Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-02 / 147. szám

DÉLMAGYARORSZAG K E D D, 1940 J U L I U S 2. Szolcsányi Gyula, szobrászművész, a falfestést pedig Barabás Géza készítette el­A szentmise keretében Glattfelder Gyula 3r. megyéspüspök szentbeszédet mondott. Be­szédében rávilágított arra, hogy nem lehet a földön nagyobb öröm, mint amikor egy nép számára templom emelkedik. A megyéspüspök ezután főpásztori dicséretét tolmácsolta a plé­bános buzgóságúnak, a hívek áldozatosságá­nak, a művészek munkáiénak elismeréseként. T)e hangoztatta: mindezen felül való, hogy a templom szerelete a lelkekben éljen, hogy min­denki oda zarándokoljon el enyhülést és áldást nyerni. Ne csak a templomszentelés és a tem­plombúcsú napján, de minden vasárnap és ün­nepnapon teljék meg a templom hívekkel. Ne csak hétköznapokat szenteljen meg munkával, fáradsággal a magyarság, hanem az ünnepeket is szenteljék meg jósággal, istenkrresö szívvel és az Istennel találkozott szív boldogságával. — Nagy baj, ha egy nép élete csupa hétköz­nap — mondotta a megyésfőnásztor — és azt hiszi, hogy csak két keze munkájával szerez ál­dást. Nagyobb áldás az, ha megtanulja az Üd­vözítő szavát: Keressétek az Isten országát és Isten igazságát, a többi mind megadatik nek­tek!" _ A megyéspüspök' azzal fejezte be szentbeszé­dét, hogy az apostolfejedelmek ünnepén szent °1 határozásnak kell megfogannia a hívek lel­kében: Krisztus helytartójának. Szent Péter utódjának minden jóra serkentő szavát meg­fogadják és az apostolfejedelmek példájára szeretni és élni akarják hitüket. A szentmise a pápai és a magyar himnusz­szal ért véget, majd színes, szép KALÁSz-ru­hájukban fölvonult dolgozóleányok sorfala kö­zött hagyta el a papság a templomot. "Délben 1G0 terítékes díszebéd volt a király­nál mi vendéglőben. Az ebéden részt, vett a me­gyésfőpásztor és Stolpa József kultuszállamtit­kár, úgyszintén a város és a papság képviselői. Kardos Lajos plébános az egyházközség nevé­ben pohárköszöntőt mondott. Hangsúlyozta, hogy a nemes kegyúr, a város remekbe készült templomot emelt. A plébános köszöntőjére Glattfelder Gyula rlr. megyéspüspök válaszolt és kiemelte a tem­plomjépítéssél kapcsolatban Kardos Lajos plé­hánfts érdemeit. A megyéspüspök azt kívánta, hogy Kardos plébános a jövőben is mindig jó pásztora legyen népének, majd hangsúlyozta, hogy Szeged város kegyúri kötelességén túl is áldozott erre a templomra, amely befelé, de a határokon túlra is bizonysága annak, högy a magyar nép nemcsak hétköznapokat, de ünne­pet is tud tartani, isten áldását kérte a határ­vidékre és a templomot, mint a haladás és lelki emelkedés szimbólumát ajánlotta, a hívek sze­retetében, majd köszöntötte a kultuszkormány képviseletében megjelent, Stolpa államtitkárt, akinek jelenléte emelte a templomavatás ünne­piességét. Az ebéd résztvevői őszinte szeretettel ünne­pelték a megyésföpásztort és a kultuszállam­titkárt. Délután a megyéspüspök' és kísérete, a plé­bániára. bonnit, Stolpa. József államtitkár pe­dig látogatást tett Alsóközponton Balogh Tst­ván dr. plébánosnál, majd este 18 órakor visz­szatért a városba­HtiszOnefimiHvAnitás Mindazoknak, akik felejthetetlen jó fér­jemnek és édesapánknak, Billczhii Antirásnaft a temetésén megjelentek és koszorú- és virágküldeményeikkel fájdalmainkat eny­híteni igyekeztek, lás köszönetet. ezúton mondunk há­özv. Biliezky Andrásné és gyermekei. Fzeged sz. kir. város polgármesterétől* SÍ .321-1940. E. szám. Hirdetmény Közhírré teszem, hogy a szegedi párhuzamos C. jelzésű anyakönyvek vezetésével Bodó Isiván állami elemi iskolai tanitó Zákány kapitányság­beli szegedi lakost bíztam meg. Megbízásom alap­ián a születési és halotti anyakönyvek vezetésén kivüi a házasságkötéseknél polgári tisztviselői minőségben való közreműködesre és a házassági anyakönyvek