Délmagyarország, 1940. augusztus (16. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-03 / 175. szám

DÉLMAGYARÓRSZÁG Szombat, 1940. VIII 3. T Htokháza és boldog tanya „Nem lehet vitás, högy a tanyakérdés rendezése és ennek keretében a tanyai közigazgatás megszervezése egyetemes, országos-érdek, — de ha érdeknek országos, akkor költségnek is legyen az". Ezeket a szavakat nem Szegeden hallottuk, holott úgy szólnak, mintha éppen ebben a városban mondották volna, ma, tegnap, tegnapelőtt esetleg tíz, vagy hász év előtt. Ezt a világos és megtámadhatatlan megállapítást Borbirő Ferenc volt kassai főispán tette egyik most megjelent figyelemreméltó tanulmányában amely „Hozzászólás a tanyai közigazgatás rendezéséhez" Címmel jelent meg. A szavak úgy szólnak, mintha szegedi gyűléseken és ankéteken hangzottak volna el. holott, a volt kassai főispán igen felelősségteljes és szövevényes megbizatása idején is talált módot arra, hogy az alföldi közigazgatásban szerzett sokévtizedes gyakorta tát és értékes tapasztalatait földolgozza akkor, amikor a belügyminisztériumban hosszú njegfo'ntolások után elkészült a tanyai közigazgalás rendezésére irányuló törvényjavaslat-tervezet, Borbirő Ferenc kritikai tanulmánya mindenesetre figyelemreméltó — és mi tudjuk! — sok megszívlelésre érdemes fejtegetést tartalmaz, mielőtt, véglegesen megvalósulna a rendezés. Fiszen itt volna az ideje, hogy véglegesen és módszeresen, de mindenesetre hiba nélkül véare megvalósuljon ez a valóban népi ^ és alsórendű fontosságú reform A-vezetó gondolatnak annak kell lennie,hogy az alföldi tanyavilág magyar parasztja1- fokozatosan és módszeres politikával egyenlővé emelkedjék a finn, a dán, a svéd, a holland paraszttal és kisbirtokossal jólétben, kultu rában szociális vonatkozásban. És hogy többé ne legyen alkalom arra, hogy a homoktenger elhagyott szigetén élő magyar parasztok a maguk tapasztalata és sokéves küzdelme alapján maguk nevezzenek el egy elátkozott tanyai-észt a legszomorúbb epitetounal: Átokháza... Ismerjük a belügyminiszter tervezetének azt a célját, hogy a tanyai nép közigazgatási küzdelmeit tanyai központok és tanyakörzetek alkotásával és kiterjesztésével igyekszik megszüntetni. Ezt a reformot úgy kell kidolgozni és bevezetni, hogy végre megszűnjék az az állapot, amikor a tanyai szegénység a világtól szinte elzárva, magára hagyatva és mindentől elmaradva, szinte pusztai életet él, no'g mód sem adatik neki arra hogy legalább távolról részesüljön a határban fejlődő város szociális, kulturális és — last but not least — közigazgatási eredményeiben. Ez az ősi magyar réteg amúgy is állandó harcban kell álljon idővel, árvízzel, természeti csapásokkal, egészséggel, legalább az elhagyottság és a helytelen közigazgatás csapásaitól mentesüljön végre. Végre is elmúlt már a Gesammtmonarchietiak az a világa amikor szenvednie kellett a maga szimbolikus Átokházáin a tanyai magyarnak Csak azért,, mert az Alföld tengerének magyarjai Kossuthot vallották eszményüknek és nyakas, tántoríthatatlan függetlenségi és negyvennyolcas voksaik miatt a legmostohább elbánásmódban részesültek a boldog és nagy Magyarország Kanaánjában. Borbirő Ferenc részeire bontja a belügyminiszter tervezetét és helyeslően veszi tudomásul a miniszternek azt a megállapítását hogv KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfolyam 1?5. s/ám Bukarest nem térhet ki a közvetlen tárgyalások elől mA halogatás és kardcsörtetés nem segíthet" — A jövő héten megkezdődnek a bolgár megbeszélések — Szófia szerint 12-ike táján kerül sor az erdélyi kérdésre - Cadera belgrádi követ tárgyal Szófiában, Bossy római követ Budapesten 1 Egy lépéssel talán tovább haladt a salzburgi é9 a müncheni megállapítások véglegezése. A halogatások taktikája után a román kormány a jövő héten nyújtja át egyességi javaslatait, amely megelőzi a három ország kiküldötteinek közvetlen tanácskozásait. Szótiában már készülnek a tárgyalásokra, egyes jelekből arra következtetnek, hogy a bolgár—román tárgyalások esetleg már hétfőn megkezdődnek, a delegátusok hir szerint egy dunai hajón találkoznak. Ugyanekkor a román kormány a Magyarországnak teendő területi javaslatokat tárgyalja olyan jelenségek közepette, amelyek miatt Bukarest ismételten félreérthetetlen figyelmeztetésben részesült. Berlin, amelynek szándéka az, hogy az érdekelt államok szabad akaratukból, döntőbíróság nélkül közvetlen