Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-08 / 179. szám

DCLMAGYARORSZAG CSÜTÖRTÖK, 1910 AUGUSZTUS 8. Meghalt Hegedűs Antal árvaszéki einök (A Délmagyarórszág munkatársától) Szerdán reggel fekete gyászlobogó jelent meg a yárosháze, tornyán: egyik kitűnő főtisztviselő: Hegedűs Antal árvaszéki elnök költözött el az élők sorából. Hatvanhat éves völt, de egészsége, munkabírása egy pillanatra sem ősökként, a fiatalokat túlhaladó szorgalommal, erővel cs kitartással dolgozott rengeteg munkát és nagy felelősségét jelentő hivatalában. Nem is bírt, vasegészségével az idő: a fatális véletlen vitte el örökre hivatalából ezt az örökké serényen dolgozó városi főtisztviselőt Kitűnő munkaerő volt, vezetője az árvaszéknek és irányítója a katonai ügyosztály munkáinak. Munkáját olyan kiválóan látta el, hogy több kitüntetésben részesült a honvédelmi minisztérium részéről. Legutóbb a III. osztályú polgári hadi érdemkeresztet adományozták Hegedűs Antalnak. Nemcsak tisztviselőtársai szerették és becsülték a legkisebb íróasztaltól föl a legmagasabb hivatali szobáig, hanem a város társadalma is osztatlan szeretettel és megbecsüléssel vette körül. Múlhatatlan vidámsága közismert volt, joviális természete sok jókedvű pereet szerzett azoknak, akik társaságában voltak. Nemes szívét, mindenkin és mindenkór való segíteni akarását megismerték azok, akik kéréssel fordultak hozzá, halála nagy vesztesége a hivataloknak és a város társadalmának egyaránt. 1S74 május 20-án született Szegeden- Államtudományi és jogtudományi vizsgát tett a kolozsvári egyetemen. 1007-ben ügyvédjelölt lett Szegeden, majd a tiszafüredi járásbírósághoz került joggyakornöknnk. 1000 július 10-én, 31 éve lépett a város szolgálatába s azóta fáradhatatlanul működött a város érdekeiért. 1920han fh. tanácsnok lett, majd 10 év múlva árvaszéki elnökké választották, egyben kezébe került, a katonai ügyosztály irányítása is. Lelkiismeretesen. pontosan látta el mindenkor bivalalát. Soha. nem hiányzott, soha. nem betegeskedett. Július 22 én. szokása szerint, fiatalos fürgeséggel haladt a városháza felé. A hőforrás előtt a kocsiúton egy auitó elől akart kitérni s eközben nekiment egy kerékpárnak, amelyet tulajdonosa az út másik oldalán Vezetett A lendülettől Hegedűs Ántal a kerékpárt vezető nővel együtt a földre zTihant Áz esés olyan szerencsétlen volt, hogy Hegedűs Antal halkarját, törte. A közkórházba szállították, ahol súlyos sérüléseivel feküdnie kellett s eközben tüdőgyulladást kapott amely szerdára virradó 'éjjel egy órakor végzett vele. A halál okának pontos megállapítása céljából megnyugtatásul törvényszéki orvosi boncolást rendeltek el, amelyet ma reggel 9 órakor, hajtanak végre. Temetése 9-én dcután 5 órakor lesz a közkórház ravatalozó terméből, ahonnan a város hivatalos képviselőinek, valamint rokonainak, barátainak, tlsztviselőtirsainak és ismerőseinek részvéte mellett kísérik ki a belvárosi temetőbe és helyezik örök nyugalomra, Áz engesztelő szentmiseáldözatot a halott Telkiüdvéért augusztus 9-én délelőtt 10 órakor mutatják be a rókusi templomban. Az aradi vár foglyainak emlékkönyve 1850-ből. MA.TOR AKOS áll. eng. gvowró és qéniró szaV>sVo!áiá<ian szeptember hó 1-én kezdődik meg az 1940—41-es tanév államvizsgával. Előkészít helyesírásból, kereskedelmi levelezésből, kiképez gvorsirástanitásra. üorváth Mihály-utea 3. sz,. alatt. Ipartestület. Beiratkozás egész nap. fillérért mindennap cserélhet könyvet a Délmagyarország Kölcsönkönyvtárában Amikor minden igaz magyar figyelme ezekben a feszült napokban Lidély és a Délvidék felé irányul, amikor Arad, Temesvár, Nagyvárad, Kolozsvár magyar neve cseng állandóan fülünkbe —, nem lesz érdektelen, ha a magyar Golgota szomorú emlékű, de mindig magyar szeretettel emlegetett helyére, Aradra gondolunk elsősorban s a világosi fegyverletétel eddig lezárt szomorújátékának egy ujabb jelenetét tárjuk az olvasó elé. Nemrcgihen