Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-31 / 197. szám

Szombat 1940. VIII. 31. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfioluam 197. szám A MÁSODIK BEIAEDERE 45 ezer négyzetkilométer erdélyi föld, 2 millió 370 ezer lélek visszatért s könnyes szívvél rebeg köszönetet azért a böl­csességért, józanságért és tekintélyért, ami ve­zette eddig és vezeti tovább a boldog betelje­sülés útjain. Mélységes hálával koszorúzza meg Magyarország nagy barátjainak világ­történelembe nőtt neveit, de nem feledkezik meg azokról a fölmérhetetlen szolgálatokról sem, melyekkel Teleki Pál gróf és Csáky István gróf vették ki részüket a mai világfa• szóló magyar győzelem előkészítésében. Ma ne mérlegeljünk, ne tépelődjünk, ma Csak örül­jünk. Amikor Európa nagy népei szenvednek, véreznek és nélkülöznek, a magyar nemzet vérontás nélkül folytatja útját régi dicsőséges határai felé. S aki erre gondol, az nem tud mást tenni, mint letérdelni és imádkozni. H döntés olvasták fel T e­valamint M a­döntőbirásko­Bécs, augusztus 30. A Belvedere-palotában délután 8 órakor nlvastá leki Pál grof miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter, valai noilescu roiuán külügyminiszter cs Pop Valér előtt a német—olasz dön dás döntését Az aj határ főbb vonásaiban a következő: a határ Nagyszalontánál kezdődik Szalonla visszakerül Magyarországhoz — ezután Nagyváradtól'délre, Bánfihunyadtól délre, Kolozsvárotól délre vonul és Torda körül, amely kivül marad, beszögelést alkot, majd Marosvásár­helytől délre, Udvarhelytől délre, Szepsi-Szentgyörgytől nyugatra fordul és Zágon, va­lamint Kovászna alatt éri el a Kárpáloknál a történelmi határt. A Magyarországhoz visszakerült terület a románok által 14 nap alatt kiüri­t e n d ő. A kiürítés részleteit magyar—román vegyes bizottság állapít ja meg, amely azonnal megkezdi működését. Kolozsvár, Nagyvárad, a Székelyföld Ismét magyar - Lakosságcsere helyett optálásl jog — Német—magyar—román kisebbségi egyezmény — Német—olasz szavatosság Romániának Romániának 14 napon belül érintetlenül át kell adnia a visszaítélt rA reszkető várakozás napjait Ujjongó őröm hallelujája váltja fel: az ország megcsönkult teste újra hatalmas lépéssel közeledik ahhoz a felejthetetlen egészhez, amit a dicsőséges ezred­év formált ki. Mintegy kétmillió lélekkel és kereken 11.000 négyzetkilométer területtel gya­rapszik az ország birtokállománya, miénk újra Kolozsvár, és miénk újra a Székely­föld, — van-e szó, ami el tudná zengeni a magyaf öröm szárnyaló himnuszát? S mindehhez vér nélkül, harc nélkül és tffszágdúlás nélkül jutunk most hozzá- Ha azért kellett volna „életünket és vérünket" ál­dozni, hogy egy töredékét kapjuk vissza annalz, amit most visszaszerzett számunkra a magyar hűség, magyaf szívósság s a tündök­lően becsületes és tündöklően okos magyar po­litika akkor sem húzódozott volna ezen a föl­dön senki a fáváró áldozatok elől. S most egyetlen csepp magyaf, vér hul­lása nélkül szerezzük vissza a régi váro­sokat és Tégi vármegyéket s állítjuk vissza legalább felét Erdély glóriás történelmi hatá­rainak! Ne az fájjon most, ami ott marad, örüljünk annak, ami visszakerül. Aki hármat lépett előre, az nem lehet eltiltva a negyedik lépés megtételétől sem. Történelmi gondolkodás és történelmi számadás lehet csak jogosüH tör­ténelmi időkben, történelmi változások lát­tára. Nekünk fáj minden magyaf rög, ami most nem Jccrülhct vissza s fáj minden elkal­lódásra ílclt magyar lélek, de ha valóságét­íékkcl s romantikus álomkergetés nélkül mér­jük fel, amivel országunk most gazdagodik, ahköf Csak örülni tudunk, boldogan, büszkén, Ujjongva örülni. rA nemzet a kötelességteljesítés nehéz útján futott el ehhez a boldog ünnephez s ne gondol­juk azt, hogy ezután bonillán farsangolás lesz tz élet. Uj és nagy kötelességek várnak ránk, — nekünk többet kell adnunk a magyar, élet javaiból és szépségeiből azoknak, akik hu­szonkét évi bolyongás és szenvedés után ke­rültek vissza a magyarság édes anyaföldjéhez, mint amennyit álmodni tudtak eddig. Szellem­ben és szándékban megtisztult, testvéfi érzés­ben önmaga fölé nőtt magyarságnak kell ösz­szetalálkozni az elmosott trianoni határok fö­lött s kell visszavezetni azok lépéseit is, akik­nek otthonát ma még magyarrá tenni nem tildtuk. *Az első ujjongás mámoros perceiben sem feledkezhetünk meg azokról, akik nélkül ma nem. ünnepelhetnénk. A magyaf. nemzet lélek­ben összeforrva borul most le a legelső magyar ember dicsőséges személye előtt AZ UJ HATAR A Belvederében megítélt 15 ezer négyzelk ilométer erdélyi föld uj határát a vastagon pontozott .... vonal mutatja. (A kettős vonal az 1918-as katonai egyezmény szerinti demarkációs vonalat jelöli)

Next

/
Oldalképek
Tartalom