tárgyalásokon egyezzenek meg — Romániát világos figyelmeztetésben óvja a mesterséges eszközökkel túlhajtott nacionalizmustól. Nyilvánvaló, hogy még rendkívüli nehézségeket kell legyőzni, hiszen Románia tovább folytatja a k é t« szinü játékot, sőt egyes jelekből arra lehet következtetni, hogy Maniu — akit már a megalapítandó koncentrációs kormány tágjául kombinálnak — el lenállást szervez a magyar követelésekkel szemben. Mindez azonban nem változtat a tényeken, Romániának olyan javaslatokat kell tenni, amelyek összhangban vannak * salzburgi elvi megállapításokkal és amelyek az ezeréves igazságon alapulnak. Román hlhOldötlch: Szófiában a belgrádi Budapesten a romai KOvel ? Bukarest, augusztus 2. A német távirati iroda jelenti: Cadera, Románia belgrádi nagykövete a közeli napokban Szófiába megy, hogv felvegye az érintkezést a bolgá! kormánnyal Dobrudzsa átadásával kapcsolatban. Román politikai körökben ugy gondolják, hogy az előkészítő tárgyalásokon nem merül fel semmiféle nehézség és összeülhet a tulajdonképpeni értekezlet, amelynek színhelye hir szerint Crajova. Hasonló megbízatást szánnak Budapesten Bossy római román követnek. Szófia, augusztus 2. Délszláv és amerikai forrásból származó sajtójelentések szerint Dobrudzsa kérdésében már a legközelebb megkezdődnek a bolgár-römán tárgyalások és a magyar-román megbeszélések is megindulnak augusztus 12-ike táján. Az Utró budapesti jelentése szerint, magyar politikai körökben fagyosan fogadták Manoilescu nyilatkozatát és élesen bírálják tt lakosságcsere eszméjét. „meguntam már a vitatkozást afölött, mi sürgősebb? útat, templomot, iskolát építeni, vagy pedig jegyzőt, orvost, bábát és a közigazgatás más szerveit kihelyezni a tanyákra'". Igen, végre is hozzá kell kezdeni és a büró kényelme nélkül — jól kell megoldani. Fölmerül azonban a kérdés: vájjon a tanyakérdés rendezése mego.ldható-e csak a tanyakörzetek létesítésével. Borbiró tanulmánya a kérdésre azzal válaszol, hogy nem minden esetben. Hivatkozik itt arra, hogy a tervezet olyan körzetekbe foglalja a tanyákat, amelyek a középponttól legfeljebb egy óra járásnyira fekszenek. Hiába lesz gyalogosan Csak alig három negyedórára a tanyaközpont — és számos példát tudnánk itt felhozni a szegedi tanyavilágból —, ha oda rossz időben, főleg télvíz idején, alig lehet eljutni. Helyes tehát az a megállapítás, hogy a tanyakörzet létesítésénél nem leliet irányadó az egyórai gyalogút, az így egy kaptafára készülő „minta tanyakörzet", hanem a helyzettel jól és régóta ismerős, valóban szakembereknek esetenként kell kijelölni szörgos és körültekintő gondossággal a legalkalmasabb középpontot. Ha csak szabályokat alkalmazunk és nem tekintjük magát a tanyai életet', annak tengernyi távolságait és pusztai akadályait, akkor a tervezet csak gátolja majd a városok szabad Cselekvését és esetleg helyrehozhatatlanul süjtja majd a tanyai népet, ahelyett, hogy jószándékkal segítene rajta. 'Á számos fölmerülő fontos kérdés mellett egyike a legfonotsabbaknak az, hogy Csak megfelelő emberekkel szabad benépesíteni t tanyai közigazgatást. Nem bakafántoskodó aktagyártókkal, hanem olyan tisztviselőkkel, akik valóban a nép emberei, akik nemcsak • tanyán, de a tanyáért élnek. Például olyan elemi iskolai tanítókra van szükség, akik a szó nemes és rangos értelmében néptanítók. Csak olyan jegyzőt, orvost, tisztviselőt szabad kiküldeni, aki szívvel-lélekkel a tanya, a nép embere. Tehát, a föld, a paraszt, a nép szeretetében kell fölnevelni és elindítani azokat a tisztviselőket, akik a tanyai körzetekben fognak dolgozni. Ezt pedig nemcsak neveléssel lehet elérni, nemcsak új szellem innngurálásával, hanem azzal, hogy a tanyai megbízatás ne legyen többé számkivetés, hanem megfelelő javadalmazással állandó és megkülönböztetett tiszti szék. Végül pedig helyesen veti föl Borbiró Fereng, a tanyakérdés rendezésének van még egy fontos föltétele: rá kell nevelni a tanyai embert az önkormányzati életre és annak megbecsülésére. 'Az első jel erre, ha maga a tanyai magyar teremt és fart fönn kulturális, gazdasági és szUciális intézményeket. Ahol ilyenek működnek, ott máris biztosítva van a tanyai önkormányzat életképessége és helyes fejlődése. Az önkormányzat nemcsak önállóságot, de gerincet, önérzetet és bátorságot ad, olyan erőket, amelyek birtokában a tanyai magyar nem lesz többé „Átokháza" elhagyott és elfelejtett reménytelen nincstelenje