került elő Kovács- Sebe stény Miklós családi hagyatékából egy feketefedelü, arany széllel szegélyezett kőnyvalaku album 131 lap terjedelemben, melynek keletkezés! ideje 1850, helye pedig Arad várának börtönei. A könyv tartalma: emléklapok; az egyiken hoszszabb, a másikon rövidebb szöveg: vers vagy próza, némely helyen csak az iró neve és rangja. A lapok közül 40 keltezett; egy lap 18í8-ban kelt Aradon, egy ugyanott 1849-ben, a többi 1850-ben, egy kivétellel szintén Aradon. Az album lapjainak zömét az aradi vár foglyai 1850 január 3. és március 23. között irták. A foglyok nagy része magyar volt; a 123 férfi rangja a következő: 1 tábornok, 19 ezredes, 13 alezredes, 11 kapitány. 24 őrnagy, 19 százados, 1 térparancsnok; a többi rangja, illetve beosztása ismeretlen, * 1819 augusztus 13-án történt a világosi fegyverletétel s a hadsereg felbomlása. Degré Alajos Író szintén aradi várfogoly (akkor 30 éves) •Visszaemlékezéseidben azt irja erről a napról, hogy »rettenetes, az örülésig rettenetes volt. Ncpck felszabadításáért harcoltunk s most minket kisérnek börtönbe*. Sokan elmeneküllek, de még többen estek fogságba. A magyar hadsereg az orosz által prédája lett az osztráknak. •Ezen a napon volt a magyar tisztek szomorú fegyverletétele a szó teljes értelmében. Akárhány tiszt kettétörte kardját s ugy dobta oda nekik. S fagyvertelenül, az ellenfél kényének és Hatalmaskodásának kiszolgáltatva, guny és szitok között vonultak Arad vára (elé — egész hadtest fedezete alatt.* Az Emlékkönyv három feltűnő lapja Az albumban három olyan lap található, mely tartalmilag különösebb figyelmet érdemel. Ezek közül az első, mint a leírásból tudjuk — »egy rcndkivül finomművű aquarell-miniatür*. Bánatos vándor ül a hegytetőn hatalmas kereszt árnyékában. Tekintete a távoli messzeségbe mered. A komor felhők közül szelid napsugár előtörését látjuk, amely aranyba vonja a környékbeli lila-párás hegyeket. Mint vihar után, olyan a hegy, a völgy, az egész vidék. A röpke napsugár küzd egy ideig a nehéz, terhes felhőkkel, azután minden enyhe pirba, alkonyba borul: a szabadságharc szerencsétlen végének megrázó szimbóluma, mikor Világosnál minden elveszett . , . A második lap az aradi tizenhárom vértanú egyikének emlékét őrzi. Három préselt fűszál van ráerősítve, ezzel a felírással: "Emlék gróf Leinlngen Károly magyar Tábornok Sírhalmáról*. Egészen megható emlék . . , Az emlékkönyv harmadik lapja finom ceruzarajz, valamelyik fogoly munkája. Sebesült katonát ábrázol; előtte kis asztalkán kötszerek láthatók. A katona sebzett balkarját egy hölgy kötözi. Ez az a magyar hölgy, akinek a fogoly tisz.tek hálából irták és ajándékozták az albumot. Neve: Vásárhelyi Johanna. Családjára vonatkozólag a következő adatok" állanak rendelkezésünkre: Brünek József és Rull Juliánná házasságából származott Brünek Júlia és Brünek Judittá. Júliát Vásárhelyi János földbirtokos vette feleségül. Legkisebb leánva. Vásárh elvi Ilka, Purglv János felesége lett. Brünek Judittá nedig Vásárhelyi Alberthez ment nőül. Ebből a házasságból született Vásárh elvi Johanna, az emlékalhum tulajdonosa. 1833-ba n Aradon. Rendkívüli, sokoldalú asszony hírében állt: különösen szerette a természettudományokat. Később" egy tövispgvházi földbirtokos. Takácsi Sándor vette feleségül. Gyermekei közül Takácsi .Tanka, Kováes-Sebestény Endréné, a Küvács^Scbeslénv Miklós osalád feie. Vásárhelyi Johanna 1916 novemberében halt meg Budapesten. A Vásárhelyi-család az ötvenes években A két Vásárhelyi-csalid nagy szerepet játszott aa ötvenes években Arad tásredalmi életé, ben. Résítvettek minden karitatív munkában a érthető, hogy miként a több uricsalád. a .Vásárhelyi is nagy részvéttel voltak a szerencsétlen foglyok iránt. Az Aiadra vitt foglyok sorsa csak kezrlethen volt elviselhetetlen; később, mikor ügyeiket rendezték, vagy elitéltek és közlegényként besorozták őket, az aradi vár fegyelme és szigorúsága is enyhült, úgyannyira, hogy a fogoly tisztek, bár rendőri felügyelet alatt álltak, mégis például báró Sternegg várparancsnok, had biró, továbbá az emberségesen gondolkodó és müveit lelkű gróf Tinin nagylelkűségéből egészen szabadon élhettek. Utána Castellite nevü várparancsnok következett, »nepi olyan sima modorú és udvarias ember, mint elődjei, de épp oly nemeslelkü és jóhiszemű*. Terjedelmes kertjét azonnal a foglyoknak ajándékozta, hogy olt sétálhassanak, kik aztán ráérő idejükben valóságos rédenkertet* csináltak belőle. Ila a* aradiak közül valaki egy napra vendégül akart látni foglyokat, akár tizet is kiengedett, sőt örvendett, hogy szegények kissé szórakozhatnak. Nem volt nap, hogy egy csapat fogoly a városban ne lett volna, »mert — mint Degré irja —, az a lelkes aradi polgárság szivét, kenyerét megosztotta ezekkel a szerencsétlenekkel; csakis az ö részvétük, barátságuk s gyöngéd gondoskodásuk a foglyokról, enyhítette a fogság kínjait . . . ök törekedtek nekik családot, otthont pótolni ... Az aradiak vetekedtek a szívességben. az aradiak megközelítették a szenteket jóságban; az aradiak minden szerencsétlen honvéd szivében emlékoszlopot emellek magoknak*. A két Vásárhelyi-családról Degré külön is megemlékezik: »Volt-e egy is közülünk — irja Visszaemlékezéseiben —, vagy a várbeliek közül, kfk e két uriliáz szívességét ne élvezték volna, kire ezen termekből a részvét, a vigasz s á barátság édes ihlete nem áradott? Nem volt! Amint nincs egy is, aki a hálaérzetét szivében magával sírjába ne vinné. . ( . Nem akarom itt részletezni — irja tovább — sem az aradi polgárok, sem a két Yásdrhelyiné jótéteményeit, ehhez magában két kötet kevés volna. Mi, honvédek úgyis tudjuk, mások pedig nehezen tudnák megérteni. A világ önzetlenebb és résztvevöbb polgárokat, mint az aradiak voltak, felmutatni nem bir s olyan sziveket, mint á két Vásárhelyiné, csak az égben az angyalok közt lehet találni.* A Vásárhelyi-család áldozatos vendégszeretete, jósága nemcsak lelki vigaszt nyújtott a fogoly tiszteknek, hanem érnél sokkal értékesebbet, sokszor az életüket is megmentette. Haynau — leveleiből tudjuk — a foglyok közül amnesztiát csak őrmestertől lefelé, a legénységnek szánt. »A főnököket felakasztatom, az osztrák tiszteket, akik az ellenségnél szolgáltak, agyonlövetem, a magyar tiszteket mint közlegényeket besoroztatom« — irja 1849 augusztus 24-én egyik levelében. Teleki Sándor gróf. erdélyi főispán és kormánybiztos szintén a Vásárhelyi-családnak köszönheti életét. Az érdekes megmenekülés történetét megint csak Degré Alajos örökitette meg Ismert munkájában: »Este, mint rendesen, Vásárhelyi Judith (Vásárhelyi Alhertné.) úrhölgynél nagy társaság volt, ott tartózkodó foglyok nejei S letartóztatott ifjak. Nagy asztal körül e*tcliztünk, ez mindig igy volt. Egyszerre betoppant Sternegg hadbíró; helyet foglal az asztalnál, közömbös dolgokról cseveg, de látszott rajta, hogy rejt valamit. Aztán ugy odavetőleg mondta: Milyen szerencséje van annak a Teleki Sándornak", hogy elmenekült. Ma parancsolat jött, hogy erős őrizet alatt Pestre szállítsák. — Miért? _ Erdélyből feladások jöttek ellene, hogv mint főispán és kormánybiztos töibb jóérzelmü egyént kivégeztetett, Na, — ha ez nem voll jóakaratú figyelmeztetés. akkor Sternpgg egv elemiiskolai tanulónál ejcvügvűb'b lett volna. Vásárhelviné rám néz és távozik. Néhány pere múlva követtem, — Tudja, hol van Sándor? — Hoffvne, feleltem. MSeséra ment Csernovitz Péterhez. — Vigye meg nr-kl azonnal a hirt!« — Rálvja fogatán küldte el rét, aki Iratoson találta meg Telekit, (j azután mint naraszt-kocsis szekerezett Belgrád felé S menekült 'Törökországba. Diósi Géza dr '(Folvtatuik.)" Qaigoci Konrád m. kir. utasztonadnagy nele sz. kozmafalvi Zsiday fida J3 éves koriban, tragikus hirtelenséggel folyó hó 6-án Szolnokon elhunyt, A? elhunytban vitéz Zsiday Imre minisztert osztálytanácsos leányát gyászolja. ifi '