vezetésére is jogosult. Szeged, 1940. junius 20-án. Dr. vitéz Szabó Géza, tanácsnok, a polgármester h. Kocsmai mulatozás után halálosvégü utcai verekedés Leszúrták Csókásít, a szegedi alvilág ismert alakját (A Délmagyar ország munkatársától) Vasár­nap hajnalban, valamivel 2 óra után a Tisza Lajös-körút és a Gróf Klebelsberg-tér sarkára véres tömegverekedéshez hívták a mentőket, akik a véres verekedés színhelyén súlyos szúrt sebbel emelték a mentőkocsiba Csókási Sán­dor 37 éves napszámost, többszörösen büntetett előéletű, rendőri fölügyelet alatt álló lemezest. A mentők' az életveszélyesen sérült Csókási Sándorral a közkórház felé robogtak, a leme­zes azonban anélkül, hogy eszméletét egy perc. re is visszanyerte volna, a közkórház előtt, közvetlenül az átadásnál a hordágyon meghalt. A tömegverekedésről és a halálos sérülésről értesítették a rendőrség központi ügyeletét, ahonnan az ügyeletes rendőrtiszt detektívek és rendőrök kíséretében ment ki a verekedés szín­helyére és őrizetbe vette Eobori András pékse­gédet, Szobor Viktor bentessegédet, valamint Bobori Andrásnét. Az őrizetbevett gyanúsítot­tak vallomásából a, következőként bontakozott ki a vasárnap hajnali halálos tömegverekedés oka és lefolyása. Szombaton este nagyobb' társasággal tért He a Tisza Lajos-körúton lévő Erdélyi-féle ven­déglőbe Csókási Sándor, valamivel később je­lent meg a vendéglőben Bobori András rend­kívüli fegyvergyakorlatra bevonult péksegéd felesége és Szobor Viktor hentessegéd társasá­gában. Csókási, és Boborick között éjfélután a zene miatt nézeteltérés támadt s amikor Bobo­riék elhagyták a vendéglőt,, Csókási társaival utánuk ment. A vita az üteán is folytatódott. Rövidesen parázs verekedés támadt, Csókási Bobori, Andrást többször arculütötte. Bobori ekkor a járda szélén álló karvastagságú fát kitörte és azzal igyekezett a hatalmas erejű Csókási 'és társait távoltartani magától. A le­mezes társasága csakhamar fölénybe került, a péksegéd kezéből kicsavarták a fát és most­már Szobor Viktor hentessegédre támadtak. A túlerővel szemben Szobor rövidesen a földre került s már úgylátszott, hogy nem kerül ki élve Csókásiék kezei, közül, amikor Bobori An­drásáé, aki a verekedés megkezdése után ijed­ten menekült el néhányszáz métert, rapst köze­lebb jött a verekdőkhöz és odakiáltotta Bo­borinak: — Segíts neki! Szúrd agyon őket. A buzdító szavakra Bobori társának" segif; ségére rohant, a túlerővel szemben azonban ő sem boldogult, s amikor a földre teperték, ki­rántotta bajoncttjét és a fölötte lévő Csókási Sándorba, szúrt. A szúrás a lemezes jobb oldal­bordái között hatolt be a belső részekbe, és erős xérzést okozott. Amikor a társai látták, hogy Csókási megsérült, fölhagytak a vereke­déssel. Az időközben odaérkezett rendőr értesí­tette a mentőket és a központi ügyeletet. Bobori Andrást, Szobor Viktort és Bnborí Andrásnét halált okozó súlyos testisértés bün­tette miatt, mint tettest, tettestársat és fölbuj­tót letartóztatták, kedden kísérik át őket az ügyészség fogházába. A halálos kimenetelű ve­rekedéssel kapcsolatban a rendőrség megálla­pította, hogy Csókási Sándor, akit nemrégiben ítélt több hónapi fogházbüntetésre a törvény­szék kisebb bűncselekmények miatt, jelenleg tüdőbajára hivatkozva büntetés megszakítással volt "csak szabadlábon és büntetéséből még 45 napot kellett volna kitöltenie- A verekedés töb­bi résztvevői ellen, tekintve, hogy rendőri föl­ügyelet alatt állottak, közigazgatási eljárást it». indítottak a rendőrségen. Tiltakozás a kisgQiilésen Vár hoz ragasztón Hogiipáiya építése ellen A (ArvényhalAsAtfi KlsöiiUlís MIMI uiísén leiAraualla a szerdai KAzgqMts napirendiét (A Délmagyarország munkatársától) Hét­főn délután Tukats Sándor dr. főispán elnök­lésével ülést tartott a törvényhatósági kisgyű­lés élénk érdeklődés mellett. Az