, amit kerülni fog az utánunk következő nemzedék. A magyar hűség, a magyar kitartás, a magyar juss elalkudhatatlan követelése rendezte számunkra a mai fönséges ünnepnapot, — az ösztön eligazítása, az értelem parancsa csak arra kötelez, hogy a magyarság Tdját. járjuk továbbra is. Nem ködös várakozás, nem álomigéret, kézzelfogható valóság igazolja, hogy számunkra ez az ut az egyetlen. Az egyetlen ut cs az egyetlen kötelesség. A magyarság teljessége felé menetel most sorsüuk, magyarabbakká kell válnunk életformában és lélekben, testünk minden sejtjének', gondolatunk minden atomjának végig kell menni a jobb, nemesebb, áldozóbb és engedelmesebb, szívósabb és fáradhatatlanabb magyarráválás utjain- A keleti bölcső és nyugati bajlék, a származás és letelepülés végzettől megszabott adottságai korlátokat állítanak körénk, do ezek a korlátok neüsak elválasztok legyenek, hanem összefogók is, — nekünk minden mástól különböznünk kell, hogy minél tökéletesebben tudjnk kialakítani magunkból a magyarság ideálját, de egymástól elkülönböznüuk nem szabad, bogy minél egységesebb, minél összekovácsöltabb, minél inkább egy anyagból való legyen magyarságunk. A mai kolozsvári ünnep világraszóló megnyilatkozása-legyen annak, ami vagyunk: a nyugati kultUráju keleti nép hivatásának, küldetésének, nemzeti erejének, melynek Európa nocsak hitelezője legyen, hanem legyen egyszer már adósa is s moly végre elindult ősi jussa kielégítésének történelmi utján — a beteljesülés fpláÁ