Délmagyarország, 1940. július (16. évfolyam, 147-172. szám)

1940-07-13 / 157. szám

Szómba?, 1940. f II. 13. KERESZTENY POLITIKAI NAPILAP XVI. évfolyam 13? szám Professzori szavak A miniszterelnök tegnap hazaérkezett ujabb­kori évtizedeink egyik legfontosabb és legfeszül­tebb szivdobogással kisért útjáról, este már ott állt a nyilvánosság előtt és ha nem is tartott széles beszámolót, elmondta azt, amit elmondha­tott A magyar nyilvánosság és az ősi parlamen­táris rendszer őszinte tisztelete és mély meggyő­ződése van ebben a gesztusban, amikor a legne­hezebb pillanatokban, a legforróbb szívveréssel várt kérdésekben a miniszterelnök nem vonul el távoli és megfejthetetlen ködökbe, hanem elmond­ja azt, amit észszerűen el lehet mondani. Aki nem ért ebből a magatartásból, aki nem ért ezekből az óvatosan, mégis olyan szilárdan megfogalmazott mondatokból, — vagy »aki nem érti meg azt, ami a hivatalos kommünikében volt*, az ne bántsa Münchent és »ne foglalkozzék politikával*. Nem­csak a szavakból, de a magatartásból és a hangsulyokból is lehet és kell érteni azokban a pillanatokban, amikor a SZÍVÓS, elha­tározott és visszarettenhetetlen turista annyi ki­tartó és hajthatatlan küzdelem után fölért az utolsó peremre, ahol a láva sistereg. És ezekben a percekben, a félmondatok és a világos hangsulyok forró atmoszférájában a mi­niszterelnök ismét a professzor szavával fordult a nemzet felé. Annak a professzornak szavával, aki nemcsak akkor tanit, amikor a magyarázat órája szerepel a tanrendben, hanem amikor egza­minál és — vizsgára, végső és befejező (vizsgára készit elő. Az ember ezeknél a han­goknál arra a tanárra emlékezik, aki csöngetés után halkan, szinte észrevétlenül megjelenik a (viharzó osztályban, helyet foglal a katedrán, el­készíti a széket és ügyet sem vetve a nebulók ra­koncátlan zajongásának tizpercutáni továbbhul­lámzására, megfontolt és csöndes szavakkal hoz­zákezd a magyar történelmi magyarázathoz A fiuk még ficánkolnak a padokban, hátulról még Jázas zajongás hallatszik, de a tanár már magya­ráz. Aztán egy mondat végén megáll és csöndes (szavakkal csak annyit mond, hogy akit nem érde­kel a magyarázat, aki nem tudja és nem ö karja megérteni a magyarázat fontossá­gát, az szíveskedjék kifáradni a folyosóra j , , Senki sem fogja rossznéven venni, csak éppen r.e Zavarja a csöndes és kitartó munkát. Mert min­idig vannak hangoskodók, rakoncátlanok, békétle­nek, sokkalbölcsebbek, kotnyelesek, akik nem haj­landók elhallgatni akkor, amikor a tanár beszél. Ezeknek a diákoknak a folyosón van a helyük jaddig, amig a tanár és az osztály elvégzi és befejezi a műink áj át. Igen, a kotfriyele­Seknek és izgágáknak, a hangoskodóknak és fe­csegőknek a folyosón van a helyük, amig be nem fejeződik a végső és az utolsó vizsga előtti döntő munka. És a csöndesszavu tanár ur visszaül szé­kére és halk, megfontolt, tárgyilagos hangon to­tvábbfolvtatja a munkát a katedrán. De másról is szólt még ez a professzori hang. 'A miniszterelnök hangsulyokkal és magatartás­Bal beszámolót adott egyik legnagyobb történel­mi útjáról, megállapította, hogy a munka még nincs befejezve és ezért az ünneplést elhá­rította magától. Ez a munka továbbra is ugy fo­lyik, ahogy eddig, ez a politika .egyenes, nem változott, nem változik, önérzetes és magyar*. (Vizsga előtt állunk és a professzor nem mulasztotta el az alkamat, hogy tovább folytassa a nemzet tanítását, Az első kötelesség: a fegye­lem, még akkor is, ha .nekünk, magyaroknak, ta­lán kissé nehezebb a dolgunk a fegyelemmel, mert kevésbbé illik nemzeti karakterünkhöz; a mi ka­rakterünknek is megvannak a nagyon jó oldalai, de azt az időt, amikor a fegyelmet osztogatták a nienyországban, átaludtuk és azt mondottuk: majd ráérünk arra még. Most már azonban nem érünk rá, ma már gyakorolnunk kell*. És újból klasz­szikus magyarázatot hallottunk az ősi és elvá­laszthatatlanul magyar parlamenti élet­formáról, a magyar alkotmányosság kiteljesüléséről. Milyen elementárisán (meggyőző erővel szólt a miniszterelnöknek az a ko­München után Kelet-Európa békéje és a magyar törekvések a nemzetközi érdeklődés középpontjában Kedden összeül o httlügui bizottság — Olasz közles a müncheni találkozóról (erjesztett célzatos híresztelésekről Rendkívüli intézkedésekkel várja Anglia a küszöbönálló nagy támadást — Katonai rendelkezések Ankaraben .Békés utón kell végbemennie a délkeleteuró­pai rendezésnek* — irták pénteken az olasz la­pok, amelyek változatlan terjedelemben kommen­tálják a müncheni tárgyalások után kialakult helyzetet Az olasz lapok hangjából továbbra is kicsendül az a meleg baráti lelkesedés, amellyel Magyarország felé tekintenek. Félreértés nélkül hangsúlyozzák, hogy Magyarország az uj európai rend igazságszerinti kialakításánál különleges el­bánást érdemel és nem kétséges, hogy a bánás­mód a tengelyhatalmak részéről baráti jellegű lesz. A belgrádi lapok is a legnagyobb érdeklődés­sel kommentálják a budapesti híreket, több lap annak a nézetének ad kifejezést, hogy Romániá­nak saját kezdeményezéséből kell megkönuyitc­| nie a megoldást Teleki Pál gróf miniszter­elnök csütörtöki beszámolója után a külügyi bi­zottság előtt tesz nyilatkozatot a müncheni ut előzményeiről és a tárgyalásokról. A külügyi bi­zottságot kedd délelőttre hívták össze. Anglia ellen változatlan arányokban folytatód­tak a légitámadások, ugyanakkor az olasz légi­haderő ujabb támadást intézett angol hadihajók ellen. A francia állami élet és alkotmányátalaku­lás eseményei mellett a nemzetközi érdeklődés fo­kozott figyelemmel fordul Törökország felé. ahol a közeli napokban jelentős fejleményeket várnak. Erre látszik utalni az a körülmény is, hogy az ankarai kormány elrendelte 17 korosztály mozgó­sítását. „Olaszország és Németország polifiháfa DélheletcarápáDan a béke fenntartására irányul Olasz kOzlemenq Ciano árai müncheni uiiarai Róma, julius 12. Mértékadó olasz körökben te­kintettel a nemzetközi sajtó egyes téves értelme­zéseire, pénteken délelőtt fontos kijelentéseket tettek Ciano gróf németországi látogatásával és a müncheni olasz—magyar—német tanácskozásokkal kapcsolatban. Különösen kiemelték azt a lényt, hogy a müncheni megbeszélésbe belevonták a magyar miniszterelnököt és külügyminisztert, mert a tengelyhatalmak Délkeleteurépában min­dig számítottak Magyarország baráti együttműkö­désére és mert Németország és Olaszország Ma­gyarországot délkeleteurópai politikájuk alapté­nyezőjének tekintik. Olaszország és Németország politikája Délkeleteurópában a béke fönntartá­sára és a háború kiterjesztésének megakadályozá­sára irányul. — Teljesen téves az az értelmezés, mintha 'a békés akció, amelyben Olaszországnak és Német­országnak jelentős támogatást nyújtott a magyar kormány bölcs és józan magatartása. Szovjet­oroszország ellen irányulna. Ugyancsak" téves az az értelmezés is, mintha a tengelyhatalmak az Anglia elleni háborúval kapcsolatos föladatok el­végzése után többé már nem törődnek a délkelet­európai békével. A valóság az, hogy a tengelyha­talmak Délkeleteurópában tartós és állandó bé­két akarnak, de fölfogásuk szerint ennek a tar­tós békének alapföltétele az, hogy előzőleg az igazság elvei szerint rendezzék a Délkeleteurópá­ban fönnálló nyilt kérdéseket. A tengelyhatalmak délkeleteurópai politikájának alapelvei tehát a következők: 1. igazságos béke, 2. tartós béke, 3. bizalomteljes együttműködés azokkal a hatalmak­kal, amelyek a Balkánnal határosak. „Nogqarorszáa Münchenben bizfositeiíot kopott" London, julius 12. Több angol lap jelentést kö­zöl arról, hogy Teleki miniszterelnök és C s á­k y külügyminiszter jelentést tett a kormányzó­nak a müncheni tárgyalásokról. Néhány lap közli a .Telegrafo. cimü olasz lapban megjelent Ansaldo-cikket. A Daily Telegraph jelentése sze­rint tájékozott budapesti körök szerint a magyar érdekek és a tengely érdekei párhuzamosak, Ma­gyarország Münchenben biztosítékokat kapott. Lábhoz tett iegüverrel Róma, július 12. A" Resto dél Carlino hang­súlyozza, hogy a müncheni tanácskozások fo­lyömányaképpen a magyar politika új kor­szakba lépett. Ezt a szakaszt az jellemzi, hogy igen sok kérdést, amelyek eddig csak sajtóvi­rábbi magva rázat a ikor elmondotta, hogv ne­künk előbb volt parlamentünk, mintsem székeink lettek volna . ; . És ezt a magyarázatot most még kiegészítette a hangos szavak nélkül szóló beszá­molóban. .Hogy én az országgyűlési életformát — mondotta — ezekben a nehéz időkben is fönntar­tottam, annak a nemzet, a nemzet életformája és az alkotmányosság iránti tisztelet volt az oka. Ezentúl sem fogok megijedni ettől az életformá­tól, de tőlem senki az ország érdeké­vel ellentétes fecsegést nem fog ki­csikarni*. A beszámoló és a professzori ma­gyarázat elhangzott, a professzornak joga van tanitani a nemzetet és hu maga is gyakorolja a fegyelmet, akkor megkívánhatja mindenki mástól is, hogv ugyanezt a fegyelmet gyakorol ia A ma­gyarázat véget ért, most a végső vizsgára kell fölkészülni. És .senki se kérdezzen, mert senki egy mukk felelettel többet nem fog tő­lem kapni*. Tessék elővenni a könyveket, tessék visszamenni a laboratóriumokba, a műhelyekbe és tessék komoly, gondolkozó, nagy föladatot megoldó diák módjára — fölkészülni a végső vizsgára. Azok pedig, akik nem akar­ják megérteni, hogy a fecsegés és hangos­kodás tizperce véget ért, akik nem akarják tu­domásul venni, hogy a végső fölkészülés meg­kezdődött. a kotnveleseknek és az iz­gágáknak — addig is, amig a sorsdöntő mun­ka eredményesen és diadalmasan he nem fejező­dik —, a f o 1 y o.s ón van a h « 1 v ü k

Next

/
Oldalképek
Tartalom