ülésen majd­nem teljes számmal vettek részt a kisgyűlési tagok, megjelent a szabadságon lévő Pálfy József dr. polgármester is, aki mindvégig részt vett a tanácskozáson és többször; hozzászólt a napirenden szereplő kérdésekhez. Napirend előtt Körmendy Mátyás kért szót és szóvátette a stefániai várromhoz épített kuglipálya ügyét, amelyről ismételten beszá­molt a Délmagyarország és tolmácsolta a vá­ros közönségének tiltakozását. Elmondotta Körmendy, hogy a város közönségének kíván­ságára teszi szóvá az ügyet. Állásfoglalását nem vezeti semmiféle tisztviselőellenes tenden­cia. Csak a város érdekeinek védelme. A Vár érték, minden szempontból, éppen ezétt a vá­rosnak védelmeznie kellene, amikor Szeged amúgy is alig rendelkezik ősi emlékekkel. Nemcsak lebontottak egy részt a romokból, a knglipálya céljára — mondotta —, de eltol­ták az útat is és cldísztelenít ették a várrom­nak azt a részét. Felszólalásában hangot adott még Körmendy azoknak a súlyos aggodalmak­nak, amelyeket a Délmagyar ország többízben kifejezésre juttatott. Megállapította, hogy az ügy nem volt sem a kisgyűlés, sem a városren­dezési bizottság előtt, holott ha csak egy bódé­ról van szó, mindjárt hosszú eljárást bonyolí­tanak le. Most egyszerűen hozzájárultak a kug­lipálya létesítéséhez. Meg kell szüntetni az ilyen anomáliákat. Tóth Béla dr. polgármesterhelyetfes kijelen­tette, hogy a város területhasználati engedélyt adott és az ügy megjárta a szabályszerű fóru­mokat. Széchenyi István dr-: v{Ujon 'föl az a kisgyű­lési tag, aki tud ennek az ügynek a tárgyalá­sáról! Élénk tiltakozás hangzik el mindenfelől, majd Katona István dr. tanácsnok bejelenti, hogy szabályszerűen adták meg az engedélyt, az ügy még .a Műemlékek Bizottságát is meg­járta másfél év előtt. Tonelli Sándor dr megemlítette fölszólalá­Sjábari, hogy azon a helyen, ahol a kuglipályát építik, középkori emlékeket találtak, valószínű­ién ott állott az Erzsébet-templom. Amikor ez kiderült, azonnal abba kellett, volna hagyni a kuolioábja építését. Meg kell állapítani, hogy milyen középköri emlékek vannak a régi tég­lák alatt és nem szabad engedni, hogy a kugli­pályaiigy Szegeden valósággal exterritoriális szerepet élvezzen. Még egyszer meg kell kér­dezni a Műemlékek Bizottságát. Az élénk érdeklődéssel és az általános tilta­kozással tárgyalt kuglipályaügy után a kis­gyűlés letárgyalta a szerdai közgyűlés tárgy­sorozatát, Röszke és Szentmihálytelek villany­világítási kérdésében Delire János dr. hangot adott annak, hogy a város nem állapíthat meg magasabb egységárakat, az egységárak megál­lapítása különben is az iparügyi miniszter ha­táskörébe tartozik. Pálfy József dr. polgármes­ter is fölszólalt ennél a kérdésnél és közölte, hogy Varga, József iparügyi miniszterre való tekintettel, aki Szeged képviselője, meg kell hozni a határozatot, Vinkler Elemér dr. hozzá­szólása után Dettrének azzal a, módosításával Szakvizsgák a Major gyorsirószakiskolában Alig 10 hónapja fennálló Major gyorsíró és gépírószakiskola vasárnap junius 30 án tar­totta 3-ik irodai gyorsírói állami szakvizsgáját. Eddig a következők szereztek képesítést: 1. Bagi­nyi Irén, 2. Binder .Valér, 3. Csapó Anna, 4. Dolovay Rózsa, 5. DomoDkos Ilona, 6. Far­kas Margit, 7. Folbert Éva, 8. Jachkó Hermin, 9. Rucska Tibor, 10 Major Sára. 11. Rózsa Vilma, 12. Néveri Ilona, 13. Orovecz Etelka, 11. Orovecz Ilona, 15. Richter Aranka, 16. Solymossy Katalin, 17. Somogyi Jánosné, 18. Schubert Karolin, 19 Staegelschmidt Berta. 20. Szatmáry Judit, 21. Varga Magdolna. A vizs­gázottak egy része már állásban volt, mikor vizsgáját megszerezte, a növendékek közül in­nen az iskolából állami állásba 5, magánvál­lalathoz 9 növendék ment. Az iskola igyek­szik minden egyes végzett növendékét állásba juttatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom